40. fejezet

40. fejezet

- 1 hét múlva -

- Mikor jönnek mááár?! - ugrándozott mellettem Rosa
- Még le sem szállt a gépük, Rosa.... Még nem hiszem, hogy jönnének - mosolyodtam el halványan - amúgy... nem értem miért kellett virágot hoznod egy fiúnak - néztem a kezében tartott csokorra
- Miért? Nem szoktak? - kerekedett el a szeme
- Lányok a fiúknak? - nevettem - nem nagyon
- SZENT ISTEN! Azt fogja hinni, hogy nyomulok - kezdett el futni, de még visszakiáltott - mindjárt jövök!
A reptéren a várakozóban voltam. Egy szakadt farmert és egy kapucnis felsőt viseltem. Rosalia be volt zsongva, hiszen már kb. 3 hónapja nem látta a barátját. Kicsit én is izgultam. Jó újra látni Lisandert. Vajon meg fog lepődni, hogy itt vagyok? Haha nem tudom. De én mondtam, hogy el akarok jönni. A segítsége nélkül is sikerült. Good job! Egy kicsit unatkoztam, és fáradt is voltam. Mégis csak reggel 8 óra van! Hatkor keltem. Hajat mostam, kivasaltam aztán sminkeltem. A ruha kiválasztása sem volt könnyű feladat. Mégiscsak hideg van. Mondjuk itt már nincs, de amíg ide értünk megfagytam volna. Egyébként cica szemet csináltam, csak úgy mint barátosném. Ő valahogy jobban bírja mint én. Ugyanis minden percben késztetést érzek, hogy megdörzsöljem a szemhéjamat, ezzel ébresztgetve magamat. Rosa ugrált felém, a kezében a csokor helyett már egy doboz energiaital volt (?)
-Ez meg..? - értetlenkedtem
- Elcseréltem a virágot, erre - emelte fel a fém dobozt büszkén
- Kivel cseréltél, Ross? - nevettem fel torkom szakadtából
- Ne röhögj ki! Amúgy egy lány mondta, hogy neki kellene a virág, de csak két energiaitala van. - vont vállat - tessék, rádfér - vett elő a táskájából még egy dobozt
Gondolkodás nélkül kinyitottam, majd beleittam. Hm, máris éberebb vagyok!
- Na... és milyen lesz a félévid? - jutott hirtelen eszembe
- Jujjj! Nagyon jó! 99% hogy visszamegyek a sweet-be! - csillantak meg borostyán szemei - Képzeld, csak egy hármasom lesz! Matekból.... - húzta el a száját
- Haha! Nekem is megvan a kettes! Év végére lehet még egy hármast is össze tudok kaparni - gondolkodtam - Ja, képzeld a matektanár elhívta Dotty nénit randizni! - vigyorodtam el, mire Rosa is így tett
- Az a matek tanár akit én ismerek? Akinek olyan formás popsija van, és olyan arca mintha angyalok faragták volna? - kérdezte
- Igen. Róla van szó! - kortyoltam tovább a serkentő nedűt
20 perccel később szállt le a tesók gépe. Ugye még várnunk kellett egy 20 percet, mire mindent lerendeztek.

Egyszer csak megpillantottuk őket. Mindkettőjüknél fekete húzós bőrönd volt. Leigh egy koptatott farmert viselt és egy szürke felsőt. Ezen felül fekete kabátot. Lisander egy fekete nadrágot, méregzöld kabáttal, ami nagyon illett hozzá. Mosolyogva siettünk eléjük. Lisander kicsit sem lepődött meg. Ennyire jól ismer?! Köszönésképpen megöleltem, ő pedig vidáman ölelt vissza. Rosa barátját egy hosszú csókkal köszöntötte, majd odaadta neki az energiaitalt. A srác elmosolyodott, majd kinyitotta és inni kezdte. Igazán vicces látványt nyújthattunk, ahogyan négyen haladunk kifelé a hatalmas épületből, röhögve, ütögetve egymást.

Lisanderrel még aznap találkoztam a parkban. Nem véletlenül! Így volt megbeszélve. Egy kicsit hideg volt ugyan piknikezni, de sétáláshoz pont ideális. Háromszor jártuk körbe a területet. Közben mindenféléről beszélgettünk. Mi történ miután eljöttem meg ilyesmik. Jake nagyon hiányolt. A lányok nem annyira. Ch.. Azt mondta Jake fel akart keresni, de sehol nem tudott elérni. Nem tudom miért. Szerintem jó elérhetőséget adtam meg neki. De aztán ugrottunk Amerikán, és hozzám értünk. Mondtam, hogy nem akarom untatni, de ragaszkodott hozzá, hogy elmondjam ami a szívemet nyomja. Így is tettem. Minden apró részletről beszámoltam. Hány embernek mondok még el mindent, most komolyan? Szánalmas vagyok. A problémáimat másokra is átirányítom. Lis türelmesen hallgatott végig, bár nem teljesen fapofával. Néha egy-egy arcmimika jelezte tetszését vagy nem tetszését. El árultam neki egy hatalmas titkot. Bár Arminnal vagyok, és kb. minden másnap nála is alszom (....) nem érzem vele kapcsolatba azt amit régen. Idegesít. Miért idegesít? - kérdeztem tőle halkan, mire egyszerű választ kaptam: ha valaki semennyire nem hasonlít régi önmagára, hajlamosak vagyunk... hát... nem szeretni többé. Én pedig próbálkozom. Próbáltam már viccesen, komolyan, aranyosan, szerelmesen. Mindenhogy meggyőzni, de Armin hajthatatlan. Minden egyes alkalommal Cicáz, és kissé erőszakos. Nem lehet mellette semmi mást csinálni csak AZT. Nem lehet egymást átölelve pihenni. 2 percnél tovább nem bírja. Nyúlkálni kezd, fogdosni. Kellemetlenül érzem magam a közelében. Lisandernek igaza van. Nem szeretem. Akárhogy próbálom nem megy. Nem, nem és nem. Nem akarom ezt tovább folytatni. Mutatni a szépet. Mutatni a szépet mind neki mind a környezetünknek. Nathaniel és Melody boldogok. Látszik rajtuk. Minden szünetben együtt vannak. Együtt esznek, együtt tanulnak, és dolgoznak a DÖK teremben. Amber elmondása szerint a lakásukban is állandó vendég. Hát nem édes? A szüleik szerint nagyon is az. Pont Nathanielhez való. Bezzeg Lora! Aki pofázik a felnőtteknek és természetellenesen fekete hajú! Akinek műkörme van, és ki van festve. Akinek a szülei börtönben csücsülnek, és a nagynéniével él. Na az a lány! Az a lány nagy valószínűséggel egy senki lesz! Bezzeg Melóóódia! Az ő természetesen barna haja, csodálatosan kicsi mandula körmei, természetes kinézete és nagymamaruhái. Na az a valami! Hopp, elkalandoztam.
Lis hazakísért, majd a kapuban megszorította a kezemet. Biztatott. Nem mondtuk ki, de mindketten tudtuk mit fogok tenni. Legalábbis én úgy gondolom, azért tette meg ezt a gesztust.

Néztem Lisander távolodó alakját, mindaddig még teljesen el nem tűnt a látóteremből. Lassan kinyitottam a bejárati ajtót, majd besétáltam rajta. Dotty a nappaliban ült és békésen aludt. Elmosolyodtam. Odasétáltam hozzá, majd ráterítettem egy hatalmas kockás takarót. Fel sem ébredt. Halkan felosontam a lépcsőn, majd magamra csuktam az ajtót. Hú! Na vágjunk bele... Elővettem a laptopomat, bekapcsoltam és felmentem messengerre.

Lora üzenete: Szia. Tudnánk beszélni?
Armin üzenete: Cica! Ma nem jöttél... Beszéljünk ha már nincs lehetőségünk másra
Lora üzenete: Komoly dologról akarok beszélni. Jobb lesz ha belekezdek.. Rájöttem valamire.
Armin üzenete: Mire?
Lora üzenete: Hogy szeretem Armint. De nem a mostanit hanem a régit. Sőt. A mostanit az igazat megvallva eléggé nem bírom... Armin én ezt nem tudom folytatni.
Armin üzenete: Na azt már nem!:'D
Lora üzenete: Armin. Kérlek! Én ezt nem bírom. Neked csak a testiségek miatt kellek!
Armin üzenete: Nem fogod mégegyszer eljátszani amit a múltkor!!!
Lora üzenete: Nem akartam... De ennek akkor is véget akarok vetni. Armin! Már nem érzek úgy mint régen!
látta: 20:30

Nem ír. Majd holnap beszélek vele. Lementem a konyhába némi élelmet keresni, ugyanis ma még alig ettem és eléggé este van már. Ilyenkor igazság szerint nem is kéne ennem, de mindegy. Találtam a hűtőben túrós gombócot, és öntetet, úgyhogy leülve az egyik bárszékre habzsolni kezdtem. Egyszer csak neszt hallottam az előszoba felé. Dottyra néztem, mélyen aludt. Nekem kell a dolgok után néznem. Lassan és nesztelenül indultam a szoba felé. A kilincs mozgott, valaki fel próbálja feszíteni a zárat. Sikerült neki. Az adrenalin elöntötte a testemet. Magabiztosan iszkoltam az ajtó elé, és megálltam. Nem tudom mit akartam egy semmi nélkül a kezembe, ha mondjuk egy betörő akar behatolni a lakásba, de én álltam mint a cövek. A szívem kalapált, a fejem mintha kiürült volna. És akkor.... hirtelen egy fekete fej jelent meg az ajtóban... Mármint nem teljes fekete fej.. hanem haj. Na mindegy. Armin szemei izzódtak a haragtól. Mikor megpillantott, ahogy állok előtte mint egy rakás szerencsétlenség elvigyorodott. Felém ugrott. Befogta a számat és a falhoz nyomott. A vigyort nem lehetett letörölni az arcáról.
- Egyedül vagy? - kérdezte mire bólintottam. Jobb ha nem tud Dottyról.
- Csak hogy tudd! Egy rohadt nagy ribanc vagy, Lora! - suttogta erőteljesen - és mivel a ribancokkal azt lehet csinálni amit csak akarunk.... - nevetett fel hirtelen
A szemem megtelt könnyel, Armint pedig ez felbátorította. Az ölébe kapott és még szorosabban nyomott a falhoz. A számon még mindig rajta volt a keze így képtelen voltam megszólalni. Egyszer csak egy kattanásra lettünk figyelmesek. Armin oldalra kapta a fejét, ahogyan én is. Dotty állt ott, egy fegyvert tartva maga elé
- Engedd el! - kiáltotta - Engedd el, vagy nem állok jót magamért - ismételte

Armin hirtelen engedett el, ami miatt a földre zuhantam. Összehúztam magam és sírtam. "Utállak, utállak, utállak" ismételgettem halkan. Nem is hiszem, hogy hallotta bárki is. Hirtelen Dotty kezét éreztem meg a hátamon.

- Gyere, Lora! - állított fel - Vége. Nem fog többet zaklatni - nyugtatott, majd a kezembe nyomott egy csésze teát 

- Mi... mi történt? - kérdeztem szaggatottan

- Hidd el, ha még egyszer hozzád mer nyúlni, megölöm - simogatott - komolyan megölöm - emelte fel az állam 

- Honnan van neked fegyvered? - mosolyodtam el halványan

- 18 éves korom óta van - vont vállat - még szerencse, hogy a nappali szekrénybe tárolom - mosolyodott el 

- Mi lenne velem nélküled? - kérdeztem

- Nemtudom Lora, nemtudom - sóhajtott 

- 2 hónap múlva - 

Brr de cidri hideg van! Jajj de jó. Megkapjuk a félévinket. Már csak pár nap, hogy Rosa minden nap boldogítson. Az elmúlt két hónapban csak Lisanderre és Amberre számíthattam. Elég lehangoló volt a tudat, hogy még mindig baromira nem szól hozzám senki. Melody mindenben keresztbe próbál nekem tenni, Alexyvel együtt. Armin tényleg békén hagyott. Még facebook-ról is letiltott, és kerül. Na ennek örülök. Valamint Nathaniel többször próbált velem beszélni, de én nem akartam vele, ezért ahogy megszólított iszkoltam is el. Néha Castiellel szoktam még társalogni. Most, hogy már nem vagyok jóban a szőkével. Amúgy Amber találkozott egyszer a pincér sráccal, de rájött, hogy szereti Castielt, úgyhogy rajta vagyok az ügyön, hogy összehozzam őket. A szekrényemhez sétáltam, és kiválasztottam belőle egy számomra megfelelő szettet. Hm legyen egy tüllszoknya, vastagharisnyával és egy hősszúujjúval. Ehez illik is az egyik vastagabb ballonkabátom. Sminkeltem, majd a hajamat tökéletesen összeborzolva már indulásra készen is álltam. Lementem a konyhába, ahol Dotty elém tolt egy bundás kenyeret. Hamar megettem, és indultam is kifelé az utcára. 

Ez borzalmas! Ennél rosszabb nem is lehetne! Dotty meg fog ölni ezért a bizonyítványért. Csak kellett volna az a magántanár! Megbukni semmiből nem buktam, de azért... ha már a matektanárom fűzi a nénikémet, nem járt volna az a kegyelem hármas? Nem? Oké. Tombolva léptem ki a suli kapuján. Az is tetézte a gondomat, hogy ma sem Amber sem Lis nem volt iskolában, így egész nap magamba fordulhattam. Lisáék és Violáék egész napra rám szálltak, ami rátett a kedvemre még egy lapáttal. Ahogy kiléptem a parkolóhoz egy ismeretlen ismerőst vettem észre egy motornak dőlve. Minden rosszkedvem elszállt, ahogy megláttam. Vigyorogva torpantam meg, mire felém fordult és ő is elmosolyodott. Rohanni kezdtem felé, és a nyakába ugrottam. Ő megpörgetett majd egy puszit nyomott a számra amit mosolyogva fogadtam. Oldalra pillantottam miután lerakott. Violáék csoportja döbbenten figyelt minket. Nem foglalkoztam velük. Ellenben nem sokkal tőlük Nath állt értetlenül. Az arcáról süvített a meglepődöttség. Látszott rajta, hogy lefagyott. Megdobbant a szívem. Legszívesebben odaszaladtam volna a mellettem állóval, hogy bemutassam és elmondjam, ő csak egy barát. Nagyon kevés hiányzott, hogy megtegyem de akkor Melody ugrált ki a suli épületéből. Nathaniel megrázta a fejét, majd elindult felé és kézen fogva sétáltak tovább. Én is megráztam a buksimat, és mosolyogva fordultam meg

- Jake!!!!! Ha tudnád mennyire hiányoztál! - mosolyogtam

- Te is nekem, Lorcsa! - ölelt meg újra - ki a srác? - mosolyodott el  

- Milyen srác? - kérdeztem tettetett értetlenséggel

- Hagyjuk - vigyorgott - elvigyelek? - mutatott a mocira

- Csak ha aztán be tudlak invitálni - karoltam belé, mire ő csak bólintott 

Otthon aztán meglepetésemre Joan fogadott a szobámba. Jake-kel lepacsiztak, majd beszéltek pár percet. (Nem is tudtam, hogy jóban lettek)

- Szóval, ki az a szőke gyerek? - vigyorodott el Jake

- Szőke gyerek? - kerekedett el Joan szeme

- Nathaniel - kezdtem el a szőnyegemet piszkálni - lefeküdtünk - meséltem - aztán összejött azzal a barnával - húztam el a számat

- Tyűű! - fújta ki a levegőt Joan, mire megdobtam egy párnával - Ez azután történt, hogy elvitte Armint? - kérdezte, mire bólintottam - hát... látatlanba mondom, hogy szeret téged - vigyorodott el

- Határozottan szerelmes beléd - szállt be Jake is - csak a tudtára kell adnunk. Tök féltékeny volt ma. Láttam - mosolyodott el - tudom is mit kell tennünk! - állt fel 

- Na mit? - kérdeztem kissé unottan

- Eljátszom, hogy a pasid vagyok. Itt leszek 2 hónapig. Hozlak, viszlek. Úgyis jóban vagyunk, simán szájon puszillak - mondta büszkén a tervet

- Akkor már miért nem én játszom el? - kérdezte mérgesen Joan

- Mert te 3 hét múlva mész vissza? - kérdeztem az egyértelműt 

- Igaz - kulcsolta össze a kezét

- Joan igazad van. Ez jó terv. - mosolyodtam el - imádlak titeket srácok - ugrottam rájuk mosolyogva. 

A TERV ELKEZDŐDŐTT