19. fejezet

19. fejezet

Július közepe van. Arminék holnap érkeznek meg ide, és én ki fogok menni a reptérre üdvözölni őket... Csak ne lenne halál félelmem..XD Na mindegy. Gondolom érdekelne titeket mi volt miután nálam aludt Joan.. Hát igazából semmi extra ami eddig nem történt volna. Megbeszéltük, hogy amíg Armin itt van addig nem találkozunk! Nem mintha járnánk vagy ilyesmi, de akkor is. Reggel miután felöltöztem, gondoltam hallgatok valamit ezért YouTube-on benyomtam az Alvin és a Mókusok számait.. Kedvencem az Elbaszott szerelem! Veszett jó! Beraktam ismétlésre, és üvöltöttem a dalszöveget..
- CSAK HALLJA, HOGY ÉLSZ LEGALÁBB. SIESS... GYERÜNK! SZÖKJÜNK MEG INDU....
- Kicsim... - apa hangját hallottam meg.. gyorsan leállítottam a zenét... pontosan a "Lélegeztetnélek szájból- szajba" mondat után.
- Öhm. Szia! Mizu? - ültem le az egyik fotelre
- Mióta hallgatsz Alvin és a Mókusokat? - kérdezte apa plafonig érő szemöldökkel
- Mióta tudod, hogy létezik ilyen? - kérdeztem szintén plafonig érő szemöldökkel. Erre elkezdtünk röhögni. Mikor már kaptunk levegőt apa közölte velem, hogy Arminék gépe mindjárt felszáll. Bólintottam, majd kiment.
Hasra feküdtem az ágyamon, és elkezdtem gondolkodni: Apával olyan dolgokon tudunk annyi ideig nevetni, ami igazából nem is olyan vicces.. Eszembe jutott, hogy egyszer amikor a Bahamákon nyaraltunk bent voltunk a szobába, anya fürdött, én pedig az erkélyen voltam, amit egy üvegajtó választott el a szobától amibe apa ült. Mikor indultam vissza nem vettem észre, hogy az ajtó be van csukva, és lefejeltem az üveget. Apa akkor úgy elkezdett röhögni, hogy konkrétan sírt.. Erre én is elkezdtem röhögni.. és kb. 5 percig volt ez.. Annyira KO voltam, hogy neki kellett elhúzni az ajtót mert én nem tudtam.. Áhh ezek a nyaralós emlékek.. Aztán meg anyukám átesett egy szónyoghálós ajtón.. Najó! Lora! Menny enni, aztán készülj! Gyorsan magamra kaptam valami lazát aztán elmentem a Starbucksba kajálni.
Beültem egy asztalhoz, úgy gondoltam, hogy itt eszem meg. Kihozták a Jeges vaníliás lattémet, és a sonkás-mozzarellás bagel-emet. Belekortyoltam az italba, mire leraktam már Joan-t találtam magammal szemben, aminek az lett a következménye, hogy félrenyeltem. Elkezdtem köhögni, Joan meg röhögni... Jeah ez rímelt is!
- Mi a faszt keresel te itt? - akadtam ki
- Erre jártam.. Gondoltam iszok egy - kortyolt egyet az italomba - egy ilyet - vigyorgott
- Na akkor neked adom, igyál máshol!
- Nyugi már! Még nincs itt Armin, ergo talizhatunk! - Az utolsó szót elég lányosan mondta ki, és a kezét is mozgatta mint egy lány
- Jól van! Lehetsz a meleg bará... - a fejemhez kaptam - te lehetnél a meleg legjobb barátom - ujjongtam
- Na meg az anyukád! - mondta unottan, és a szendómat is elvette
- Akarsz talizni vagy sem? - húztam fel az egyik szemöldököm
- Nagyon jól játszom ám a meleget! Nehogy Armin engem válasszon helyetted! - kacsintott
- Inkább egyél, cukorborsóm! - nyújtottam ki a nyelvem, ami neki azt jelentette, hogy le kell kapnia..

- Te sosem javulsz... - nevettem - na de akkor te is kijössz velem a reptérre mert elválaszthatatlan barik vagyunk! 

- Okés! Barátság extrákkal! - kacsintott, én meg elvörösödtem, kösz

Hazamentem majd elkezdtem készülődni. Elkészültem, de még így is maradt 2 teljes órám. Leballagtam az emeletről anyához, Monopolyval a kezemben. 

- Játszunk? - néztem rá boci szemekkel

- Dolgoznom kellene... De ha a bankkártyásat hoztad.. legyen! - tette le a szemüvegét az asztalra

- Jippiii - tapsikoltam

Másfál óra után, kiegyeztünk egy döntetlenben. Nem sokkal később csengetett Joan. Kinyitottam az ajtót:

5 perc múlva

- Cúnii! nem röhög együtt érez! - szórt villámokat

- Na jó! Indulás! - karoltam át

- Figyelj... Nem kaphatok valami jutalmat ha már így kell kinéznem - nézett rám 

- Jajj te kis huncut! - csókoltam meg - megcsókoltam egy meleget! Ha haza érek kihúzom a listámból amiket meg akarok tenni! - vigyorogtam. Erre ő ráütött a fenekemre.

A reptérre értünk. A repcsi leszállása után,  20 perc múlva már láttam Arminékat.. De hisz ez csak Armin meg Alexy. Hú bazdmeg! 

- Ezek csak ketten jöttek - súgtam Joannak

Alexy arca felragyogott.. De nem azért mert meglátott.. Inkább Joanon akadt meg a tekintete.

Oda értek elénk. Armin közel lépett hozzám megölelt, majd meg is csókolt volna de..

- Jajj cuncii! - szólalt meg Joan - sokat hallottam már rólad - tolt el Armintól és elkezdte rázni a kezét

- Szijaaa! Én Alexy vagyok! - csillogott Alexy szeme

- Alexy! Nyughass! Gondolj Violára! - löktem oldalba

- Ja annak vége - legyintett - és te ki vagy? - vigyorgott Joanra

Úristen! Joan szerintem átgondolta megéri-e velem lenni ilyen áron..

- Jajj szijaa Jo.. Jonathan vagyok! Nektek csak Nath! - mosolygott

- Üdv! - nézett furán rá Armin

- Gyereee mennyünk előree! Haggyuk magukra a gerle párt! - kacsintott Alexy és már karolta volna át Joant de Joan nem hagyta

- Jó ez itt nekem - karolt át..

Érdekes hétnek nézünk elébe!

Ez rövid lett ugyanis ez egy bevezetés a történet ezen szakaszának. Remélem tetszett:) Bye

18. fejezet

18. fejezet

2 hét telt el a mekizés óta.. Otthon ülök azóta, ki sem mozdulok a házból. Arminnal és Joannal sem beszéltem azóta. Pedig mind a kettő sms hegyekkel, és hívásokkal bombáz. Nem vagyok képes az egyikkel bájcsevegni amíg a másikkal szeretnék beszélni, vagy esetleg jól elbeszélgetni az egyikkel, úgy hogy tudom mire készülök a másikkal... Enyhén depis lettem.. Nem is tervezek szeptemberig kimozdulni a lakásból:D Éppen keltem ki az ágyból 2 órakor, amikor valaki csöngetett. Gondoltam majd anyáék kinyitják, de amikor 2 perce folyamatosan csengetett elindultam az ajtó felé, hogy majd én kinyissam. Beledugtam nagy nehezen a zárba a kulcsom, majd elfordítottam, kitártam magam előtt az ajtót... Joan állt az ajtóban, és nagyon idegesnek tűnt
- Úristen! Azt hittem valami bajod van! - mondta megkönnyebbülten, mikor meglátta, hogy én vagyok
- Hát... pedig itt vagyok. - mondtam nyugodtságot színlelve, de igazából legbelül majdnem szívrohamot kaptam
- Látom. - mondta majd lerogyott, és megölelt. Az arcát a hasamba temette és csak álltunk az előszobába. Mikor megéreztem a kezét a hátamon széttört a mécses, és elkezdtem sírni.

20 percig álltunk így, végül én toltam el magamtól Joant
- Úgy látom nincs itthon senki, feljössz? - kérdeztem mosolyogva, de a szemem tuti be volt dagadva
- Persze, mennyünk!
Felmentünk a szobámba, ahol leültünk a kanapémra. Tartanom kell a fél méter távolságot! Muszáj lesz! De ezt nem csak magammal kellett volna megbeszélnem, hanem esetleg vele is... ugyanis ő szemrebbenés nélkül magára döntött a kanapén, és elkezdtünk csókolózni..... Mire észbe kaptam már ő a kanapén feküdt én pedig félig rajta feküdtem. Egyik kezével a derekamat karolta, a másikkal pedig a hajamat simogatta. Én a hajába túrtam, vagy a nyakát cirógattam.

Ez így nem lesz jó! - gondoltam magamban, de nem vetettem véget a dolognak. Ő elvált a számtól majd az arcom vonalától levándorolt a nyakamhoz. Azt kezdte pici puszikkal jutalmazni. Én csak élveztem a helyzetet. Aztán egyszer csak ajtó csapódás törte meg az idillt.
- basszus! Haza jött anya! - néztem Joanra - vagy apa... - tettem hozzá
- És, nem lehetnék itt? - kérdezte
- Hát persze, hogy nem! Arminnal járok! - artikuláltam - tuti fel jön! Megnézi, hogy vagyok! Bú... - kezdtem de félbeszakított
- Miért beteg vagy? - kerekedett el a szeme - miért sírtál lent?
- Najó! - tettem csípőre a kezem - az ablakon ugrassz ki, vagy elbújsz a gardróbban?
- Szerintem megteszi a gardrób - mosolygott zavartan
- Akkor sicc. Ja, és egy hangot sem! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd változtattam a hangszínen - majd jövök - pusziltam meg az arcát
- okés! - húzott magához, és csókolt meg
Én szó nélkül kijöttem a gardróbból, és rázártam az ajtót. Gyorsan ráhasaltam az ágyamra és elkezdtem """"olvasni"""". Anya mint ahogy sejtettem hamarosan kopogott, majd benyitott.
- Szia kicsim! Minden oké? - kérdezte, tekintete féltésről árulkodót... Ez természetes!
- Sziaaa. Persze, minden ok. Veled? - kérdeztem mosolyogva
- Velem is. Miért van a rúzsod elkenődve? - kérdezte mit sem sejtve. A szám elé kaptam a kezem. Lora gondolkodj!
- Áhh tegnap nem mostam le este... tudod hogy alszom! - röhögtem zavartan
- De hát ma már lemoshattad volna... - basszus - na mindegy - nyertem!! - Csinálok magamnak egy teát, és beülök filmet nézni... jössz? - kérdezte mosolyogva
- Szóval, ma már nem mész sehova? - kérdeztem kétségbeesetten
- Miért, baj? - nevetgélt - olvass nyugodtan! - veregette meg a fejem
- Hehehe - nevettem, de közben csak azon forgott az a jó fogaskerék az agyamban, hogy hozom ki Joant?
Anya kipattogott a szobámból, én pedig mikor már megbizonyosodtam róla, hogy elment bementem Joanhoz a gardróbba.
- Örülök, hogy nem szekrényed van.... - mondta röhögve mikor leültem mellé
- Ja! Én is! - röhögtem.
Egymás mellett ültünk és beszélgettünk rengeteg ideig.. Olykor elvörösödtem, de volt olyan mikor ő is (!).

- Szóval azt mondod, hogy ha anyud nem megy el, itt kell aludnom? - nézett rám nagy szemekkel

- Igen, azt! - röhögtem - De most mé'? Tök jó ez a hely!

- Jaja! Főleg az a fiók! - mutatott az egyik nagy fiókra

- Dehát abban a melltar....... - leesett! - te szemééét! - kezdtem el ütni a vállát, és a mellkasát 

- Héé - fogott le - halkabban mert anyud bejön - tette le a kezem a 

- Jó, igaz! Most megyek hozok valami kaját - álltam fel

- Az király, mert éhen halok! 

Felálltam, és oda sétáltam az ajtóhoz de amikor azt a gömb kilincset (vagy mit) el akartam fordítani az a kezembe maradt (?)

- Joan... - néztem rá félve

- Mond! 

- Ennek nem itt kéne lennie.. - mutattam a kilincsre a kezembe

- Úh bazdmeg! - fújta ki a levegőt - valahogy tuti vissza lehet tenni! - felállt, kivette a kezemből majd az ajtóhoz ment és próbálta visszatenni

Olyan 15 percet próbálkozott vele, pontosan addig amíg a kilincset be nem lökte a ruháim közé, és vissza nem ült

- Ezt megszívtuk... - nyögtem fáradtan

- Miért nem kezdünk el kiabálni, és verni az ajtót? - kérdezte, miközben az arcát vakarta

- A ház másik végén van... az isten nem hallja meg.... - ez az átka a nagy háznak

- Akkor simán ki tudtam volna lopózni az ajtón, nem? - kérdezte mosolyogva

- Nem! Amilyen szerencsém van... pont akkor jött volna ki az ajtaján! - temettem az arcomba a kezem - ennél már nem lehet rosszabb! - nyöszörögtem

De ahogy ezt kimondtam meg szólalt a telefonom: Armin

- Tévedtem! Lehet rosszabb! - vigyorogtam és felé mutattam a telót

- Íjj... Vedd fel! - biccentett 

- De nem akaroom! - mondtam 2 hangszínnel feljebb az igazitól

- Akkor itt fog csörögni? - kérdezte, én erre lehalkítottam a telefont. Vigyorogva néztem rá.

Erre ő kikapta a kezemből a telefont (!) és... és... felvette:

- Hellóóó - mondta nyávogós hangon

- Öm helo! - szólt bele Armin.. Még jó hogy hangos a telóm

- Hát kivagy, cicafiú? - jól tudta, hogy ki az

- Armin. És te? - kérdezte Armin idegesen

- Hát én? Én a cukifiú! - mondta elváltoztatva a hangját. Én már nem bírtam elkezdtem nevetni.

- Értem.. És beszélhetek Lorával? - Neneneneneee nehogy ideadd! 

- Lolicicaa akarsz valami Armincával beszélgetnii? - Nem tudtam megszólalni a röhögéstől - Figyelj cuni, most nem tud beszélgetni veled.. Nem nagyon kap levegőt.. - artikulált, és hadonászott a kezével

- Miért, mit csinál? - erre riadtan néztem Joanra, aki csak intett

- Ráerőltettem egy két XS-es ruhát... ami fűzős.. hát tudod cica milyen nehéz abba levegőt venni?? Jajj cuni hívd később.. De ha akarod még beszcsizhetünk. Na pá-pá! - és letette

Visszaadta a telefonomat és mosolyogva nézett rám:

- Isten vagy cunika! - nevettem

- Jájj hát tudoom! - legyezett a kezével

- Najó valahogy jussunk ki innen! - álltam fel és az ajtóhoz sétáltam.

Az egyik ruhámból kivettem egy-két hullámcsatot, és megpróbáltam kinyitni vele az ajtót.

- Az ugye tudod, hogy csak a filmekbe működik? - nézett rám Joan. 

*Katt*

Az ajtó kinyílt, én pedig büszkén néztem Joanra.

- Látom! - nyitottam ki az ajtót

Kimentünk a gardróbból, ránéztem az órára 10 óra.

- Ez nem lehet! Mennyi időt voltunk benn? - kerekedett el a szemem

- Hát ennyit. - adta meg az egyszerű választ 

- Najó megyek fürödni! - indultam el a fürdőbe, de Joan visszarántott.

- Nem gondolod, hogy fel fog tűnni a szüleidnek, hogy kétszer fog a víz folyni? - nézett rám

- Igaz! Te nem fürdesz! - vigyorogtam

- Na azt tuti nem! - vigyorgott vissza - megyünk fürdeni! - kapott fel a hátára

Bevitt a fürdőbe, és lerakott az egyik fürdőkád melletti székre. 

- Kádban fürödjünk! - adtam meg magam - sok habbal! 

- Óhajod számomra parancs! 

Mikor már megtelt a kád, és tele volt habbal, én már melltartóban és bugyiban voltam. Szóltam Joannak, hogy forduljon el, én gyorsan lekaptam magamról a bugyim és a melltartót és bemásztam a kádba.

- Oké, fordulhatsz! - szóltam neki. Vártam, hogy szóljon, mikor forduljak meg... de ehelyett egyszerűen levette a gatyáját és beszállt a kádba

- TE NORMÁLIS VAGY? - vörösödtem el fülig

- Hehehe jól elpirultál - nevetett

- Csodálkozol? - röhögtem kínomban 

Jól elbeszélgettünk amíg a kádban voltunk, de egyszer csak ki kellett szállni.. Nagy nehezen, de sikerült úgy kiszállnom, hogy ne villantsak:D Aztán bementünk a szobámba, elköszöntem anyáéktól, hogy nehogy be jöjjenek a rezidenciámba, majd visszamentem Joanhoz aki már az ágyamban feküdt:

- Te velem akarsz aludni? - kerekedett el a szemem

- Ja! - bólintott - annyiszor csókolóztunk már..  nehogy már ez baj legyen.. - röhögött - és nem mellesleg leráztam a pasidat

- Najó! De akkor menny arrébb! - toltam félre, hogy oda férjek

Lefeküdtem mellé adott egy jóéjt puszit (:3), én megfordultam ő pedig megölelt hátulról. 

- Jó éjt - suttogta

17. fejezet

17. fejezet

Aztán közelebb lépett hozzám, belenézett a szemembe és... és... megcsókolt. A szája az enyémre tapadt, gyengéden csókolt... Először ledermedtem, hiszen váratlanul ért, de aztán visszacsókoltam. Ő az arcomat fogta, és pedig az combjára tettem a kezemet és azon támaszkodtam. Az eszembe ötlött: Mi van ha egy csajozó gép, és aki lány a közelébe van mindegyikkel ezt csinálja? Ez kicsit kétségbe ejtett, elhúzódtam tőle.
- Ezt nem szabadott volna! - kaptam a számhoz a kezemet
- Lehetséges... - köhintett egyet, és elfordította a fejét - de akkor is jó volt - mosolygott sejtelmesen, aminek az lett a vége, hogy egy jó nagy paradicsom lett az arcomból...
- Mondtam, hogy van ba...... úú bazdmeg én megcsaltam Armint! - döbbentem rá a hideg valóságra
- Nyugi már! Ez még nem megcsalás.. - nézett rám kaján mosolyával
Nem tudom miért... de nagyon tetszik ez a srác... vele akarok lenni, érezni őt.. vágyom rá! De csak most ismertem meg.. Lehet, hogy ez csak egy hülye fellángolás.. Lehet holnapra el is felejtem!
- Hahó! Föld hívja Lorát! - legyezett az arcom előtt
- Jelentkezem! - tisztelegtem - csak elgondolkodtam. - húztam el a számat - lassan ne menjünk vissza? - kérdeztem meg, hátha
- Ne! - Hát nem, okés - és min gondolkodtál el cicalány? - döntötte oldalra a fejét
- Azon, hogy a pasik honnan szedik ezeket a béna becézéseket... - röhögtem
- Hehehe nagyon vicces lány valaki...
- Az! - vigyorogtam
És akkor a karomnál fogva magához húzott, hogy testünk összeérjen és megint megcsókolt. Csókja bátrabb volt mint az az előtti... Kissé bele is éltem magam ebbe a csókba. Jó volt. Nagyon jó illata van Joannak, és a szemei... sötét kékek. Inkább az anyjára hasonlít, de az apja vonásai is megtalálhatóak rajta. Nagyon jól csókolt... ha szabad ilyet mondanom..

A csók olyan 20 másodperc volt.. ezt is valaki kopogása zavarta meg, mi egy pillanat alatt szétrebbentünk és beszélgetést imitálunk. Anya lépett be az ajtón:
- Lassan indultok! Gyertek le. - mosolygott kedvesen, majd kiment
Egymásra néztünk, majd egyszerre kezdtünk el röhögni... Őszintén nem tudom min... talán a hirtelen elszakadáson, vagy a "beszélgetésen", de teljesen filmbeli jelenet volt. 2 perc múlva már 'harci díszben' állt előttem, indulásra készen.
- Hát.. örültem a találkozásnak - nyújtottam a kezemet felé
- Szintúgy - húzott magához, és ölelt meg szorosan

Olyan jó meleg volt... és erősnek is tűnt.. mivel rohadt kemény volt a karja. Eltoltam magamtól majd mosolyogva az ajtó felé tereltem.

- Holnap találkozzunk! - fordult felém hirtelen, tekintetét az enyémbe fúrva - meki? - tette fel a 10000 dolláros kérdést

- Nem is tudom... nem tűnik jó ötletnek.. - húztam el a szám, és fordítottam el a fejem

- Naa lééégyszíí - könyörgött (?) cuki mosollyal az arcomba hajolva 

- Legyen. 3-ra a mekibe... ami a kövi utcában van! Nem megyek messzebb. - röhögtem 

- Zsííír.. öhm - keresett szemmel valamit a szobámba, majd felvett egy tollat, és a tenyerembe firkált valamit - itt a számom, hívj!

- oks, bye! 

Lementem elköszönni, aztán rögtön fel a szobámba.. ledőltem az ágyamba és elkezdtem volna gondolkodni......... ha el nem alszom. 

Reggel 7 ismétlem 7 órakor keltem. Le tusoltam meg amit reggel szoktam majd leültem az időgépem elé (Xbox) és rögtön dél lett. Elkezdtem hát készülődni és lám, kész lettem. Felvettem az egyik kedvenc pipőmet (balerínámat) és indulásra kész voltam. Persze vittem magammal egy kisebb táskát is, amibe bele fér a pénztárcám, teló, kulcs. Elindultam végre, kb 10 percbe telt amíg oda értem. Lám Joan már ott állt az ajtóban. 

- Szia! - köszöntem mosolyogva

- Szia. - köszönt ő is vigyorogva

- öm.. bemegyünk, vagy még várunk itt egy kicsit? - kérdeztem röhögve

- Go! - köszi ezt a hosszú választ! 

Én egy csirkés, cézáros hambit, ő pedig egy McRoyal-t kért. Vettem volna elő a pénztárcámat, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ő fizessen. Köszi. Fogtuk a tálcákat majd leültünk egy asztalhoz. 

- Azt hittem valami salátát fogsz venni. - mosolygott

- Tuti nem fogok salátát enni, ha ehetek ilyet - mutattam a kajámra

- Ott a pont! - harapott bele a kajájába

Rengeteg ideje voltunk benn, de hamar eltelt az ide, megsemmisítettünk egy-egy Mcfreeze-t és közösen egy shake-et (két szívószállal). Éppen röhögtünk valamin amikor két lány lépett oda hozzánk:

- Jajj Joan, olyan régen láttunk már... mizuuu? - kérdezte nyávogva és nyújtotta el a szó végét a lány

- Hehe, semmi. veletek? 

- Seemmii. Leülünk ide egy picit okés? - kérdezték Joantól mintha én ott sem lennék... Gyerünk Joan bízom benned

- Persze gyertek! - What? Ez most komoly? 

A két lány fogta és beült Joan és közém. 

- Kimegyek a mosdóba! - néztem Joanra mérgesen

Mire válaszolhatott volna már én a vécé mellett ütöttem be a kódot, ami a blokkon volt. Bementem és megmostam a kezemet. 

*Pí-pí* 

Nyílik az ajtó és az egyik lány áll előttem, aki beült hozzám. 

- Gondolom már smároltatok - kezdett bele - Mi már többször is... sőt...

- Ez engem nem érdekel! - próbáltam tartani magam

- Ja gondolom! Na mentem, hi! - köszönt flegmán

- A "Hi" az nem elköszönés, szöszi - kiáltottam utána

Egy kicsit kiakasztott a csaj, amit mondott. És én még azt hittem jelent... hagyjuk. Haza megyek! Kimentem a mosdóból oda sétáltam az asztalhoz majd felvettem a maradék cuccomat.

- Leléptem - vigyorogtam lenézően

- Hova mész? - kérdezte Joan meglepettem. Éreztem a gombócot a torkomba. Mi a franc? Nehogy elkezdjek bőgni egy ilyen senki miatt! Nem nagyon mertem megszólalni mert akkor tuti elbőgöm magam, úgyhogy csak rámutattam a kijáratra és elindultam gyors léptekkel. Mi a fene bajom van nekem?? Gyorsan kiszaladtam az utcára.. már sötétedett. Joan egy sikátornál kapta el a kezemet és visszahúzott

- Hé, miért léptél le? - addigra a szemem már könnyes lett... Hülye hormonok.. - mi a baj?

- Semmi. - vontam meg a vállam

- Aha, látom! 

- Azt hittem különleges vagyok... - suttogtam

- Mivan? - nézett rám nagy kerek szemekkel, komoly volt

- Áhh hagyjuk. Nem beszélek olyannal aki kb. mindenkit első találkozásnál lesmárol - fordítottam el a fejemet

- Csak azt csinálom amihez kedvem van. - vont vállat

- Én pedig nem vagyok a játékszered, hogy érzelmek nélkül csókolgass.. miket beszélek? Hogy lehetnének érzelmeid... főleg egy nap után - röhögtem el magam kínomban

Joan megfogta a karomat és behúzott a sikátorba nekiállított a falnak, és szögbe zárt a két kezével. 

- Így csókolok meg valakit barátilag - majd közel hajolt és megcsókolt. Elhajolt. Mire mondani tudtam volna valamit fojtatta:

- Így csókolok meg valakit aki jelentéktelen - megint megcsókolt de most máshogy

- Így azt aki tetszik - megcsókolt

- Így szenvedélyesen - megcsókolt, ez nagyon heves csók volt.. tényleg szenvedélyes

- Így pedig azt akit szeretek - megcsókolt. Neki dőltem a falnak ő a derekamnál fogott én a nyakát karoltam át. Hosszan csókolt, és nagyon jól.. de ezt nem részletezem. A hátam a hideg téglaépületnek volt nyomva, én a hajába túrtam, ő pedig a combomnál fogva felemelt. Nagyon sokáig bírta.. teljesen ki volt pirulva... feltételezem én is.. Elő halásztam a táskámból a kis kinyitós "Lora" feliratú tükrömet és kinyitottam.. A rúzsom borzalmasan el volt kenődve, de még a szempillaspirálom is.. Bocsi, hogy ilyet mondok... de Castiel tanulhatna tőle... 

Hazakísért, a kapuban nem csókolt meg, csak megölelt. A testem minden szegletét átjárta az ölelése. Olyan jó volt, és kellemesen bizsergős. Azt mondta majd hív, de ha akarom én is hívhatom. Erre csak bólintottam. Nem tudom mi van velem, ez a srác megbabonázott... Komolyan lassan már azt kéne mondani, hogy szerelmes vagyok belé.. Ennyi idő után? HÜLYE LORA! Megbeszéltük Joannal, hogy valamikor elmegyünk a strandra, és nem engedünk senkit kettőnk közé.. Nem vagyunk normálisak. Olyan aranyos, és helyes.. De mit lát bennem egy ilyen fiú? Áhh hiányzik! Basszus Lora... Ilyet még nem éreztem... Bizsergek mindenhol.. ha rá gondolok elvörösödöm..

Szakítanom kell Arminnal!

16. fejezet

Megjegyzés: Lehet, hogy észre vettétek, hogy van egy kis változás a blogon. Ez annak köszönhető, hogy Noémi rá jött, hogy "tömeg" blogja van és ezen változtatni kell. Próbáltam a címnek megfelelően alakítani... Remélem tetszik ez az újításom. :)

16. fejezet

(...) Elindultam haza, de akkor Lis megszorította a kezemet és visszahúzott. Kezei melegek voltak, az enyéimhez képest biztosan. Megállt bennem az ütő. Féltem. Mit akarhat? A levegőt bent tartva figyeltem komoly arccal.
- Haza kísérlek! - mondta mosolyogva. Megkönnyebbültem, szaggatottan fújtam ki a levegőt majd válaszoltam.
- Köszönöm, uram. Megtisztel a társaságával - játszottam az úri lányt
- Arra van az kocsim, gyere! - húzott magával. Van kocsija? Várjunk! Van jogsija??? Egy Lamborghini Veneno mellett álltunk meg... Nemtudom, miért gondoltam, hogy ilyen kocsi nem is létezik.. A nevét azért tudom mert imádom az autókat, és azoknak a nevét is megjegyzem amiket úgy hiszek nem mutattak be a publikumnak.. Lis kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beszálltam a bőr üléses gyönyörűségbe. Ő is beszállt mellém, majd elindultunk. Egész úton egy szót sem szóltunk... Ő nem tudom min gondolkodott, de én azon, hogy körülöttem minden ember ilyen full gazdag, anyám!:'D Lassan bekanyarodtunk a hátunkhoz szóltam, a portásnak (!), hogy csak én vagyok. Beengedhet! Mikor a képcső elé gurult én kiszálltam... és ő is.
- Köszönöm, hogy hazahoztál! Jól éreztem ma magam veled. - mosolyogtam
- Részemről az öröm. És én is! - mosolygott vissza rám.
Felmentem a lépcsőn majd beléptem az ajtón. Elmentem a konyhába, hogy bekapjak valamit. Anyáék pont akkor vacsiztak, úgyhogy én is leültem.
- Milyen napod volt ma? - kérdezte anyu mosolyogva
- Jó, köszönöm. Képzeld júliusban jönnek Arminék ide! - újságoltam a hírt
- Ez nagyszerű!!! - ujjongott anyu
- Igen, ez fanntassztikuss - "lelkesedett" apu is
- GONOOOSZ! - nyújtottam ki rá játékosan a nyelvem, mire ő is elmosolyodott
- Na én megyek megfürdök. Jó éjt - adtam nekik egy puszit - Holnap találkozunk.
- Neked is. Jajj amíg el nem felejtem! Holnap vendégeink lesznek, öttől. Legyél itt, kérlek - mosolygott rám apa kedvesen
- Mindenképp! Szívesen! - mosolyogtam, majd felmentem.
A szobámba érve gyorsan letusoltam, majd benyomtam az Xbox-ot és elkezdtem GTA-zni. Michaelt elrabolták az ufók benne. :D Olyan éjfél fele lefeküdtem aludni, és reggelig fel sem nagyon keltem. Reggel a szemem kinyílt 9:25-kor. Elmentem lezuhanyozni, fogat mosni, sminkelni nem sminkeltem majd mielőtt jönnek a vendégek akkor fogok. A hajamat csak felfogtam. Dobtam Arminnak egy SMS-t, hogy ha felkel hívjon... 2 perc és megcsörrent a telóm: Bejövő hívás: Armin
- Sziaa - köszöntem vidáman a telefonba
- Jó reggelt! - köszönt kómásan - mizújs?
- Semmi. Jujj már alig várom, hogy gyere! Annyira jó lesz! Tegnap taliztam Lissel, úgyhogy már egy csomó jó helyet tudok.
- Ja, tuti nagyon jól elleszünk. Majd megmutatod őket? - érzem, hogy mosolyog
- Mindenképp. Ma öttől vendégeink lesznek... de azt sem tudom kik. - röhögtem
- Na mióta New Yorkban vagy milyen izgalmas az életed - röhögött ő is
- Naja. Figy neked van jogsid? -kérdeztem hírtelen
- Ez most nem tudom, hogy jött... De a válaszom, hogy mire New Yorkban leszünk lesz.. Már csak a KRESZ van hárta. - modta

*2 beszélgetéssel eltöltött órával később*

- Na lassan megyek mert szép akarok lenni - mosolyogtam, az órára nézve
- Nem kell ahhoz olyan sokat készülni!
- Hehe.  Na de tényleg megyek! Jó legyél, majd beszélünk. csók-csók, szija!
- Okés. Legyél jó kislány! Csóók, bye. - letettük.
Igazság szerint még dél volt de időbe el akartam kszülni. Lementem kajálni, anyuval találtam szembe magam ahogy egy papírt szorongatott...
- Szija anyu! Reggelt. - köszöntem mosolyogva, és kivettem a hűtőből egy joghurtot
- Lora! Mit tudtál te ennyit összetelefonálni? - mutatta felém a nem túl kis összegről árulkodó papírt.. Hopp el is felejtettem, hogy Arminnal elég sokba kerül hogy beszélünk.. De még most érkeztem ide... Hopp ennyi idő alatt ennyit összehozni... Grat Lora!
- Hoppá! Bocsi elfelejtettem, hogy itt sokba kerül.. majd akkor beszélek Arminnal viberen! Ne haraguudj - vettem elő a boci szemeim
- Hát.. Semmi baj.. - mosolygott már anyu is - A vacsira legyél csini, és elegáns!
- Értettem - tisztelegtem - akkor megyek is készülni!
Felszaladtam a szobámba és körül néztem mit is vehetnék fel... Hát ez lett a végeredmény:

16:55 Csengetnek. Én megálltam a lépcső mellett anyával, apa pedig ajtót nyitott. Az ajtóban három ember várakozott. Egy nő, egy férfi... és egy fiú. A nőnek hullámos szőke haja volt (mint anyának) egy vörös selyem ing volt rajta a szoknyája magasított derekú volt, és fekete. Egy fekete magas sarkú szandált viselt. Egy vastag aranyszínű lánc volt a nyakában (nem olyan mint egy nyakörv), hozzá illő karkötővel. A férfi öltönyt viselt, vörös nyakkendővel, gondolom, hogy össze illjen a nővel. A cipője is illet természeteresen az öltönyhöz, amit meg merek kockáztatni hogy Armani volt. Az kisujján egy pecsétgyűrű volt, a bal csuklóját pedig egy Rolex díszítette. 100% hogy az volt! Ezer közül felismerem. Áttértem a fiúra aki apja mellett álldogált. Egy fekete farmer volt rajta,fehér póló, és egy zakó. Elegáns volt de mégis laza. A szeme kék, a haja sötét barna.. talán már-már fekete is. Nézett engem, és mosolygott. Közelebb lépett így még jobban meg tudtam csodálni szemeit:

Felém nyújtotta a kezét, a szemeit az enyéimbe fúrta. A lábam kissé meginogott, kezet fogtam vele:

- Szia, Johnathan vagyok... a barátaimnak Joan. - mosolygott a kezemet tartva

- Sz-szia! Én pedig Lora.. a barátaimnak is! 

Nyitotta volna a száját, de anya miatt nem tudta elmondani amit akart

- fáradjunk beljebb, kihűl a vacsora! - tessékelt be mindenkit anyu. Leültünk az étkezőbe. Én az asztal végébe ültem, anya meg beültette mellém Joant. Köszi. Elkezdődött a vacsi. A "felnőttek" elkezdtek fontos dolgokról beszélgetni... Én csendben ettem a gyümi levesem, de természetesen nem tudtam nyugodtan enni ugyanis Joan az ölembe ejtett egy papírdarabot.

Te nem unsz itt ülni?

 Ránéztem ő nagy boci szemekkel, mosolyogva nézett rá..
- Még nem is ettünk! - suttogtam
- Te éhes vagy? - tényleg nem voltam az.
- Elnézést! Anya, körbevezetem Joant! - álltam fel az asztaltól
- Rendben édesem! - intett anya, és folytatták a beszélgetésüket.
 Felvezettem Joant az emeletre majd kinyitottam a szobám ajtaját. Arrébb léptem az ajtóból, hogy Joan be tudjon menni majd be is csuktam magam után.
- Szép szoba - nézett körbe
- Én is szeretem! - mosolyogtam
- Najó! - ült le a kanapémra - mesélj magadról!
- Lora vagyok, 17 éves.. Eredetileg szőke a hajam, szeretem az elektronikai cuccokat... Nem vagyok valami érdekes. Te jössz!
- Joan vagyok, 19 éves.. Eredetileg is barna, szeretem az elektronikai cuccokat, a finom kajákat, a jin tonikot, néha szoktam bulizni járni, basszerozok, van egy húgom.
- Basszerozol? - kérdeztem csillogó szemekkel
- Ja. - mosolygott... Ez mindig mosolyog?? - van barátod? - kérdezte
- Van.... - mondtam halkan
- Értem.. - komolyodott el egy kicsit, aztán észre vette magát és újra jó kedvet imitált. Aztán közelebb lépett hozzám, belenézett a szemembe és... és... megcsókolt.

 

 

15. fejezet

15. fejezet

Éppen kiszálltam a vízből, mikor felugrott egy facebook üzenet:
Lisander üzenete: welcome to New York!
Lora üzenete: :) Zsír a hely... mit ne mondjak..;)
Lisander üzenete: Hát azért vagyok én is itt!:D Holnap mit csinálsz? 
Lora üzenete: Holnap semmit... talán rendezkedem... ráér az még!:D Tali?
Lisander üzenete: Naná!! Hol laksz? Oda megyek!
Lora üzenete: Áhh nem, ne fáradj! Itt úgyis van egy csomó kocsi... majd elvitetem magam! Hova is?:)
Lisander üzenete: Central Park. Holnap.... 2 óra?
Lora üzenete: Okés! Ott találkozunk! :) Viszont most megyek aludni! 
Lisander üzenete: Good bye Lora, sweet dreams!
Felvettem egy csipke atlétát, és egy francia bugyit majd go to bed. Bedőltem az ágyba ami rohadt puha volt.. Még soha nem feküdtem ilyen kényelmes ágyikóba! Magamra húztam a takarót és gondolkodtam.. Szóval van Armin, a pasim ugye. Szeretem őt! De megcsalt... Ami egy kicsit tompítja az érzéseimet.. Csak ne lenne velem mindig olyan kedves, és ne nézni ki olyan  jól... Plusz pont nála, hogy egy nagy kocka, és jókat lehet vele hülyülni, és nálam még van egy plusz pontja: Alexy:D Imádom a hülyét! Beszélnem kellene vele... holnap felhívom. A következő versenyző: Castiel. Anno amikor nagyon-nagyon részeg volt eléggé rám mászott... sokáig fájt a csuklóm miatta... Armin védett meg akkor. Ajj de a "búcsú ajándék" áhh vannak pillanatok mikor bevillan. Még nem éreztem ilyet azelőtt. MIÉRT CSINÁLTA EZT? Ajj nem hagy nyugodni... Mondjuk alapjában ő is elég kedves... velem... néha... mondjuk van amikor elég bunkó is. Áh hanyagolom ezt a gondolatmenetet! És a következő versenyzőőő: Lisander. Na ő nagyon kedves... de keveset találkoztunk mostanában... De ez megváltozik, egy városban élünk.. Jaj azt nem tudom, hogy melyik suliba fogok járni.. Na segáz majd megkérdezem Anyától. Szóval: vele holnap... ma találkozom. Igazából az ő búcsú ajándéka is tetszett.. a nyaklánc is! Ő non stop kedves mindenkivel. Nem tudnék rá semmi rosszat monda....... feledékeny, de rettenetesen! Istenem! Mindig elhagyja a jegyzetfüzetét... Mondjuk ebből a feledékenységből vicces szituk jöhetnek. Áhh nem bírom én ezt a sok gondolkodást! Megfájdult a fejem.. Kell valami gyógyszer. Lementem a konyhába... A régi házunkban a konyhában az egyik eldugott fiókban volt a gyógyszer.. Itt is így kell lennie.
*15 perccel később*
Hol lehet? Milyen nagy ez a konyha? Áhh megvan! Zacskók alatti fiók.. OK, megjegyezve! Öntöttem egy pohár vizet és lenyeltem a kicsinek nagyon nem mondható pirulát... ugyanis az édes keresztbe fordult, és megakadt a torkomon. Kikerekedett szemekkel, és remegő kezekkel kezdtem közeledni a hűtőhöz hogy az adagolóból megtöltsem a poharamat. Sikerült. 3 pohár után már a nyelőcsövemen belül száguldozott a fájdalom csillapító. Visszamentem a szobámba. Hogy nem vették észre anyáék, hogy majdnem megfulladtam? Ja hát hogyne! Az ő szobájuk kb. 1 km-re van a konyhától. Elaludtam. Reggel 9-kor kinyílt a szemem és felültem. Áhh elfelejtettem lehúzni a redőnyöm! Kiég a retinááám! Oks, ha folyamatosan kicsi lépésekben nyitom ki a szemem, meg tudom szokni. Ezaz sikerült! Gyorsan leszaladtam, megreggeliztem aztán az órára pillantottam: 11 óra. WHAT? Hogy sikerült ennyire lassúnak lennem??? Spuri fel a szobámba. Megágyaztam, elmentem zuhanyozni. 15 perc múlva már kezdhettem is öltözni.. central park... Áhh ez jó lesz:

Nem akartam túl öltözni. Ez a célnak megfelel, sőt! Tökéletes. Elindultam hát a találkozó helyére ahol Lisander már várt:

- Nem vártál sokat? - öleltem meg

- Nem, most érkeztem! - mosolygott - merre szeretnél menni?

- Sétáljunk egy kicsit! - indultam befelé 

Rengeteget beszélgettünk és megtudtam, hogy itt New Yorkban Lis nem a szüleivel hanem a bátyjával él... aki nem mellesleg ugye Rosa barátja.

- Szóval Rosa szokott New Yorkba jönni? - döbbentem le... még nekem sem mondott erről semmit, mikor el-el tűnt egy hétre mindig azt mondta, hogy beteg.

- Igen. Nyáron is jönni fog valamikor. - közölte Lis

Ennek nagyon megörültem és el is határoztam, hogy én bizony felelősségre vonom ezért Rose drágámat, hogy hogy nem mondta ezt el nekem? 

Miután ki sétáltuk magunkat elmentünk egy gyorsétterembe ahol ettünk két hambit. Miután ezt is befejeztük már sötétedni kezdett ezért elindultam haza, de akkor Lis megszorította a kezemet és visszahúzott.

Megjegyzés a képhez:

Lehet, hogy úgy látszik, hogy fogják egymás kezét de NEM! A nagyobb (pasi) kéz visszahúzza  a másikat... A fél instagrammot végignéztem, hogy találjak egy jobb képet... de ez a legelviselhetőbb:D