Rosa és Viola már régen hazarepültek. Ez érthető is hiszen kezdődik az iskola.... Hippijájé! Az órámra pillantottam: 6:05. Ideje lenni felkelni... Sok időbe telik amíg elkészülők, úgy ahogy egy új diáknak illik első nap. A plafont kezdtem el bámulni. A redőnyöm le volt húzva ezért nem nagyon láttam semmit a szürke pacákon kívül, amik a bútoraim voltak vaksötétben. (Vagy félhomályban).
- Hé! Elengednél nem tudok kikelni az ágyból! - löktem meg nevetve Joant
- És jól is van az úgy! - nyomta bele fejét a párnába
- Ha nem kelek fel csúnya leszek! - kezdtem el arrébb nyomni az ágyamon.
Nem tudom, hogy elaludt-e vagy valami... De az biztos, hogy nem ellenkezett, így 30 másodperc múlva a földön találta magát
- Héj! - lepődött meg - Ezért ugye tudod, hogy meg kell, hogy fizess? - húzta féloldalas mosolyra a száját
Rám vetődött majd elkezdett csikizni. Ott ahol ért... Ebben csak az a rossz, hogy minden részem csikis ezért egyik sem jobb hely a másiknál. Sikoltoztam, és rúg-kapáltam de semmi értelme nem volt, mert erősebb volt nálam. Mikor elég volt neki elém ült és várta, hogy én is felüljek.
- Szóval... Jó reggel! - hajoltam oda hozzá, és csókkal köszöntöttem
- Neked is!
Felkeltem az ágyból. A hideg padló égetően hatott a talpamra ami eddig a jó meleg paplan alatt pihent.. Szeptember van de máris borzalmasan rossz az idő. Pedig nemrég még milyen nyárias volt! Odavonszoltam magam a szekrényemhez majd kiküzdöttem egy megfelelő öltözéket.
Joan az ágyamon ült és nézte ahogy teszek veszek.
- Nem gondoltad, hogy készülnöd kéne? - mentem közelebb hozzá
Nagy nehezen felküzdötte magát az ágyamról aztán elindult ő is készülődni. Én addig beágyaztam. Mikor mindennel végeztünk elindultunk kézenfogva az új sulimba,.. Ami neki a régi sulija. Út közben beugrottunk a Starbucks-ba és vettünk egy-egy Caffe Mocha-t. Útközben végig röhögcséltünk és hasonlók. Addig amíg meg nem csörrent a telefonom: Bejövő hívás: Armin.
- Vedd fel nyugodtan - engedte el a kezem fájdalmas arccal Joan
Én egy aprót bólintottam majd elhúztam az ujjam a zöld kis telefonon:
- Szia. - köszöntem - minek köszönhetem hívásod?
- Ma kezded az új sulid.. Csak szerencsét akartam kívánni - hallottam Armin hangját
- Ez kedves tőled, köszi! - elég kellemetlenül éreztem magam mit ne mondjak
- Olyan furcsa a hangod... Ennyire izgulsz? - éreztem ahogyan elmosolyodik, ezen nekem is mosolyognom kellett
- Áh csak egy kicsit - ráztam meg a fejem. Hirtelen feleszméltem és félve pillantottam Joanra aki elég letörten kullogott előttem egy kicsivel. A francba!
Elköszöntem Armintól, mondván, sokba fog kerülni mind a kettőnknek.. Ő nem is tudja szerintem, hogy mi van a szüleimmel.
Hát igen, a szüleim már Európában tengetik életüket. Hetente szoktunk beszélni, de természetesen egyáltalán nem olyan mint anno régen.. Ez egy kicsit szomorúsággal tölt el. Olyan rossz ez az egész.. Még jó, hogy itt van Dotty néni! Legalább ő tartja bennem a lelket, és minden téren próbál a kedvemben tenni. Ha ennek ez az ára, hogy egy fiú aludjon mellettem.. Hát megengedi. Kiskoromban is foglalkozott velem.. Jó, az mondjuk teljesen más volt mint ez, de nem lényeg.
Eltettem a készülékemet a táskámba, majd odasiettem Joanhoz.
- Ne haragudj! - hajoltam oda hozzá. Joan csak megrázta a fejét és némán lépkedett tovább. Egyszer csak besietett egy park szerű valamibe és leült a fűbe. Utána mentem.
- Na Joan! Tudod te is nagyon jól, hogy nincs más választásom!
- Nagyon is lenne.. De te nem teszed meg ezt a lépést... - fordította el a fejét
- Naa ne legyél már ilyeen - mentem a háta mögé majd (jobb ötlet híján) cselekedtem
- Ha nem figyelsz rám, így leszünk egész nap! - kezdtem el ütögetni lábammal a mellkasát - engem nem zavar! - vigyorogtam
- Engem sem különösebben - mosolyodott el gonoszul. Majd felállt és elindult, velem együtt a hátán (!!!)
- Wáááá! Mit csinálsz? Idióta! Tegyél le! - kiabáltam nevetve - Tegyél lee! Nem akarok így bemenni a suliba első nap! - nyüszítettem
- Az nem az én gondom! - vigyorgott Joan
És tényleg így vitt suliba. Még a tanterembe is így vitt be, ami következtében minden lány és pár fiú is úgy néztek rám mint valami véres rongyra..
- Na itt már jó! - rakott le mosolyogva a padra
- Joan! Ő meg kicsoda? - jött oda egy csapat lány Joan elé, velem mit sem törődve
- Ez minket is érdekelni - lépett még oda 3 fiú sejtelmes mosollyal az arcukon
- Ő itt Lora! Mostmár ide fog járni az osztályotokba - vigyorgott Joan
- És honnan ismeritek egymást? - jött közelebb egy vörös hajú lány, szerencsés adottságokkal
Áhh de könnyebb lenne, ha egy osztályba járnánk... De sajnos amíg én 11.-es vagyok ő 13.... (nyelvi előkészítős)
Joan megfogta a karomat és elkezdett kifelé húzni. A folyosón elengedett, és elkezdett körbe vezetni a suliba. Éppen a 3.-on nézelődtem amikor egy ismerős Viktoriánus ruhás fiúra lettem figyelmes Gyorsan odarohantam hozzá és ráugrottam, amire ő meglepetten nézett át válla felett. Mikor meglátott elmosolyodott. Leszálltam róla ő pedig szorosan megölelt
- Sziaa! - köszöntött - Jó újra látni - hajolt le, majd kezet csókolt
- Igen, kellemes meglepetés - mosolyogtam - beszeretném neked mutatni............
- Áh szia Lisander! Jól telt a nyár? - rázta meg Lis kezéz Joan
- Szia Jonathan. Kellemesen telt, köszönöm!
- Szóval ismeritek egymást? Remek. Mi most megyünk.. Még sok mindent nem láttam - köszöntem el Lisandertől - majd találkozunk
Jó volt Lisandert látni. Legalább máris ismerek két embert az új suliba, azért ez nem semmi első óra előtt!
Joan a büfé felé vezetett, és megmutatta a kínálatot. Oldalra fordítottam a fejem amikor megintcsak egy ismerős alakot vettem észre. Elég magas, barna hajú fiú. HISZ EZ JAKE!
- JAKE! TE VAGY AZ? - kiáltottam oda neki
A fiú értetlenül nézett hátra. Mikor rám pillantott elmosolyodott
- Lora! - szaladt oda hozzám. Felkapott és megpörgetett. - Ide jársz suliba? - nevetett
- A mai naptól kezdve... De én még azt sem tudtam, hogy te itt laksz - nevettem fel én is
- El akartam, de pont odajött Armin... - húzta el a száját - és összejöttetek? - kérdezte
- Igen össze... - mosolyogtam zavartan. És zavaromon az sem segített, hogy Joan akkor jött oda és ölelt át hátulról. - és ő Joan... Joan Jake, Jake Joan. - mutogattam mint egy retardált
Jake elég érdekesen nézett... Én is úgy néztem volna: "Áhh összejöttünk! Dúl a lááv! Jaaa, aki most engem ölelget?? Jaaa hát ő az itteni pasim. Na mizuu?" szóval érdekes dolgok ezek az tuti!:D
Elköszöntünk Jaketől, és megbeszéltük, hogy holnap délután átjön. Lassan becsengettek, úgyhogy visszamentem a termemben előtte elköszönve Joantól. Leültem az előtte kiválasztott helyemre és vártam a tanárt. Eddig tetszik ez a suli... Nem tudom mi lesz belőle, de eddig... ja! Nem rossz!
Sziasztok! Gondoltam teszek egy bejelentést, mert miért ne? Úgy gondoltam belekezdek egy új blogba. Ez egy teljesen napló szerű blog, és csak és kizárólag a főszereplő lány nézőpontját láthatjátok, aki új városba költözött stb.. stb... Remélem lesztek páran akik megnézitek, és beleolvastok. Érdekel az én drága kis olvasóim véleménye (*-*) úgyhogy komizzatok^^ (Még akkor is ha ez nem CsJ jellegű) A blogot IDE kattintva tekinthetitek meg. Remélem bekukkantotok (:D) és tetszeni fog. Köszöntem a figyelmet: Noémi
