24. fejezet

24. fejezet

Rosa és Viola már régen hazarepültek. Ez érthető is hiszen kezdődik az iskola.... Hippijájé! Az órámra pillantottam: 6:05. Ideje lenni felkelni... Sok időbe telik amíg elkészülők, úgy ahogy egy új diáknak illik első nap. A plafont kezdtem el bámulni. A redőnyöm le volt húzva ezért nem nagyon láttam semmit a szürke pacákon kívül, amik a bútoraim voltak vaksötétben. (Vagy félhomályban).

- Hé! Elengednél nem tudok kikelni az ágyból! - löktem meg nevetve Joant
- És jól is van az úgy! - nyomta bele fejét a párnába
- Ha nem kelek fel csúnya leszek! - kezdtem el arrébb nyomni az ágyamon.
Nem tudom, hogy elaludt-e vagy valami... De az biztos, hogy nem ellenkezett, így 30 másodperc múlva a földön találta magát
- Héj! - lepődött meg - Ezért ugye tudod, hogy meg kell, hogy fizess? - húzta féloldalas mosolyra a száját
Rám vetődött majd elkezdett csikizni. Ott ahol ért... Ebben csak az a rossz, hogy minden részem csikis ezért egyik sem jobb hely a másiknál. Sikoltoztam, és rúg-kapáltam de semmi értelme nem volt, mert erősebb volt nálam. Mikor elég volt neki elém ült és várta, hogy én is felüljek.
- Szóval... Jó reggel! - hajoltam oda hozzá, és csókkal köszöntöttem
- Neked is!
Felkeltem az ágyból. A hideg padló égetően hatott a talpamra ami eddig a jó meleg paplan alatt pihent.. Szeptember van de máris borzalmasan rossz az idő. Pedig nemrég még milyen nyárias volt! Odavonszoltam magam a szekrényemhez majd kiküzdöttem egy megfelelő öltözéket.
Joan az ágyamon ült és nézte ahogy teszek veszek.

Felöltöztem majd a loboncommal is kezdtem valamit. Mikor már úgy éreztem jó az összhatás a fésülködő asztalhoz mentem és sminkeltem. Nem is rossz! - gondoltam magamban. Az órára néztem 6:45. Szerintem jár a keksz!A hátam mögé pillantottam ahol Joan még mindig az ágyamon figyelte tevékenységemet.
- Nem gondoltad, hogy készülnöd kéne? - mentem közelebb hozzá
Nagy nehezen felküzdötte magát az ágyamról aztán elindult ő is készülődni. Én addig beágyaztam. Mikor mindennel végeztünk elindultunk kézenfogva az új sulimba,.. Ami neki a régi sulija. Út közben beugrottunk a Starbucks-ba és vettünk egy-egy Caffe Mocha-t. Útközben végig röhögcséltünk és hasonlók. Addig amíg meg nem csörrent a telefonom: Bejövő hívás: Armin.
- Vedd fel nyugodtan - engedte el a kezem fájdalmas arccal Joan
Én egy aprót bólintottam majd elhúztam az ujjam a zöld kis telefonon:
- Szia. - köszöntem - minek köszönhetem hívásod?
- Ma kezded az új sulid.. Csak szerencsét akartam kívánni - hallottam Armin hangját
- Ez kedves tőled, köszi! - elég kellemetlenül éreztem magam mit ne mondjak
- Olyan furcsa a hangod... Ennyire izgulsz? - éreztem ahogyan elmosolyodik, ezen nekem is mosolyognom kellett
- Áh csak egy kicsit - ráztam meg a fejem. Hirtelen feleszméltem és félve pillantottam Joanra aki elég letörten kullogott előttem egy kicsivel. A francba!
Elköszöntem Armintól, mondván, sokba fog kerülni mind a kettőnknek.. Ő nem is tudja szerintem, hogy mi van a szüleimmel.

Hát igen, a szüleim már Európában tengetik életüket. Hetente szoktunk beszélni, de természetesen egyáltalán nem olyan mint anno régen.. Ez egy kicsit szomorúsággal tölt el. Olyan rossz ez az egész.. Még jó, hogy itt van Dotty néni! Legalább ő tartja bennem a lelket, és minden téren próbál a kedvemben tenni. Ha ennek ez az ára, hogy egy fiú aludjon mellettem.. Hát megengedi. Kiskoromban is foglalkozott velem.. Jó, az mondjuk teljesen más volt mint ez, de nem lényeg.

Eltettem a készülékemet a táskámba, majd odasiettem Joanhoz.
- Ne haragudj! - hajoltam oda hozzá. Joan csak megrázta a fejét és némán lépkedett tovább. Egyszer csak besietett egy park szerű valamibe és leült a fűbe. Utána mentem.
- Na Joan! Tudod te is nagyon jól, hogy nincs más választásom!
- Nagyon is lenne.. De te nem teszed meg ezt a lépést... - fordította el a fejét
- Naa ne legyél már ilyeen - mentem a háta mögé majd (jobb ötlet híján) cselekedtem

- Ha nem figyelsz rám, így leszünk egész nap! - kezdtem el ütögetni lábammal a mellkasát - engem nem zavar! - vigyorogtam
- Engem sem különösebben - mosolyodott el gonoszul. Majd felállt és elindult, velem együtt a hátán (!!!)
- Wáááá! Mit csinálsz? Idióta! Tegyél le! - kiabáltam nevetve - Tegyél lee! Nem akarok így bemenni a suliba első nap! - nyüszítettem
- Az nem az én gondom! - vigyorgott Joan
És tényleg így vitt suliba. Még a tanterembe is így vitt be, ami következtében minden lány és pár fiú is úgy néztek rám mint valami véres rongyra..
- Na itt már jó! - rakott le mosolyogva a padra
- Joan! Ő meg kicsoda? - jött oda egy csapat lány Joan elé, velem mit sem törődve
- Ez minket is érdekelni - lépett még oda 3 fiú sejtelmes mosollyal az arcukon
- Ő itt Lora! Mostmár ide fog járni az osztályotokba - vigyorgott Joan
- És honnan ismeritek egymást? - jött közelebb egy vörös hajú lány, szerencsés adottságokkal

- Tanami, hagyd ezt! - forgatta a szemét joan.
Áhh de könnyebb lenne, ha egy osztályba járnánk... De sajnos amíg én 11.-es vagyok ő 13.... (nyelvi előkészítős)
Joan megfogta a karomat és elkezdett kifelé húzni. A folyosón elengedett, és elkezdett körbe vezetni a suliba. Éppen a 3.-on nézelődtem amikor egy ismerős Viktoriánus ruhás fiúra lettem figyelmes Gyorsan odarohantam hozzá és ráugrottam, amire ő meglepetten nézett át válla felett. Mikor meglátott elmosolyodott. Leszálltam róla ő pedig szorosan megölelt
- Sziaa! - köszöntött - Jó újra látni - hajolt le, majd kezet csókolt
- Igen, kellemes meglepetés - mosolyogtam - beszeretném neked mutatni............
- Áh szia Lisander! Jól telt a nyár? - rázta meg Lis kezéz Joan
- Szia Jonathan. Kellemesen telt, köszönöm!
- Szóval ismeritek egymást? Remek. Mi most megyünk.. Még sok mindent nem láttam - köszöntem el Lisandertől - majd találkozunk
Jó volt Lisandert látni. Legalább máris ismerek két embert az új suliba, azért ez nem semmi első óra előtt!

Joan a büfé felé vezetett, és megmutatta a kínálatot. Oldalra fordítottam a fejem amikor megintcsak egy ismerős alakot vettem észre. Elég magas, barna hajú fiú. HISZ EZ JAKE!
- JAKE! TE VAGY AZ? - kiáltottam oda neki
A fiú értetlenül nézett hátra. Mikor rám pillantott elmosolyodott
- Lora! - szaladt oda hozzám. Felkapott és megpörgetett. - Ide jársz suliba? - nevetett
- A mai naptól kezdve... De én még azt sem tudtam, hogy te itt laksz - nevettem fel én is
- El akartam, de pont odajött Armin... - húzta el a száját - és összejöttetek? - kérdezte
- Igen össze... - mosolyogtam zavartan. És zavaromon az sem segített, hogy Joan akkor jött oda és ölelt át hátulról. - és ő Joan... Joan Jake, Jake Joan. - mutogattam mint egy retardált
Jake elég érdekesen nézett... Én is úgy néztem volna: "Áhh összejöttünk! Dúl a lááv! Jaaa, aki most engem ölelget?? Jaaa hát ő az itteni pasim. Na mizuu?" szóval érdekes dolgok ezek az tuti!:D

Elköszöntünk Jaketől, és megbeszéltük, hogy holnap délután átjön. Lassan becsengettek, úgyhogy visszamentem a termemben előtte elköszönve Joantól. Leültem az előtte kiválasztott helyemre és vártam a tanárt. Eddig tetszik ez a suli... Nem tudom mi lesz belőle, de eddig... ja! Nem rossz!


Sziasztok! Gondoltam teszek egy bejelentést, mert miért ne? Úgy gondoltam belekezdek egy új blogba. Ez egy teljesen napló szerű blog, és csak és kizárólag a főszereplő lány nézőpontját láthatjátok, aki új városba költözött stb.. stb... Remélem lesztek páran akik megnézitek, és beleolvastok. Érdekel az én drága kis olvasóim véleménye (*-*) úgyhogy komizzatok^^ (Még akkor is ha ez nem CsJ jellegű)  A blogot IDE kattintva tekinthetitek meg. Remélem bekukkantotok (:D) és tetszeni fog. Köszöntem a figyelmet: Noémi

23. fejezet

23. fejezet

A palack lassan, de magabiztosan pörgött. Végig haladt mindannyiunkon majd megállt Joannál. Ezt tuti Rosa csinálta valahogy! Feszülten figyeltem az eseményeket.
- Felelsz vagy mersz, Joan? - kérdezte lassan, tagoltan Rosa
- Felelek. - Vigyorgott Joan
Ez fura! Mit tervezhet? Látom a fejemet egy karóra húzva. Szerintem ezt nevezik rossz előérzetnek...
- Honnan ismered Lorát? - kérdezte hirtelen Viola
Milyen magabiztos lett mióta nem láttam...
Összeszorult a szívem talán ha nem jövünk Amerikába minden a legnagyobb rendben lenne... Joan szerintem nem tudja, hogy miért költöztem ide mint ahogy azt sem, hogy miért nem reagáltam egyik hívására sem.
- Joan, kijönnél egy percre? - tápászkodtam fel majd elkezdtem magammal húzni a fürdő felé. - egy pillanat! - mosolyogtam a lányokra
Ők némán bólintottak majd elkezdtek beszélgetni.
Joant beinvitáltam a fürdőbe majd becsuktam az ajtót.
- Mi a francot csinálsz te itt? - kérdeztem csípősen
- Nem vetted fel a telefont, és nem válaszoltál az üzeneteimre! Ha tudom, hogy itt vannak a barátnőid nem jövök ide! - csattant fel ő is - ....Mi történt? - kérdezte végül
- Long story. - nyeltem le a könnyeimet - De honnan tudod, hogy itt vagyok és nem... otthon - érzem, hogy csillog a szemem
- Apám mondta, hogy az apád a nagynénédhez küldött téged - mondta halkan
- A keresztanyám. - javítottam ki - az apám küldött? Ez vicces. - mondtam savanyú és elkeseredett mosollyal az arcomon - Az apám azért "küldött" ide - mutattam idézőjelet - mert börtönben van - elindult a könnycsatornám. A könnyeim folytak, de én mosolyogva beszéltem - Anyával együtt persze... mert ő is benne volt az ügyben. A sikkasztásban. Európában vannak. Oda vitték őket, és sosem térhetnek vissza! Én itt maradtam Dotty néninél... Mert miért ne? Nagyon kedves! És nem vagyok benne teljesen biztos, hogy vissza fogok menni Európába.. Én itt jól érzem magam... Éreztem - mondtam már-már zokogva. Joan közelebb lépett és megölelt. Olyan jó volt elmondani az egészet.. Legalábbis annyit amennyit én is tudok. Jó volt, hogy neki mondhattam el.

*Joan szemszöge*

Ott álltunk egymással szemben. Ő csak nézett engem, mélyen a szemembe és mesélt. Fagyos mosollyal az arcán. Ez a mosoly mindent elárult. Ez a mosoly elmondta, min megy keresztül. Ebbe a mosolyba belefájdult a szívem. Mosolygott. Megállás nélkül. Akkor is mikor már a könnyei patakokban folytak. Elmondta mi lett a szüleivel, és mi lett vele.Ilyen őszinteséget ezelőtt még nem láttam az arcán. Eddig mindig olyan vidám volt! Jó, nem ismerem olyan sok ideje.. De akkor is.. Most meg itt állunk és a pulcsimra könnyez. Rázkódnak a vállai. Még így is baromi szép! Elgondolkodtam... Ha Lora szülei sikkasztással vannak börtönben... Mi van ha az én szüleim is benne vannak valami ilyesmiben? Nem tudom... Ha így lenne én is itt maradnék.. Mondjuk nekem nincs a párom egy másik kontinensen. Várjunk! Nekem most Lora a barátnőm... vagy csak egy támasz vagyok a számára? Ez nem lényeges most! Én itt leszek neki. Ez ami biztos... Meg persze a halál. Na mindegy. Egy minimális zajra lettem figyelmes. Lora is megmozdult. Ő is észre vette. Gyorsan a tükörhöz sietett majd kivett megengedte a vizet. Megfröcskölte az arcát, de a szeme még mindig vörös volt. Nyílt az ajtó és a fehér hajú lány lépett be rajta.. Elkerekedett a szeme. Lorára nézett, és a vörös szemeire. Majd rám tévedt a tekintete, és a kissé sötétebb foltokkal tarkított pulcsimra. 

- MIT CSINÁLTÁL VELE???? - kérdezte kiabálva majd nekem ugrott. Elkezdte ököllel ütni a vállam, és a mellkasom. Lora gyorsan odaugrott és leszedte rólam a lányt. 

- Nem csinált semmit - mondta halkan - Megvigasztalt. Nincs semmi baj, csak egy kicsit kiakadtam.. De már jól vagyok - mosolyodott el 

A délután nyugodtabban telt. Ott maradtam. Igazából Rosa és Viola tök jó fej csajok. És igazi barátnői Lorának. Estefelé a lányok elmentem. Rosa a barátjához... Valami Lejt. Viola pedig Rosával. Én ott maradtam még egy kicsit. A szobában ültünk. Halkan. Egy szó nélkül. Lora egyszer csak felnézett és végre valahára megszólalt:

- Nem felejthetnénk el ami ma történt? - kérdezte - olyan kínos - húzta el a száját

- Mi lenne ezen kínos? - kérdezte kissé meglepetten - az emberek éreznek.... A legtöbb

Rám nézett. Mélyen a szemembe. Majd lepillantott a számra. Fel a szemembe majd újra a számra. Közelebb jött hozzám majd......

22. fejezet

22. fejezet

Vagy 2 percig csimpaszkodtak rajtam, én pedig kikerekedett szemekkel, lefagyva figyeltem őket. Jó érzés volt látni őket. Ezer meg ezer érzés kavargott bennem. Jók, rosszak, különösek.
- Mit kerestek ti itt? - kérdeztem végül
- Jöttünk meglátogatni! - vigyorgott Rosa, mint a vadalma
- A keresztanyukád hívott minket! - tette hozzá halkan Viola
Szúrós szemekkel néztem a hátam mögé, ahol drága keresztanyám nézett minket mosolyogva.
- Olyan lehangolt voltál... - szontyolodott el -muszáj volt tennem valamit! - fejezte be mondandóját
Rosáékat felkísértem szobácskámba, vittem fel egy chips-et és egy kólát. (Nem kell pohár, nem vagyunk finnyásak). Mire visszaértem már mindketten kényelembe helyezték magukat. A szőnyegemen ültek egymással szemben egy-egy díszpárnán. Odasétáltam, letettem középre a kaját majd leültem közéjük.
- Nem kaptátok meg az mailt? - kérdeztem kissé zsémbesen
- Dehogynem! Biztos szar kedvedben írtad! - legyintett Rosa
- És mi van ha komolyan gondoltam? - vágtam rá
- Az minket nem érdekel! Csak nem raksz ki az utcára.. - vigyorgott
- Kitudja... - forgattam a szemem - na jó! Ha már itt vagytok... miújság veletek? - mosolyogtam rájuk.
Akárhogy próbálom titkolni mégiscsak szép volt az a 7 év együtt "LB"-ben.

Két órán keresztül beszélgettünk, nevettünk... És egy pontnál sírtunk is. Nagyon sok téma felhozódott. A suli, a múlt, jelen és jövő. Mesélték, hogy Castiel összejött az ex csajával Deborah-val ezért most elviselhetetlen. Amber mondott valamit, hogy hiányzom neki (?) aztán kijavította, hogy a veszekedéseink... He? Na mindegy. Helyettem jött valami új csaj az osztályukba akit még nem ismernek személyesen, hiszen nyár van, de facebookon megtalálták.

Ez a profilképe. Egy kicsit kicsinek tűnik.... Nem tűnik velünk egy idősnek... Nem tudom, hogy vagytok vele de szerintem még 14 éves is alíg múlt...

Éppen ezt vitattuk meg a lányokkal amikor kopogtak kicsi szobaajtómon, 

Vártam, hogy benyit Dott néni, de semmi. Feltápászkodtam majd az ajtóhoz siettem. Megfogtam a kilincset, majd lenyomtam. Ahogy a fehér ajtó kinyílt egyre inkább rájöttem. Itt a vége... Szerintem most vetem ki magamat az ablakon... Vagy legalább elásom magam... Jó mélyre.

Az ajtóban Joan állt lehajtott fejjel. Amikor észlelte, hogy bizony az ajtó nyitva van felnézett. Egy fejjel minimum magasabb nálam, ami nem csoda törpe létemre.. 

-Szia... - köszönt bátortalanul

- Ez nem éppen a legmegfelel....... - lőbb pillanat. fejeztem volna be ha Rosa nem jön oda mellém

- Szia! - nyújtotta a kezét - te ki vagy? - kérdezte nagy boci szemekkel

Ez most komoly? Itt van Rosa, Viola... és Joan. Komolyan most már csak Armin hiányozna és teljes lenne a siker. Dotty mi a francért nem küldte el? 

- Öhm... Joan vagyok. - pillantott Rosa-ra - Nem tudtam hogy nem egyedül vagy..  - szabadkozott

Hívjam be? Zavarjam el? Mennyek én ki vele? Küldjem le a lányokat?

- Gyere be! - kezdte el húzni Rosa. Akkor bejön... Ok. Joan rám pillantott, majd jobb híján elindul Rosa felé. Leült az ágyam szélére és csendben figyelte az eseményeket. Engem ahogy egy jobban vörösödöm, Violát aki nem ért semmit, és Rosát aki szerintem akkor készül kitalálni egy tervet, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. Szinte érezhető volt ahogy Rosa fogaskerekei egyre csak kattognak, és csorbulnak ahogy agyát töri. Miért ne hihetné, hogy csak egy haver.... vagy éppenséggel egy távoli rokon. Én sem asszociálnék egyből a legrosszabbra! Biztosan Rosa sem! Ezüst haja tele van csupa-csupa szeretettel.. Bízom benne! 

- Szóóval.. Miért nem ülsz ide mellénk? - kérdezte Viola Joantól. Joan erre szó nélkül leült kicsi körünkbe. 

- Na! Ha ez is megvolt... Szóval te ki is vagy pontosan? - tette fel Rosa újra az előbbi kérdését. 

- Jonathan vagyok. Itt élek Amerikában. Idén leszek 19 éves... Vércsoportom 0+, ha esetleg ezt is tudni szeretnéd - nézett Rosára, később pedig Rosa nem éppen kicsi dekoltázsára. Bele könyököltem az oldalára mire felnyüszített. Rosa, és Viola pedig furán néztek rám... Már elég régóta nem szólaltam meg.. Lehet itt lenne az ideje.

- Nem te vagy az aki itt volt mikor Alexy meg Armin itt voltak? - kérdezte Viola - Ha te is vagy az nem pont úgy nézel ki mint akkor... - húzta össze a szemöldökét Rosa

-Ezt hogy érted? - nézett rá Joan

- Kaptunk egy pár képet rólad... "Alexy a lesifotós"! - kacsintott Rosalia 

Hát persze! Hiszen akkor nem éppen úgy nézett ki mint most... Akkor egy kicsit másmilyen ruhák voltak rajta, és a haja is másképp volt... Eddig is ki volt lyukasztva a füle? Mik fel nem tűnnek! Jobb ötlettől mentesen odamentem az Ipod kihangosítóhoz, és bekapcsoltam a zenémet. Na akkor műsorra készülni! 

- Na jó! Beszéljünk másról! - tereltem a témát - Viola! Mikor szakítottatok Alexyvel - érdeklődtem, hisz amíg itt voltak az ikrek nem tudtam tőlük megkérdezni mert valahogy mindig másra terelődött a szó.

- Hát az úgy volt, hogy rájött mégis inkább Kentin iránt érdeklődik... mint... irántam - pirult el - de nincs semmi baj! Azóta is nagyon jóba vagyunk! Csak nem csináljuk azokat a dolgokat mint a párok szokták.. - nézett el mellettem... El a messzeségbe. Szegény

- Mi lenne ha felelsz vagy merszeznénk? - csillant fel Rosa szeme

A felelsz vagy mert nálunk nagyon komoly dolog! Nem hazudunk, és mindent megcsinálunk amit mondunk egymásnak... Különben ruhadarabokat kell adni zálogba. Rosszat érzek!

- Igen, az jó lenne... De nincs üres üvegünk.. - mondtam "szomorúan" de Rosa nagylelkűen megitta az üveg aljáról az üdítőt amit felhoztam - most már van.

Körbe ültünk majd elkezdett forogni a palack............

21. fejezet

21. fejezet

Lassan indultunk el a fekete betonon, az új otthonom felé. Én a fejemet támasztottam és bambultam kifelé az autó ablakán. Mi lesz most velem? Anya és Apa most tényleg börtönben lesznek? Nincsen valami pénzösszeg ami fejébe kiengednék? Nem tudom. Nem vagyok otthon az ilyesmiben. Annyi és még egyszer annyi gondolat cikázott a fejembe. Reszket a kezem. Nem feltűnően, csak én tudok róla. Sajog a fejem... Mostanában keveset alszom. Forgolódom, forgolódom, járkálok, felülök meg ilyenek. A fák összefolytak ahogy elhajtottunk mellettük. Oldalra néztem Dotty néni nagyon gondolkozott valamin majd rám nézett:

- Lora... El kell mondanom valamit.... - kezdte bizonytalanul
- Ne kímélj, Dotty néni! - mosolyogtam rá, de belül a legrosszabbtól tartottam
- El kell adni a bútoraidat. Nem férnek be a szobádba.. - biggyesztette le a száját. Én azt hittem bejelenti, hogy az utcán kell aludnom, vagy ilyesmi.
- És már vannak bútorok az új szobámba vagy venni kell? - kérdeztem, mit sem törődve azzal, hogy mindjárt sír
- Vannak. - jött meg a kedve - Én magam rendeztem be neked!

Megálltunk egy Viktoriánus házsor előtt. Aranyosak voltak. De ezeknek nem Londonba kellene lenniük? Mindegy. Biztos itt is lehet ilyen, nem? A ház 3 emeletes volt, barna kis téglákkal végigrakva. Az ablakai körül pedig pirossal. Mindegyik ugyanúgy nézett ki. Az egyetlen különbség csupán az ajtajukban volt.

- Megérkeztünk! - pattant ki Dotty a járműből. Követtem példáját. Közösen megfogtuk a bőröndömet, és bevittük.

Átléptem a fehér bejárati ajtó küszöbét. Egy kis előszoba fogadott minket ahol a cipőket, és kabátokat lehet tárolni. Bal oldalán lépcső az emeletre, jobb oldalán egy kis ajtó. Beléptem rajta. Aha! A nappali. Nem volt olyan hatalmas, de nagyon szépen volt berendezve, A vége lekerekedett a szobának és nagy ablakokon áradt át a fény kintről. Három kanapé volt benn és egy TV. A falon könyvespolc húzódott. Szerintem tök jól feldobta a szobát. A nappaliból is vezetett ki egy ajtó. Azon is beléptem (nézzünk körül a kecóban) a konyha következett. Fehér konyhabútor volt benn, egy bárpult szerű emelvénnyel. Tisztaság mindenhol. Biztos nagyon rendszerető lehet. Sehol egy porcica. Aztán az első emeleten volt még egy WC. Semmi extra.

- Felvittem a cuccaidat! - pattogott le a lépcsőn Dotty - Gyere megmutatom. - mosolygott rám kedvesen. Elindultam.

A felső emelet egy keskeny folyosóból és három ajtóból állt. A legelső mint megtudtam Dotty szobája volt. Középen volt a fürdő amibe egy lábas kád, Wc, és kézmosó volt. A csempe kék volt egy csíkban pedig delfinek ugrándoztak. Az ajtó nem volt zárható... Ebben a házikóban nem nagyon vannak titkok!

Tovább mentünk. A folyosó legvégén volt az én ajtóm. Fehér ajtó, arany kilinccsel.
- Igazából... Nem nagyon tudtam milyen a stílusod.. ha nem tetszik akkor vehetünk más milyet is... - dadogott Dotty. Nagyon izgult
- Érzem, hogy tetszeni fog! - mosolyogtam
Megfogtam a kilincset, majd lenyomtam. Nem mondanám hatalmas szobának ezt sem. A falak kávé színűek voltak, nagy virágos tapétacsíkokkal. Egy íróasztal volt benn, akasztós szekrény, fiókos szekrény, és egy franciaágy. A franciaágy sem valami nagy. Inkább csak olyan 1,5 személyes.
- Ez nagyon szép! - mondtam mosolyogva. Kivettem a laptopomat a bőröndből és rátettem töltőre.
- Ha van valami fölös cuccod fel tudod vinni a padlásra. - mosolygott Dotty. - ja és még valami... Beszéltem anyáddal.. Azt szeretnék, hogy holnap menj be.. Majd én beviszlek!
Összerezzentem. Én menjek be? Nem akarok! De muszáj! Erőt kell vennem magamon!
- Rendben! - mondtam végül
Dotty néni meg csak egyszerűen kiment a szobámból. Egyedül maradtam. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Egyedül maradtam a gondolataimmal, és a gondjaimmal.

Könnyezni kezdtem. Durván letöröltem a könnyeimet, és a laptopomért nyúltam. Vagy fél éve be sem kapcsoltam ezt a régebbi laptopomat. Az új házzal kaptam egy újat de azt felajánlottam Dotty-nak. Megnyomtam a bekapcsoló gombot. Lassan csak betöltött. És ezzel egy időben meg is jelent a kezdőképernyő, és kitört belőlem a sírás.

Itt Armin és én vagyunk a parkban. Alexy mondott épp valamit amin és felvihogtam... Armin annyira nem. Itt még minden szép volt.

Csak zokogtam az ágyam végébe.

Hogy miért nem vontam vissza az elhatározást miszerint elfelejtem, és nem beszélek vele? Új életet akarok kezdeni! De azt nem lehet ha van pár ember az "előző" életedből. Nagy levegőt vettem. Megnyitottam a chrome-ot. Írtam Rosy-nak és Vilunak. Nagyon hosszan leírtam amit gondolok, és érzem de próbáltam ridegnek tűnni. Abba kell ezt hagyni! Ezt el kell folytani csírájában. Ha 1-2 ember belefér akkor simán elfér 10-20 is. Ezt nem engedem. Vagy mindenki vagy senki. 10 perc múlva jelent meg a láttam felirat. Semmi válasz. Rendben.

Reggel ugyanúgy keltem fel ahogy elaludtam. Nem is fürödtem úgyhogy azt gyorsan pótoltam. Felfogtam a hajam, majd megettem a reggelimet amit Dotty csinált.
- Fél óra múlva indulunk! - jelentette ki
- Rendben. -bólintottam - szerinted mi lesz? - döntöttem szomorúan oldalra a fejem
- Nem tudom kicsim... nem tudom. - komorodott el

Fél óra múlva már a kocsiban ültünk. Elkezdett rezegni a telefonom. Megnéztem:

"Bejövő hívás: Armin"

Összeszorult a gyomrom. Kinyomtam. Ezzel együtt 32 nem fogadott és 19 sms tőle. Joantól 20 nem fogadott, és 30 snap... Egyiket sem nézem meg és olvasni sem olvasok. Felejtenem kell. Elraktam a telefonom, láttam hogy Dotty néz. Csak elfordultam. Lassan meg is érkeztünk.

Azt most nem mondom el mi volt benn... De eléggé szíven ütött amit Anyuék közöltek. Börtönbe kerülnek olyan szintű a csalás. A házat, kocsikat és bútorokat pedig oda kell adnunk. Apa hatalmának köszönhetően egy francia 5* börtönbe (?) kerülnek. Ez annyit tesz, hogy egy nagyon szép kis luxus szobába fognak élni ketten kb. 7 évig tuti. Igazából nem lesz nekik szar... 7 évig. Mert semmink nem maradt. Ja és a legrosszabb, hogy soha nem jöhetnek vissza Amerikába. Soha. Ha letöltötték lehet oda megyek hozzájuk de lehet. hogy itt maradok. Elgondolkodtam. Mit fogok kezdeni apa hülyeségei nélkül, és Anya nélkül aki olyan volt mint a legjobb barátnőm. Most láttam utoljára a szüleimet... Najó ez túlzás! Sokszor Franciaországba fogok menni és meglátogatom őket, valamint skype is van. Nekik is nekem is...

Visszaindultunk. "Haza". Mondta Dotty, hogy menjek előre mert neki ki kell venni valamit a kocsiból... De hát a kocsiból mindent kipakoltunk... Mindegy. Kinyitottam az ajtót és döbbenetemre Rosa és Vilu ugrott a nyakamba.

20. fejezet

Ne öljetek meg! Majdnem 2 hónapja nem volt új fejezet... és tisztában vagyok vele, hogy az uccsó' is elég rövid lett... A sulim meg akar ölni az tuti!!! Naponta 5-6 órákat tanulok miután haza érek a suliból, és a hétvégéimen is ez a helyzet...  DE most itt vagyok és tadadaaa:

20. fejezet

*Két héttel később*

Arminék már rég haza mentek. Nagyon jól elvoltunk. Armin nagyon kedves volt velem és kaptam tőle egy gyönyörű fehér-arany nyakláncot is. Alexyvel sikerült felvásárolnunk az összes közeli butikot. De van egy olyan érzésem hogy nem ez érdekel titeket.... Szóóóval... Arminnal még mindig járunk, és Joannal is még mindig félig járunk.. Tudom, tudom! Egy hülye liba vagyok.. Egy ribi... ribi.... ribizli! De nem tehetek róla.. Vagy de. Ja egyébként Alexyt és Violát sikerült megint összeboronálnom. Én vagyok a szerelem doktor! Csak magamat nem tudom meggyógyítani. Joan nagyon jól játszotta a langyit, és ki sem esett a szerepéből. De ugye Arminék sem maradhattak az idők végezetéig! Nekik is haza kellett egyszer menni. Ez a nap egy hete jött el. Mind a ketten (Joan, és én) ott álltunk a repülőtéren és készültünk az elköszönésre. 

- Jó legyél pöttöm! Télen lehet, hogy ide ugrunk - borzolta össze Alexy a hajam

- Igyekszem a legjobb lenni - grimaszoltam - El is várom! - öleltem át kék haveromat

Alexy Joanhoz lépett, majd kezet ráztak. Aztán Armin jött oda hozzám.

- Hát... ez a hét is eltelt - fogta meg a kezem

- Nagyon úgy látszik - szontyolodtam el 

- Naa! Ne csináld már! - ölelt meg - nem soká újra láthatjuk egymást - csókolt meg ráérősen

- Khm, khm! Nem kell még checkolnotok nyuszkók? - fogta meg a vállam Joan

- Grrrh! - szórtam villámokat felé

- Igaza van! - Nézett a nagy táblára Alexy - gyere tesó! - intett Arminnak

Armin bólintott egyet, majd Joanhoz fordult. Gyorsan kezet fogtak.

- Örültem a talinak Cunii! - rázta a kezét - Háj Alexy! - biccentett az említett felé

- Jók legyetek! - töröltem meg a szemem. 

5 perc múlva már nem is láttam őket... Átmentek a kapun.

Teljesen leszontyiztam miután Arminék elmentek úgyhogy Joan kitalálta hogy este elvisz bulizni. Mit veszíthetek? De most komolyan egy buli? Mit veszíthetnék? Hát rengeteget... Na mindegy is! Jó ötletnek tűnt, úgyhogy rábólintottam. Teljes harci díszben álltam mire Joan megérkezett. Egy közeli helyre mentünk. Sokan voltak, de még nem fojtogatóan sokan. Joan hozott nekünk inni (nem éppen alma levet). Lehúztam. Vodka-martini. Egyből jó hangulatom lett tőle. Egész éjszaka táncoltam.. táncoltunk. Csak úgy csúsztak le a torkomon az adagok. Joan nagyon jó fej volt. Sokat hülyültünk. Az egyik szám végén szembe állt velem. Nézett. Én is őt. Mélyen a szemébe néztem. Jól éreztem magam. Megcsókoltam. Szenvedélyesen, és bódítóan.  visszacsókolt. 

- Anyáék nincsenek otthon. Gyere! - kezdtem el húzni magam után.

Gyorsan haza értünk. Lerúgtam magamról a tűsarkút. Felvezettem a szobámba. A lépcsőn felfelé végig csókolgatott. Féltem, hogy leesünk. Az ölébe ugrottam. Ő erősen tartott a combomnál fogva. Nekiestünk az egyik ajtónak de nem nagyon zavart minket. A nyakamat kezdte el csókolgatni. Beértünk a szobámba. Túl nagyot sikerült rajta löknöm ezért elestünk. 

Felé térdeltem. Ő elkezdte simogatni a combomat. Egyre feljebb haladt, egészen a fenekemig. Felnyögtem. Élveztem azt, amit csinált. Kioldotta a ruhámat. A nyakamtól egészen a mellemig jutott a szájával. Megfogta a csípőmet és megfordított. Én voltam alul. A hasamat kezdte el csókolni. Feljebb emelkedtem. Levettem róla a pólóját. A kockáit kezdtem el simogatni a kezemmel, aztán pedig a nyelvemmel. Elkezdte rólam lefelé húzni a comb fixet. Nem ellenkeztem. Megcsókoltam. Joan felállt, majd felkapott engem is. Az ágyhoz ment. Közben végig a fül tövemen csókolt. Lassan lekerült Joannról a farmerje. És akkor megtörtént. Bennem volt. Elkezdett mozogni. Egy kicsit fájt, de élvezetes, és bódító volt. Nem voltam annyira részeg, hogy ne emlékezzek rá. Reggel nagyon megijedtem amikor felfogtam, pontosan mi is történt. Hát igen... A "friss pasim" elvette a szüzességem... Nem mondom, hogy ez a szűzesség dolog olyan fontos nekem.. Hiszen.. Az emberek nem számolják, hogy életük során hányszor fekszenek le bárkivel is.. Miért olyan különleges az első? De azért fura volt. 

Lassan itt az Augusztus közepe. Fél hónap és suli. Éppen a shoppingolásból sétáltam hazafelé amikor a kapunkban egy rendőr autót láttam meg. Befutottam a hatalmas kovácsolt vas ajtón. Meglepetésemre még több rendőr autót pillantottam meg. Szent isten! Mi lehet itt? Aztán az ajtóra esett a tekintetem. Egy rendőr éppen Apát hozza ki. Bilincsben?????????? Rögtön őket követte Anya ugyan így. Bilincsben. Könnybe lábadt a szemem. Oda futottam. Mikor Anya rám pillantott el kezdett zokogni. Mi folyik itt? Oda szaladtam hozzájuk, de rögtön megállított két rendőr.

- Nem szabadna itt lennie, kisasszony! - ripakodott rám az egyik

- Én Lora Michigan vagyok! Conrald Michigan és Verona Michigan lánya. Mi folyik itt? - kérdeztem azzal a hülye gombóccal küszködve a torkomba

- Adócsalás. - mondta flegmán a rendőr - nem véletlen lett ilyen házatok... Nem tűnt fel? - kérdezte lenézően

Úr isten! Adócsalás? Ez tényleg igaz lenne? Anya és Apa adót csaltak? Ezt nem hiszem el! Ez nem történhet meg velem! Lehetetlen! 

*Újabb két héttel később*

Igaz volt! Tényleg adót csaltak. Börtönbe kerülnek. Én meg költözhetek a szétszórt, kelekótya keresztanyámhoz. Ő egy kis kertes házban él. Szeretem meg minden... De nem tudom milyen lehet vele élni... Tartanom kell magam. Nem szabad szétesnem. El árverezik a házunkat, és az autónkat is. Anyáéknak még így is egy rahedli pénzük van... De ez sokkal kevesebb mint amennyit az adócsalással szereztek. Összepakoltam a bőröndömbe és kiléptem a házból. A költöztetők már elvitték a bútoraimat, és a legtöbb ruhámat. Csak egy bőröndnyi van most nálam. Irány Dotty néni! Azt mondta várjam meg az út szélén és ő majd felvesz.  

Új életet akarok kezdeni! Beszüntettem a kapcsolatot Nattal, Casttal, Joannal, Arminékkal és mindenkivel. Egyedül Rosa az akivel beszélek Vilu, és Lisander. Ők azok akiket meghagytam a régi életemből. A hajamat befestettem barnára. Így még jobban bele olvadok a környezetembe. Nem akarok feltűnést. Dotty néni felvett. Neki is barna haja van van vagy 50 kiló és alig múlt 35éves. Nagyon csinos, és szép. Nem értem miért nem ment soha férjhez.. Egy egyszerű kisautóval parkolt le mellettem. 

- Ez neked út széle? - kérdezte mosolyogva

Halványan elmosolyodtam majd beszálltam mellé.

 Jajj kincsem! Idővel jobb lesz! Csak győzd kivárni - nézett rám szomorúan, majd hirtelen elkapta mind a két csuklómat és megnézte őket. Jó alaposan - Hú! - könnyebbült meg - még sehol semmi heg! Nincs minden veszve! - csapott a kormányra ami ettől elkezdett dudálni.

19. fejezet

19. fejezet

Július közepe van. Arminék holnap érkeznek meg ide, és én ki fogok menni a reptérre üdvözölni őket... Csak ne lenne halál félelmem..XD Na mindegy. Gondolom érdekelne titeket mi volt miután nálam aludt Joan.. Hát igazából semmi extra ami eddig nem történt volna. Megbeszéltük, hogy amíg Armin itt van addig nem találkozunk! Nem mintha járnánk vagy ilyesmi, de akkor is. Reggel miután felöltöztem, gondoltam hallgatok valamit ezért YouTube-on benyomtam az Alvin és a Mókusok számait.. Kedvencem az Elbaszott szerelem! Veszett jó! Beraktam ismétlésre, és üvöltöttem a dalszöveget..
- CSAK HALLJA, HOGY ÉLSZ LEGALÁBB. SIESS... GYERÜNK! SZÖKJÜNK MEG INDU....
- Kicsim... - apa hangját hallottam meg.. gyorsan leállítottam a zenét... pontosan a "Lélegeztetnélek szájból- szajba" mondat után.
- Öhm. Szia! Mizu? - ültem le az egyik fotelre
- Mióta hallgatsz Alvin és a Mókusokat? - kérdezte apa plafonig érő szemöldökkel
- Mióta tudod, hogy létezik ilyen? - kérdeztem szintén plafonig érő szemöldökkel. Erre elkezdtünk röhögni. Mikor már kaptunk levegőt apa közölte velem, hogy Arminék gépe mindjárt felszáll. Bólintottam, majd kiment.
Hasra feküdtem az ágyamon, és elkezdtem gondolkodni: Apával olyan dolgokon tudunk annyi ideig nevetni, ami igazából nem is olyan vicces.. Eszembe jutott, hogy egyszer amikor a Bahamákon nyaraltunk bent voltunk a szobába, anya fürdött, én pedig az erkélyen voltam, amit egy üvegajtó választott el a szobától amibe apa ült. Mikor indultam vissza nem vettem észre, hogy az ajtó be van csukva, és lefejeltem az üveget. Apa akkor úgy elkezdett röhögni, hogy konkrétan sírt.. Erre én is elkezdtem röhögni.. és kb. 5 percig volt ez.. Annyira KO voltam, hogy neki kellett elhúzni az ajtót mert én nem tudtam.. Áhh ezek a nyaralós emlékek.. Aztán meg anyukám átesett egy szónyoghálós ajtón.. Najó! Lora! Menny enni, aztán készülj! Gyorsan magamra kaptam valami lazát aztán elmentem a Starbucksba kajálni.
Beültem egy asztalhoz, úgy gondoltam, hogy itt eszem meg. Kihozták a Jeges vaníliás lattémet, és a sonkás-mozzarellás bagel-emet. Belekortyoltam az italba, mire leraktam már Joan-t találtam magammal szemben, aminek az lett a következménye, hogy félrenyeltem. Elkezdtem köhögni, Joan meg röhögni... Jeah ez rímelt is!
- Mi a faszt keresel te itt? - akadtam ki
- Erre jártam.. Gondoltam iszok egy - kortyolt egyet az italomba - egy ilyet - vigyorgott
- Na akkor neked adom, igyál máshol!
- Nyugi már! Még nincs itt Armin, ergo talizhatunk! - Az utolsó szót elég lányosan mondta ki, és a kezét is mozgatta mint egy lány
- Jól van! Lehetsz a meleg bará... - a fejemhez kaptam - te lehetnél a meleg legjobb barátom - ujjongtam
- Na meg az anyukád! - mondta unottan, és a szendómat is elvette
- Akarsz talizni vagy sem? - húztam fel az egyik szemöldököm
- Nagyon jól játszom ám a meleget! Nehogy Armin engem válasszon helyetted! - kacsintott
- Inkább egyél, cukorborsóm! - nyújtottam ki a nyelvem, ami neki azt jelentette, hogy le kell kapnia..

- Te sosem javulsz... - nevettem - na de akkor te is kijössz velem a reptérre mert elválaszthatatlan barik vagyunk! 

- Okés! Barátság extrákkal! - kacsintott, én meg elvörösödtem, kösz

Hazamentem majd elkezdtem készülődni. Elkészültem, de még így is maradt 2 teljes órám. Leballagtam az emeletről anyához, Monopolyval a kezemben. 

- Játszunk? - néztem rá boci szemekkel

- Dolgoznom kellene... De ha a bankkártyásat hoztad.. legyen! - tette le a szemüvegét az asztalra

- Jippiii - tapsikoltam

Másfál óra után, kiegyeztünk egy döntetlenben. Nem sokkal később csengetett Joan. Kinyitottam az ajtót:

5 perc múlva

- Cúnii! nem röhög együtt érez! - szórt villámokat

- Na jó! Indulás! - karoltam át

- Figyelj... Nem kaphatok valami jutalmat ha már így kell kinéznem - nézett rám 

- Jajj te kis huncut! - csókoltam meg - megcsókoltam egy meleget! Ha haza érek kihúzom a listámból amiket meg akarok tenni! - vigyorogtam. Erre ő ráütött a fenekemre.

A reptérre értünk. A repcsi leszállása után,  20 perc múlva már láttam Arminékat.. De hisz ez csak Armin meg Alexy. Hú bazdmeg! 

- Ezek csak ketten jöttek - súgtam Joannak

Alexy arca felragyogott.. De nem azért mert meglátott.. Inkább Joanon akadt meg a tekintete.

Oda értek elénk. Armin közel lépett hozzám megölelt, majd meg is csókolt volna de..

- Jajj cuncii! - szólalt meg Joan - sokat hallottam már rólad - tolt el Armintól és elkezdte rázni a kezét

- Szijaaa! Én Alexy vagyok! - csillogott Alexy szeme

- Alexy! Nyughass! Gondolj Violára! - löktem oldalba

- Ja annak vége - legyintett - és te ki vagy? - vigyorgott Joanra

Úristen! Joan szerintem átgondolta megéri-e velem lenni ilyen áron..

- Jajj szijaa Jo.. Jonathan vagyok! Nektek csak Nath! - mosolygott

- Üdv! - nézett furán rá Armin

- Gyereee mennyünk előree! Haggyuk magukra a gerle párt! - kacsintott Alexy és már karolta volna át Joant de Joan nem hagyta

- Jó ez itt nekem - karolt át..

Érdekes hétnek nézünk elébe!

Ez rövid lett ugyanis ez egy bevezetés a történet ezen szakaszának. Remélem tetszett:) Bye

18. fejezet

18. fejezet

2 hét telt el a mekizés óta.. Otthon ülök azóta, ki sem mozdulok a házból. Arminnal és Joannal sem beszéltem azóta. Pedig mind a kettő sms hegyekkel, és hívásokkal bombáz. Nem vagyok képes az egyikkel bájcsevegni amíg a másikkal szeretnék beszélni, vagy esetleg jól elbeszélgetni az egyikkel, úgy hogy tudom mire készülök a másikkal... Enyhén depis lettem.. Nem is tervezek szeptemberig kimozdulni a lakásból:D Éppen keltem ki az ágyból 2 órakor, amikor valaki csöngetett. Gondoltam majd anyáék kinyitják, de amikor 2 perce folyamatosan csengetett elindultam az ajtó felé, hogy majd én kinyissam. Beledugtam nagy nehezen a zárba a kulcsom, majd elfordítottam, kitártam magam előtt az ajtót... Joan állt az ajtóban, és nagyon idegesnek tűnt
- Úristen! Azt hittem valami bajod van! - mondta megkönnyebbülten, mikor meglátta, hogy én vagyok
- Hát... pedig itt vagyok. - mondtam nyugodtságot színlelve, de igazából legbelül majdnem szívrohamot kaptam
- Látom. - mondta majd lerogyott, és megölelt. Az arcát a hasamba temette és csak álltunk az előszobába. Mikor megéreztem a kezét a hátamon széttört a mécses, és elkezdtem sírni.

20 percig álltunk így, végül én toltam el magamtól Joant
- Úgy látom nincs itthon senki, feljössz? - kérdeztem mosolyogva, de a szemem tuti be volt dagadva
- Persze, mennyünk!
Felmentünk a szobámba, ahol leültünk a kanapémra. Tartanom kell a fél méter távolságot! Muszáj lesz! De ezt nem csak magammal kellett volna megbeszélnem, hanem esetleg vele is... ugyanis ő szemrebbenés nélkül magára döntött a kanapén, és elkezdtünk csókolózni..... Mire észbe kaptam már ő a kanapén feküdt én pedig félig rajta feküdtem. Egyik kezével a derekamat karolta, a másikkal pedig a hajamat simogatta. Én a hajába túrtam, vagy a nyakát cirógattam.

Ez így nem lesz jó! - gondoltam magamban, de nem vetettem véget a dolognak. Ő elvált a számtól majd az arcom vonalától levándorolt a nyakamhoz. Azt kezdte pici puszikkal jutalmazni. Én csak élveztem a helyzetet. Aztán egyszer csak ajtó csapódás törte meg az idillt.
- basszus! Haza jött anya! - néztem Joanra - vagy apa... - tettem hozzá
- És, nem lehetnék itt? - kérdezte
- Hát persze, hogy nem! Arminnal járok! - artikuláltam - tuti fel jön! Megnézi, hogy vagyok! Bú... - kezdtem de félbeszakított
- Miért beteg vagy? - kerekedett el a szeme - miért sírtál lent?
- Najó! - tettem csípőre a kezem - az ablakon ugrassz ki, vagy elbújsz a gardróbban?
- Szerintem megteszi a gardrób - mosolygott zavartan
- Akkor sicc. Ja, és egy hangot sem! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd változtattam a hangszínen - majd jövök - pusziltam meg az arcát
- okés! - húzott magához, és csókolt meg
Én szó nélkül kijöttem a gardróbból, és rázártam az ajtót. Gyorsan ráhasaltam az ágyamra és elkezdtem """"olvasni"""". Anya mint ahogy sejtettem hamarosan kopogott, majd benyitott.
- Szia kicsim! Minden oké? - kérdezte, tekintete féltésről árulkodót... Ez természetes!
- Sziaaa. Persze, minden ok. Veled? - kérdeztem mosolyogva
- Velem is. Miért van a rúzsod elkenődve? - kérdezte mit sem sejtve. A szám elé kaptam a kezem. Lora gondolkodj!
- Áhh tegnap nem mostam le este... tudod hogy alszom! - röhögtem zavartan
- De hát ma már lemoshattad volna... - basszus - na mindegy - nyertem!! - Csinálok magamnak egy teát, és beülök filmet nézni... jössz? - kérdezte mosolyogva
- Szóval, ma már nem mész sehova? - kérdeztem kétségbeesetten
- Miért, baj? - nevetgélt - olvass nyugodtan! - veregette meg a fejem
- Hehehe - nevettem, de közben csak azon forgott az a jó fogaskerék az agyamban, hogy hozom ki Joant?
Anya kipattogott a szobámból, én pedig mikor már megbizonyosodtam róla, hogy elment bementem Joanhoz a gardróbba.
- Örülök, hogy nem szekrényed van.... - mondta röhögve mikor leültem mellé
- Ja! Én is! - röhögtem.
Egymás mellett ültünk és beszélgettünk rengeteg ideig.. Olykor elvörösödtem, de volt olyan mikor ő is (!).

- Szóval azt mondod, hogy ha anyud nem megy el, itt kell aludnom? - nézett rám nagy szemekkel

- Igen, azt! - röhögtem - De most mé'? Tök jó ez a hely!

- Jaja! Főleg az a fiók! - mutatott az egyik nagy fiókra

- Dehát abban a melltar....... - leesett! - te szemééét! - kezdtem el ütni a vállát, és a mellkasát 

- Héé - fogott le - halkabban mert anyud bejön - tette le a kezem a 

- Jó, igaz! Most megyek hozok valami kaját - álltam fel

- Az király, mert éhen halok! 

Felálltam, és oda sétáltam az ajtóhoz de amikor azt a gömb kilincset (vagy mit) el akartam fordítani az a kezembe maradt (?)

- Joan... - néztem rá félve

- Mond! 

- Ennek nem itt kéne lennie.. - mutattam a kilincsre a kezembe

- Úh bazdmeg! - fújta ki a levegőt - valahogy tuti vissza lehet tenni! - felállt, kivette a kezemből majd az ajtóhoz ment és próbálta visszatenni

Olyan 15 percet próbálkozott vele, pontosan addig amíg a kilincset be nem lökte a ruháim közé, és vissza nem ült

- Ezt megszívtuk... - nyögtem fáradtan

- Miért nem kezdünk el kiabálni, és verni az ajtót? - kérdezte, miközben az arcát vakarta

- A ház másik végén van... az isten nem hallja meg.... - ez az átka a nagy háznak

- Akkor simán ki tudtam volna lopózni az ajtón, nem? - kérdezte mosolyogva

- Nem! Amilyen szerencsém van... pont akkor jött volna ki az ajtaján! - temettem az arcomba a kezem - ennél már nem lehet rosszabb! - nyöszörögtem

De ahogy ezt kimondtam meg szólalt a telefonom: Armin

- Tévedtem! Lehet rosszabb! - vigyorogtam és felé mutattam a telót

- Íjj... Vedd fel! - biccentett 

- De nem akaroom! - mondtam 2 hangszínnel feljebb az igazitól

- Akkor itt fog csörögni? - kérdezte, én erre lehalkítottam a telefont. Vigyorogva néztem rá.

Erre ő kikapta a kezemből a telefont (!) és... és... felvette:

- Hellóóó - mondta nyávogós hangon

- Öm helo! - szólt bele Armin.. Még jó hogy hangos a telóm

- Hát kivagy, cicafiú? - jól tudta, hogy ki az

- Armin. És te? - kérdezte Armin idegesen

- Hát én? Én a cukifiú! - mondta elváltoztatva a hangját. Én már nem bírtam elkezdtem nevetni.

- Értem.. És beszélhetek Lorával? - Neneneneneee nehogy ideadd! 

- Lolicicaa akarsz valami Armincával beszélgetnii? - Nem tudtam megszólalni a röhögéstől - Figyelj cuni, most nem tud beszélgetni veled.. Nem nagyon kap levegőt.. - artikulált, és hadonászott a kezével

- Miért, mit csinál? - erre riadtan néztem Joanra, aki csak intett

- Ráerőltettem egy két XS-es ruhát... ami fűzős.. hát tudod cica milyen nehéz abba levegőt venni?? Jajj cuni hívd később.. De ha akarod még beszcsizhetünk. Na pá-pá! - és letette

Visszaadta a telefonomat és mosolyogva nézett rám:

- Isten vagy cunika! - nevettem

- Jájj hát tudoom! - legyezett a kezével

- Najó valahogy jussunk ki innen! - álltam fel és az ajtóhoz sétáltam.

Az egyik ruhámból kivettem egy-két hullámcsatot, és megpróbáltam kinyitni vele az ajtót.

- Az ugye tudod, hogy csak a filmekbe működik? - nézett rám Joan. 

*Katt*

Az ajtó kinyílt, én pedig büszkén néztem Joanra.

- Látom! - nyitottam ki az ajtót

Kimentünk a gardróbból, ránéztem az órára 10 óra.

- Ez nem lehet! Mennyi időt voltunk benn? - kerekedett el a szemem

- Hát ennyit. - adta meg az egyszerű választ 

- Najó megyek fürödni! - indultam el a fürdőbe, de Joan visszarántott.

- Nem gondolod, hogy fel fog tűnni a szüleidnek, hogy kétszer fog a víz folyni? - nézett rám

- Igaz! Te nem fürdesz! - vigyorogtam

- Na azt tuti nem! - vigyorgott vissza - megyünk fürdeni! - kapott fel a hátára

Bevitt a fürdőbe, és lerakott az egyik fürdőkád melletti székre. 

- Kádban fürödjünk! - adtam meg magam - sok habbal! 

- Óhajod számomra parancs! 

Mikor már megtelt a kád, és tele volt habbal, én már melltartóban és bugyiban voltam. Szóltam Joannak, hogy forduljon el, én gyorsan lekaptam magamról a bugyim és a melltartót és bemásztam a kádba.

- Oké, fordulhatsz! - szóltam neki. Vártam, hogy szóljon, mikor forduljak meg... de ehelyett egyszerűen levette a gatyáját és beszállt a kádba

- TE NORMÁLIS VAGY? - vörösödtem el fülig

- Hehehe jól elpirultál - nevetett

- Csodálkozol? - röhögtem kínomban 

Jól elbeszélgettünk amíg a kádban voltunk, de egyszer csak ki kellett szállni.. Nagy nehezen, de sikerült úgy kiszállnom, hogy ne villantsak:D Aztán bementünk a szobámba, elköszöntem anyáéktól, hogy nehogy be jöjjenek a rezidenciámba, majd visszamentem Joanhoz aki már az ágyamban feküdt:

- Te velem akarsz aludni? - kerekedett el a szemem

- Ja! - bólintott - annyiszor csókolóztunk már..  nehogy már ez baj legyen.. - röhögött - és nem mellesleg leráztam a pasidat

- Najó! De akkor menny arrébb! - toltam félre, hogy oda férjek

Lefeküdtem mellé adott egy jóéjt puszit (:3), én megfordultam ő pedig megölelt hátulról. 

- Jó éjt - suttogta

17. fejezet

17. fejezet

Aztán közelebb lépett hozzám, belenézett a szemembe és... és... megcsókolt. A szája az enyémre tapadt, gyengéden csókolt... Először ledermedtem, hiszen váratlanul ért, de aztán visszacsókoltam. Ő az arcomat fogta, és pedig az combjára tettem a kezemet és azon támaszkodtam. Az eszembe ötlött: Mi van ha egy csajozó gép, és aki lány a közelébe van mindegyikkel ezt csinálja? Ez kicsit kétségbe ejtett, elhúzódtam tőle.
- Ezt nem szabadott volna! - kaptam a számhoz a kezemet
- Lehetséges... - köhintett egyet, és elfordította a fejét - de akkor is jó volt - mosolygott sejtelmesen, aminek az lett a vége, hogy egy jó nagy paradicsom lett az arcomból...
- Mondtam, hogy van ba...... úú bazdmeg én megcsaltam Armint! - döbbentem rá a hideg valóságra
- Nyugi már! Ez még nem megcsalás.. - nézett rám kaján mosolyával
Nem tudom miért... de nagyon tetszik ez a srác... vele akarok lenni, érezni őt.. vágyom rá! De csak most ismertem meg.. Lehet, hogy ez csak egy hülye fellángolás.. Lehet holnapra el is felejtem!
- Hahó! Föld hívja Lorát! - legyezett az arcom előtt
- Jelentkezem! - tisztelegtem - csak elgondolkodtam. - húztam el a számat - lassan ne menjünk vissza? - kérdeztem meg, hátha
- Ne! - Hát nem, okés - és min gondolkodtál el cicalány? - döntötte oldalra a fejét
- Azon, hogy a pasik honnan szedik ezeket a béna becézéseket... - röhögtem
- Hehehe nagyon vicces lány valaki...
- Az! - vigyorogtam
És akkor a karomnál fogva magához húzott, hogy testünk összeérjen és megint megcsókolt. Csókja bátrabb volt mint az az előtti... Kissé bele is éltem magam ebbe a csókba. Jó volt. Nagyon jó illata van Joannak, és a szemei... sötét kékek. Inkább az anyjára hasonlít, de az apja vonásai is megtalálhatóak rajta. Nagyon jól csókolt... ha szabad ilyet mondanom..

A csók olyan 20 másodperc volt.. ezt is valaki kopogása zavarta meg, mi egy pillanat alatt szétrebbentünk és beszélgetést imitálunk. Anya lépett be az ajtón:
- Lassan indultok! Gyertek le. - mosolygott kedvesen, majd kiment
Egymásra néztünk, majd egyszerre kezdtünk el röhögni... Őszintén nem tudom min... talán a hirtelen elszakadáson, vagy a "beszélgetésen", de teljesen filmbeli jelenet volt. 2 perc múlva már 'harci díszben' állt előttem, indulásra készen.
- Hát.. örültem a találkozásnak - nyújtottam a kezemet felé
- Szintúgy - húzott magához, és ölelt meg szorosan

Olyan jó meleg volt... és erősnek is tűnt.. mivel rohadt kemény volt a karja. Eltoltam magamtól majd mosolyogva az ajtó felé tereltem.

- Holnap találkozzunk! - fordult felém hirtelen, tekintetét az enyémbe fúrva - meki? - tette fel a 10000 dolláros kérdést

- Nem is tudom... nem tűnik jó ötletnek.. - húztam el a szám, és fordítottam el a fejem

- Naa lééégyszíí - könyörgött (?) cuki mosollyal az arcomba hajolva 

- Legyen. 3-ra a mekibe... ami a kövi utcában van! Nem megyek messzebb. - röhögtem 

- Zsííír.. öhm - keresett szemmel valamit a szobámba, majd felvett egy tollat, és a tenyerembe firkált valamit - itt a számom, hívj!

- oks, bye! 

Lementem elköszönni, aztán rögtön fel a szobámba.. ledőltem az ágyamba és elkezdtem volna gondolkodni......... ha el nem alszom. 

Reggel 7 ismétlem 7 órakor keltem. Le tusoltam meg amit reggel szoktam majd leültem az időgépem elé (Xbox) és rögtön dél lett. Elkezdtem hát készülődni és lám, kész lettem. Felvettem az egyik kedvenc pipőmet (balerínámat) és indulásra kész voltam. Persze vittem magammal egy kisebb táskát is, amibe bele fér a pénztárcám, teló, kulcs. Elindultam végre, kb 10 percbe telt amíg oda értem. Lám Joan már ott állt az ajtóban. 

- Szia! - köszöntem mosolyogva

- Szia. - köszönt ő is vigyorogva

- öm.. bemegyünk, vagy még várunk itt egy kicsit? - kérdeztem röhögve

- Go! - köszi ezt a hosszú választ! 

Én egy csirkés, cézáros hambit, ő pedig egy McRoyal-t kért. Vettem volna elő a pénztárcámat, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ő fizessen. Köszi. Fogtuk a tálcákat majd leültünk egy asztalhoz. 

- Azt hittem valami salátát fogsz venni. - mosolygott

- Tuti nem fogok salátát enni, ha ehetek ilyet - mutattam a kajámra

- Ott a pont! - harapott bele a kajájába

Rengeteg ideje voltunk benn, de hamar eltelt az ide, megsemmisítettünk egy-egy Mcfreeze-t és közösen egy shake-et (két szívószállal). Éppen röhögtünk valamin amikor két lány lépett oda hozzánk:

- Jajj Joan, olyan régen láttunk már... mizuuu? - kérdezte nyávogva és nyújtotta el a szó végét a lány

- Hehe, semmi. veletek? 

- Seemmii. Leülünk ide egy picit okés? - kérdezték Joantól mintha én ott sem lennék... Gyerünk Joan bízom benned

- Persze gyertek! - What? Ez most komoly? 

A két lány fogta és beült Joan és közém. 

- Kimegyek a mosdóba! - néztem Joanra mérgesen

Mire válaszolhatott volna már én a vécé mellett ütöttem be a kódot, ami a blokkon volt. Bementem és megmostam a kezemet. 

*Pí-pí* 

Nyílik az ajtó és az egyik lány áll előttem, aki beült hozzám. 

- Gondolom már smároltatok - kezdett bele - Mi már többször is... sőt...

- Ez engem nem érdekel! - próbáltam tartani magam

- Ja gondolom! Na mentem, hi! - köszönt flegmán

- A "Hi" az nem elköszönés, szöszi - kiáltottam utána

Egy kicsit kiakasztott a csaj, amit mondott. És én még azt hittem jelent... hagyjuk. Haza megyek! Kimentem a mosdóból oda sétáltam az asztalhoz majd felvettem a maradék cuccomat.

- Leléptem - vigyorogtam lenézően

- Hova mész? - kérdezte Joan meglepettem. Éreztem a gombócot a torkomba. Mi a franc? Nehogy elkezdjek bőgni egy ilyen senki miatt! Nem nagyon mertem megszólalni mert akkor tuti elbőgöm magam, úgyhogy csak rámutattam a kijáratra és elindultam gyors léptekkel. Mi a fene bajom van nekem?? Gyorsan kiszaladtam az utcára.. már sötétedett. Joan egy sikátornál kapta el a kezemet és visszahúzott

- Hé, miért léptél le? - addigra a szemem már könnyes lett... Hülye hormonok.. - mi a baj?

- Semmi. - vontam meg a vállam

- Aha, látom! 

- Azt hittem különleges vagyok... - suttogtam

- Mivan? - nézett rám nagy kerek szemekkel, komoly volt

- Áhh hagyjuk. Nem beszélek olyannal aki kb. mindenkit első találkozásnál lesmárol - fordítottam el a fejemet

- Csak azt csinálom amihez kedvem van. - vont vállat

- Én pedig nem vagyok a játékszered, hogy érzelmek nélkül csókolgass.. miket beszélek? Hogy lehetnének érzelmeid... főleg egy nap után - röhögtem el magam kínomban

Joan megfogta a karomat és behúzott a sikátorba nekiállított a falnak, és szögbe zárt a két kezével. 

- Így csókolok meg valakit barátilag - majd közel hajolt és megcsókolt. Elhajolt. Mire mondani tudtam volna valamit fojtatta:

- Így csókolok meg valakit aki jelentéktelen - megint megcsókolt de most máshogy

- Így azt aki tetszik - megcsókolt

- Így szenvedélyesen - megcsókolt, ez nagyon heves csók volt.. tényleg szenvedélyes

- Így pedig azt akit szeretek - megcsókolt. Neki dőltem a falnak ő a derekamnál fogott én a nyakát karoltam át. Hosszan csókolt, és nagyon jól.. de ezt nem részletezem. A hátam a hideg téglaépületnek volt nyomva, én a hajába túrtam, ő pedig a combomnál fogva felemelt. Nagyon sokáig bírta.. teljesen ki volt pirulva... feltételezem én is.. Elő halásztam a táskámból a kis kinyitós "Lora" feliratú tükrömet és kinyitottam.. A rúzsom borzalmasan el volt kenődve, de még a szempillaspirálom is.. Bocsi, hogy ilyet mondok... de Castiel tanulhatna tőle... 

Hazakísért, a kapuban nem csókolt meg, csak megölelt. A testem minden szegletét átjárta az ölelése. Olyan jó volt, és kellemesen bizsergős. Azt mondta majd hív, de ha akarom én is hívhatom. Erre csak bólintottam. Nem tudom mi van velem, ez a srác megbabonázott... Komolyan lassan már azt kéne mondani, hogy szerelmes vagyok belé.. Ennyi idő után? HÜLYE LORA! Megbeszéltük Joannal, hogy valamikor elmegyünk a strandra, és nem engedünk senkit kettőnk közé.. Nem vagyunk normálisak. Olyan aranyos, és helyes.. De mit lát bennem egy ilyen fiú? Áhh hiányzik! Basszus Lora... Ilyet még nem éreztem... Bizsergek mindenhol.. ha rá gondolok elvörösödöm..

Szakítanom kell Arminnal!

16. fejezet

Megjegyzés: Lehet, hogy észre vettétek, hogy van egy kis változás a blogon. Ez annak köszönhető, hogy Noémi rá jött, hogy "tömeg" blogja van és ezen változtatni kell. Próbáltam a címnek megfelelően alakítani... Remélem tetszik ez az újításom. :)

16. fejezet

(...) Elindultam haza, de akkor Lis megszorította a kezemet és visszahúzott. Kezei melegek voltak, az enyéimhez képest biztosan. Megállt bennem az ütő. Féltem. Mit akarhat? A levegőt bent tartva figyeltem komoly arccal.
- Haza kísérlek! - mondta mosolyogva. Megkönnyebbültem, szaggatottan fújtam ki a levegőt majd válaszoltam.
- Köszönöm, uram. Megtisztel a társaságával - játszottam az úri lányt
- Arra van az kocsim, gyere! - húzott magával. Van kocsija? Várjunk! Van jogsija??? Egy Lamborghini Veneno mellett álltunk meg... Nemtudom, miért gondoltam, hogy ilyen kocsi nem is létezik.. A nevét azért tudom mert imádom az autókat, és azoknak a nevét is megjegyzem amiket úgy hiszek nem mutattak be a publikumnak.. Lis kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beszálltam a bőr üléses gyönyörűségbe. Ő is beszállt mellém, majd elindultunk. Egész úton egy szót sem szóltunk... Ő nem tudom min gondolkodott, de én azon, hogy körülöttem minden ember ilyen full gazdag, anyám!:'D Lassan bekanyarodtunk a hátunkhoz szóltam, a portásnak (!), hogy csak én vagyok. Beengedhet! Mikor a képcső elé gurult én kiszálltam... és ő is.
- Köszönöm, hogy hazahoztál! Jól éreztem ma magam veled. - mosolyogtam
- Részemről az öröm. És én is! - mosolygott vissza rám.
Felmentem a lépcsőn majd beléptem az ajtón. Elmentem a konyhába, hogy bekapjak valamit. Anyáék pont akkor vacsiztak, úgyhogy én is leültem.
- Milyen napod volt ma? - kérdezte anyu mosolyogva
- Jó, köszönöm. Képzeld júliusban jönnek Arminék ide! - újságoltam a hírt
- Ez nagyszerű!!! - ujjongott anyu
- Igen, ez fanntassztikuss - "lelkesedett" apu is
- GONOOOSZ! - nyújtottam ki rá játékosan a nyelvem, mire ő is elmosolyodott
- Na én megyek megfürdök. Jó éjt - adtam nekik egy puszit - Holnap találkozunk.
- Neked is. Jajj amíg el nem felejtem! Holnap vendégeink lesznek, öttől. Legyél itt, kérlek - mosolygott rám apa kedvesen
- Mindenképp! Szívesen! - mosolyogtam, majd felmentem.
A szobámba érve gyorsan letusoltam, majd benyomtam az Xbox-ot és elkezdtem GTA-zni. Michaelt elrabolták az ufók benne. :D Olyan éjfél fele lefeküdtem aludni, és reggelig fel sem nagyon keltem. Reggel a szemem kinyílt 9:25-kor. Elmentem lezuhanyozni, fogat mosni, sminkelni nem sminkeltem majd mielőtt jönnek a vendégek akkor fogok. A hajamat csak felfogtam. Dobtam Arminnak egy SMS-t, hogy ha felkel hívjon... 2 perc és megcsörrent a telóm: Bejövő hívás: Armin
- Sziaa - köszöntem vidáman a telefonba
- Jó reggelt! - köszönt kómásan - mizújs?
- Semmi. Jujj már alig várom, hogy gyere! Annyira jó lesz! Tegnap taliztam Lissel, úgyhogy már egy csomó jó helyet tudok.
- Ja, tuti nagyon jól elleszünk. Majd megmutatod őket? - érzem, hogy mosolyog
- Mindenképp. Ma öttől vendégeink lesznek... de azt sem tudom kik. - röhögtem
- Na mióta New Yorkban vagy milyen izgalmas az életed - röhögött ő is
- Naja. Figy neked van jogsid? -kérdeztem hírtelen
- Ez most nem tudom, hogy jött... De a válaszom, hogy mire New Yorkban leszünk lesz.. Már csak a KRESZ van hárta. - modta

*2 beszélgetéssel eltöltött órával később*

- Na lassan megyek mert szép akarok lenni - mosolyogtam, az órára nézve
- Nem kell ahhoz olyan sokat készülni!
- Hehe.  Na de tényleg megyek! Jó legyél, majd beszélünk. csók-csók, szija!
- Okés. Legyél jó kislány! Csóók, bye. - letettük.
Igazság szerint még dél volt de időbe el akartam kszülni. Lementem kajálni, anyuval találtam szembe magam ahogy egy papírt szorongatott...
- Szija anyu! Reggelt. - köszöntem mosolyogva, és kivettem a hűtőből egy joghurtot
- Lora! Mit tudtál te ennyit összetelefonálni? - mutatta felém a nem túl kis összegről árulkodó papírt.. Hopp el is felejtettem, hogy Arminnal elég sokba kerül hogy beszélünk.. De még most érkeztem ide... Hopp ennyi idő alatt ennyit összehozni... Grat Lora!
- Hoppá! Bocsi elfelejtettem, hogy itt sokba kerül.. majd akkor beszélek Arminnal viberen! Ne haraguudj - vettem elő a boci szemeim
- Hát.. Semmi baj.. - mosolygott már anyu is - A vacsira legyél csini, és elegáns!
- Értettem - tisztelegtem - akkor megyek is készülni!
Felszaladtam a szobámba és körül néztem mit is vehetnék fel... Hát ez lett a végeredmény:

16:55 Csengetnek. Én megálltam a lépcső mellett anyával, apa pedig ajtót nyitott. Az ajtóban három ember várakozott. Egy nő, egy férfi... és egy fiú. A nőnek hullámos szőke haja volt (mint anyának) egy vörös selyem ing volt rajta a szoknyája magasított derekú volt, és fekete. Egy fekete magas sarkú szandált viselt. Egy vastag aranyszínű lánc volt a nyakában (nem olyan mint egy nyakörv), hozzá illő karkötővel. A férfi öltönyt viselt, vörös nyakkendővel, gondolom, hogy össze illjen a nővel. A cipője is illet természeteresen az öltönyhöz, amit meg merek kockáztatni hogy Armani volt. Az kisujján egy pecsétgyűrű volt, a bal csuklóját pedig egy Rolex díszítette. 100% hogy az volt! Ezer közül felismerem. Áttértem a fiúra aki apja mellett álldogált. Egy fekete farmer volt rajta,fehér póló, és egy zakó. Elegáns volt de mégis laza. A szeme kék, a haja sötét barna.. talán már-már fekete is. Nézett engem, és mosolygott. Közelebb lépett így még jobban meg tudtam csodálni szemeit:

Felém nyújtotta a kezét, a szemeit az enyéimbe fúrta. A lábam kissé meginogott, kezet fogtam vele:

- Szia, Johnathan vagyok... a barátaimnak Joan. - mosolygott a kezemet tartva

- Sz-szia! Én pedig Lora.. a barátaimnak is! 

Nyitotta volna a száját, de anya miatt nem tudta elmondani amit akart

- fáradjunk beljebb, kihűl a vacsora! - tessékelt be mindenkit anyu. Leültünk az étkezőbe. Én az asztal végébe ültem, anya meg beültette mellém Joant. Köszi. Elkezdődött a vacsi. A "felnőttek" elkezdtek fontos dolgokról beszélgetni... Én csendben ettem a gyümi levesem, de természetesen nem tudtam nyugodtan enni ugyanis Joan az ölembe ejtett egy papírdarabot.

Te nem unsz itt ülni?

 Ránéztem ő nagy boci szemekkel, mosolyogva nézett rá..
- Még nem is ettünk! - suttogtam
- Te éhes vagy? - tényleg nem voltam az.
- Elnézést! Anya, körbevezetem Joant! - álltam fel az asztaltól
- Rendben édesem! - intett anya, és folytatták a beszélgetésüket.
 Felvezettem Joant az emeletre majd kinyitottam a szobám ajtaját. Arrébb léptem az ajtóból, hogy Joan be tudjon menni majd be is csuktam magam után.
- Szép szoba - nézett körbe
- Én is szeretem! - mosolyogtam
- Najó! - ült le a kanapémra - mesélj magadról!
- Lora vagyok, 17 éves.. Eredetileg szőke a hajam, szeretem az elektronikai cuccokat... Nem vagyok valami érdekes. Te jössz!
- Joan vagyok, 19 éves.. Eredetileg is barna, szeretem az elektronikai cuccokat, a finom kajákat, a jin tonikot, néha szoktam bulizni járni, basszerozok, van egy húgom.
- Basszerozol? - kérdeztem csillogó szemekkel
- Ja. - mosolygott... Ez mindig mosolyog?? - van barátod? - kérdezte
- Van.... - mondtam halkan
- Értem.. - komolyodott el egy kicsit, aztán észre vette magát és újra jó kedvet imitált. Aztán közelebb lépett hozzám, belenézett a szemembe és... és... megcsókolt.

 

 

15. fejezet

15. fejezet

Éppen kiszálltam a vízből, mikor felugrott egy facebook üzenet:
Lisander üzenete: welcome to New York!
Lora üzenete: :) Zsír a hely... mit ne mondjak..;)
Lisander üzenete: Hát azért vagyok én is itt!:D Holnap mit csinálsz? 
Lora üzenete: Holnap semmit... talán rendezkedem... ráér az még!:D Tali?
Lisander üzenete: Naná!! Hol laksz? Oda megyek!
Lora üzenete: Áhh nem, ne fáradj! Itt úgyis van egy csomó kocsi... majd elvitetem magam! Hova is?:)
Lisander üzenete: Central Park. Holnap.... 2 óra?
Lora üzenete: Okés! Ott találkozunk! :) Viszont most megyek aludni! 
Lisander üzenete: Good bye Lora, sweet dreams!
Felvettem egy csipke atlétát, és egy francia bugyit majd go to bed. Bedőltem az ágyba ami rohadt puha volt.. Még soha nem feküdtem ilyen kényelmes ágyikóba! Magamra húztam a takarót és gondolkodtam.. Szóval van Armin, a pasim ugye. Szeretem őt! De megcsalt... Ami egy kicsit tompítja az érzéseimet.. Csak ne lenne velem mindig olyan kedves, és ne nézni ki olyan  jól... Plusz pont nála, hogy egy nagy kocka, és jókat lehet vele hülyülni, és nálam még van egy plusz pontja: Alexy:D Imádom a hülyét! Beszélnem kellene vele... holnap felhívom. A következő versenyző: Castiel. Anno amikor nagyon-nagyon részeg volt eléggé rám mászott... sokáig fájt a csuklóm miatta... Armin védett meg akkor. Ajj de a "búcsú ajándék" áhh vannak pillanatok mikor bevillan. Még nem éreztem ilyet azelőtt. MIÉRT CSINÁLTA EZT? Ajj nem hagy nyugodni... Mondjuk alapjában ő is elég kedves... velem... néha... mondjuk van amikor elég bunkó is. Áh hanyagolom ezt a gondolatmenetet! És a következő versenyzőőő: Lisander. Na ő nagyon kedves... de keveset találkoztunk mostanában... De ez megváltozik, egy városban élünk.. Jaj azt nem tudom, hogy melyik suliba fogok járni.. Na segáz majd megkérdezem Anyától. Szóval: vele holnap... ma találkozom. Igazából az ő búcsú ajándéka is tetszett.. a nyaklánc is! Ő non stop kedves mindenkivel. Nem tudnék rá semmi rosszat monda....... feledékeny, de rettenetesen! Istenem! Mindig elhagyja a jegyzetfüzetét... Mondjuk ebből a feledékenységből vicces szituk jöhetnek. Áhh nem bírom én ezt a sok gondolkodást! Megfájdult a fejem.. Kell valami gyógyszer. Lementem a konyhába... A régi házunkban a konyhában az egyik eldugott fiókban volt a gyógyszer.. Itt is így kell lennie.
*15 perccel később*
Hol lehet? Milyen nagy ez a konyha? Áhh megvan! Zacskók alatti fiók.. OK, megjegyezve! Öntöttem egy pohár vizet és lenyeltem a kicsinek nagyon nem mondható pirulát... ugyanis az édes keresztbe fordult, és megakadt a torkomon. Kikerekedett szemekkel, és remegő kezekkel kezdtem közeledni a hűtőhöz hogy az adagolóból megtöltsem a poharamat. Sikerült. 3 pohár után már a nyelőcsövemen belül száguldozott a fájdalom csillapító. Visszamentem a szobámba. Hogy nem vették észre anyáék, hogy majdnem megfulladtam? Ja hát hogyne! Az ő szobájuk kb. 1 km-re van a konyhától. Elaludtam. Reggel 9-kor kinyílt a szemem és felültem. Áhh elfelejtettem lehúzni a redőnyöm! Kiég a retinááám! Oks, ha folyamatosan kicsi lépésekben nyitom ki a szemem, meg tudom szokni. Ezaz sikerült! Gyorsan leszaladtam, megreggeliztem aztán az órára pillantottam: 11 óra. WHAT? Hogy sikerült ennyire lassúnak lennem??? Spuri fel a szobámba. Megágyaztam, elmentem zuhanyozni. 15 perc múlva már kezdhettem is öltözni.. central park... Áhh ez jó lesz:

Nem akartam túl öltözni. Ez a célnak megfelel, sőt! Tökéletes. Elindultam hát a találkozó helyére ahol Lisander már várt:

- Nem vártál sokat? - öleltem meg

- Nem, most érkeztem! - mosolygott - merre szeretnél menni?

- Sétáljunk egy kicsit! - indultam befelé 

Rengeteget beszélgettünk és megtudtam, hogy itt New Yorkban Lis nem a szüleivel hanem a bátyjával él... aki nem mellesleg ugye Rosa barátja.

- Szóval Rosa szokott New Yorkba jönni? - döbbentem le... még nekem sem mondott erről semmit, mikor el-el tűnt egy hétre mindig azt mondta, hogy beteg.

- Igen. Nyáron is jönni fog valamikor. - közölte Lis

Ennek nagyon megörültem és el is határoztam, hogy én bizony felelősségre vonom ezért Rose drágámat, hogy hogy nem mondta ezt el nekem? 

Miután ki sétáltuk magunkat elmentünk egy gyorsétterembe ahol ettünk két hambit. Miután ezt is befejeztük már sötétedni kezdett ezért elindultam haza, de akkor Lis megszorította a kezemet és visszahúzott.

Megjegyzés a képhez:

Lehet, hogy úgy látszik, hogy fogják egymás kezét de NEM! A nagyobb (pasi) kéz visszahúzza  a másikat... A fél instagrammot végignéztem, hogy találjak egy jobb képet... de ez a legelviselhetőbb:D

14. fejezet

14. fejezet

Megérkeztem New Yorkba. Lekínlódtam magam a gépről, a leszállással kapcsolatos dolgokat elintéztem. A bőröndömet húzva magam után sétáltam kifelé, ahol Anyuék vártak. Mosolyogva ugrottam a nyakukba. Olyan rég láttam már őket, nagyon hiányoztak! Körbenéztem, de nem láttam New Yorkból sokat... Csak a reptér szürke parkolóját láttam, és olyan autókat mint még soha ezelőtt. Rengeteg embert láttam akik szeretteiket ölelgették, mosolyogva, néha könnyes szemekkel is. Anya egy picit megváltozott: Beszőkült... Tetszett nekik az új hajam, bár kicsit feketének gondolták...:D Oda sétáltunk a vadi új autónkhoz (persze csak nekem volt ez az autó újdonság) egyébként egy grafit-szürke Lotus Eterne Concept, 5 ajtós. Full luxus kocsi, tolató radar, tempomat, start-stop rendszer, ezüst fényú lámpa és sok-sok más dolog is. Beültem hátra apa beindította a motort és... és az öv magától becsatolódott... Ezen enyhén meglepődtem, Apa és Anya pedig jót röhögtek rajtam.. GONOSZAK! Nagy nehezen kihajtottunk a reptérről, rengeteg autó volt. Elindultunk haza. Egész úton mint valami idióta bámultam kifelé az ablakon és a magasabbnál-magasabb épületeket csodáltam, aztán a parkokat, fákat, embereket. Kb. 30 perces volt az út amíg oda nem értünk egy veszett nagy kovácsol vas kerítés elé. Apa megnyomott egy gombot majd kinyílt az ajtó. Újra megnyomta a gombot és belemondta: Köszönöm, Markus! És behatottunk. Én az ablakon kémleltem a helyet: Az utat amin haladtunk végig parkosított udvar vette körül. Tökéletes zöld fű, tuják sorai, gyönyörű zöld fák, szimmetrikus elhelyezett 2 kerti tó... Nem semmi a hely! Nem sokára apa leparkolta az autót egy parkolóba (?), aminek párja is volt.. A két parkolót pedig egy kör alakú pici, mini kert választotta el egymástól. A parkoló nem volt ám üres! Volt benne egy piros Mini, és egy fehér Bentley. Kiszálltam a kocsiból, és mielőtt szemügyre vettem volna a házat észrevettem minimum 20 (!!!!) darab kertészt.. Áh szóval rajtuk múlik mennyire csili-vili kertbe iszogatjuk a pina coladainkat! Na és persze a ház... inkább villa.. Kívülről fakó sárga színű jobbra, és barra megy egy lépcső fel a teraszra, a teraszon pár napozóágy, egy kör alakú asztal, két székkel. A bejárati ajtó is a teraszról közelíthető meg. Egy bazinagy két szárnyú cseresznye színű ajtó, az üveg benne pedig vissza tükröződő, domború.Szép kis kecó! Anyáék betessékeltek az előszoba kör alakú, az ajtóval szembe két felé nyúló lépcső (olyan mint kinn), jobbra balra pedig valamilyen szobák... Anya megmutatta az ajtót hogy melyik az én szobám. Beléptem. Kicsinek nem éppen mondanám, mivel hatalmas egy szoba. Ahogy belépek az ajtóval szemben van egy ágy előtte egy sofa. Balra van egy kanapé a falon egy hatalmas TV és egy csomó Xbox cucc*-* jobbra fésülködő asztal, nagy tükörrel, az egyik sarokba babzsák fotel és egy gitár, állvánnyal. A szoba amúgy krémszínű volt, virágos tapéta csíkokkal. A szobában két ajtó volt. Kinyitottam az egyiket és egy hatalmas fürdőszoba tárult a szemem elé. Jakuzzi volt benne és szauna. Egy mosdó, wc, és egy üveg faló tudoló. Gyönyörű pezsgő színű csempével volt zsempézve. Nagyon szép volt. Kiléptem a fürdő ajtaján és csak akkor vettem észre, hogy milyen ablakom van... Majdnem a laminált padlóig ért és úgy volt megcsinálva, hogy rá lehetett ülni!!!!!!!!!!! Kiskorom óta erre vágytam... Jajj hát még van egy ajtó! Beléptem és mi fogadott??? Egy hatalmas gardrób! türkiz üveg polcai voltak, és még cipőtartói is. Na itt el fogok férni! Körülnéztem a házba: Hatalmas étkező asztal, hatalmas konyha, nappali, szobák, dolgozó szobák, társalgók, játékterem (!!!!). Lementem a -1 emeletre ahol wellness részleg is van... és mozi terem... Király kis házikó! Mikor belül mindent megnéztem, ki már nem mentem... hagytam magamnak egy kis meglepetést másnapra. Felmentem a szobámba kipakoltam a magammal hozott ruhákat a hatalmas gardróbomba, aztán úgy gondoltam elmegyek fürdeni. Megengedtem a vizet a hatalmas kádba, majd bele daraboltam pár rózsát és beleültem... A finom meleg víz nagyon jól esett a bőrömnek. A hajam fel volt fogva kontyba így teljesen a nyakamig benne lehettem a meleg vízbe, a kezembe kaptam a telefonomat és meglepődve konstatáltam, hogy jött egy üzenetem. Armin küldte azzal hogy hívjam fel, mert fantasztikus híre van! Nem kellett több már tárcsáztam is:
- Sziaa - köszönt a telefonba
- Szija-mia! Na mi a hír??? - Kérdeztem lelkesen
- Nem fogod elhinni de....... - húzta az időt - vettem egy VADI ÚJ XBOX JÁTÉKOT! Imádni fogod! - lelkesedett (?)
- WHAT? Ennyi? - lombozódtam le - az tök jó! - válaszoltam letörten
- Ja, meg megyünk júliusba New Yorkba - mondta nyugodtan
- ÚRISTEN ARMIN, ÚRISTEN! Talizhatunk még a nyáron?? - kezdtem el ficánkolni a kádban
- IGEEEEN HÁT NEM KIRÁLY?!?!?! - lelkesedett ő is - Már azt hittem nem is látlak egész nyáron!
- Úristen minden alkalmat ki fogunk használni hogy találkozzunk amíg itt vagy!
- Miért visszhangzol? - kérdezte
- Ja csak fürdök... De mesélj mi van?
És kb. 2 (!) teljes órát beszéltünk minden hülyeségről... Nagyon jó volt hallani Armint, hogy mennyire lelkesedik a találkozás miatt:) Épp kiszálltam a vízből, mikor felugrott egy facebook üzenet:

Nagyon cselesen szívatós voltam... tudom:D Ja és bocsi a hossza miatt de fárasztó volt leírást írnom:D Köszi, hogy olvastad... komikért nem harapok;)