25. fejezet

Sziasztok. Hogyan is lehetne egy fejezetet kezdeni mint hogy bocsánatot kérjek amiatt hogy most egy ideig nem volt rész. Ennek a következő az oka: Felvételi. Most írtam meg 17.-én az írásbelit és emiatt nem nagyon tudtam írosgatni... és egyéb más kikapcsoló dolgot sem csinálni. Lehet hogy ez az oka hogy most lázasan fekszem? Na mindegy más téma! A lényeg hogy végre itt van a rész! Jippiii! Remélem tetszeni fog. Véleményért nem harapok.;D

25. fejezet

Túléltem az első napomat! És a legjobb, hogy nem akart senki meggyilkolni! Itt éppenséggel arra  a Tanamira gondolok. Egy lánnyal tök jól összehaverkodtam. Miley a becses neve. Igazi egyéniségnek tűnik. Rózsaszín a haja, és nagyon csinos. Ja, és nem mellékesen kedves is. Éppen vele sétáltam az utcán amikor kissé húzogatni kezdte a száját.
- Mi a baj? - álltam meg az úton
- Csak... Áh mindegy - vörösödött fokozatosan
- Na! Mondd!
- Csak.... Vigyázz Joan-nal! - mondta határozottan, majd elszaladt (?)
Lehet, hogy nem is olyan nagyon normális ez a lány mint hittem... Egyedül értem haza... Elhatároztam, hogy meg kell tennem egy dolgot! Még nem volt otthon Dotty ezért nem volt továbbra sem társaságom. A konyhában kerestem magamnak valami kaját majd a szobámban írtam Arminnak egy sms-t: Fel tudsz jönni skype-ra?
Bekapcsoltam a gépemet, majd megnyitottam a kis kék 'S' betűt. Armin be volt jelentkezve, nagyszerű! Elindítottam a videóhívást. Armin azonnal felvette, és mosolyogva nézett a kamerába. Ennek köszönhetően könnybe lábadt a szemem.
- Szia! - mosolyogtam keserűen
- Szia! - ezek szerint nem vette észre a szemem
- Figyelj! Szerintem ez nem működik... - köszörültem meg a torkom - szerintem szakítanunk kéne... - szorítottam össze a szemeimet
- Tessék? - kerekedett el a szeme - Valami fiú van a dologban? - húzta el keserűen a száját.
Nem akartam becsapni, és nem is akartam, hogy talonbab tartsam ezért aprót bólintottam... Mire ő egyszerűen kinyomta a skype-ot. Mit ne mondjak szarul esett, de természetesen nem várhattam, hogy azt mondja semmi gond és ezzel meg is lenne oldva az egész. Görcsbe rándult a gyomrom és elkezdtem szédülni. Mi ez a hallás? Olyan mintha a víz alatt lennék.

A szőnyegemen ébredtem. Tompán hallottam, és láttam is. Ezek szerint elájultam. Nagyszerű! Feltettem a lábam az ágyamra (ilyenkor ez jót tesz) és még pihentem egy kicsit, ugyanis ha rögtön azután akartam volna felkelni tuti csak azt érem el, hogy elkezdjek hányni. Kissé kitisztult a fejem. Azt hiszem vége egy korszakomnak. Annak a korszaknak amit első szerelemnek hívunk.

Lassan felütem, majd a lábra állással is megpróbálkoztam. Hippijájé! Sikerült. Basszus! Veszettül fáj a fej. Dotty sincs itthon, ami azt jelenti.... nekem kell gyógyszer után néznem.

10 kínlódva eltöltött keresős perc után:

MEGVAN A DOBOOOZ! Megvan a doboz amibe a gyógyszerek vannak. Bakker üres! Ez már a vég. Az sem tudom hol van itt egy gyógyszertár. Ha tudom, hogy a beszélgetésünktől ide jutok be sem kapcsolom a gépem! Előkaptam a telóm majd tárcsáztam Joan számát.
- Itt Joan. Ha nem veszem fel nem vagyok a telefon közelében. A sípszó után hagyhatsz üzenetet - mondta be nekem a kis gépezet Joan előzően bemondott szövegét erre az esetekre. Kinyomtam.
Kit tudnék még felhívni? Jake-et még nem ismerem olyan nagyon, és amúgy sem akarok tőle szívességet kérni.. Lys! Ő biztos lesz olyan drága és hoz nekem. Na meg kocsija is van ami még egy plusz. Már tárcsáztam is.
- Haló! - szólt bele
- Szia, Lora vagyok. Nem zavarlak? - kérdeztem
- Nem. Épp írok valamit, de az várhat. Mit szeretnél?
- Tudod a fejem meg akar ölni, és nincs itthon fájdalomcsillapító. Tudnál nekem hozni egy dobozzal? Természetesen kifizetem - tudja egyáltalán, hogy itt lakom? Nem is tudom..
- Tudok, ez csak természetes! De.... Hova is kell vinnem? - kérdezte viccelődve, szóval nem tudja
Gyorsan elmondtam a címet majd elköszöntünk. Felvettem a sulis ruhámtól egy kényelmesebb darabot majd a telefonomat kezdtem el nyomkodni, csak hogy teljen az idő. Rosalya elérhető messengeren.
Lora üzenete: Sziaaa Rosy! Mizujs? 
Rosa üzenete: Szija! <3 Semmi extra. Képzeld! Az új csaj Lisandrának hívatta magát, aztán kiderült, hogy véletlen sem ez a neve. Am Nina... Maybe
Lora üzenete: Wut? Mondtam én hogy törpe... Még valami sztori?
Rosa üzenete: Direkt a végére hagytam a legjobbat... A csaj tökre kiakadt mikor megtudta hogy Lys drága már nem is a mi sulinkba jár. Ütött, vert, toporzékolt.
Lora üzenete: Ezt nem hiszem el:DDD Képzeld! Szakítottam Arminnal, és egy csaj azt mondta ne bízzak Joan-ba...
Rosa üzenete: SZAKÍTOTTÁL? És aztán mi volt? Vagy, és hol?
Lora üzenete: Skype-on. Kinyomta... Na de a Joanos sztorihoz mit szólsz?
Rosa üzenete: Szerintem szeret téged! Arminhoz visszatérve... Nem értem:P
Lora üzenete: Csöngettek. Megyek bye
Rosa üzenete: Bb*
Szaladtam ahogy csak tőlem telt az ajtó felé. Nem akartam megváratni Lyst. Ajtótnyitottam, és lám tényleg ő volt az ajtó másik végén.
- Szia! - csókolt kezet - hoztam gyógyszert - nyújtotta felém az üveget
- Isten vagy! - vettem át tőle - gyere be - invitáltam
Belépett az előszobába, majd levette a cipőjét és a kabátját. Addig én a konyhába mentem, és töltöttem magamnak egy pohár vizet amivel bevehetem a pirulát.
- Kérsz valamit inni vagy enni? - kérdeztem a közben kanapéra leülő Lysandertől
- Egy pohár víz jólesne, köszönöm. - bólintott
Öntöttem egy pohár vizet neki is majd helyet foglaltam vele szemben a fotelben.
- És miújság? - kérdezte kedvesen
- Hát... tudod... szakítottunk Arminnal - húztam el a szám - This is a long story! - nevettem - a lényeg, hogy mikor megtudta az okot egyszerűen kinyomta a skype-ot. Én meg... feltehetően ezért elájultam - biggyesztettem le ajkam
- Jesszus - kerekedett ki Lysander szeme - és.... ha nem tartod tolakodónak... mi is az oka a szakításotoknak? - kérdezte, oldalra döntött fejjel
Hogy mi is az oka a szakításnak? Te persze tudod, kedves olvasó! Hiszen te még a gondolataimat is olvashatod. De Lysander nem feltétlen tudja! Ő le van maradva annál a résznél mikor nagy boldogan rendeztek nekem egy meglepi bulit ahol Armintól igen személyes ajándékot kaptam. (egy fehérneműt). Hajjajj! Mindent félretéve, Lysander jó barátom. Nem utolsó sorban ő lenne az utolsó aki kikotyog valamit bárkinek is. Szerintem elmondhatom neki az igazat.
- Joan. - mondtam el gyorsan a nevet, majd elnéztem, ki az ablakon a messzeségbe.
- Sejtettem... - nézett rám - nincs jogom semmit sem mondani, ezért nem is fogok semmit sem mondani. - mosolygott furcsán (?) - nem gondolod, hogy furcsa ez az ájuldozás? - kérdezte
- Nem "ájuldozás" egyetlen egyszer ájultam el. A sok idegeskedés miatt volt. Ennyi. Semmi több. Nem kell túlspilázni! - nevettem
- Igazad lehet. Most én jobb ha megyek, hiszen rengeteg dolgom van még... kell írnom holnapra egy beadandót, aminek még a negyedénél sem tartok. - mondta az arcát dörzsölve
- Ne haragudj! Ha tudom nem tartalak fel és küldelek hozzám gyógyszerrel.. - tekergettem egy hajtincsem
- Ugyan! Semmiség! - legyintett - örülök hogy láttalak - adott egy puszit az arcomra - szia! Azzal belebújt a csizmájába, a kabátjába, és már csak a "lovak" dobogását** lehetett hallani. Elindult.


*Bb= bye-bye
** "lovak" dobogása= Lysnek nem rossz kis kocsija van és az X lóerőnek lehet hallani az erejét. Magyarul beindította a motort.