Első díjam

Sziasztoook! Nagyon jó érzés kómásan facebook értesítéseket nézegetni, és észrevenni, hogy kaptál egy díjat. Úristen! Megkaptam életem első díját! Nagyon boldoggá tett, szinte ugráltam volna örömömbe, és megírtam volna ezt a bejegyzést.... de persze nem volt rá lehetőségem. Nem gáz! Most itt van ééés én azt hiszem.... most hula táncolok egyet.
Ezt a díjat egy másik bloggertől is megkaptam, úgy gondoltam ide irom le a kérdéseire a választ. Több embernek nem tudom adni ugyanis kb. Ennyi blogot olvasok.

Liebster Blog Award

Liebster Blog Award

Jelentése: A legjobb blog

Ezt a díjat bloggerek adják bloggereknek.

Szabályok:

-Írd le, hogy kitől kaptad!

-Írj magadról 10 dolgot!

-Válaszolj 10 kérdésre!

-Tegyél fel 10 kérdést!

-Küldd tovább 10 embernek!

Engem Sebestyén Lili, a Love on the ice című blog írója ajándékozott meg.

Illetve Szücs Viktória a Kocka szerelem írója

10 dolog magamról:

1. imádom a gyertyákat

2. kedvenc színészem Johnny Depp

3. június 15.-én van a szülinapom (igen, mikor vége van a sulinak)

4. imádok utazni

5. Tim Burton a kedvenc rendezőm

6. Debrecenben lakom

7. van két fogadott cicám, akiket lehetetlen megsimogatni

8. jó kedvem lesz amikor sminkelek (?)

9. amikor nem írok is az íráson gondolkodom

10. van 2 nővérem

Lili kérdései:

1. Mióta írsz? 

Több mint egy éve kezdtem el a blogot... ahhoz képest elég kevés rész van

2. Milyen fajta történeteket szeretsz?

 Leginkább az olyan történeteket szeretem, amik az életben is megtörténhetnek (van valóság alapjuk)

3.  Honnan szerzel ihletet a blogodhoz?

Jön magától. A leginkább elképzelhetetlen helyzetekben pl. dolgozat közben. Ilyenkor alig várom hogy csengessenek, és leírhassam az ötleteimet valahova, mert képes vagyok elfelejteni 

4. Mi az álmod?

Ez hülyén fog hangzani, de az az álmom, hogy az emberek ismerjék a nevemet. Pozitívan.... Szóval nem valami show által:D 

5. Szoknya vagy nadrág? 

Both (mindkettő)

6. Mi a legrosszabb tulajdonságod?

Talán kissé hirtelen haragú vagyok, és ugyan ilyen hamar meg is sértődöm

7. Hova költöznél szíved szerint?

Leginkább ez van az eszembe... (Katt ide)

8. Mi a kedvenc könyved?

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

9. Szoktál animét nézni?

Imádom az animéket, és mindig van amit éppen nézek. Most pl. újra elkezdtem a kaleido start

10. Miért kezdtél el írni?

Kiskorom óta érdekel az írás, rengeteg "könyvet" írtam már 8 éves korom körül. Amikor elkezdtem játszani a Csábításból Jelessel kedvet kaptam arra, hogy fanfic-be kezdjek

Viki kérdései

1.Szereted az állatokat?
Nagyon szeretem őket.... sokszor jobban mint az embereket
2.Ha egy lakatlan szigeten lennél, mit tennél? Esetleg mit vinnél magaddal?
Szerintem előbb kétségbe esnék, aztán kaja után néznik mert a kijutásra nem látnék sok esélyt. Én mindenképp egy társat vinnék magammal ha ki lehetne választani
3.Van olyan ismerősöd/barátod, akiért bármit megtennél?
A családomért alapból bármit megtennék de barátom is akar 1-2akiért NAGYON sok mindent megtennék
4.Kedvenc étel?
Imádom az édes-savanyút rizzsel. Persze enni csak evőpálcával
5.Milyen a stílusod?
egy nagy keverék vagyok:D van amikor elegáns kedvembe vagyok, és van amikor inkább lazább/lezserebb
6.Szoktál hordani fülbevalót?
Alapbol van 3állandó és 3fülcimpára csatolós amit sűrűn hordok. Szóval szoktam:)
7.Miért írsz?
élvezem az írást és szeretem látni a visszajelzéseket
8.Rajtad kívül tudja valaki, hogy te írsz egy blogot?
csak pár ember. De sajnos egyre többen tudják meg pedig ezt el akartam kerülni. (Persze itt a sulimba jaro ismeroseimre gondolok)
9.Kedvenc tantárgyad?
nem is tudom. Talán irodalom
10.Hotdog vagy Hamburger?
Hamburger^W^

Az én kérdéseim:

1. Hány éves vagy?

2. Mennyire teszi ki az írás az életedet? 

3. Van célod az írással, vagy csak hobbi?

4. Világjáró vagy, vagy inkább otthon ülsz?

5. Ki a kedvenc színészed/színésznőd?

6. Milyen blogokat olvasol?

7. Van olyan ember akiért képes lennél meghalni? (ez elég fura volt)

8. Mi idegesít fel legjobban?

9. Van házi állatod? (Milyen?)

Az én jelöltjeim

1. Raina Banforth- Red Dress

2. Mira Ertl- Nothing is Impossible

3. Vivien Németh- IMPOSSIBLE

4. Anett Fruzsina Kókai- Elisabeth- Az új esély

5. Szücs Viktória- Kocka szerelem

6. Jessica Chan- Jégszív

7. Nagy Fanni- Léna and Justin

8. Dorina Sitku- Vörös vagyok, de mintha szőke lennék

9. Chika Chan- Chika-chan blogja

10. Cassie Collins- Choice between brothers

34. fejezet

34. fejezet

- És még ezek után azt mondja, hogy hajlandó lett volna kibékülni velem! - magyaráztam Rosanak a telefonba már egy órája a történteket
- A paraszt! Hogy tehették veled amit tettek? Ez annyira nem rájuk vall. De még hogyha Armin képes is lenne ilyenre... Alexyből nem nézném ki. - gondolkodott - Várjunk csak! Akkor ti most együtt vagytok Nathhel? - kezdett el kuncogni
- Azt hiszem... De nem beszéltünk róla, hogy mégis mi a szitu pontosan.. Tudod Rosa, soha nem voltak egyszerűek ezek a dolgok! - nevettem fel
- Apropó egyszerűség! Képzeld! Anyáéknak hiányzom, ami azt jelenti, hogy ha letelik ez a félév, akkor.... - hallgatott el a hatás kedvéért - ...visszamehetek a Sweet-be! - ujjongott. Ez a hír engem is feldobott.
- ÚRISTEEEN - visítottam - annyira király! Úristen! Ezt el sem hiszem! - mosolyogtam a könnyeimmel küszködve - Kibírjuk valahogy! Fél lábon is akár! - mosolyogtam - basszus! Már ennyi az idő? Mennem kell, Rosa! - búcsúzkodtam
- Mi dolgod van neked vasárnap délelőtt? - csodálkozott barátném
- Tanulni kék'! - váltottam hangnemet játékosan - ma a könyvtárba tanulunk Nathaniellel. - magyaráztam meg
- Áhhh - esett le neki - jó szórakozást abban a KÖNYVTÁRBAN - hangsúlyozta ki
- Tényleg a könyvtárban leszünk! - szabadkoztam
- Igeeen, és TANULNI is fogtok!
- Semmi baj Rosa, majd kinövöd! Lépek, bye. - tettem le a telefont

Gyorsan a szekrényemhez lépkedtem, és kikaptam belőle egy az alkalomra megfelelő szettet. A hajamat összekötöttem egy masnival és úgy aránylag készen is álltam az indulásra.

A táskámba beledobáltam a matekcuccomat, és a kémiát... na meg 2 csokit, és szőlőcukrot. (Tudom, könyvtárban nem eszünk!) Dotty 2 napja nincs itthon, mert valami megbeszélése van Finnországban (?) és oda kellett mennie. Nyilván. Gondosan bezártam az összes létező ajtót és ablakot a házban, mert nem szerettem volna, ha valaki bejön amíg nem vagyok itt. Olyan logikusan gondolkodom! Az órámra pillantottam, ami jelezte, hogyha nem sietek akkor nagyon el fogok késni. Könnyű léptekkel indultam el az északi-könyvtár felé, ami nem volt olyan messze tőlem, hogy buszra száljak. Amúgy is olyan jó illatú az eső utáni levegő (éjjel esett). Jó kedvvel tölt el, ha a kisebb pocsolyákba beleléphetek, és ez most lehetséges volt, ugyanis hál' istennek a sortomhoz bakancsot választottam. Tudom, megint a penge logikám az oka!

Két saroknyira voltam a célállomástól, amikor valaki megszólított:
- Helló, Lora! - köszönt gúnyosan. Megpördültem a tengelyem körül, ugyanis a hang a hátam mögül érkezett. Fekete haj, rikító kék szemek, feszes eléggé lehúzott farmer, egy bő kapucnis felső, és supra cipő
- Minden nap találkozom valamelyik ikerrel? - forgattam a szemem - Na mi van? Átcsaptál swag-be? - néztem rajta végig feltűnően mégegyszer - Nem mondanám, hogy annyira illene hozzád, de semmi közünk egymáshoz, úgyhogy nem is izgat. - mosolyogtam - Na szia, örültem. - intettem neki, majd folytattam VOLNA tovább az utam, ha meg nem állít. Illetve vissza nem húz a karomnál fogva. Aucs.
- Engedj el! - sziszegtem dühösen
- Különben?  - Emelte levegőbe egyik szemöldökét a fiú
- Sikítok? - kérdeztem bizonytalanul
- Ugyan. Meggyőző tudok lenni. Az emberek egy szerelmes párocskának fognak minket nézni.
- Armin.... kérlek! - néztem rá könyörgő tekintettel
- Beszélnünk kell, baby! - kacsintott
- Aha. Gondolom a múltkor is beszélgetni akartál velem - néztem fel rá mérgesen
Armin megfogta a másik csuklómat is és a falhoz nyomott. Szemei méregről tanúskodtak. Egy pillanatra az igazat megvallva azt hittem talán meg is üt. Nem értettem mi volt ez a hirtelen váltás nála. Legvégső elkeseredésemben az adu ászt vetettem be

Rávetődtem és megcsókoltam. Ez elterelte annyira a figyelmét, hogy ellökhessem, és elfussak. A csók gyors volt, és kissé követelőző, de ha ezt nem teszem meg... akkor tuti sehogyan sem tudtam volna engedésre bírni. De nem is ez zavart a legjobban... Hanem a gyomromban az a kicsi kis rengés ami a cselekedetemet követte.... igen, basszus a pillangók! Nem törődtem tovább vele, mint 5 másodperc. Hazáig futottam, kettesével vettem a lépcsőfokokat az emeletig. Beszaladtam Dotty szobájába.... aki nem volt otthon. Nagyszerű. Bementem a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Nem foglalkoztam a külsőmmel. Leültem az ágyamra, kifújtam magam, majd egy beszédgyakorlattal (Igen egy beszédgyakorlattal) bepörgettem az agyamat, hogy értelmesen tudjak beszélni. A telefonomat a kezembe vettem, majd Nathaniel nevénél végig húztam az ujjamat. (Jepp, felhívtam) 

- Szia Lora! Hol vagy? - szólt bele halkan, mire rájöttem, ő bizony a könyvtárban van

- Bocsi... De a mai nap nem jó... - húztam el a számat - sajnálom hogy felrángattalak - temettem a fejemet a tenyerembe

- Semmi baj... de... olyan furcsa a hangod - folytatta - minden rendben? - kérdezte

- PERSZE! - kiáltottam kissé magas hangon a telefonba. Szép munka - Khm... tényleg nincs semmi baj - suttogtam lesütött szemmel

- Tudomásul vettem. Szia. - tette le a telefont

Azt hiszem magamra haragítottam az embert, aki kitartott és elviselt. Idióta vagyok. Körbenéztem a szobámban. Megakadt a szemem, régi szerelmemen, az xbox-on. Már közeledtem felé, hogy bekapcsoljam de aztán bevillant pár emlékkép a fejemben. 

A kontrollert ahogy volt eldobtam. Körbenéztem. hmm... alcsizzunk!-csillant fel a szemem. az ágyamhoz siettem és úgy ahogy voltam beleborultam, és elaludtam. Nem tudom mennyi időre húzott magába az álomvilág, de azt tudom, hogy tudtam volna még aludni, de valaki ráfeküdt a csengőre és megállás nélkül nyomogatta... És ebben az a legrosszabb, hogy nem az utcai csengő szólt hanem a bejárati. Ergo, valaki bemászott a kerítésen (?). Le lépkedtem a lépcsőn, majd az ajtóhoz vonszoltam magam. Lehet kissé elhamarkodtam, de egyből kitártam. Két mérges zöldes szem nézett rám. Amber. 

- Szarul nézel ki! - jött be mellettem az ajtón

- Kösz... - sziszegtem

A konyhába mentem, Amberrel tudomást sem véve. Egy tálba gabonapelyhet tettem, és enni kezdtem. De kissé zavart, hogy a szőke folyamatosan pesztrált szemeivel. 

- Mi van? - csaptam le a kanalamat a pultra

- Nathaniel miattad ideges! Elmondása szerint leráztad. - magyarázta

- Ajj... félreértette egyszerűen csak elaludtam, és nem volt erőm készülődni - hunytam be a szemem

- Aha, szóval szempillaspirálba, szájfénybe, és pirosítóban alszol. Pizsiként pedig egy farmersortot használsz, pólóval és pulcsival nehogy megfázz -vigyorgott rám azzal a "nyertem" fejjel

- ...... - ennyi jött ki a torkomon

- Elmondanád mi történt? - csapott az asztalra

- Armin... - suttogtam

Amber szeme elkerekedett. Jól sejtettem, tudja a pincés sztorit. 

- Mit csinált? - futott oda hozzám, majd vizsgálni tetszett

- Elfutottam tőle... - adtam magyarázatot - semmit nem csinált. -nyugtattam

- biztos? - méregetett -oké. DE ha csinálni mer veled valamit, velem és Nathaniellel gyűlik meg a baja! - fenyegetőzött mire aprót bólintottam

Amber kb. 2órát maradt nálam aztan lelépett, mondván nem csak én vagyok a világon, ne gondoljam hogy mégis... köszi.

A TV-t bambultan néztem és elmerültem az elmémben amikor megszólalt a csengő....

Sajnálom, de most baromi rövid lett ez a rész.... próbálom hozni a részeket de a suliba szivatnak de nagyonxDD tanulas, tanulás, tanulás. Love this. Köszönöm hogy olvastad, bye!:3

33. fejezet

33. fejezet

- Lora! - hallottam Ambert - Az ég szerelmére! Lora! - éreztem ahogy rázni kezd
- Mi a...? - nyitottam ki a szemem - Mi történt? - néztem fel Amber ágyából (?)
- Átmentél Nathhez... De elaludtál - nézett furán - jó mélyen alszol. - nevetett - fel sem ébredtél, hogy Nathaniel áthozott!
Oldalra pillantottam, ahogy Nathaniel mosolygós arca tévedt a szemem elé.
- Szóval... mikor is aludtam el? - néztem a fiú szemébe
- Beszélgettünk az év elejéről. Az egyik mondatod közepén elaludtál... - nevette el magát - eldőltél az ágyamon - magyarázta - szóltam Ambernek és áthoztunk. - fejezte be mondandóját
- Fasza... Szóóóval... csak beszélgettünk? - néztem a fiúra töprengőn
- Igen. Miért? - meredt rám
- Öhm... álmos vagyok! Amber aludjunk! - bújtam be a takaró alá, ügyet sem vetve a világra
Annyira valóságosnak tűnt az egész. Mintha tényleg megtörtént volna. A légzésem szapora, az arcom érzem, hogy elég piros lehet... És miért vagyok annyira csalódott, hogy még sem történt meg??? A párnába fejeltem, és hagytam, hogy tovább álmodjak. Persze, nem kell mondani, hogy nem állmodtam tovább a történetet. Random képek cikáztak a fejembe.

Szörnyű fejfájás, és hányinger. Erre keltem fel másnap. Ugyan! Mit is vártam? Hiszen tegnap éjjel/ma hajnalban elég sokat ittunk. Konkrétan engem ki is ütött egy picit.. Hehe.
- Amber! Amber! Amber! - rugdostam az említett személyt a takaró alatt - Ébredj! Hallod! - kezdtem el rángatni - Amber! A kurva életbe! Hányni fogok? - tört rám egy nagyon durva hányinger. Kiugrottam az ágyból, és a legközelebbi ajtó felé vettem az irányt... Gardrób. MONDTAM H VAN GARDRÓBJA! Gyorsan kijöttem, és a következő ajtó rejtette a nekem kellő helyiséget. Mosdó. Valahogy jobbnak ízlett a pezsgő, amíg lefelé ment a nyelőcsövemen...visszafelé már nem olyan jó, elhihetitek. Mire visszamentem a szobába Amber már az ágyon ült, Nathaniellel karöltve. Ez mikor jött át?
- Hogy a picsába tudtok mosolyogni? - néztem rájuk bágyadtan - Nem vagytok rosszul? - hitetlenkedtem
- Meg sem kottyant! - mondták egyszerre
- Ti gyakoroljátok az egyszerre beszélést? - forgattam a szemem, mire elnevették magukat - Szerintem lassan haza kéne indulnom, ugyanis - néztem az órára - 11 múlt
- Hazakísérlek, csak felöltözök. - jelentkezett Nath
- Hazakísér! Csak felöltözik. - vigyorgott a húga
- Köszi, én is elkészülök. - mondtam, majd zombi üzemmódban a táskámhoz mentem

Az utcán egymás mellett lépkedtünk. Egyikünk sem beszélt komolyabban semmiről. Én ellenben jobban éreztem magam, ami azt jelentette, hogy duracell nyuszi üzemmódba kapcsoltam

- Nath!!! Gyere máár! Ott egy játszó tér! - kiáltottam neki - menjünk! Légyszíves! - hintáztam valami izén (jó magyarázat, azon ami a képen van)

- Oké. Még van időm. De ha leesel itt hagylak - dorgált játékosan

- Meg is akarsz büntetni, apuci? - kacsintottam rá

- ha nagyon muszáj.... - nézett szét
- Hintázzunk! - szaladtam az említett tárt felé - löksz? - néztem rá a világ legaranyosabb pofijával
- Borzalmas vagy másnaposan - fogta a fejét - löklek, ülj bele - mutatott a zöld hintára
Leültem, megkapaszkodtam, ő pedig lökni kezdett. Először kicsiket (szerintem azt várta hányok-e vagy sem) majd egyre feljebb.Komolyan mondom jól éreztem magam. Elég rég óta nem hintáztam. Tisztára a gyerekkoromat idézi. Réges-régen anyuval sokat jártunk játszóterekre. Ma este fel is hívom őket. E gondolatmenetemet Nathaniel szakította félbe:
- Egyébként... - kezdte - elég furcsa voltál tegnap, miután nálam kidőltél - állította meg a hintámat, és jött elém
- Tényleg? - néztem fel rá - biztos a fáradság! - legyintettem zavartan
- A fáradság? - furcsállta - Lora! Mondd el. - nézett mélyen a szemembe, borostyán szemeivel
- Inkább te mondd el! - álltam fel mérgesen a hintából - ugyanis én rohadtul nem arra emlékszem, amit te előadtál Ambernek! - fújtattam idegesen
- Most nem tudom mi a bajod - jött közelebb - de biztosíthatlak, hogy én a teljes igazat mondtam a húgomnak. - nézett semmitmondóan rám
- Az nem lehet! - rogytam le a földre - ez így... olyan szar! - kezdtem el ütni a gumis talajt
- Lora! Lora! - kapta el a csuklómat a fiú - Hagyd abba! Felsebzed a kezed!
- Ez a cél! Hátha az agyam megtanulja fegyelmezni magát! - pillantottam rá, könnyes szemekkel
- Mondd már el, mi történt szerinted tegnap éjjel! - lett egyre idegesebb
- Csókolóztunk. - hunytam le a szemem - az ágyadon...
- Mi a...? Ha csókolóztunk volna arra emlékeznék! - védekezett a szőke
"Ha csókolóztunk volna arra emlékeznék" Ez meg mit jelentsen? Mondjuk... általánosságban az emberek emlékezni szoktak ilyesmire, szóval erre is érthette. Ahogy jobban megfigyeltem szőke haja ma keszekuszább mint máskor. Szeme fáradtságról tanúskodott. Hát igen, pia és kései ágyba bújás...  Best ever.
- Ezt hogy kell, értsem? - meredtem rá
- Hát.... nem tudom. - vallotta be - Én csak azt tudom, hogy mióta visszajöttél minden jobb lett, az életem egyenesben. És most nehogy azt hidd, hogy csak a szüleim miatt lett jobb. Jókedvűnek érzem magam, annak ellenére, hogy jó pár konfliktusunk volt - nevetett fel erre - mégis jól érzem magam. Jól érzem magam amikor veled vagyok, vagy csak rád gondolok - komolyodott el - minden szombaton a hétfőt várom hogy láthassalak. - hajtotta le a fejét, majd meggondolva magát mégis félénken felpillantott
- Tudod... amikor visszajöttem nagy, színes fogadtatásra számítottam. Ehelyett egy gyűlölködő társaságot kaptam. Te voltál az, aki nem hitte el a pletykákat. Szívesen segítettél nekem, és szinte mint egy 10éve jó ismerős erősítettél. - mosolyodtam el - Amerika előtt mint bátyám, tekintettem rád.. De most minden megváltozott. Érzem legbelül, hogy segítenem kell neked. És örömmel teszem. Jól esett tegnap boldognak látni. Jól esik boldognak látni. Mostanság vettem észre, milyen eszméletlen szexi a hajad, akárhogy is áll. Elkezdtem látni benned a pasit, nem csak egy barátot. Kissé ez megrémít. - nevettem fel kínomban - és rohadtul nem értem miért is mondom ezt el neked ami......... - nem tudtam befejezni a mondatot

A testemet áramütésként érte ez a tett. Nath szája az enyémre tapadt. Derekamat átfogva húzott magához, én pedig mellkasához támasztottam a kezemet. Szíve az enyémhez hasonlóan hevesen vert. Éreztem ahogy az összes vér az arcomba szökik. Természetesen fájt volna bárkinek is ha ezt a pillanatot nem hagyják szó nélkül... ugyanis valaki közbe szólt

- Nemár! - szólt valaki, mire egyből elváltunk egymástól - Most indultam hozzád bocsánatot kérni, és beismerni, hogy nem volt igazam a ribancozással kapcsolatban - nézett rám Alexy - erre azt látom, hogy Nathaniellel csókolózol. Grat. - kezdett el tapsolni - Tévedni emberi dolog, nemde? Úgy látom hamar túltetted magad a pincében történteken - rántotta meg a vállát

- Semmi közöd hozzá mit teszek! - emeltem fel a hangom - Bocsánatot kérni?? Majdnem megerőszakoltak, de te közbe sem léptél! - kiabáltam, mire Nath közelebb húzott magához - hagytad volna, had tegye amit csak szeretne. Még lehet bátorítottad is. Armint leírtam... De úgy látszik téged is. - néztem rá megsemmisítően - Megyünk? - néztem Nathra mire elindultunk a játszótért kijárata felé. 

Egész hazafelé menet nem szóltunk egymáshoz. Újabb gondolathalom nehezedett rám, és nem tudtam meddig bírom még. 1 év. Ennyi van még az iskolából. Se több- se kevesebb. Lehet pesszimista vagyok, de én úgy gondolom, hogy nem nagyon fog már senki sem velem barátkozni. A házunk elé értünk.

- Hé! - emelte meg Nath a fejemet az államnál - szinte meggörnyedsz a válladra nehezedő súly miatt - nézett rám mosolyogva - Én segítek cipelni. - simította meg a kezem

- Óh Nathaniel! - kezdtem el zokogni, miközben magamhoz öleltem. Ő segítőkészen fogadta a kitörésemet, és magához ölelt. Szorosan, mintha az élete múlna rajta. - Én... kérlek maradj még egy kicsit - sírtam tovább. Felsője már elég vizes volt, de nem zavarta. Csak bólintott majd tovább álltunk ott, a kapunk előtt. 

Tanulság? Ha azt hiszed jó napod van, valami tuti el fogja rontani. 

32. fejezet

32. fejezet

Amber kinyitotta a szobája ajtaját. Hatalmas belmagasság, mályva színű falak, hatalmas francia ágy visszafogott baldachinnal. Szekrény nem volt a szobában, így feltételezem, hogy gardrób is tartozik a rezidenciához. A fésülködő asztal tele volt sminkcuccokkal. Ölni tudtam volna a sok termékért, amit láttam. Az éjjeliszekrényen magazinok voltak, és egy dokkoló. Beléptünk az ajtón, és helyet foglaltunk a hatalmas bolyhos szőnyegen, ami puhább volt, mint az ágyam. Durva. Azt hittem kényelmes ágyam van. A chipset és a kólát (amit felhoztunk) középre raktuk. Elég sok ideig ültünk csendben, míg nem Amber törte meg a hallgatást:
- Lora! Rosszul vélekedtem felőled. Nagyon hálás vagyok, köszönöm! - kezdett el könnyezni - nem lehetne, hogy elölről kezdjük?  - kérdezte félénken
- Megtisztelnél. - mosolyogtam rá biztatóan - Lora Michigan, örvendek a találkozásnak - nyújtottam felé a kezem, Nathra pillantottam, aki mosolyogva figyelt minket
- Amber Smith - nyújtotta ő is a kezét - részemről az öröm - mosolygott félénken, majd kezetráztunk
- Na! - szólt közbe Nathaniel - most hogy már mindannyian ismerjük egymást... mit csináljunk? - kérdezte mosolyogva.
A testvérpáron a megkönnyebbülés, és a felszabadulás volt felismerhető. Nevetgéltek, viccelődtek és minden olyan dolgot csináltak, amit egy testvérpár csinál.
- Felelsz vagy merszezzünk! - vetette fel Amber
- Hárman? - kérdezte Nathaniel
- Miért ne? Ha csak nem akarod Anyáékat beszervezni.. - nevetett fel a lány
- Végül is... Miért ne lehetne hárman játszani? - néztem a fiúra
- Oké, nekem jó. - emelte fel Nath védekezően a kezét
2 Perc múlva már egy üveg volt a kör közepén, a kaják helyett.
- Ki kezdjen? - kérdezte Amber
- A vendék - mutatott rám Nathaniel
Megfogtam az üveget és pörgettem. A szőnyeg kis kiálló cuccai miatt nem kellett túl sokat várni, hogy megálljon. Amber és köztem.
- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem
- felelek
- Hm.. Meséld el életed legcikibb sztoriját - vigyorogtam
- Fhú... tavaly nyáron történt. A tengerparton voltunk Nathhel. Ő elvolt, egy könyvet olvasott, én ellenben majd meghaltam unalmamban. Elindultam hát, felmérni a terepet, és checkolni a felhozatalt... ha érted. Láttam egy srácot, aki elég helyes volt. Dakota. Szóba elegyedtem vele. Ő behívott a vízbe, és azt mondta megtanít szörfözni. Persze azonnal elfogadtam a felajánlást. Hülye lettem volna visszautasítani - mesélte. Nath pedig már ekkor nevetett - A vízben voltunk. Én a szörfdeszkán álltam, ő pedig tartott. Talán túlságosan is biztos helyen.... mindegy. Jött egy nagyobb hullám, nekem pedig az egyensúlyomnak annyi volt. Leestem. Azzal nem lett volna baj, de a hullám levitte a fürdőruhám melltartóját, úgy, hogy meg sem találtam. - temette a kezébe arcát Amber, én pedig már ugyan úgy nevettem mint Nath - A szörfdeszkával a mellkasomon sétáltam oda Nathhez... Mindenki engem nézett - fejezte be a szorit. - Én pörgetek - fogta meg az üveget - Hm.. Nath és Lora. Megint Lora ad feladatot
- Felelsz vagy mersz - vigyororogtam
- Merek - vigyorgott vissza Nath
- Rendben, Dobd fel az ottalvós bulit. Szerezz valami piát - nyújtottam ki a nyelvem
- Azonnal. - állt fel, majd elhagyta a szobát
- Tényleg megcsinálja? - fordultam Amberhez
- Még jó! Ez a feladata. - kacsintott - amúgy is anyáék a másik szárnyban vannak - legyintett - észre sem veszik majd
Egy kis idő után Nath lépett be az ajtón. Kezében Pezsgő és egy üveg ballentine's-t. Jól választott.
- Oké, teljesítetted a kihívást - kacsintottam - először egy kör pezsi! - mosolyogtam angyalian, mintha azt mondtam volna, hogy almalevet iszunk.
- Én is így gondoltam - mosolygott a szőke srác. Pohár híján egymás után ittunk az üvegből. Nagyon finom pezsgő volt. Talán ilyen jót még nem is ittam sohasem. - Én jövök - tette le az üveget
- Lora és én - állapítottam meg - nos.. felelsz vagy mersz - nézett rám
- Felelek - nyúltam a pezsgőért, hogy még egy kortyot ihassak
- Mi késztetett arra, hogy elmondd azt amit vacsora közben megtettél? - kérdezte komolyan
- Nem is tudom. Egyszerűen jött minden magától. Őszintén azt hittem, nem hagyom el élve a házat ezek után... Erre? Talán kicsit büszke vagyok a tettemre. - mosolyogtam halványan
- Mi is... - mondta halkan Amber - pörgess - adta a kezembe a flakont

- Hmm... Lora... mit is kéne megtenned? - nézett rám csillogó szemekkel Amber. A ballentine már alig volt a negyedéig. Mindhárman spiccesek voltunk már. - Smároljatok. - csuklott egyet
- Smároljunk? - néztem rá kikerekedett szemekkel
- Jól hallottad. Hacsak nem akarod levenni a pulcsidat is... Ami alatt már csak a melltartód van - vigyorgott. Igen, egy pár cuccom már  zálogban volt
Nathanielre néztem, az engedélyére várva. Ő egy aprót bólintott. Közelebb hajoltam hozzá, majd számat az övére tapasztottam. Visszacsókolt. Inkább a pulcsit vettem volna le! Az egész testemet átjárta ez az áramütésszerű érzés. Beleborzongtam az érzésbe. Nagyon jól csókolt. Kellemesen gyengéd volt, de mégis volt benne némi erő is.

Hirtelen eltávolodtam tőle. Azt hiszem ezzel együtt is teljesítettem a feladatot.

- Gratu! - tapsolt Amber - Megint te jössz! - Nathra néztem aki a fejét dörzsölte mosolyogva

- Pörgetem már, nyugi. - pörgettem meg a már jól ismert üveget - Nath és Amber - néztem fel

- Oké Nathaniel Smith - nézett rá húga - felelsz vagy mersz 

- Merek. Aszem' - nézett zavartan a srác

- Vetkőzz, kedves - kacsintott - Tarts nekünk bemutatót! - tapsolt, amibe én is beszálltam. Amber mellé ültem helyet adva Nathnek. 

- Nem gondoljátok, hogy egy kicsit furán néz ki, hogy Amber a húgom... és előtte... szóval... értitek... - hebegte zavartan

- Neeem! - szólaltunk meg egyszerre Amberrel, Nath pedig elkezdte. Levette a nyakkendőét, és kigombolta az ingét is. Borzalmas durván kockahasa van. Egyből átváltott az arcszínem vörösre. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ad a testére... 

- Oké, oké! Ennyi elég  - nevettem zavartan, mire Nath visszagombolta az inget, a nyakkendőt pedig maga mellé tette.

- Utolsó kör? - emelte fel Nathaniel a már majdnem üres whiskey-s üveget, mire két bólintást kapott. 

Hajnali 3 felé a szőke fiú átment az ő szobájába. Mi Amberrel még beszélgettünk egy kicsit. Meglepett, hogy van közös témánk, pedig rengeteg volt. Nem is különbözünk mi annyira, mint amennyire mi azt gondoltuk. Furcsa. Eddig nem igazán szerettem Ambert, és ő sem engem... Erre? Lehet nem is leszünk olyan rosszba? Nemsokkal később a lány elment fürdeni, én addig átmentem Nath szobájába. Kopogtam, és egy "bejöhetsz" felszólítás után be is nyitottam.

- Halihó! - köszöntem neki mosolyogva. Nath egy macinaciban ült félmeztelenül  az íróasztalánál, és írt valamit. A szobája elegáns és letisztult volt. Sehol egy porszem. Az ágya szépen megvetve. 

- Szia. - köszönt ő is mosollyal az arcán - Még nem alszotok? - kérdezte

- Mint ahogy te sem.. Amber most fürdik - nevettem - mit csinálsz? - mentem közelebb hozzá, és a vállára tettem a kezem. Hú de kemény keze van... 

- Egy novellát írok. - mutatott a füzetre zavartan - khm... Kint a melltartód... - mutatott a kicipzározott pulóveremre

- Talán zavar? - léptem el tőle, és az ágya szélére ültem - Emlékszel... hogy nem a mai volt ez első közös csókunk? - kérdeztem tőle mosolyogva 

- Hogy is felejthetném el... még év elején.. - állt meg előttem

- Sosem beszéltünk róla, nem is beszéltük meg, hogy miért volt... - húztam el a számat

- Nem akartam közéd és Armin közé állni, ennyi az egész - kapta el a fejét - és gondolom... neked nem is jelentett semmit, ezért nem akartam rád tuszkolni, hogy beszélj róla...

- És ha jelentett? - néztem fel rá

- A válaszom: Egyáltalán nem. - mondta hirtelen mire értetlenül néztem rá - Egyáltalán nem zavar.. - jaaa! Leesett oké! 

Nath még közelebb lépett, majd az ágyra döntve fölém magasodott. Éreztem szíve heves dobogását, és gyorsabb lélegzetvételét. Tarkóját megfogva kezdtem el magam felé húzni amikor:

- Lora?! - hallottam meg Amber hangját

31. fejezet

31. fejezet

Nathaniel keze jó meleg volt, ami meglepett, hiszen az enyém egy kicsire volt attól, hogy teljesen átfagyva letörjön a csuklómnál. Az egész testemet átjárta egy borzongás féle, ami nagyon meglepett. Ez meg mi volt? Nem tudom. Inkább eltereltem a gondolataimat, nehogy a kelleténél jobban beleássam magam. Már az iskola kapujánál álltunk, amikor teljesen képes voltam felmérni a helyzetet. Ami akárhogy nézem, nagyon félreérthető helyzet volt.
- Ez most komoly? - ért hirtelen a látóterembe Melody - Nem elég, hogy hozzászólsz ehhez a fruskához, de még képes vagy kavarni is vele? - hitetlenkedett (óh, Melody! El is felejtkeztem a létezésedről)
- Melody! Már te is kezded? - engedte el Nath a kezemet - Nem lehettek ilyen gyerekesek! - fogta a fejét
- Nehogy azt mondd, hogy csak félreértem - sipította - az már 5 éve lejárt szöveg! - kiáltott fel hirtelen
- Melody! Nyugi! Árt a szépségednek! - csitítottam. Már mindenki minket nézett.
- Te inkább hozzám se szólj! Nem alacsonyodom le hozzád! - nézett rám megsemmisítően - Nathaniel! Én szeretlek! Miért nem érted meg végre? - nézett reményteli szemmel a fiúra
- Már régen megértettem, ezt te is tudod. Azt gondoltam megértetted, hogy csak barátként tekintek rád. - nézett a lány szemébe, a szőke
- Rohadjatok meg! Remélem végre kicsapnak - Nézett rám, majd elindult hátat fordítva nekünk - Ribanc! - fordult még utoljára vissza
"Ribanc!" "Ribanc!" "Ribanc!" Visszhangzott a fejemben. Ribanc lennék? Nathaniellel nincs köztünk semmi.. Mondjuk egyszer csókolóztunk. De az régen volt. Castiellel is csókolóztunk, amikor Arminnal jártam. Ja, és még Joan is ott van... Tényleg ribanc lennék? Jut eszembe: Igen, a csók Nathaniellel még év elején... Miért is tettem? Jólesett igazság szerint. Emlékszem a borzongásra. Arra a bizonyos borzongásra. Jajj Lora! Ne ezen járjon az eszed! Vissza a valóságba! MOST.
Nathaniellel egymásra néztünk, majd elindultunk az iskola bejáratához. Az emberek már nem nagyon érdeklődtek utánunk. Könnyen, és szó nélkül jutottunk el a kívánt tanteremig, és a nap aránylag eseménytelenül telt el. A suliból kifelé menet Rosaba ütköztem.
- Szia. Egész nap nem is láttalak! - állapítottam meg - hol voltál
- Jajj Lora! - kezdett el sírni - Kiírattak! - borult a nyakamba
- Mi? - könnyesedett be a szemem - az nem lehet! Miért? - sírtam már én is
- A jegyeim miatt... Az igazgatónő szerint túl nehéz nekem ez a gimnázium, és a szüleim egyetértettek vele - törölgette a szemét - Most mi lesz?
- Melyik suliba mész? - kérdeztem meg halkan
- A la haine amére-be - adta a választ.
- Az az iskola... nem is Londonban van! - keseredtem el mégjobban
- Tudom.. Koli, és csak havonta egyszer jöhetek haza - temette az arcát tenyerébe a fehér hajú lány
- Óh Rosa! - Öleltem szorosan magamhoz

Szombat 14:00

A szekrényemen lóg a ruha amit Nathhal vettünk, egy elegánsnak mondható tatyiba pedig az ottalvós cuccaim kaptak helyet. 1,5 órám van elkészülni, és a tökéletes énemet előkaparni. Egy tüll ruhát vettünk, hozzá illő zoknival (igen, zoknival), egy fekete magassarkúval és kb. ennyi. A hajamat egyszerűen hagytam, hogy úgy álljon, ahogy az neki tetszik. Smink gyanánt pedig egy homokszínű palettából válogattam össze a megfelelő színösszeállítást. Elégedett voltam a végeredménnyel.

Baromira izgultam, és féltem hogy olyan dolgot tudok meg, ami jobb lett volna ha titok marad. Pontban fél ötkor dudálásra lettem figyelmes. Magamhoz vettem a táskát, és egy kabátot, majd a nénikémtől elköszönve léptem ki az bejárati ajtón. Nath egy szürke öltönyt viselt, fekete inget, és a ruhámmal megegyező színű nyakkendőt. A kocsijának támaszkodva állt, és amikor meglátott egy biztató mosolyt küldött felém. Hálás voltam érte. Köszönés gyanánt megöleltem, de megint éreztem azt a bizonyos borzongást ezért gyorsan (talán túl gyorsan) el is engedtem. Éreztem rajta parfümje férfias illatát, és samponját. Nem borította magára az egész üveg illatos nedűt, csak annyit amennyit a jólesés határa megenged. Nathaniel kinyitotta nekem az autó ajtaját, majd megkerülve a járművet ő is beült a volán mögé.

Az út körülbelül 25 percet vett igénybe, amit végig beszélgettünk. Persze ahogy közeledtünk a cél felé, a szöszi még egyszer felkérdezte tőlem az "anyagot", vagyis a kapcsolatunk részleteit. Az autó lefékezett, nekem pedig egyáltalán nem segített a szívem zakatolásán a látvány. Egy hatalmas fehér épület tárult a szemem elé, akkora előkerttel, hogy focimeccset lehetne rajta tartani. Egyszerre ötöt.

 - Hogy kerül ide a Fehér ház? - meredtem Nath-re ijedten, mire csak egy röhögést kaptam válaszul
- A fehér ház nem is így néz ki. - nevetett a fiú - nyugi! Nem olyan nagy mint amilyennek látszik. - nyugtatott sikertelenül
- Hogy lehet itt lakni? - csúszott ki a számon. Azonnal a szám elé kaptam a kezem - bocsánat.
- Hidd el, jobb mint hinnéd. Van olyan szeglete ahol nyugodtan el lehet "rejtőzni" - mutatott nyuszifület - senki nem talál meg - mosolygott majd kinyitotta a saját ajtaját.

-Felkészültél? - kérdezte a hatalmas bejárati ajtó előtt álva
- Nem! - szólaltam meg a kelleténél magasabb hangon
- Én sem. - nézett rám Nathaniel, majd  megfogta a kezemet, és kinyitotta az ajtót.
Ami a szemem elé tárult el sem hittem.

Megrémisztett a látványtól. Tökéletes minden. Mintha nem is laknák ezt a házat. Nemsokára 3 személy lépett elém. Nath Apja, Amber, és gondolom a másik hölgy az Anyjuk lehet. A férfin fekete öltöny volt, szürke nyakkendővel, Amber egy türkiz testhez simuló combközépig érő ruhát viselt, a haját pedig tökéletes hullámok díszítették. A hölgy egy mályva színű pántos, térdig érő ruhát viselt, ami kiemelte tökéletes alakját. Szőke haja egyenesen hullott a vállára, sminkje a szájára koncentrálódott. 

- Örülök, hogy újra látom - nyújtott kezet a testvérpár édesapja 

- Szintúgy - ereszezettem el egy halovány mosolyt, amit nem kell mondani nem viszonzott. 

Amber egy sziával köszöntött. Édesanyjuk állt elém:

- Samanta vagyok, örülök a találkozásnak. - nyújtotta ő is a kezét

- Lora Michigan. - viszonoztam a kézfogást - Én is örülök. 

Egy kosztümös nő lépett ki az egyik ajtón. Haja tökéletes kontyban, ruhája és cipője makulátlan. A negyvenes évei közepén járhat, ha nem az elején. 

- Elnézést - hajolt meg egy leheletnyit - a vacsora tálalva 

- Köszönjük Margaret, megyünk. - szólt oda neki Samanta

Az ebédlő felé vettük az irányt. Mit ne mondjak, tipikus filmbe illő ebédlő volt. Hatalmas fa asztal, tele finomabbnál, finomabb ételekkel. A fő helyre Nath Apja, jobbjára felesége, felesége mellé Amber került. Mi értelem szerűen a másik oldalán foglaltunk helyet. Elkezdődött a vacsora.

- Na, és te is Nathaniel osztálytársa vagy? - kezdte a faggatást az anyuka 

- Igen. Nemrég Amerikába költöztem de visszatértem - néztem a nőre

- Mi okból? - húzta fel a szemöldökét 

- Erről nem szeretnék beszélni, elnézést. - szegtem le a fejem. A szüleim esete még mindig kényes téma számomra, és azt hiszem egy ideig még az is marad.

- Óh és miért nem? - lepődött meg a nő

- Ha nem akar, nem akar. Hagyd! - szólalt meg Nathaniel mellettem

- Fiam! - szólt rá élesen az apja. Amber és én megrezzentünk, Nath pedig lehajtotta a fejét

- Na és mióta vagytok együtt? - tette fel a következő kérdést a nő (esetleg hazugságvizsgálatot nem akarnak csináltatni?) 

- 2 hónapja. Eddig csak barátként tekintettünk egymásra de aztán történt valami, és minden megváltozott - magyaráztam, és közben megsimítottam Nathaniel vállát, a hitelesség kedvéért

- Áh szóval két hónap? - töprengett Samanta, én pedig egyre kellemetlenebbül éreztem magam

- Mik a terveid a jövővel kapcsolatban? - kérdezte egyikőjük 

- Még nem tudom... - vallottam be őszintén

- Nem tudod? - nevetett fel a nő erőltetetten - és mikor akarsz rájönni? 

- Még rengeteg ideje van kitalálni - kelt a védelmemre a fiú 

- Édes fiam! Ne vágj anyád szavába! Azt akarod, hogy elővegyem az övemet? Vagy most a konyhakést akarod? Választhatsz. - forgott vérben az apja szeme

- Szóval ezért ilyen érzékeny a háta, és van tele kék foltokkal? - mondtam ki hirtelen, majd lefagytam. Ahogyan mindenki más is a szobában. Ambernek könnyek gyűltek a szemében, és úgy elsápadt, hogy azt hittem elájul. Nath döbbenten nézett rám, a szülők pedig hitetlenkedve. Nincs visszaút Lora!

- Milyen érzés? Milyen érzés megütni a saját gyerekét? Sebet ejteni rajta? Sírni látni? - néztem rájuk könnyeimmel küszködve - Milyen lehet a tudat, hogy fél magától a saját gyermeke? Rettegést látni a szemében miközben a falnak simulva várja a következő ütést? Nathaniel az iskolánk éltanulója. DÖK elnök. Az igazgatónő jobb és bal keze. Minden tanár kedvence. Ötösnél sosincs rosszabb jegye. - pillantottam Nathre, aki kikerekedett szemeivel figyelt - Maga miatt csinálja! Meg akar felelni. De magának akkor sem lenne elég jó, ha ő lenne az elnök vagy nem is tudom mi. Félelemben él. És még mielőtt felvetődne: Nem panaszkodott! Magamtól vettem észre a tüneteket. Ha nekem majd egyszer olyan gyerekem lenne mint Nathaniel, ugrálni fogok örömömben, és a mennyekig magasztalom. Megadnék neki mindent, hogy jól érezze magát. És itt mit kap? Pofonokat. Engem sosem vertek meg a szüleim, de mégis lettem valaki. Nem tudom milyen érzés lehet, úgy hazamenni, sietve az iskolából, hogy lehet apám már egy késsel vár az ajtóban, ahogy maga ajánlotta, de biztos borzalmas. Magát, magukat is verték fiatal korukban? Vagy ez már valami új, bevett szokás? Nézzen a lányára! Remeg, sápadt, mindjárt elájul. Fél magától! Fél a saját apjától. Félnek a saját szüleiktől! - tört ki belőlem - Ahogy tehetik, elhagyják a házat, és vissza sem néznek majd magukra. Itt fognak megöregedni. Vagy egy dohos öregek-otthonában. És tudják mit?! Meg is fogják érdemelni. - álltam fel hirtelen az asztaltól, mindenki követett a tekintetével - Ja, és még valami. Nem vagyunk együtt Nathhal. Azért jöttem el, mert maga - mutattam az édesapjára - azt mondta, hogy jöjjek. Mi lett volna ha visszautasítja? Agyonüti? - nevettem fel kínomban. Jobb ha megyek. Bocsánat Nathaniel. - indultam el a bejárati ajtó felé, de valaki utánam kiáltott

- Hé! Kérlek... nem lehetne... hogy itt maradj, ahogy meg volt beszélve? - Nath apja volt az. Felállt a nővel együtt és közelebb jöttek hozzám - de csak ha szeretnél... - tette a vállamra a kezét

- Tényleg így éreztek? - kérdezte gyerekeit az apuka, miközben a kandallót figyelte. Szépen játszott benne a tűz. Egyikük sem szólalt meg - nem lesz semmi baj. - nézett rájuk az apa

- Egy kicsit... - vörösödött el Nath

- Teljesen! - tört föl Amber, és hevesen sírni kezdett - Apu! Régen nem így volt. Boldogok voltunk, ugye Anyu? - nézett könnyes szemmel anyjára

- Miért nem mondtátok? - Kérdezte szinte egyszerre a házaspár

- Számított volna? - nézett fel Nath

A nappaliban ültünk, én, Amber és Nath egy három személyes bőrlanapén, a szülők pedig egy kétszemélyesen. Beszélgettünk. Vagyis ők. Én csendben ültem, és magam elé meredtem. Ennyi kellett volna? Egy kis fruska elég ahhoz, hogy egy szülő végre ne tettlegességgel fenyítse a porontyait? Mióta nem beszélgethettek így? Mióta tarthat a terror? Nem nagyon figyeltem a beszélgetésüket, de örültem, hogy sikerem volt (inkább hogy sikerrel jártam), és még élek. Körülbelül 11körül indultunk fel az emeletre. A szülők a könyvtárba, mi pedig a szobáinkba. Mindhárman Amber szobájába mentünk. Az este még csak most kezdődik.