Még beszélgettünk egy 20 percet aztán elköszöntünk és aludtam volna amikor bevillant egy kis ablak:
Castiel: Szia Lora!
Én: Te meg mit akarsz?
Castiel: Csak bocsánatot akartam kérni hogy úgy megszorítottam a csuklód..:/
Én: Csak ennyi? o.O
Castiel: Najó talán nem kellett volna megcsókolnom téged...:P
Én: Ja! Talán... Talán megbocsájtok!^^
Castiel: Na akkor ennek tiszteletére mi lenne ha elmennénk MINT BARÁTOK (!) egy kávézóba... Esetleg:)
Én: Meggondolom. Holnap gyere a házunk elé négy órára.. Vagy megyek, vagy elzavarlak.. Ilyen egyszerű
Catiel: Oké, akkor holnap találkozunk.. Vagy nem:'D Na lépek. Jó8. Szia!
Én: Bye
Ez érdekes... Micsoda fordulat, milyen hirtelen! Kikapcsoltam a laptopom és szerintem egyből el is aludtam.
Reggel húha nagyon nehezen ébredtem... Felvettem egy mini szoknyát és egy köldökig érő cuki felsőt, aztán összedobtam egy pinap sminket (remélem így kell írni:P) a hajamat is belőttem és mentem is suliba. Beléptem az osztály terembe és kivételesen nem támadott le senki. Leültem a helyemre és vártam a tanárt szépen csendben, aki be is jött és meg is tartotta az órát... Aztán az azután következő hatot is... Kimentem a folyosóra az egyik szünetbe ahol épp Nataliel a falnak dőlve nézegette a fekete Note 3 telefonját.
- Kocka lettél? - kaptam ki a kezéből röhögve a telót.. Kis tas tabletet... nagy telefont. Igen! Ez az! Nagy telefon!
- Sosem leszek az.. Viszont te most léptél ki egy egyszer megnyitható fontos dokumentumból - mondta mosolyogva
- Aucs. Hoppi és bocsi - adtam vissza a telefont mint egy darab ékkövet. - Nem fogod elhinni mi volt miután elköszöntünk Chaten.... - húztam egy kicsit az agyát
- Na mond! Megöl a kíváncsiság! - húzta 'vissza' az agyam
- Tegnap Catiel bocsánatot kért, és mint barátok ma elmegyünk egy kávézóba... vagy ilyesmi. - magyaráztam miközben Nataliel csendben gülü szemekkel figyelt.
- Hümm. ez aztán nagyon érdekesnek hangzik. Bármi változás van mindenképp értesíts - 'csillant fel a szeme'
- Nagyon vicces fiú valaki... Nagyon! - mondtam már a hasamat fogva mert már annyira fájt hogy jujj.
- Najó gyere ide tökmag! - szorította a karja közé a fejem és elkezdtünk birkózni.
Vicces volt, olyanok voltunk mint a gyerekek.:) Kb. 3 percet bírtuk így aztán egyszer csak Armin jött oda és konkrétan levett Natalielről és szembe fordított magával:
- Halihó - köszöntem mosolyogva
- Hát ti meg mit csináltatok? - kérdezte kíváncsian
- Nem látszik? Bunyózunk! - mondtam csillogó szemekkel
- És én nyertem - emelte fel a kezét a földön fekvő Nataliel
Segítettem Natalielnek felállni a földről, és fájdalom díjul kapott egy arcra puszit.:)
Arminnal mentünk be következő órára. Beült mellém és az egész órát végig röhögtük. Mikor vége lett az óráknak, Armin haza akart kísérni de nem hagytam neki mert ugye nemsokára megyek Castiellel valahova... Persze mint barátok! Amúgy Castiel ma sem volt suliba, miért is lenne? Épp mentem volna ki a suliból amikor valaki elkapott:
- Na sziaa!
- Szia Nataliel kedves!
- Nem tudtuk befejezni a délelőttit.... - mondta félmosollyal (ami a gyengém... többek között)
- Hát az rossz... - mondtam szintén fél mosollyal
- Folytassuk? - Emelte fel a szemöldökét
- Persze már! - csillant fel a szemem
Erre rá vetettem magam és folytattuk amit Armin félbeszakított. Éppen a hátán csimpaszkodtam amikor valamibe megbotlott és elestünk.
- Öhm bocsi nem akartam - mondta szinte mekegve
- Az ciki mert én igen!
Azzal megcsókoltam. Még soha sem csináltam ilyet, hogy csak így lesmárolok valakit... Nem tudom miért tettem.
- Izé... Jobb ha megyek! - mondtam a telóm kijelzőjét nézve. A válaszát meg sem vártam csak elfutottam.
Fél négy volt és én már teljesen puccba vágtam magam. Vártam Castielt aki 15:50-kor már meg is érkezett:
- Szia-mia! - köszönt. (Ez nagyon érdekes)
- Helloka - köszöntem én is.
- Indulhatunk?
-persze már
Sétáltunk 15 percet majd megálltunk. Bámulatos látvány tárult a szemem elé:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése