Kisebb (nagyon nagy) kihagyás után végre itt van a 43. fejezet. Lehet, hogy kiestem egy kicsit a gyakorlatból, ezért ha ez a fejezet egy kicsit gyatra lesz... Nagyon szánom-bánom előre is. Nagyon örülnék a visszajelzéseknek, ugyanis ezek elém tesznek egy képet arról, hogy milyen a blog. Szóval kommenteljetek!^^
Jó olvasást!
43. fejezet
Nehezen tántorogtam haza. Őszintén az egész fejemet üresnek éreztem. Csodálkozom, hogy nem ütött el valami út közben. A szívem hevesen dobogott egész idő alatt. Ez nem derülhet ki! Nath szülei mindkettőnket meg fognak ölni és a fiú még a DÖK elnöki posztját is el fogja veszteni, amiért óra közben voltunk ott és igazolást is adott. Melody megint másik téma, arról a kis.... lányról nem is beszélnék. Tuti őrjöngene és meg akarna tépni. Talán túl sok embernek mondtam el, hogy együtt vagyunk. De csak olyanok tudják akikben 100%-ig bízok és az életemet is odaadnám értük. Szinte beestem a bejárati ajtón, amit Dotty is észre vett. Riadtan szaladt oda hozzám és kérdezgetni kezdett, hogy mi bajom van. Szó nélkül mutattam meg neki az SMS-t amit elég sokáig elemzett. Még fel is kuncogott, de ahogy tudta kendőzte. A nappaliba vezetett és leültetett a kanapéra. Hozott egy pohár kólát, amit egyből megitatott velem. Őszintén jobban lettem tőle. Úgy éreztem az arcomba visszavánszorog a vér és végre éreztem az oxigént is a tüdőmbe. Dotty türelmesen ült mellettem és várta, hogy végre valahára kinyissam a számat.
- Ma... haragudtam Nath-re amiért... valamiért és nem szóltam hozzá - kezdtem a bevezetést - de neki elege lett ebből ezért egy ürüggyel elkéredztetett 6. óráról. A DÖK terembe mentünk, ahol ettünk és... sakkoztunk - mosolyodtam el halványan, mire Dotty felnevetett - az a baj, hogy ez az sms igazi. Ezek mi vagyunk. Nath elvesztheti miattam a családját és a posztját is! Igazolást adott amit tilos lett volna - fakadtam ki - akárki is küldte ezt látott minket és bizonyítéka is van! - kezdett túlcsordulni a könnycsatornám
- Odaadtad már a tanárnak az igazolást? - kérdezte a nagynéném
- Nem - törölgettem a szemem - nem volt alkalmam
- Add ide! - kérte én pedig engedelmesen a kezébe adtam. A nő apró darabokra tépte a lapot majd leporolta magát - ezzel meg is vagyunk. Leigazolom neked azt az egy órát - Egy gonddal kevesebb - simította meg a vállamat - Elmondod neki? - kérdezte
- Előbb Amber-nek... - sóhajtottam - áthívhatom? - néztem a szemébe
- Persze. Én... megyek és találkozom Ronnal. El leszel egyedül? - kérdezte, mire aprót bólintottam
Fél órával később nyitódott a bejárati ajtó, amin Amber lépett be. Mert miért ne jöhetne be magától? Csengetni sem kell. Semmi gáz! Amint meglátott puffogni kezdett:
- Remélem valaki haldoklik! Félbe kellett hagyatnom a körmömet! Nézd! Csak a fele van kész! Mi volt olyan fontos? - dühöngött
Szó nélkül felálltam a kanapéról majd a kezébe nyomtam az üzeneteknél megnyitott telefont. Amber vagy 2 percig tanulmányozta, majd meglepetten felém fordult.
- Ezt hogy? - nyögte ki végül
- Valaki lefotózott minket ma... ha ez kiderül minden bukik! - adtam tudtára
- Nehogy elmond a bátyámnak! - fenyegetett mire én csak hitetlenkedő pillantásokat vetettem rá
- És aztán miért ne? - kérdeztem szórakozottan
- Ha ezt megtudja, soha többet nem mer szóba állni veled - vont vállat
- Nem tudom... de én nem hiszem - nevettem fel
- Ismerem 17 éve! Biztosíthatlak róla, hogy nem fog. - vigyorodott el - Ismerem! Osztoztam vele a magzattejen!
- Akarod mondani a magzatvízen? - kuncogtam, mire Amber vállon csapott
A lány egyébként úgy döntött nem megy vissza a manikűröséhez, hanem itt marad egy darabig, nehogy megforduljon a fejemben, hogy felhívom Nath-et. Jó, hogy bízik bennem. El sem lehet képzelni milyen szinten unatkoztunk, ezért végső elkeseredésünkben Sims-ezni kezdtünk. Érdekes volt. Csináltunk egy családot. Megsimsesítettünk engem, Ambert, Nath-et és Castielt is. Nath és Én jegyesek voltunk, Amber Nath tesója, Castiel pedig csak egy lakótárs, de ahogy elkezdtük a játékot, Amber (az igazi) befalazta Castielt és éhen halasztotta. Igazán kellemes kis játék volt. Aztán egy szuper kis ötlet jutott az eszembe. Örökbe fogadtunk egy barna hajú angyalkát akit egy kóddal felnőtté varázsoltunk majd őt is befalaztuk... mit ne mondjak: ő volt Melody. Miután minden ellenségünket megöltük különböző módszerekkel következhetett az igazi játék. A házunkat felnagyítottuk ezért bőven volt hely nekem, a jegyeskémnek és az 5 gyerekünknek. Hát igen... Amber kötelezővé tette, hogy újra és újra terhes legyek. Legnagyobb meglepetésemre a szöszi lány ragaszkodott hozzá, hogy a "barátaimat" is létrehozzuk, akik Jake és Joan voltak. Kajaszünet közben aztán megszólalt a telefonom, ezért a játékot berekesztettük. Nathaniel hívott.
- Vedd fel, de egy szót se szólj! - emelte fel mutatóujját a mellettem ülő lány
- Jól van na! Elsőre is megértettem, hogy ne mondjam el neki... - forgattam a szemem, majd felvettem a telefont
- Szia! - szóltam bele
- Szia. - válaszolt ő is - Hogy állsz a matekkal? - kérdezte vidáman
- Hát... ami azt illeti... még el sem kezdtem. DE előre tudom, hogy nem fog menni, szóval semmi gáz - nevettem fel
- Reméltem, hogy ezt mondod. 5 perc múlva ott vagyok nálad - jelentette be, mire elkerekedett a szemem - tudom, azt beszéltük, hogy te jössz, de otthon van anya
- Khm... jó... oké. Várlak! - hebegtem
- Olyan furcsa a hangod. Történt valami? - kérdezte - 5 perc alatt még kitudod dobni a pasit az ágyadból - nevetett
- Óh, nem kell ahhoz 5 perc - kezdtem el húzni az agyát
- Amúgy ki van ott? Jake? Vagy Joan? - viccelődött tovább
- Mindkettő - vigyorodtam el
- 5 perc és találkozunk. Csók! - elköszöntem én is, majd bontottuk a vonalat
- Na? Mit mondott? - kérdezte Amber kíváncsian
- Nemsokára itt lesz. Ergo, neked most takarodás van. Nem vagyunk olyan jóban, hogy csak egy kis délutáni csevejre átgyere. Gyanús lenne. - vontam vállat, majd a székről felrántva a bejárat felé zavartam - Nath balról szokott jönni, szóval menj jobbra. - mutattam az irányt
- De úgy kétszer olyan hosszú! - duzzogott a szöszi
- Majd kiengesztellek. Kapsz csokiiit! - kezdtem el neki gagyogni, mire fejbe vágott és elindult jobbra.
Nem sokkal később tényleg megérkezett Nathaniel. Kezében a táskájával, ami telis-tele volt matek cuccokkal. Mármint olyan cuccokkal, amik kellenek a matekhoz. Na, érti mindenki! Fehér inget, és farmert viselt. Haja gondosan belőve, ahogy mindig is szokott. Mikor meglátott elmosolyodott. A gyomrom egyből elkezdett zsibbadni és melegség árasztott el. Megkönnyebbült mosoly szökött az arcomra, és egy sóhaj kíséretében öleltem meg. Most erre volt szükségem. Nem csókra, csak egy jó hosszú ölelésre. A nyakát átkarolva csimpaszkodtam rajta mint egy pókmajom, ő pedig gondosan tartott. Elég hosszú időre volt szükségem, hogy el tudjam engedni. Végül csak sikerült.
- Szia - köszöntöttem
- Minden oké? - kérdezte minimális aggodalommal a hangjában
- Csak hiányoztál - vontam meg kislányosan a vállam
- Ennek örülök - nevetett fel, majd beléptünk az előszobába
Felmentünk a szobámba, majd helyet foglaltunk a szőnyegemen. Nath kipakolta a tanulnivalót, és belekezdett a magyarázatba. Mondhatom, nagyon lekötött... Általában inni szoktam a szőke fiú szavait, de most képtelen voltam rá. Visszatért az idegességem az sms miatt, és onnantól másra sem tudtam gondolni. Valami egyenlet megoldás volt a téma, de ezt sem nagyon vágtam...
- Érted? - kérdezte hirtelen, mire én konkrétan felriadtam
- .... Aha! - hazudtam - Kenem! - vigyorogtam
- Pff... azt sem tudod, mit beszélek - nevetett fel - Ennek a dolgozatodnak nagyon nem kéne négyesnél rosszabbnak lennie - húzta el a száját - van valami bajod. - mondta ki egyszerűen
- He? - kerekedett el a szemem
- Ismerlek, Lora! 2 éve barátok vagyunk. Minden mozdulatodat ismerem. Azóta bejössz, mióta randizni kezdtél James-szel - sütötte le a szemét
- Tessék? - néztem fel rá - hisz James 2 éve költözött el... - hitetlenkedtem
- Ja, akkor fogadtam meg, hogy összebarátkozom veled. Amikor először megcsókoltál... azt hittem, te is érzel valamit. Aztán jött Armin... Én meg hoppon maradtam. Melody kapott az alkalmon, és egyből lépett. Persze nemet mondtam neki... egy ideig. Aztán rájöttem, nem is olyan rossz. Összejöttünk, szakítottunk, összejöttünk, szakítottunk, összejöttünk megint. Aztán anyáék rájöttek, hogy járunk, és nagyon megörültek. Én meg... hát... nem akarok csalódást okozni. - szomorodott el
- Nathaniel... - másztam be az ölébe, mint egy kiskutya - soha nem csókolok meg senkit, csak úgy. Ha elmondtad volna, talán előbb rájövök, mit is érzek - kezdtem el puszilgatni, mire ő átkarolta a derekamat - Életemben először érzem azt, amit most veled. Úgy érzem, igazán, szívből vagyok szeretve, Gyengédségből, és nem gyerekesen. Neked köszönhetően felnőttnek érzem magam. Köszönöm - hajoltam oda hozzá és megcsókoltam. Visszacsókolt, aztán egy kis idő után elhúzódott
- De... mégis... mi a baj? - kérdezte meg megint
- Utálom Melody-t. - nevettem el magam. Nem hazudtam, bár nem is az igazat mondtam. a füllentés nem bűn!
- Ha ez megnyugtat... mindig rád gondolok, és alig várom, hogy vége legyen egy-egy találkának. - simított végig a hajamon - De most matek! Gyere!
2 óra gyötrelem után befejeztük a matek példák gyakorlását, és mindenki mehetett a dolgára. Illetve, előbb volt kettőnknek is egy kis közös dolga, de aztán Nathanielnek mindenképp le kellett lépnie, mert Melódiával mennek Shaket inni valami új édesség boltba. De cuki... Hm... lehet nem is lenne rossz nekem is elmenni. Azt mondják jó hely. Nem gondolkodtam túl sokat. Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam.
- Igen? - szólt bele azonnal egy hang
- Jakee, drága barátom. Nincs kedved egy shake-re? - kérdeztem jókedvűen
- Hadd találjam ki: hős szerelmes ott randizik a barna csajjal? - váltott unottra a hangja
- Fél óra múlva itt leszel? - kérdeztem
- Ki nem hagynám. Mocival megyünk ám!
- Imádat. Puszi - tettem le
Gyorsan a szobámba szaladtam átöltözni, és újra sminkelni, mert kicsit lekoptattam a reggelit. A hajamat lófarokba kötöttem, és készen is álltam. Amíg vártam Jake-re végig azt a bizonyos sms-t néztem. Végül arra jutottam, jobb lesz ha kitörlöm, és elfelejtjük ezt az egészet. Amelyik kutya ugat, nem harap. Nemsokára csengettek, és már indulhattam is. Nem volt olyan messze ez a shake-es cucc, szóval nem repült le a fejem a motorozástól. Hallelúja. Miután leszálltunk a motorról kézen fogva sétáltunk be az épületbe, ami pasztellrózsaszínre volt pingálva. Mire is számíthattam volna? A belseje is olyan volt mint a külseje. Minden cukorka színű volt, kis kerek asztalokkal, és egy pulttal. Krampusz bot oszlopok voltak mindenhol. Nem csak shake-et árultak, hanem zselés cukrokat, nyalókákat és egyéb hizlaló cuccokat is. Amíg Jake vett két innivalót, én kicsi zacskókba kezdtem el különböző édességeket pakolni. Vettem gumicukrot, Jelly Beanst, és még teniszlabda nagyságú cukrot is. Mit ne mondjak, nem egy olcsó hely... de ez van. Tényleg hangulatos. Még járnék is ide, de a tudat, hogy Melody fedezte fel... egyből elveszi a kedvemet. IGEN, gyerekes, de nem érdekel. Letelepedtünk egy asztalhoz, ahol nem azonnal vesznek észre, de azért észre vesznek. Cseles, mi? Nem fordulhat vissza. Még nem voltak itt, de idő kérdése volt, hogy ideérjenek.
- És... amúgy miért is kell itt lennem? - kezdett el beszélgetni
- Hogy nézne ki, hogy egyedül üldögélek itt? És azt se felejtsd el, hogy a barna úgy tudja, együtt vagyunk - vigyorogtam - szóval, ez egy randi - ittam bele epres italomba
- Oké. Megtudhatom mikorra várható a gerle pár? - kérdezte - estére programom van
- Nemsokára itt vannak. Mi dolgod van neked? Lecserélsz? - tettettem felháborodást
- Ami azt illeti... - kezdte volna el mondandóját, de ebben a pillanatban lépett be a szőkém... és a barna. Nathaniel mesélt épp valamit, Melody pedig minden szavát itta. Leültek egy asztalhoz, ami nem volt tőlünk túl messze, de még nem vettek észre. Nath felállt és a pulthoz lépve leadta a rendelésüket, majd az egyik kimérős édességes asztalhoz ment, és pakolni kezdett egy zacsiba. Persze, biztos Melódia enni is akar. De, amikor fizetett, az édességet a táskájába süllyesztette, és csak a két poharat vitte az asztalhoz. Úgy mustráltam, ahogy csak bírtam, és igen! Rám nézett. Először meglepődött, de aztán elmosolyodott. Kacsintott, és intett nekünk. Melodyra tévedt a tekintetem. Minket nézett. Megforgatta a szemét, felállt és mellénk sétált. Kék felsőt, és egy igen mini szoknyácskát viselt. Haja egy szintén kék csattal volt hátrafogva. Sminket szinte nem is viselt, csak szájfényt. Egy élvezet lehet megpuszilni így.
- Sziasztok - üdvözölt minket - mit csináltok ti itt? Nem olyan hely ez, ahová te járni szoktál
- Azért vagyunk itt, amiért ti. Megnézzük ezt az új helyet. Az én ötletem volt - válaszolt neki vigyorogva Jake
- Hát persze.... és meddig fogtok még itt lenni? - fordult felém
- Ameddig jól esik - mosolyogtam, ami közben Nath is oda ért hozzánk
- Sziasztok! - köszönt vidáman - micsoda meglepetés - nézett a szemembe
- Milyen kellemes - bólintottam
- Na, megyünk a helyünkre? - nézett Melody Nath-re
- Vagy itt is maradhattok - szóltam hirtelen
- Jó ötlet - nyugtázta a szőke fiú
- De még milyen jó - bólintott Jake, miközben meglökte kissé a lábamat
Jake mellém ült, Nath és a lány pedig velünk szemben. Jó mókának nézünk elébe!
