8. fejezet

8. fejezet

Reggel fél nyolc körül keltem, és őszintén nagyon megijedtem, hogy fekszik mellettem valaki. Aztán beugrott mégis mi volt tegnap. Armin kezei a derekamon pihentek. Felültem. Nem tudtam ülni három másodpercet már vissza is húzott maga mellé.
- Még korán van - nyöszörgött mint valami könyök kutya
- Nem tudok aludni - duzzogtam
- Még 10 perceeet - könyörgött, és már vissza is aludt magához szorítva
Én nem tudtam aludni csak a plafont bámultam és vigyorogtam közben.
- Fenn vagy, ugye? - kérdezte fél szemét kinyitva
- Ühüm - bólogattam
- Gondoltam - nevetett - hát akkor én is felkelek - adta meg magát
Eltelt 5 perc de még mindig nem mozdult. Lassan felálltam, az ablakhoz sétáltam és felhúztam a redőnyt. Na erre úgy takarta a szemét amivel csak tudta. Én fogtam magam és beugrottam mellé röhögve az ágyba és pihenő funkcióba kapcsoltam... volna... Ha Ármin nem térdel négykézláb felém:
- Felkeltettél! - mondta duzzogva - meg leszel büntetve - mondta sejtelmes mosolygással
- És mégis mivel tudsz te megbüntetni? - kérdeztem pimaszul, a nyelveset kiöltve
Erre nem mondott semmit csak fogta és fordultunk 360 fokot. Már félig lent lógtunk az ágyról de ez nem nagyon zavarta. Bele puszilt a nyakamba (inkább a hajam volt) aztán lefogta a csuklóimat. Már éppen fordított volna át más felé amikor csengettek. Gyorsan ledobtam magamról Armint.
- Kinyitom! - mondtam neki röhögve - akárki az.. megmentett - kacsintottam
- Egyenlőre! - jött utánam
Lesétáltunk az ajtóba majd kinyitottuk. Meglepetésünkre Alexy állt az ajtóban.

- Olyan kis cukiiiiiiiiiik - ugrott a nyakunkba a Duracell
Én kedvesen visszaöleltem, Armin meg megveregette a vállát.
- Amúgy te mit keresel itt? - kérdeztem mert gondoltam hogy nem megnézni jött
- Hozzátok jöttem - csillogott a szeme
- De honnan tudtad hogy itt vagyok? - tette fel Armin ezt a logikus kérdést
- Velem aludt Coco ergo nem vagy otthon. És ha nem vagy itthon csak itt lehetsz! Jujj Loriii nem is tudtam, hogy ilyen gyors tempóban haladtok... - gondolkodott.
Én erre a számban lévő összes nyálat átirányítottam a légcsövembe és elkezdtem vörös fejjel fuldokolni. Armin elkezdte simogatni a hátam, Alexy meg hozott egy pohár vizet.
- Én megöllek - jött ki az első értelmes mondat belőlem - komolyan mondom megöllek!
Azzal a lendülettel neki rohantam Alexynek egy párnával aki csak nézett bambán... Nem értette mi van. Elkezdtem püfölni azzal a párnával ami a kezemben volt, közben pedig kiabáltam vele.
- HOGY GONDOLOD, HOGY EGY CSÓK UTÁN MÁR IDE LYUKADTUNK KI? HÜLYE! MIT KÉPZELSZ TE RÓLAM? IDIÓTA! IDIÓTA! - kiabáltam torkom szakadtából.
Armin a derekamnál fogva húzott vissza Alexytől. Kicsit lenyugodtam úgyhogy el tudott engedni.
- Veled meg mi van? - simogatta Alexy párnával szétvert kezét
- Felb..... felidegesítettél - javítottam ki magam
- Megnyugtatlak Alexy... csak vigyáztam rá... És a kanapén aludtam. - mondta Armin
- Várj! Ki az a Coco? - kérdeztem felvont szemöldökkel...
- A mi kis uncsink! - mondta Alexy. - Héé el akartam menni vásárolni! Veletek....
- Megyünk! Csak rendbe szedem magam - mondtam magabiztosan. Armin bólintott.
Elmentünk a helyi butikba ahol össze szedtünk egy csomó ruhát. Felpróbáltam őket, végül volt amiket kiválasztottam, kellettek nekem*-*

- Na jó! ezeket megveszem - mondtam boldogan

- Ja nagyon szép vagy! - pattogott Alexy - Armin pontozd! - Adott parancsot

- 10/100-as - mondta fürkészve majd dobtam neki egy puszit

- Jó akkor Armin fizet! - mondta Alexy

- Okés - mondta egyszerűen Armin és indult a kasszákhoz 

- HÉÉÉ! Ezek nagyon drágák! - szaladtam oda

- Halihó! Egy szatyiba pakold már be ezeket - az eladó belepakolt, Armin fogta és elindult a szatyorral a kijárat felé

- Te meg mit csináltál? - hüledeztem - Elhoztad csak így? Hogy nem jöttek utánunk? Most mi van? - soroltam a nem értett kérdéseket

- Anya tavaly unatkozott... Apa ezt nem tűrte... Nyitott neki egy butikot... Ennyi! - magyarázta

- ÚRISTEN TIÉTEK A BUTIK? VÍÍÍÍÍÍ - ugrottam Alexy nyakába aki visszaölelt. Aztán fogtam és mint egy 3 éves rohantam Armin nyakába. Ott lógtam vagy 5 percig aztán a fülébe súgtam:

- Egyre jobban kedvellek!

- Én is! - súgta vissza a Kékszemű

- VIOLAAAAAA!!!!!!!!! - Hallottuk Alexyt aki már rohant is Vie-hez 

- Sziaa - puszilták meg egymást. ((Olyan cukii))

- Hát mi akkor nem is zavarunk! - mondtuk Arminnal majd elindultunk.

Egy parkon sétáltunk át amikor az eszébe ötlött valami amire ezek szerint most eszmélt rá:

- Hé neked hány barátod volt már? - kérdezte kíváncsian. Leültem egy padra és magyarázni kezdtem: 

- Igazából nekem nem volt még barátom... Csókolózni már ellenben csókolóztam... De nem olyan komolyan... - kissé zavarba jöttem 

- Hát akkor ideje elkezdeni! - nyomott egy puszit az arcomra majd egy fához mentünk és :

Éppen haza felé tartottunk amikor Rose-t pillantottuk meg előttünk. Szipogott. Sírt. 

- Nálad aludhatok? Beszélnünk kellene. - mondta szipogva

- Persze gyere! - dobtam  oda neki a kulcsot.

 Ő bement én pedig búcsúzkodtam a fekete hercegemtől:

- Hát... Cocót sem hagyhatod mindig egyedül... - mosolyogtam 

- Már biztos hiányol... - húzta félre a száját

- Egy mosolyt ha kérhetem - tapsoltam egyet 

Elmosolyodott - vigyázzatok magatokra - kacsintott - nehogy elraboljanak!

Azzal megcsókolt. Jó hosszasan sikerült majd könnyekkel teli (:D) búcsút vettünk és elsétált. 

Felsiettem Rose-hoz aki az arcát a matracomnak nyomva hason, lábát feltartva feküdt. 

7. fejezet

7. fejezet: Álom

- Hát......
Felriadtam. Teljesen izzadt voltam, és a fejem is lángol. Az ágyamban feküdtem. Armin sehol. Mi történt? És a csók? Álmodtam volt? Ezt nem hiszem el! Bár bele gondolva lehet hogy nem is tetszem neki... Lehet hogy csak egy oldalú ez az egész, mert nekem nagyon tetszik ő... de vajon én tetszem neki? Annyi barátnője lehetett már. Lehet, hogy egy lennék a sok közül. Nemtudom. Felhívom. Tárcsáztam, kicsöngött
- Mi történt? - kérdezte, de szerintem aludt
- Szia Lora vagyok. Tudnánk beszélni? - tettem fel a nagy kérdést
- Lora? - tért magához - Persze egy perc - hallottam hogy arrébb sétál - most mondhatod
- Ha a szobádban vagy, miért nem tudunk ott beszélni? - kérdeztem, de őszintén kicsit féltem a választól
- *határszünet* ömm Alexy tudod félt és a kanapémon alszik - magyarázta... Csak nekem fura?
- Aha értem. - hagytam rá - de figyi! Nem ezt akartam, hanem, hogy mikor is mentél haza tőlem? - kérdeztem
- miután elmondtad a szitut... hát, mire reagáltam volna... bealudtál az ölemben. - éreztem hogy mosolyog - betettelek az ágyba, szóltam anyudnak és leléptem. Most itt vagyok... Láttad már az órát amúgy? - kérdezte
- öhm... úristen hajnali fél három! Nagyon bocsi, de ha már úgy is beszélünk... khm vagy esetleg zavarlak a tevékenységedben? Várj Armin hogy van rajtam a pizsamám? - most vettem csak észre hogy mikor itt volt nagyon nem pizsibe voltam
- De! Lora nagyon zavarsz! Ja nem! Veled mindig van kedvem beszélni...... kivéve hajnalban! - jelentette ki szárazon, bár szerintem még mindig mosolygott. - a pizsamáról pedig annyit: Van rajtad fehérnemű? Helyesbítve a tegnapi fehérneműid...
Megnéztem és tényleg a tegnapi együttesem volt rajtam, a pizsim alatt.
- Az van rajtam! Minden elismerésem a tiéd! Gondolom nem volt nagy a kísértés... - szontyolodtam el. Aztán elröhögtem magam hogy ne tűnjek nagyon zakkantnak. (Tudom szánalmas vagyok)
- Honnan veszed hogy nem volt nagy? - kérdezte... De telefonon át nem tudtam elképzelni a fejét
- Úristen mi most tényleg erről beszélünk? - röhögtem
- Te hoztad fel! Én meg nem akarom hogy kisebbségi komplexusod legyen.. Dögös vagy, nyugi!
- Hát ez fura volt. De köszi! - röhögtem és már megint az az égető érzés a homlokomon, meg kéne lassan szokni
'- Héé kivel beszélsz már ennyi ideig? - hallottam egy lány hangot a telefonban'
A szemembe könny gyűlt, nem tudtam miért is sírok... Hiszen nincs köztünk semmi! Hülye Lora! Hülye!
- öhm figyu hallom zavarok... Jobb ha én megyek - remegett a hangom
- Ez nem az amire gondolsz! Higgy nekem! - dadogta és a hangja furi volt
Letettem nem akartam tovább hallgatni! Az órámra néztem az ágyam mellett: 3:25 volt. Mit csináljak hatig? Ki lehetett ott Arminnál? És miért kezdett el magyarázkodni? Lehet nem kellett volna azonnal letennem? NEM! NE NÉZZEN HÜLYÉNEK, ÉS NEM FOGOM LETENNI! El kezdtem sírni úgy mint még soha, azt sem tudtam, hogy ennyire nagy hatással van rám Armin. Minden nap tanul valamit az ember, nem igaz? Azt hiszem visszaaludhattam, mert arra keltem hogy kelnem kell. :D Elkészültem: Egy fekete tüll szoknyát vettem fel, fekete harisnyával, egy narancs pántos felsőt felé pedig egy szürke mickey egeres kapucnis pulcsit. A hajamat kivasaltam, és egy masnit tűztem bele. A sminkem menete nagyon fontos és szigorúan követni kell azt! Korrektor, hab alapozó, púder, szempilla göndörítés, szempillaspirál, végül pedig átlátszó szájfény. Lementem a konyhába ahol apa és anya éppen reggeliztek. Fogtam magam és leültem a harmadik terítékhez.
- Szép jó reggelt! - köszöntem cuki
- Volt! - nevetett apa (igen apukám ilyen humor herold!^^)
- Kicsim tegnap azt mondta Armin hogy elaludtál. - kezdte anyu
- Igen nem tudom mi volt... Fáradt lehettem! Ja és légyszíves Armint hanyagoljuk! - biggyesztettem le a szám
- Én pont benyitottam hogy ideje lenne hazamenni... akkor takart épp be. Nagyon gondos volt! - szólalt meg apu
- Értem... Tényleg oda figyelt rá? - kérdeztem mint valami óvodás aki abban reménykedik hogy a játékát valaki megtalálta.
- Nagyon! Még elmentem mielőtt észre vett volna! - mondta jelezve hogy ő bizony nem látta az egészet de amit látott az pozitívum volt
Megkajáltam (Zabpelyhet) majd kedvetlenül indultam el a suliba. Azon gondolkodtam vajon miért nem szólt egyszerűen anyának hogy "Lora bealudt, tessék lefektetni! Léptem pá!". Nem! Ő elintézett aztán elment. De az a csaj? Ajj! Nem értek semmit! Nem fogok vele beszélni! Akkor sem ha térden állva könyörög! De istenem, mégis mit beszélek? Úgy csinálok mintha jártunk volna, és megcsalt... De nem! Csak barátok vagyunk! Nem lehetek rá mérges! Bárcsak az az álom igaz lett volna. Minden sokkal jobb lenne! Jó! Nem baj! Akkor sem szólok hozzá! Vehette volna a célzásaimat... Legalább olyan helyre ment volna ahol nem hallom meg a lány hangját ha szól!
A suliba érve lassan battyogtam a folyosón, fel a lépcsőn, be a terembe, és leültem a helyemre. Beszéltem pár szót Nataliellel és már be is ért a tanár. Borzalmas hosszú óra volt. Feleltem négyesre. hét órám volt. Egész nap sikerült kerülnöm az embereket, de suli után amikor indultam volna a szekrényemtől haza valaki utánam kiáltott:
- Lora várj! - kiáltotta Armin. Én rá sem hederítve indultam tovább. - Lora! Miért csinálod ezt velem? - Kiáltott újra. El kezdtem szaladni. Milyen hosszú ez a suli basszus?! Armin utánam rohant és gyengéden a falnak nyomott. Szabadulni próbáltam erre ő a combomnál fogva a karjára emelt és bevitt a lány mosdóba. Bezárta az ajtót hogy ne zavarjon senki. Ő leült a földre, hátát falnak döntötte. Én is hasonlóan cselekedtem.
- Mi a baj Lora? - tette fel a kérdést
- Semmi - mondtam.. kérdeztem
- Tegnap este még semmi bajod nem volt velem. Csak a többi sráccal
- Miért nem mondtad el?
- Mit nem mondtam el? - kérdezett vissza a kérdésemre
- Hogy van valakid... - nyögtem ki végül
- De hát nekem nincs senkim! - mondta nemes egyszerűséggel
- Akkor mi volt a tegnap éjszakai csaj? - kérdeztem ismételten
- Az uncsi tesóm van itt és az én szobámban alszik! - mondta el
- Aha tegnap valahogy még Alexy volt... - vágtam be egy sértődött grimaszt
- Jó! Nem gondoltam hogy elhinnéd... - mondta szája egyik oldalát oldalra húzva
Elkezdett bekönnyezni a szemem. El akartam fordulni de nem engedte. A karomnál fogva magához húzott és elkezdte letörölni könnyeimet. Olyan kedves volt velem... De vajon igazat mondott? Teljesen lenyugodtam. Annyira hogy elkezdtem röhögni. Nem értette.
- Most mi van? Mi olyan vicces? - mosolygott. Még mindig a hátamon volt a keze és simogatta
- Az álmom.... - röhögtem már nagyon-nagyon keményen
- Milyen álom? Lemaradtam? - kérdezte de már láttam, hogy zavarja, hogy nem tudta mi van DE jó volt a kedve
- Azt álmodtam, hogy.... - nem tudom miért mondtam el - csókolóztunk - röhögtem, bár égtem mint a rogy - tudom, hogy hülyeség... Nem kell szólnod!
- Lehet hogy nem is akkora hülyeség....... - vakarta vörös fejjel (!) a homlokát
- Mit is ért, kedves uram ez alatt? - szóltam mókásan, mert azt hittem viccel/kamuzik/hülyének néz
- Lehet hogy miután átöltöztettelek.... kaptál egy jó éjt "puszit" - mutatta az ujjaival a " jelet.
- Mit jelent pontosan a jó éjt puszi? - kérdeztem a fejemet fogva

- Ezt! - mutatta be ((lásd a képen:D))

Úristen! Az egész szám égett, az arcommal együtt, a testem zsibbadt. Becsuktam a szemem és élveztem a pillanatot. 

- Te ilyenkor mit érzel? - kérdeztem és a számat tapogattam, forró volt 100% hogy vörös is.

- Most jót! Nagyon jót! - mondta mosolyogva

- De ezt miért kellett? - akadtam ki és a fejemet fogva dőltem előre-hátra 

- Teljesíteni akartam az álmodat - kacsintott

- Hát... És most mi lesz? - kérdeztem

- Most? Hazakísérlek. Tanulsz holnapra? - kérdezte kíváncsian 

- Nem - ráztam a fejem gyengén

- Akkor fel is megyek, ha lehet... 

- Gyere! Jöhetsz! - mondtam gyengén

Együtt indultunk el ezután. Rövidnek tűnt az út. A felénél kicsit oldottabb lettem... Egy bizonyos dolog után történt mindez. Jó, talán tiszta vörös voltam, de oldott!!!!!!!!!! 

Mikor haza értünk csak egy cetlit találtam az asztalon:

Szia kincsem! Apáddal két hétre elmentünk Tunéziába Last Minute úttal. Sajnos nem tudhattuk előre így csak ketten mentünk. Ha van kedve a gondos fiúnak. A nagy kedvencednek... Igen annak az Arminnak átjöhetne néha, hogy ne legyél annyira egyedül... 

Puszi: Anyu

 Szia kislányom! Anyád gondolom elmondta az alapot... Most olvasom az Arminos részt anyád üzenetébe, én jobban örülnék valami lány neműnek de ha nem hát ő is jó lesz! De vigyázzon ám! Ne tegyen semmi meggondolatlant!  U.i.: kaja a hűtőben, pénz a széfben:)

Puszil Apád

Ezt Armin is olvasta. Ő mosolygott, én égtem. Fogtam a papírt és a bőrkabim zsebébe tettem. Fogtuk levettük a kabikat, cipőket és fel ballagtunk. Nagyon sokat beszélgettünk (még nem is játszottunk). Jól elvoltunk, sok mindent csináltunk... Gondolkodtunk hogy áthívjuk Alexyt ezért felmentünk Skype-ra fenn volt. Hívtuk és ő felvette... De Viola is vele volt. Mosolyogva ültünk egymás mellett Arminnal (ő fogta a kezem), és kb. ők is így néztek ki. *-*
- Szijasztook! - köszöntünk
- Halikaa! - köszöntek
- Öhm csak meg akartuk kérdezni Alexyt nem-e jönne át ide. De mi nem is zavarunk - mondtam mosolyogva
- Hát most tényleg nem a legalkalmasabb. Majd legközelebb, ja és grat! - kinyomta
Mi csak néztünk 2 percig kb. a monitort majd egymást, majd egymás szemébe majd szájára néztünk. Oldalra nézte, majd vissza rá közben egy picit haraptam a számba. ő erre nem tétovázott... Tetszhetett neki amit látott mert:

Elkezdett csókolni. Fokozatosan erősödött a csókja. Nem okozott fájdalmat, jó érzés volt... Az ilyet nem lehet leírni. Körülbelül 10 percig tartott ez az egész, aztán levegő után kapkodva ültünk le egymás mellé az ágynak támaszkodva. 

- Hogy nem keltem fel a te "jó éjt puszidra"? Az lehetetlen! Ki az aki nem kel fel ha valaki megcsókolja? - hitetlenkedtem

- Még jó hogy nem te vagy Csipke Rózsika! - nevetett - különben csókolgathatnálak nem érne semmit... Főleg azért mert ha alszol nem csókolsz vissza... - nevetett mégjobban

- De legalább boldogan alszom örökké... - fogtam a hasam a röhögéstől

- Itt alszom, nehogy egyedül maradj... vagy ide jöjjön az egyik hódolód... Te amúgy ma beszéltél Nataliellel a dologról? Mert te csókoltad meg... Miért? - hadart és kérdezett

- Jó maradj! Jól elfog telni az idő... Vagyis, nem arra gondolok! Amúgy nem jön ide senki. Aszem' már van valakim.. Vagy tévedem? - kérdeztem kerek szemekkel erre kaptam egy puszit az arcomra és úgy a szám sarkára. Igen én csókoltam meg, nem tudom miért, és nem ma nem beszéltem vele - soroltam - én meg nem láttam az uncsid, lehet hogy nem is az uncsid volt hanem valami kis csaj... egy éjszakára.. esetleg? - néztem jobbra- balra

- Majd megmutatom... Elég. khm furcsa lány... Szeret velem aludni, és mindig mikor nálunk van velem alszik... - mesélte - De a Natalieles jelentett valamit? Mit éreztél közben? 

- Semmit... Nem forrt a szám, nem zsibbadtam, nem remegtem bele...

- Miért? Másnál ezek megvoltak? - mosolygott sejtelmesen. Erre, most az egyszer én léptem:

- Jó itt aludhatsz! - adtam meg magam

- Nagylelkű! - mondta 

Este megfürödtünk (külön!!!) majd miután Armin bemászott a takaró alá, én meg hozzá bújtam. Ő háttal fordított magához és átölelt majd a fejét a nyakamba fúrta. Éjszaka felkeltem persze már mind a ketten forgolódtunk úgyhogy nem úgy feküdtünk mint az elején, most átkarolt. Fogtam magam és teszteltem, ő fel kel-e ha megcsókolom. Közel hajoltam majd megcsókoltam. Visszacsókolt.

- Ajj hogy nem keltem fel? - duzzogtam

- Ilyen vagy. De én felkelek úgyhogy ne próbálkozz... Vagy de... - mosolygott - most ellenben aludnunk kéne! 

Újra felvettünk egy idilli pózt és elaludtunk. 

Na gyerekek először is ez szerintem hosszabb lett mint az előzőek, mivel nyári szünetig nem nagyon tudok sztem' írni. Komizz ha tetszett, vagy ha nem.

6. fejezet

6. fejezet: Castiel

Sétáltunk 15 percet majd megálltunk. Bámulatos látvány tárult a szemem elé:

Egy kör alakú park volt amihez közeledtünk, kb. 8 bejárata volt ösvénnyel, mindegyik kis ösvény a középen lévő fűzhöz vezet. Tele volt a park ezen kívül cserjékkel, és virágos kertekkel, volt egy hinta és egy piknik hely is. Mi egy kis fenyőfa mellé mentünk és Castiel leterített egy pokrócot a fűre. Tiszta Amerikai hangulatot árasztott az egész. A pokróc az a tipikus kockás, és persze a piknik kosár sem hiányozhatott. Fogta és a pléd egyik sarkára helyezte a kosarat amit felnyitott és ki vett belőle egy gyümölcs levet. Műanyag pohár volt nála kiöntötte és ittunk belőle, de körülbelül mintha a világ legdrágább borát ittuk volna. Ettünk még gyümi salit, apró sütit, és persze kicsi szendvicseket is. Finom volt de nem hinném, hogy ezt Castiel egyedül csinálta. Mire megkajáltunk rajtam már nem volt cipő. Mezítláb élveztem a csodás, puha, zöld füvet. Egyszer csak felugrottam és el kezdtem rohangálni mint valami idióta azzal a hozzászólással, hogy "KAPJ EL! CASTIEL! KAPJ EL!" ő feltápászkodott egy félmosollyal és elkezdett eszeveszettül kergetni. Látszik, hogy jó sportos vagyok, mert csak úgy tudott elkapni hogy rám ugrott... Én a földön feküdtem majdnem megfulladva a röhögéstől, ő pedig felettem támaszkodott:
- Elkaptalak! - mondta mosolyogva
- Vettem észre! Na jó, most elmegyünk arra és hintázunk! - adtam ki a parancsot
- Igenis! - indult meg a hinta felé, és leült az egyikre. 
Erre én úgy reagáltam, hogy amikor elbambult kilöktem egy "Te löksz engem, nem fordítva!" arckifejezéssel. Egy 10 percet hintáztunk, és már kezdett is sötétedni. Vissza mentünk a pokróchoz és leültünk egymással szemben. 
- Igazából én azon gondolkodtam.... - kezdem bele, de nem tudtam hogyan fogalmazzak
Castiel nagy kerek szemekkel, és rezzenéstelen arccal fürkészett.
- Min gondolkodtál? - kérdezte meg végül
- Hogy.... Neked ez tényleg egy baráti találkozó? - nyögtem ki végül, a meggyújtott mécsesek felé mutatva.
- Miért? Nem jó? - kérdezte, véletlen sem az én kérdésemre válaszolva 
- Azt nem mondtam! - mosolyodtam el félénken, és inkább nem folytattam 
Nem tudom hány óra volt, de olyan 9 lehetett (este persze) Castiel bejelentette hogy indulunk, és már indult is. 
- Mi lesz a sok cuccal? - kérdeztem mert mindent ott hagyott
- Van egy rendrakós emberem - kacsintott 
- Hmm... Értem kedves Barney Stinson - nyújtottam ki a nyelvem
- Ismered? - csillant fel a szeme
- Aha... - mondtam miközben elindultunk hazafelé
Beszélgetve mentünk az utcán, csak a házunk előtt álltunk meg. 
- Szóval itt vagyunk - mondta
- Igen, itt! - mondtam én is
- Öhm... Én jól éreztem magam.... ma..... veled.... - mondta ki dadogva
- én is - mondtam ki, de szokásommal ellentétben kicsit sem feszengtem - Hát akkor szia! - köszöntem el
- Szia! - köszönt ő is, és az arca egyre csak közeledett felém. Nem tudtam mit csináljak... Ami a ma volt Nattel... Az csak jött. De ezt egyáltalán nem akartam, gyorsan elhúztam az arcomat nehogy történjen valami. Se szó, se beszéd gyorsan berohantam a házba, onnan egyenesen a szobámba. Kinéztem az ablakon és láttam ahogy Castiel távolodik. Egyszer csak nem is tudom miért, de tárcsáztam egy számot. Arminét.
- Haló! - szóltam bele
- halihó! Ki vagy? - szólt bele ő
-  Nincs meg a számom? - "Akadtam ki" - Lora vagyok!
- Szijaa Loraa! De megvan, csak Xboxoztam és gyorsan felkaptam.
- Mi lenne ha átjönnél....? most? - kérdeztem 
- Jó végül is miért ne? 
20 perc elteltével csöngettek. Kinyitottam és felvittem Armint a szobámba.
- Hoztam epret - vette elő a táskájából a dobozt 
- köszi. - mosolyogtam - finom - haraptam bele egy szép érettbe
- Amúgy miért vagyok itt? - kérdezte felvont szemöldökkel
- Borzalmas az életem - temettem az arcom a tenyerembe
- Mesélj nekem, pöttöm! - húzott az ölébe mosolyogva
- ....... Szóval ma megcsókoltam Natalielt, és szintén ma majdnem megcsókolt Castiel - meséltem, de éreztem, hogy lángol az arcom
- Héé nem is tudtam hogy ennyire oda vannak érted! - mondta röhögve
Erre a kijelentésére fogtam magam és elkezdtem ütni... Jólvan a 47 kilómmal nem tudtam nagyon megfenyíteni. Egy mozdulattal lefogott és magához szorított úgy, hogy a kezemet akárhogy próbáltam kiszabadítani sehogy sem ment. A lábammal ellenben tudtam csapkodni, amit ki is használtam.
- Najó most mit csináljak? - kérdeztem elveszetten
- Bonyolítsd tovább a szálakat
- Ezt meg hogy ért........

Megcsókolt. Az egész testem beleremegett. Égett a szám a szájától. Visszacsókoltam. Nagyon jó volt (ha illik ilyet mondani) és azt kívántam soha nem legyen vége. 

- Na milyen volt? - mosolygott

- Ilyet hogy lehet kérdezni? - mosolyogtam vissza rá

- Mi lenne ha esetleg kipróbálnánk együtt milyenek vagyunk? - kérdezte kerek szemekkel

- Hát .........

Van egy kiemelése amit nem tudtam eltüntetni... Nagyon bocsi!:)

5. fejezet

5. fejezet: Régi barátság

Még beszélgettünk egy 20 percet aztán elköszöntünk és aludtam volna amikor bevillant egy kis ablak:
Castiel: Szia Lora! 
Én: Te meg mit akarsz?
Castiel: Csak bocsánatot akartam kérni hogy úgy megszorítottam a csuklód..:/
Én: Csak ennyi? o.O
Castiel: Najó talán nem kellett volna megcsókolnom téged...:P
Én: Ja! Talán... Talán megbocsájtok!^^
Castiel: Na akkor ennek tiszteletére mi lenne ha elmennénk MINT BARÁTOK (!) egy kávézóba... Esetleg:)
Én: Meggondolom. Holnap gyere a házunk elé négy órára.. Vagy megyek, vagy elzavarlak.. Ilyen egyszerű
Catiel: Oké, akkor holnap találkozunk.. Vagy nem:'D Na lépek. Jó8. Szia!
Én: Bye
Ez érdekes... Micsoda fordulat, milyen hirtelen! Kikapcsoltam a laptopom és szerintem egyből el is aludtam.

Reggel húha nagyon nehezen ébredtem... Felvettem egy mini szoknyát és egy köldökig érő cuki felsőt, aztán összedobtam egy pinap sminket (remélem így kell írni:P) a hajamat is belőttem és mentem is suliba. Beléptem az osztály terembe és kivételesen nem támadott le senki. Leültem a helyemre és vártam a tanárt szépen csendben, aki be is jött és meg is tartotta az órát... Aztán az azután következő hatot is... Kimentem a folyosóra az egyik szünetbe ahol épp Nataliel a falnak dőlve nézegette a fekete Note 3 telefonját.
- Kocka lettél? - kaptam ki a kezéből röhögve a telót.. Kis tas tabletet... nagy telefont. Igen! Ez az! Nagy telefon!
- Sosem leszek az.. Viszont te most léptél ki egy egyszer megnyitható fontos dokumentumból - mondta mosolyogva
- Aucs. Hoppi és bocsi - adtam vissza a telefont mint egy darab ékkövet. - Nem fogod elhinni mi volt miután elköszöntünk Chaten.... - húztam egy kicsit az agyát
- Na mond! Megöl a kíváncsiság! - húzta 'vissza' az agyam
- Tegnap Catiel bocsánatot kért, és mint barátok ma elmegyünk egy kávézóba... vagy ilyesmi. - magyaráztam miközben Nataliel csendben gülü szemekkel figyelt.
- Hümm. ez aztán nagyon érdekesnek hangzik. Bármi változás van mindenképp értesíts - 'csillant fel a szeme'
- Nagyon vicces fiú valaki... Nagyon! - mondtam már a hasamat fogva mert már annyira fájt hogy jujj.
- Najó gyere ide tökmag! - szorította a karja közé a fejem és elkezdtünk birkózni.
Vicces volt, olyanok voltunk mint a gyerekek.:) Kb. 3 percet bírtuk így aztán egyszer csak Armin jött oda és konkrétan levett Natalielről és szembe fordított magával:
- Halihó - köszöntem mosolyogva
- Hát ti meg mit csináltatok? - kérdezte kíváncsian
- Nem látszik? Bunyózunk! - mondtam csillogó szemekkel
- És én nyertem - emelte fel a kezét a földön fekvő Nataliel
Segítettem Natalielnek felállni a földről, és fájdalom díjul kapott egy arcra puszit.:)

Arminnal mentünk be következő órára. Beült mellém és az egész órát végig röhögtük. Mikor vége lett az óráknak, Armin haza akart kísérni de nem hagytam neki mert ugye nemsokára megyek Castiellel valahova... Persze mint barátok! Amúgy Castiel ma sem volt suliba, miért is lenne? Épp mentem volna ki a suliból amikor valaki elkapott:
- Na sziaa!
- Szia Nataliel kedves!
- Nem tudtuk befejezni a délelőttit.... - mondta félmosollyal (ami a gyengém... többek között)
- Hát az rossz... - mondtam szintén fél mosollyal
- Folytassuk? - Emelte fel a szemöldökét
- Persze már! - csillant fel a szemem
Erre rá vetettem magam és folytattuk amit  Armin félbeszakított. Éppen a hátán csimpaszkodtam amikor valamibe megbotlott és elestünk.

- Öhm bocsi nem akartam - mondta szinte mekegve

- Az ciki mert én igen! 

Azzal megcsókoltam. Még soha sem csináltam ilyet, hogy csak így lesmárolok valakit... Nem tudom miért tettem. 

- Izé... Jobb ha megyek! - mondtam a telóm kijelzőjét nézve. A válaszát meg sem vártam csak elfutottam.

Fél négy volt és én már teljesen puccba vágtam magam. Vártam Castielt aki 15:50-kor már meg is érkezett:

- Szia-mia! - köszönt. (Ez nagyon érdekes)

- Helloka - köszöntem én is. 

- Indulhatunk?

-persze már

Sétáltunk 15 percet majd megálltunk. Bámulatos látvány tárult a szemem elé:

4. fejezet

4. fejezet: csodás nap

Armin az ágyán feküdt és játszott a psp-n. Mikor benéztem a szobába észrevett és maga mellé tette a játékot.

- Tegnap elaludtál... - mosolygott – nem akartalak felkelteni ezért átvittelek a vendég szobába... remélem nem baj. - nézett kérdőn rám
- Nem baj! Köszi hogy itt maradhattam, és hogy szóltatok a szüleimnek. - mosolyogtam rá
- Amúgy akarsz hallani egy fura történetet? Alexy hajnal kettőkor jött haza tegnap és addig Violával volt.
- Húha, csak nincs valami alakulóban? De amúgy az hogy lehet, hogy Alexynek tetszik Viola, mikor Alexy... Hát tudod... Izé... - makogtam össze-vissza
- Meleg? Ugyaaan! Alexy nem csak a fiúkat szereti... - kezdte el magyarázni
- Okés értem én... most már – röhögtem
- Hé! Esetleg nincs kedved velem tölteni a napot? - ajánlotta fel
- De szívesen.. Ha felvállalható vagyok a tegnapi szettemben..
- Akkor gyere! - húzott kifelé az ajtón jelezve, hogy jól vagyok így

Sétáltunk egy 5 percet azután megérkeztünk egy kávézóba. Ott vettünk két tejeskávét, és két fánkot.

Elvitelre kértük mert a parkba akarta Armin megenni úgyhogy elmentünk egy közeli parkba és egy padon reggeliztünk meg. Rengeteget beszélgettünk, elmondta hogy az apukája egy nagy vállalat vezetője ezért sokat utazik de mikor otthon van mindig nagyon jól telik az idő. Én elmondtam az én kis családom történetét és hogy milyen meghitt otthon a hangulat legtöbbször.

- És amúgy hogy tetszik a Sweet Amoris?
- Elmegy... Tök szimpi emberekkel is találkoztam már benne... - kacsintott
- Eltudom képzelni... - mondtam felemelve a tejeskávémat – Ez elfogyott
- Ja ja az enyém is... Na nem baj, induljunk el!
- Hova megyünk?
- Meglepi! - Fogta meg a kezem és kezdett el húzni... ismét

Egy játékbolt előtt álltam meg. Mármint nem játék játékbolt, hanem videójáték bolt. Ahogy bementünk rávetettük magunkat a legúljabb PS 4-re és elkezdtük nyomkodni. Mikor már a második órája is ott voltunk kizavartak minket mondván, hogy ha végig akarjuk vinni a játékot, vegyük meg. Arminnal ezután (16 óra volt) elmentünk Mekibe én egy sajtburi menüt ettem ő egy McWrappet. Miközben beszélgettünk két ismerős arcot pillantottunk meg. Rose és Leigh lépett be a mekibe rendeltek aztán le akartak ülni, de megláttak minket. Rose boldogan lépkedett oda és Leigh is követte őt:

- Sziasztook! Mizu? Hogy-hogy így együtt? - kérdezte Rose
- Sziasztok! Semmi. Így alakult. - mosolyogtam – és ti mi járatban?
- Hát éhesek lettünk. - hmm ennél hosszabb válaszra számítottam
- Leültök? - kérdezte Armin
- Ha nincs ellene kifogásotok. - ült le Leigh, mellé pedig Rose.

Jól elbeszélgettünk. Megtudtuk, hogy Leigh és Rose egy pár. Ami fura mert Rose nem is említette nekem, pedig a legjobb barátnője vagyok. Mikor megkajáltak hamar leléptek mi még ittunk két Babychino-t aztán mi is elindultunk. Már 17:30 volt. Egy dologra maradt időnk: Sétálni egy kicsit. Ahogy Arminnal sétáltunk a városban egyszer csak egy ismerőst pillantottunk meg. Ismét. De nem egy pár volt. Castiel volt. Egy kicsit keresztbe sétált az úton:

- Tényleg! Te szoktál inni? - kérdeztem Armint
- Ja ja. Naponta másfél liter vizet, miért? - kérdezte nevetve
- Hülye! Alkoholt szoktál-e inni, nem folyadékot.
- Az alkohol is folyadék! Najó nem szívatlak! Nem nagyon szoktam egyébként. Csak ünnepségeken pezsgőt, vagy étteremben bort, najó meg nyáron. De nincs olyan hogy otthon megiszok magamban egy üveg Jack Danielst... stb.. - magyarázta.

Nem tudta befejezni mert Castiel oda ért hozzánk és semmi bevezetés nélkül megcsókolt. Nem tudtam mit csinálni, lefagytam. Még jó hogy ott volt Armin és elszakította tőlem a piától bűzlő Castielt.

- Mit a francot csinálsz? - kérdezte magához szorítva. Biztonságot sugárzott.
- Hát nem fogtátok egymás kezét, ergo nem jártok! Ja és be kellett bizonyítanom Lorának, hogy van köztünk valami vibrálás.
- Te tényleg nagyon sokat ihattál mert az tuti hogy az egyetlen dolog amit éreztem az a töménytelen alkohol szaga volt nem pedig „vibrálás”... - akadtam ki teljesen
- Tudom, hogy tetszem neked! - azzal kirángatott Armin karjaiból, és olyan erősen szorította meg a csuklómat, hogy azt hittem mindenestül a kezében marad – nézz a szemembe és mond, hogy nem szeretsz!
- Nem szeretlek! UTÁLLAK ÉRTED,  UTÁLLAK TELJES SZÍVEMBŐL ÉS NEM BÍROM ELVISELNI A JELENLÉTED! U-TÁL-LAK! A csuklóm, Armin! Segíts kérlek, ez nagyon fáj! A csuklóm ! – mondtam már zokogva

Armin fogta és behúzott egyet a Részeg Castielnek akinek ennyi elég volt hogy elessen. Fogott engem és elvitt onnan. Egész úton nem beszéltünk semmit, de nem éreztem különösebb feszültséget a levegőben. A házunk elé értünk:

- Jól vagy? - kérdezte és mélyen belenézett a szemembe
- Igen... Azt hiszem! - mondtam tanakodva
- Had nézzem a csuklód! Nem fáj nagyon? - aggódást láttam a szemében
Őszintén? De! Nagyon fáj! De tudod mit? Kibírom! Ha te nem lettél volna akkor......
Akkor ez sem történik meg!
De megtörtént volna! Csak akkor nem téged hibáztat, hogy nem lehetek vele!
Biztos?
Jaja! Nyugi! És mondam már hogy kibírom! - mondtam olyan nyugodt hangon ahogyan csak tudtam
Hát jólvan, jó éjt! Te, amúgy hogy tetszett a nap? - kérdezte kissé félénken
Nagyon- nagyon tetszett. Főleg mikor kiraktak a boltból! És nyugi nem rontotta el a kedvem khm... Castiel kis műsora. - mosolyogtam – na Armin, ne legyen már ilyen rossz kedved!
Jólvanna nincs rossz kedvem, csak ez fura volt akkor is... Bocsi, hogy ezt mondom de Castiel nem valami normális
Tudom! De gratulálok, hogy behúztál neki – kacsintottam
Lora! Ezt megismételjük? - kérdezte már jobb kedvel
mindenképp – mosolyogtam

Megöleltem Armint és megígértettem vele, hogyha bármit megtud Alexyről és Violáról mindenképp írjon facebookon! Megigérte és elment.

Mikor bementem a szüleim éppen vacsiztak, és nekem is meg volt terítve:
- Ne haragudjatok, hogy most jövök és nem is szoltam, többet nem fordul elő!
- Semmi baj drágám a lényeg hogy itt vagy... És láttuk hogy volt ki vigyázzon rád!
- Hát igen volt. - mosolyogtam majd a csuklómra néztem: piros volt

Mikor megvacsiztunk és szépen elpakoltunk felmentem a szobámba de nem voltam valami jól ezért kimentem a mosdóba, jó döntés volt mert 2 perc múlva már jött is ki belőlem a vacsi és szerintem a mekis kaja is... Lehet ideges vagyok vagy tényleg lebetegszem itt? Nem tudom... A szüleim adtak hányinger csillapítót, én pedig lefeküdtem. Fura mikor takarítottuk az öltözőt Armin nem ilyen volt, most olyan visszafogottnak tűnt, akkor meg.... Na mindegy lehet hogy túlreagálom

Gondoltam felmegyek chat-re hátha van fenn valaki, volt:

Nataliel

Én: Szia Nat! Mizújság?

Nat: Szia Lora! Semmi különös! Veled?

Én: Jajj ne is mond életem legszebb napja lett volna, erre fáj a csuklóm és most hánytam...:P

Nat: Huha mi történt?

Én: Castiel! Castiel történt! Nem bírja elviselni, hogy boldog vagyok!

Nat: Boldog vagy? Miért vagy boldog?

Nat: Bocsi nem úgy gondoltam...:/ De miért vagy boldogabb mint máskor?:)

Én: Rád én úgy tekintek mint legjobb bátyusomra! És nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek! Szóval elmondom: Armin!

Nat: Ő az egyik új diák, igaz? Kedvesnek tűnik, sőt az! Áldásom rátok!:D

Én: Jó akkor holnap lesz az esküvő! Csak a te jóvá hagyásod kellett!!! Amúgy megtudhatnám, hogy első nap miért nem jöttél oda Violáékkal köszönni?

Nat: Bocsi sok volt a dolgom... De téged meg mostanában Kennel nem látlak! Amúgy fehér öltöny jó lesz?:)

Én: Tökéletes*-* Amúgy semmi baj..<33 Kennel meg eltávolodtunk egy kicsit, mióta történt valami.

Még beszélgettünk egy 20 percet aztán elköszöntünk és aludtam volna amikor bevillant egy kis ablak:

3. fejezet

3. fejezet: A randi

Mielőtt elkezdeném elmondom, hogy csütörtök óta a hétvégi házunkba voltunk és net nélkül csak world dokumentumba írtam a részeket és így sorban feltöltöm őket, ezért lehet hogy ezek rövidek lesznek mert ott nem nagyon tudtam hogy milyen terjedelembe írja.. Nehogy hosszú vagy rövid legyen... Hát a legtöbb rövid lett ezért előre is bocsánat. Jó olvasást, puszi:)

Reggel nagyon jól ébredtem szinte 6:00-kor kinyílott a szemem és már a fürdőszobában készülődtem. Nyugisan megreggeliztem, aztán szaladtam felöltözni. (Igen pizsibe reggeliztem) Aputól és Anyutól elköszöntem, mert most együtt mentek dolgozni és elkérezkedtem, hogy ma, had jöjjek haza este mert átmegyek egy barátomhoz... Bár ez a barátom még nem tudja, hogy átmegyek hozzájuk, persze ezt nem mondtam nekik.:)

A suliba is simán beértem, és ismételten Viola várt rám:

- Szia Lora, miújság?
- Szió Vilcsim, semmi különös.. Jó kedvem van, veled mivan? Megvagy?
- Mint látod, megvagyok.. Egyébként nekem is jó a kedvem! - mondta mosolyogva

Ez fura arra számítottam hogy azt fogja majd mondani hogy el akar költözni ebből a városból, mert itt nem jön neki össze semmi sem, de ehelyett nézzenek oda, jó a kedve?

- Tegnap miután haza mentem fel mentem facebookra és elkezdtem chatelni Alexyvel, és elmondta, hogy Kentin látta Rose-t és őt és egyből szakított vele és azt hiszi hogy most együtt vannak..... - mesélte szinte levegőt sem véve.

- Szóval te annak örülsz, hogy szakítottak? - akadtam ki mivel és nem ilyennek ismertem Violát
- Nem! Dehogy is! De még nem hallottad a végét: Szóval, Kentin annyira ki volt akadva hogy Alexyt látta egy lánnyal hogy elmondta hogy igazából nem is szereti már és hogy már rég óta van barátnője... Alexy elhívott egy cukrászdába - mondta felpörögve
- Nagyon örülök, Kentin meg jó gonosz már hogy ilyet mondott/tett Alexyvel aki meg szerette... De neked nagyon is örülök Vili – és megöleltem.

Becsengőre mindenki a teremben volt kivéve Castielt... Na ki találja ki? Hát persze hogy lóg! Gyorsan köszöntem Rosenak és úgy kb. mindenki másnak is és már bent is volt a tanár. Az óra borzalmas volt, meg hosszú.. Egyébként irodalom volt ahol végig pentametert és hexametert kellett keresni egy-egy versben. Mikor ki csengettek megbeszéltem Rose-al hogy elmegyünk abba a cukrászdába ahova Alexy és Viola megy délután. Persze, hogy ő is benne volt ebben a tervben.

Lassan de vége lett ennek a napnak és már indultunk is barátnémmal a cukriba. Bent le akartunk ülni egy asztalhoz amikor megláttunk egy asztalnál két ismerős arcot: Armin és Leigh ült ott mi gyorsan oda sasszéztunk és be is ültünk melléjük:
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem kíváncsian. Aztán Rosera néztem aki szinte már feltűnően Leigh mellé akart ülni.

- Nekem látnom kell, ahogy Alexy egy lánnyal randizik – mondta egyszerűen, nekem meg meg akadt az agyam annál a szónál, hogy 'randizik' szóval ő és Viola randiznak hmm. Ez különös.
- Én pedig eljöttem vele mert egyedül nem akart jönni, de ti mit csináltok itt lányok? - és amíg ezt mondta végig Rose-t nézte
- Nekünk látnunk kell Violát hogy hogyan vis..... - nem tudtam végig mondani mert megjöttek.

Viola és Alexy egymás mellett lépkedve mentek oda egy asztalhoz mi pedig az arcunkat takartuk az ital lapokkal. Rendeltek egy-egy szelet tortát és vizet mi pedig izgatottan figyeltük az eseményeket. Egyszer csak le pillantottam és mit látok? Leigh és Rose kézen fogva ülnek egymás mellett. Ezen annyira ki akadtam hogy inkább elmentem a mosdóba nehogy mondjak valamit. Egyébkén az is érdekes volt, mármint úgy ki menni, hogy ne vegyen észre a 'gerlepár'. Mire vissza mentem már csak Armin ült az asztalnál:

- Hova lettek a többiek? - kérdeztem
- Elhúztak, dolguk van. - mondta egyszerűen
- Akkor ketten maradtunk. - jelentettem ki olyan egyszerűen mint ő az előbb

Ekkor oda néztünk és már Alexy fizetett is, aztán feláltam és kézen fogva (!) elindultak kifelé az ajtón. Mi addig egy itallap mögött lapultunk.

- Át megyek hozzátok Xboxozni!

- Ha így ezt kijelentetted, igazából nincs akadálya! - röhögött
- Ja bocsi, hát jó! Akkor mennyünk!

Elindultunk hozzájuk. Egy hatalmas házban laknak az udvar is gyönyörű medencével és kerti tóval, a tó mögött egy japán kert. Mikor beléptünk, egy előszoba fogadott két oldalon lépcsővel lehetett felmenni, jobb oldalt nappali, bal oldalon pedig egy étkező. Arminnal felmentünk a szobájába ami tele volt játékokkal, és a legújabb PSP Vista hevert az ágyon. Leültem a kanapéra ő pedig hozott nekem kólát és ropit. GTA V-tel kezdtünk el játszani ami úristen, nagyon jó volt. Felváltva játszottunk aztán pedig beszélgettünk mindaddig amíg meg nem szólalt a telefonom: Castiel hív.
- Mit akarhat? Pillanat ezt fel kell vennem!

- Oksa! De siess! - kacsintott

A telefon még mindig csörgött folyamatosan mire felvettem már Castiel konkrétan ideg beteg volt:

- Mi az hogy nem veszed fel a telefont? Körmöt festegetsz vagy mi?
- Nyugi már! Amúgy meg tudhatnád hogy gél lakkos a körmöm, nem festett.... Amúgy meg Xboxozok!
- De hát neked nincs is olyanod!
- Naja nincs.. miért?
- Akkor hogy tudsz Xbox 360-ozni?
- Xbox one, amúgy és azért mert nem otthon vagyok...
- NA NE! Mond, hogy nem jöttél máris össze azzal a kocka gyerekkel!
HOGY MONDHATSZ ILYET, HA? ASZED' TE JOBB VAGY NÁLA, VAGY ESETLEG HOGY HOZZÁD JOBBAN ILLENÉK? EGYÉBKÉNT IS MIÉRT HÍVTÁL? - kiabáltam.

Erre már Armin is oda jött és gondolom hallotta az utolsó mondatom mert bár nem mutatott ki érzelmet az arca, láttam hogy a szeme nagyon is szomorúan néz rám.

- Igenis hozzám jobban illenél, és a kapcsolatunk nem csak abból állna hogy játszunk pár hülye játékkal. Ja és már nem fontos hogy miért hívtalak
- Szerintem sem valami fontos, fel sem kellett volna hogy vegyem! - azzal letettem mire oldalra néztem Armin már nem állt az ajtóba.

Visszasiettem a szobájába és ő ott ült az ágyon és maga elé bámult.

- Hé Armin! - ültem le mellé – mit csinálsz?
- Gondolkodom – mondta komolyan
- Az már magába sajnálatos – dőltem a vállának mosolyogva
- Tu-dom – mondta tagoltan – jobb lenne ha haza mennél, Castielnek igaza van csak egy hülye kocka vagyok, nincs is jobb ötletem annál hogy játszunk...
- Héé! Kell annál jobb szórakozás? - kérdeztem nevetve – Jó barátom vagy, Castiel meg elmehet melegebb éghajlatra. Vagy hidegebbre... - mondtam még jobban a vállára hajtva fejem- Armin?
- Igen?
- Maradhatok még egy kicsit? - kérdeztem
- Ha szeretnél...

Ez az utolsó emlékem az estéről... Elaludtam. Reggel arra keltem, hogy a vendég szobában ébredek. Egyből felpattantam mert eszembe jutott, hogy a szüleim biztos észre vették hogy nem vagyok otthon. A telefonomhoz szaladtam és egy sms fogadott:

„Szia kicsim! Armin anyukája felhívott, hogy ott alszol náluk, de ne legyek ideges mert Armin átrakott a vendégszobába. Este gyere: Anyu”

9 óra volt gondoltam átmegyek Armin szobájába, megnézem fenn van-e, hát fenn volt...