45. fejezet
Melodyt Iris és Viola kivitte a teremből, a gyengélkedőre. Az új lány, Amanda elkezdte a bemutatkozást, de én egy szót sem hallottam az egészből. Ez igaz lehet? Vagy majd egyszer csak felébredek, és rájövök, hogy ez csak egy álom volt, és igazából még a közös randi sem történt meg? Elgondolkodtam az életemen. Nem volt nagy főszerepe a "pasizásnak" az életemben. Már 16 is elmúltam, amikor jött Armin. Jóban voltam több fiúval is, de eszembe nem jutott volna, hogy kavarjak velük. Erre először Nathaniellel sikerült csókot váltanom, majd amíg együtt voltam Arminnal Castiel és Lisander is bejött a képbe. Amerikába jött Joan, akivel elmondhatom, elég komoly volt a kapcsolatom. Nathanielt és engem lehetett egyáltalán komolyan venni, vagy csak egy nagyobb kavarás volt a miénk? Mit meg nem adnék azért, hogyha a szőke fiú csupán egy átlagos ember lenne, nem pedig egy kurva gazdag család sarja. A pénz az oka mindennek. Amúgy miért pont Magyarország? Kisebb országot akarva sem talált volna. Nem is tudtam, hogy ott is van ilyen testvér iskolánk. Az egész világon ott van a Sweet Amoris? Amerikában is az ő testvér sulijukban jártam. Nem hiszem el, hogy képes volt erre. És, hogy még csak nem is szólt? Amber hol van? Neki tudnia kellett volna róla, és felkészíteni. Körbe néztem, de sehol nem láttam a szőke lányt. Most először tévedt a tekintetem az új osztálytársunkra. Nem mondanám túl magasnak, barna haja és ugyan ilyen barna szemei voltak. Igazából eléggé tömegnek tűnt. Inkább vissza is tértem az önmarcangoláshoz, nem szenteltem az új lánynak ennél több időt. Lisander felé fordultam, és küldtem neki egy telepatikus üzenetet, hogy bizony nekünk beszélnünk kell. Egy aprót bólintott. Ugyan ezt intéztem Rosa felé is, aki szintén vette a lapot. Ezek után a gondolataimba mélyedve meredtem a semmibe, de a tanárnak nem volt ellenvetése, nyilván azt hitte Amandát hallgatom ilyen elmélyülten. Nem is értem mit pofázik ennyit? Magyar nyelvleckét ad? Amúgy még valami, létezik, hogy Nathaniel tudjon magyarul? Úgy értem, már miért nem inkább Amerikába ment, mint ahogy én is. Legalább ott meglennének a nyelvi alapok. Amúgy nem tudom, szóval Amandán is hallatszik, hogy nem az anyanyelve a miénk. És ez a világ egyik legkönnyebbje. A magyar viszont... világ szinten talán a 3. legnehezebb. De, ugye a szőkénk előtt nincs akadály. Az is lehet, hogy összeismerkedik egy aranyos kis matyóhímzéses menyecskével. Nem nézem le őket, nehogy félreértsetek... csak azért mégis vicces. Az egész országról annyit tudok, hogy kicsi, és azt, hogy valami sírt keresnek 2000 éve, ami valami Attiláé. Töri ötös meglenne lazán.
Végre valahára kicsengettek, és mindenki mehetett a dolgára. Én kutyafuttában indultam el a kertész klubb felé, ugyanis tudom, hogy oda aztán csak ünnepnapokon járnak emberek. Vagy még akkor sem. Nemsokára Rosa is megérkezett a nyomában Lisanderrel és... Castiellel?
- Te meg mi az istent keresel itt? - néztem rá hitetlenkedve
- Látod, Lora ez az átka, ha valaki olyannak üzensz, aki mellettem ül. Áthallásos a vonal - vigyorodott el
- Ne haragudj... én próbáltam visszatartani - szabadkozott Rosa
- De mivel mind ismerjük Castielt, tudjuk, hogy ez lehetetlen - védte Lis is egyik legjobb barátját
- Én is itt vagyok ám, skacok! - emelte a magasba a vörös a kezét
- Sajnálatomra... - sóhajtottam - nem hiszem, hogy itt olyan dolgok fognak elhangzani, amik téged is érintenének... - vontam vállat "lazán"
- Tényleg amiatt a ficsúr miatt vagy ennyire ki? Az egy kis buzi. Még mindig szerelmi bánatod van miatta? - kérdezte
- Nem tudsz te semmit! - förmedt rá Rosa - jobb lenne ha cigiszünetet tartanál, nem gondolod? - fonta össze karjait
- Nem én! Na elmondaná végre valaki mi történik? - nézett körül, mire megadóan feltettem a kezem
- Annyi az egész, hogy amíg Nathaniel Melodyval volt együtt... addig mi újra összejöttünk, és velem is eléggé.. együtt volt - köhintettem
- Hű. - mondta Castiel nem túl őszinte meglepettséggel az arcán, amit nem értettem. Minimum lett volna, hogy lehord mindennek és elküld a halál.... jó messzire
- TE EZT MOST KOMOLYAN MONDOD? HÜLYE RIBANC! - jelent meg a semmiből egyszer csak Capucine - Ez ki fog derülni, Lorácska - kuncogott, majd mielőtt bárki egy szót is szólhatott volna elviharzott
- Hű! - lepődött meg most tényleg Castiel - azt hiszem mostmár tényleg kell egy cigi - röhögött fel, majd a zsebéből előhalászta a dobozt. Mielőtt belenyúlhatott volna kikaptam azt a kezéből, majd a két ujjam közé kaptam egy szálat és kivettem a gyújtót is, amit szintén a dobozban tartott. Figyelve rá, hogy a láng el ne aludjon, gyújtottam meg a cigarettát, majd nagyon szívtam belőle. Csukott szemmel élveztem, amíg átjárja minden porcikámat a füst, majd visszatértem tudatban is a többiek közé.
- Ha engem kérdezel, nem ez a megoldás - szólt halkan Lisander
- Ugyan, ennyi még nem ártott senkinek - vette el tőlem a vörös srác a dobozt és ő is rágyújtott
- Ne vágjatok ilyen képet! - mordultam Rosára és Lisre, az arcukat elnézve - mintha ti sosem szívtatok volna egy egy kurva szálat sem - morogtam
- Bocsi, megértem. Ha én mennék szét Leigh-el, valószínűleg nem csak ezt a káros szenvedélyt kezdeném el - simította meg barátnőm a hátamat
- Nem ő az Isten, hogy így viselkedj miatta, én csak azt mondom - fordította el a fejét Lisander
- Bocsánat. Akkor is szükségem van most erre! - emeltem fel a kezemben tartott félig szítt csikket - köszönöm, hogy itt vagytok nekem. Te is Castiel! - mosolyodtam el halványan - ha Melody megtudja, mindennek vége - temettem a fejem a kezembe
- Nyugi, nem fogja megtudni! - nyugtatott heretokrom barátom
- Na és azt te hogy gondoltad? - nevettem fel hisztérikusan - Capucine azóta keresztbe akar tenni, mióta osztálytársak vagyunk. Itt az aduásza!
- Tudok róla pár dolgot... még fotóim is vannak. Meg tudjuk fenyegetni. - pattant fel Rosa, és a telefonjába kezdett el kutakodni - Gyere Lis-drága, utol kell érnünk! - ragadta meg a srác karját, majd el is tűntek
- Mit szeretsz benne? - ült le mellém Cast a padra, ahol én is ültem
- Hogy érted ezt? - kérdeztem felé fordulva
- Csak... tudod, sosem gondoltam volna, hogy ti össze fogtok jönni. A kockát még értettem is, mert ugyan olyanok voltatok.. régen! De a szőke... azt hittem, hogy ha a kockát kidobod... hát... - kezdte el a tarkóját vakargatni - azt hittem talán..... a lényeg, hogy előbb gondoltam volna, hogy leszbikus leszel, mint hogy vele összegyere - röhögte el magát, elpöccintve a csikkjét
- A lányok nem vakok. Lehet úgy tesznek, de nem azok, Castiel - mosolyodtam el - én is hajlamos vagyok a szelektív látásra... Bocsi. Azt hiszed elfelejtettem, amikor részegen majdnem eltörted a csuklómat, mert féltékeny voltál? Vagy amikor búcsúajándékot adtál...? - néztem a szemébe mosolyogva - tudom, hogy bejövök neked. Tény. Előbb jókislányos szőke, majd vadító fekete? Tudom, hogy nézek ki. De azt is tudom, hogy ezek csak testiségek. Múlandó dolgok. Nathaniel és köztem nem erről szólnak a dolgok. Mi összhangban vagyunk. Ugyan úgy gondolkodunk, és megértjük egymást... elszakíthatatlanok vagyunk. Illetve, eddig azt hittem. Ma kiderült, hogy annyira mégsem. De azt tudom, hogy amíg a neve hallatára kétszázzal ver a szívem, és elkezdek izgulni, nem lehetek mással. - telt meg a szemem könnyel, de vissza tudtam őket tartani - egyébként - vettem erőt magamon - kilencedikben bejöttél, de tudtam, hogy nem csak a kezemet akarnád fogni, ha össze is jönnénk - nevettem fel a vállát ütögetve barátian
- Értem. - nézett a vörös mélyen a szemembe - ha valamikor unatkoznál, én ott leszek - kacsintott - tudom, hogy nem vagy már olyan jó, mint kilencedikben - csípett az oldalamba
Igaza van, az a korszak már rég elmúlt. Elnyomtam a cigimet, majd felálltam. Leporoltam a nadrágomat, majd Castiel felé nyújtottam a kezem.
- Gyere. Én vagyok a királynő, csak ezt még senki nem tudja. Tartanom kell magamat. - emeltem magasba az államat
- Ez a beszéd - húzatta fel magát velem - Go! Keressük meg a fehérhajúakat. Lehet azóta már meg is gyilkoltak valakit - csapott a fenekemre
Ha nem kellek Nathanielnek? Mit érdekel az engem. Megvagyok én bárki nélkül. Átvészelem ezt is. Még csak hiányozni sem fog. Keresni meg ne is várja, hogy fogom! Kart karba fonva vonultunk be a suli épületébe Castiellel, ahol azonnal megpillantottuk barátainkat, amint épp Capucinét vigasztalták (????)
- Itt meg mi a jó anyám folyik? - kérdezte Castiel felháborodva - nem erről volt ám szó!
- Ne mondjátok el apának, kérlek! - szipogott - elrontanátok az életemet - zokogott tovább
- Ára van a hallgatásunknak - vett elő Lisander egy zsebkendőt, majd a lánynak adta - felejtsd el amit hallottál - vont vállat
- Mit kéne elfelejtenem? Az egész szünetet végigsminkeltem - fogta fel a barna kislány rögtön, mi a dörgés
- Helyes - dobott neki még egy zsepit Rosa - most menj, tedd rendbe a fejed. Az egész összefolyt - mutatott a mosdó felé, mire Capucine eliszkolt. Egy gonddal kevesebb.
- Gyertek, gyerekek, menjünk órára! - indultam meg a terem felé, a többiek pedig követtek.
Délután 5 óra volt. A kis csapatom hazakísért, de nem bírtam ki, hogy ne nézzek át Amberékhez, ugyanis a lány egész nap egy életjelet sem adott. A hatalmas villa előtt álltam, és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Ez a valaki pedig nem volt más, mint a testvérpár édesanyja. Jócskán kisírt szemekkel nézett rám, majd szó nélkül félreállt az ajtóból, és utamra engedett. Jól tudtam, hol van szőke barátnőm szobája. Kopogtam, majd választ sem várva beléptem. Ahogy ezt észlelte azonnal felém dobott egy nagy, rózsaszín párnát, de fel nem nézett. Hason feküdt, fejjel a paplanjában.
- Szia, Amber... - szóltam félénken, mire felém kapta a fejét
- Már nem kell úgy csinálnod mintha a barátnőm lennél, a bátyám elment. - nyöszörögte ingerülten
- Tudom... és itt vagyok. Nem Nathaniel miatt jöttem. Miattad. - mentem közelebb hozzá
- Tényleg? - csillant fel mégjobban kék szeme - gondolom tudni szeretnéd mi van...
- Csak ha el akarod mondani. - ültem be mellé - lehet jobb ha kiadod magadból. De engem aztán nem érdekel, hogy hogy hagy el valaki, úgy, hogy egy másik országba költözik - vicsorogtam - kapja be a nagylábujjam az a pöcs. Már bocs - veregettem meg a hátát
- A bátyám egy igazi pöcs, igazad van! - ült fel, egy párnát átölelve - megfutamodik a problémák elől. Ezt csinálja már vagy 10 éve... - fújtatott - egy felnőtt férfi, és még választani sem tud egy rossz, és egy határeset között - mérgelődött - apáék meg még hagyták is neki! Bár még mindig nem értem, hogy jött ez össze ilyen hirtelen. Komolyan, ez lehetetlen - kezdett el újra sírni, mire nekem is elszorult a torkom.
Igen, ez lehetetlen, de nincs az az isten, aki miatt nekem rossz kedvem legyen. Megfogadtam, így lesz és kész!
