45. fejezet

45. fejezet

Melodyt Iris és Viola kivitte a teremből, a gyengélkedőre. Az új lány, Amanda elkezdte a bemutatkozást, de én egy szót sem hallottam az egészből. Ez igaz lehet? Vagy majd egyszer csak felébredek, és rájövök, hogy ez csak egy álom volt, és igazából még a közös randi sem történt meg? Elgondolkodtam az életemen. Nem volt nagy főszerepe a "pasizásnak" az életemben. Már 16 is elmúltam, amikor jött Armin. Jóban voltam több fiúval is, de eszembe nem jutott volna, hogy kavarjak velük. Erre először Nathaniellel sikerült csókot váltanom, majd amíg együtt voltam Arminnal Castiel és Lisander is bejött a képbe. Amerikába jött Joan, akivel elmondhatom, elég komoly volt a kapcsolatom. Nathanielt és engem lehetett egyáltalán komolyan venni, vagy csak egy nagyobb kavarás volt a miénk? Mit meg nem adnék azért, hogyha a szőke fiú csupán egy átlagos ember lenne, nem pedig egy kurva gazdag család sarja. A pénz az oka mindennek. Amúgy miért pont Magyarország? Kisebb országot akarva sem talált volna. Nem is tudtam, hogy ott is van ilyen testvér iskolánk. Az egész világon ott van a Sweet Amoris? Amerikában is az ő testvér sulijukban jártam. Nem hiszem el, hogy képes volt erre. És, hogy még csak nem is szólt? Amber hol van? Neki tudnia kellett volna róla, és felkészíteni. Körbe néztem, de sehol nem láttam a szőke lányt. Most először tévedt a tekintetem az új osztálytársunkra. Nem mondanám túl magasnak, barna haja és ugyan ilyen barna szemei voltak. Igazából eléggé tömegnek tűnt. Inkább vissza is tértem az önmarcangoláshoz, nem szenteltem az új lánynak ennél több időt. Lisander felé fordultam, és küldtem neki egy telepatikus üzenetet, hogy bizony nekünk beszélnünk kell. Egy aprót bólintott. Ugyan ezt intéztem Rosa felé is, aki szintén vette a lapot. Ezek után a gondolataimba mélyedve meredtem a semmibe, de a tanárnak nem volt ellenvetése, nyilván azt hitte Amandát hallgatom ilyen elmélyülten. Nem is értem mit pofázik ennyit? Magyar nyelvleckét ad? Amúgy még valami, létezik, hogy Nathaniel tudjon magyarul? Úgy értem, már miért nem inkább Amerikába ment, mint ahogy én is. Legalább ott meglennének a nyelvi alapok. Amúgy nem tudom, szóval Amandán is hallatszik, hogy nem az anyanyelve a miénk. És ez a világ egyik legkönnyebbje. A magyar viszont... világ szinten talán a 3. legnehezebb. De, ugye a szőkénk előtt nincs akadály. Az is lehet, hogy összeismerkedik egy aranyos kis matyóhímzéses menyecskével. Nem nézem le őket, nehogy félreértsetek... csak azért mégis vicces. Az egész országról annyit tudok, hogy kicsi, és azt, hogy valami sírt keresnek 2000 éve, ami valami Attiláé. Töri ötös meglenne lazán.

Végre valahára kicsengettek, és mindenki mehetett a dolgára. Én kutyafuttában indultam el a kertész klubb felé, ugyanis tudom, hogy oda aztán csak ünnepnapokon járnak emberek. Vagy még akkor sem. Nemsokára Rosa is megérkezett a nyomában Lisanderrel és... Castiellel?
- Te meg mi az istent keresel itt? - néztem rá hitetlenkedve
- Látod, Lora ez az átka, ha valaki olyannak üzensz, aki mellettem ül. Áthallásos a vonal - vigyorodott el
- Ne haragudj... én próbáltam visszatartani - szabadkozott Rosa
- De mivel mind ismerjük Castielt, tudjuk, hogy ez lehetetlen - védte Lis is egyik legjobb barátját
- Én is itt vagyok ám, skacok! - emelte a magasba a vörös a kezét
- Sajnálatomra... - sóhajtottam - nem hiszem, hogy itt olyan dolgok fognak elhangzani, amik téged is érintenének... - vontam vállat "lazán"
- Tényleg amiatt a ficsúr miatt vagy ennyire ki? Az egy kis buzi. Még mindig szerelmi bánatod van miatta? - kérdezte
- Nem tudsz te semmit! - förmedt rá Rosa - jobb lenne ha cigiszünetet tartanál, nem gondolod? - fonta össze karjait
- Nem én! Na elmondaná végre valaki mi történik? - nézett körül, mire megadóan feltettem a kezem
- Annyi az egész, hogy amíg Nathaniel Melodyval volt együtt... addig mi újra összejöttünk, és velem is eléggé.. együtt volt - köhintettem
- Hű. - mondta Castiel nem túl őszinte meglepettséggel az arcán, amit nem értettem. Minimum lett volna, hogy lehord mindennek és elküld a halál.... jó messzire
- TE EZT MOST KOMOLYAN MONDOD? HÜLYE RIBANC! - jelent meg a semmiből egyszer csak Capucine - Ez ki fog derülni, Lorácska - kuncogott, majd mielőtt bárki egy szót is szólhatott volna elviharzott
- Hű! - lepődött meg most tényleg Castiel - azt hiszem mostmár tényleg kell egy cigi - röhögött fel, majd a zsebéből előhalászta a dobozt. Mielőtt belenyúlhatott volna kikaptam azt a kezéből, majd a két ujjam közé kaptam egy szálat és kivettem a gyújtót is, amit szintén a dobozban tartott. Figyelve rá, hogy a láng el ne aludjon, gyújtottam meg a cigarettát, majd nagyon szívtam belőle. Csukott szemmel élveztem, amíg átjárja minden porcikámat a füst, majd visszatértem tudatban is a többiek közé.
- Ha engem kérdezel, nem ez a megoldás - szólt halkan Lisander
- Ugyan, ennyi még nem ártott senkinek - vette el tőlem a vörös srác a dobozt és ő is rágyújtott
- Ne vágjatok ilyen képet! - mordultam Rosára és Lisre, az arcukat elnézve - mintha ti sosem szívtatok volna egy egy kurva szálat sem - morogtam
- Bocsi, megértem. Ha én mennék szét Leigh-el, valószínűleg nem csak ezt a káros szenvedélyt kezdeném el - simította meg barátnőm a hátamat
- Nem ő az Isten, hogy így viselkedj miatta, én csak azt mondom - fordította el a fejét Lisander
- Bocsánat. Akkor is szükségem van most erre! - emeltem fel a kezemben tartott félig szítt csikket - köszönöm, hogy itt vagytok nekem. Te is Castiel! - mosolyodtam el halványan - ha Melody megtudja, mindennek vége - temettem a fejem a kezembe
- Nyugi, nem fogja megtudni! - nyugtatott heretokrom barátom
- Na és azt te hogy gondoltad? - nevettem fel hisztérikusan - Capucine azóta keresztbe akar tenni, mióta osztálytársak vagyunk. Itt az aduásza!
- Tudok róla pár dolgot... még fotóim is vannak. Meg tudjuk fenyegetni. - pattant fel Rosa, és a telefonjába kezdett el kutakodni - Gyere Lis-drága, utol kell érnünk! - ragadta meg  a srác karját, majd el is tűntek
- Mit szeretsz benne? - ült le mellém Cast a padra, ahol én is ültem
- Hogy érted ezt? - kérdeztem felé fordulva
- Csak... tudod, sosem gondoltam volna, hogy ti össze fogtok jönni. A kockát még értettem is, mert ugyan olyanok voltatok.. régen! De a szőke... azt hittem, hogy ha a kockát kidobod... hát... - kezdte el a tarkóját vakargatni - azt hittem talán..... a lényeg, hogy előbb gondoltam volna, hogy leszbikus leszel, mint hogy vele összegyere - röhögte el magát, elpöccintve a csikkjét
- A lányok nem vakok. Lehet úgy tesznek, de nem azok, Castiel - mosolyodtam el - én is hajlamos vagyok a szelektív látásra... Bocsi. Azt hiszed elfelejtettem, amikor részegen majdnem eltörted a csuklómat, mert féltékeny voltál? Vagy amikor búcsúajándékot adtál...? - néztem a szemébe mosolyogva - tudom, hogy bejövök neked. Tény. Előbb jókislányos szőke, majd vadító fekete? Tudom, hogy nézek ki. De azt is tudom, hogy ezek csak testiségek. Múlandó dolgok. Nathaniel és köztem nem erről szólnak a dolgok. Mi összhangban vagyunk. Ugyan úgy gondolkodunk, és megértjük egymást... elszakíthatatlanok vagyunk. Illetve, eddig azt hittem. Ma kiderült, hogy annyira mégsem. De azt tudom, hogy amíg a neve hallatára kétszázzal ver a szívem, és elkezdek izgulni, nem lehetek mással. - telt meg a szemem könnyel, de vissza tudtam őket tartani - egyébként - vettem erőt magamon - kilencedikben bejöttél, de tudtam, hogy nem csak a kezemet akarnád fogni, ha össze is jönnénk - nevettem fel a vállát ütögetve barátian
- Értem. - nézett a vörös mélyen a szemembe - ha valamikor unatkoznál, én ott leszek - kacsintott - tudom, hogy nem vagy már olyan jó, mint kilencedikben - csípett az oldalamba
Igaza van, az a korszak már rég elmúlt. Elnyomtam a cigimet, majd felálltam. Leporoltam a nadrágomat, majd Castiel felé nyújtottam a kezem.
- Gyere. Én vagyok a királynő, csak ezt még senki nem tudja. Tartanom kell magamat. - emeltem magasba az államat
- Ez a beszéd - húzatta fel magát velem - Go! Keressük meg a fehérhajúakat. Lehet azóta már meg is gyilkoltak valakit - csapott a fenekemre
Ha nem kellek Nathanielnek? Mit érdekel az engem. Megvagyok én bárki nélkül. Átvészelem ezt is. Még csak hiányozni sem fog. Keresni meg ne is várja, hogy fogom! Kart karba fonva vonultunk be a suli épületébe Castiellel, ahol azonnal megpillantottuk barátainkat, amint épp Capucinét vigasztalták (????)
- Itt meg mi a jó anyám folyik? - kérdezte Castiel felháborodva - nem erről volt ám szó!
- Ne mondjátok el apának, kérlek! - szipogott - elrontanátok az életemet - zokogott tovább
- Ára van a hallgatásunknak - vett elő Lisander egy zsebkendőt, majd a lánynak adta - felejtsd el amit hallottál - vont vállat
- Mit kéne elfelejtenem? Az egész szünetet végigsminkeltem - fogta fel a barna kislány rögtön, mi a dörgés
- Helyes - dobott neki még egy zsepit Rosa - most menj, tedd rendbe a fejed. Az egész összefolyt - mutatott a mosdó felé, mire Capucine eliszkolt. Egy gonddal kevesebb.
- Gyertek, gyerekek, menjünk órára! - indultam meg a terem felé, a többiek pedig követtek.

Délután 5 óra volt. A kis csapatom hazakísért, de nem bírtam ki, hogy ne nézzek át Amberékhez, ugyanis a lány egész nap egy életjelet sem adott. A hatalmas villa előtt álltam, és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Ez a valaki pedig nem volt más, mint a testvérpár édesanyja. Jócskán kisírt szemekkel nézett rám, majd szó nélkül félreállt az ajtóból, és utamra engedett. Jól tudtam, hol van szőke barátnőm szobája. Kopogtam, majd választ sem várva beléptem. Ahogy ezt észlelte azonnal felém dobott egy nagy, rózsaszín párnát, de fel nem nézett. Hason feküdt, fejjel a paplanjában.
- Szia, Amber... - szóltam félénken, mire felém kapta a fejét
- Már nem kell úgy csinálnod mintha a barátnőm lennél, a bátyám elment. - nyöszörögte ingerülten
- Tudom... és itt vagyok. Nem Nathaniel miatt jöttem. Miattad. - mentem közelebb hozzá
- Tényleg? - csillant fel mégjobban kék szeme - gondolom tudni szeretnéd mi van...
- Csak ha el akarod mondani. - ültem be mellé - lehet jobb ha kiadod magadból. De engem aztán nem érdekel, hogy hogy hagy el valaki, úgy, hogy egy másik országba költözik - vicsorogtam - kapja be a nagylábujjam az a pöcs. Már bocs - veregettem meg a hátát
- A bátyám egy igazi pöcs, igazad van! - ült fel, egy párnát átölelve - megfutamodik a problémák elől. Ezt csinálja már vagy 10 éve... - fújtatott - egy felnőtt férfi, és még választani sem tud egy rossz, és egy határeset között - mérgelődött - apáék meg még hagyták is neki! Bár még mindig nem értem, hogy jött ez össze ilyen hirtelen. Komolyan, ez lehetetlen - kezdett el újra sírni, mire nekem is elszorult a torkom.
Igen, ez lehetetlen, de nincs az az isten, aki miatt nekem rossz kedvem legyen. Megfogadtam, így lesz és kész!

44. fejezet

44. fejezet

Mindegyikőnk csendben iszogatta az innivalóját, és körülbelül egymásra sem néztünk. Néha Jake meg-megfogta a combomat, amitől elkezdtem kuncogni. Ilyenkor Nath komolyan kezdett méregetni, amitől sokkal inkább kuncogni volt kedvem. Melódia persze semmit észre sem vett. Magában fortyogott, és majd felrobbant dühében, hogy elrontottuk a randevúját. Dehát, miért is lenne ez másképp? Azért vagyok. Volt lehetőségem jó alaposan szemügyre venni szöszi barátomat: lecserélte a fehér ingét sötétkékre, a haját jó alaposan hátra fésülte, és a szeme csillogott. Kell valami beszédtéma, mert ez így halál unalmas. Ha itt haláloznék el, biztosan bezárnák a helyet... nem venném a szívemre. Na meg akkor látnék esélyt rá, hogy Melody és barátom mégis együtt maradnak.

- Na, és mi a helyzet veletek, Skacok? - szólalt meg Jake, mikor már a kínosnál is kínosabb lett a csend

- Éppen egy kellemes délutánt akartam itt eltölteni... a Barátommal. - emelte ki az utolsó szót, és még közelebb is húzódott a fiúhoz

- Pont nekünk is ez volt a tervünk. De mi nem vagyunk olyan önzőek, hogy csak egymással osszuk meg a pillanatot - tudom, hogy hülyeséget mondtam, de csak ez jutott az eszembe

- Na mindegy is... Mióta is vagytok ti együtt? - forgatta meg barna szemeit Melody

- Az egész akkor kezdődött, amikor Lora Amerikába költözött. Összeismerkedtünk, összejöttünk, együtt voltunk, szakítottunk de most megint szépen összemelegedtünk - fogta meg a kezemet a mellettem ülő fiú. Szép alakítás.

- Tudtommal, te Arminnal voltál még, amikor kimentél - emelte magasra a szemöldökét az a fruska.

- Öm... igazából - kezdett el vörösleni a csodás kis fejem (mondtam már, hogy imádom?) - a kapcsolatunk eléggé megromlott és már eléggé várható volt a szakítás - hebektem-habogtam

- Szóval amikor Armin megtudta, hogy megcsalod, akkor lett ilyen... nos amilyen - folytatta tovább a nem kívánatos csevejt

A szívem körülbelül kétszázzal vert, az arcom egyre vörösebb volt, szédültem, és ahogy tudtam szorítottam Jake kezét. Nem hiszem el, hogy ez megtörténik, és pont a legnagyobb ellenségemnek sikerül összeadnia a dolgokat? Hát igen, nem is vártam volna mást tőle. Melody mondta a magáét, arról, hogy nem gondolta volna ezt Jake-ről (mikor nem is ismeri, amúgy, de ez mellékes), burkoltan elmondott mindenféle ribancnak és még ilyen jó kis nyalánkságok. Egyre jobban kezdtem szégyellni magamat, amikor megkaptam az utolsó döfést. Pont a szívem közepébe:

- Mi jön még? Hogy egy kapcsolatban lévő fiúval kezdesz? Felnőtt korodra járhatsz úgy, mint a szüleid. - köpte

- Melody! - szólt rá élesen Nathaniel - Nagyon túllőttél a célon - állt fel párja mellől

A szemem egyre jobban szúrt, tudtam, hogy ki fog belőlem törni a sírás. És ez meg is történt. Ahogy a szőke srác behúzta a székét, Lorácskánál eltört a mécses, és zokogni kezdett. Úgy sírtam mint a záporeső. Nath és Jake lefagyva figyeltek, amíg csak kitudtam nyögni egy mondatot:

- Nincs jogod ítélkezni felettem de főleg nem a szüleim fölött - mondtam, majd megpróbáltam erőt venni magamon, de nem nagyon sikerült. Csak a barna lány arcát láttam, azt a pökhendi gunyoros vigyort, amit felém küldött. Még lehet azt sem vette észre, hogy Nathaniel felállt mellőle. Utóbbi ebben a pillanatban eszmélt fel.

- Jake, kocsival jöttem, hazavihetem Lorát? - kérdezte barátomtól

- Honnan tudod, hogy én nem kocsival jöttem? - dobta vissza a labdát az említett

- Csak egy autó áll a parkolóban, az enyém - mosolyodott el halványan, majd megfogta a kezemet és felhúzott a helyemről - Melody, kérlek ne keress - nézett hátra a lányra

- Most tényleg emiatt a lány miatt haragszol? Csak elmondtam amit senki sem mert. Ugyan olyan mint a szülei. Vagy legalábbis afelé halad...  - kiabált félig. Hát igen, itt már mindenki minket nézhetett, aki eddig nem is tette. Egy pár ember próbált eleget tenni az etika szabályainak, és nem beleütni az orrukat a történtekbe, de rájöttek, semmi értelme. Nézhetnek nyugodtan.

- Mert te jobb vagy, elkényeztetett csitri! - pattant fel Jake is a helyéről és utánunk sietett - Nyugodj meg, Lorácska. Nincsen semmi baj - ragadott meg a szabad oldalamon. Ketten támogattak ki a kocsihoz, ahova aztán beültettek. Jake a motoráért ment, és azzal is hajtott el, de előtte láttam, ahogy Narthaniellel váltanak néhány szót. Nem tudtam miről szólhat a csevej, de van egy olyan érzésem, hogy rólam. Már szerencsére a könnycsatornáim elapadtak, de a fejem megfájult, a sminkemnek lőttek, és a gondolatok sem fogytak a fejemből. Annyi embertől megkaptam már ezeket a dolgokat, és igazuk van! Egy szörnyeteg vagyok. Úgy dobálom a fiúkat mint mások a levetett szennyest. Nem értem, hogy miért is kellek bárkinek is. Egy csomó ember kiáll értem és bíznak bennem... én pedig elárulom és becsapom őket. Talán belőlem is olyan ember lesz, mint a szüleimből? Ennyi telik tőlem. Elkeserítő. Nem tudtam tovább marcangolni magam, mert Nath beült mellém az autóba. Szó nélkül indította el a járművet, és indult el. Komoly volt az arca, gondolkodott.

- Figyelj, bocsánat. Nem kellett volna ide jönnöm. Vagy lehet, hogy így kellett lennie, legalább rájöttél milyen is vagyok valójában.  - szólaltam meg elhaló hangon

- Talán tényleg nem kellett volna ide jönnöd - kopogott a kormányon - megérkeztünk - húzódott le az útról a házunk előtt pár perc múlva. Csendben ültünk tovább az autóban, nem szálltam ki. 

- Nath... Ezt abba kell hagynod. Mindenki tudja, hogy van közünk egymáshoz. Választanod kell, vagy a szerelmet választod, vagyis valami olyasmit... vagy azt amit a szüleid szeretnének. Nincs többé egy út. Kereszteződéshez érkeztünk, és el kell döntened merre fordulsz be. Jobbra vagy balra. - hajtottam le a fejemet – amúgy, nem akartam elmondani, de valaki látott minket a DÖK-ben mikor elkértél utolsó óráról. Nem kockáztatnám az elnöki posztodat. Jobb ha ezt is számításba veszed. Veszélyt hozok rád.

- Tessék? Miért nem mondtad el? Mindegy, ezen most ugorjunk, neked könnyű dolgod van. Nem mondják meg mit és hogyan csinálj. Nekem már ovis koromban megvolt a feladatom: okosnak kellett lennem, nem szabadott rossz dolgokat csinálni, különben kikaptam. Egészségesen kellett étkeznem. Mostanra javult a helyzet, de még mindig nem 100%-os. Hálásnak kéne lennem, amiért már nem olyan begyöpösödöttek a szüleim  mint régen. Mint fél éve. De ragaszkodnak Melodyhoz. Nem tudok vele mit csinálni, félek, ha ellent mondok nekik akkor visszatér minden a régi kerékvágásba. Szeretlek, de nagyon félek. Érted? Félek a következményektől. Melody kissé megváltozott. Már nem az a visszahúzódó lány, mint aki volt. Igaz, nem tudok rá nőként tekinteni, de... nem olyan rossz mint amilyen lehetne. - túrt bele szőke hajába - Egy olyan fiút érdemelsz, aki bármit feladna érted, és az nem én vagyok. Sorban állnak előtted a jelentkezők, de te mégis engem választottál. Ez így nem mehet tovább. Elengedlek. Éld az életed. Ott van Armin. Azért lett ilyen szörnyeteg mert elhagytad. Imádott és még mindig imád. Jó, nem így kellett volna megoldania, de mindenét odaadná érted. - fogta meg a kezemet, de én abban a pillanatban ki is téptem szorításából. Kinyitottam a kocsi ajtaját, de még visszafordultam:

- Mondd meg Melodynak, hogy ő nyert. Köztünk vége - csaptam be az ajtaját a járműnek. Még utoljára láttam Nathaniel döbbent arckifejezését utánam kiáltott, de nem mentem vissza. Feladta, nem jött utánam. Gázt adott és elhajtott. Minden erőmet összeszedtem, és beszaladtam a házba. Dotty nem volt itthon, úgyhogy kicsit megnyugodhattam. Az előszobai tükörbe megnéztem, milyen vészesen nézek ki. Hát... nem valami jó. A tusom úgy lefolyt mint a Niagara vízesés, a hajam teljesen kócos lett (amit egyébként nem értek) az egész arcom vörös volt. Terveim szerint felmentem volna a szobámba, befeküdtem volna az ágyamba és álomba sírtam volna magam, de valami erősítésre volt szükségem. Eszembe jutott valami... Egy kedves ismerősöm mikor Amszterdamban járt megajándékozott egy kevék különleges csokival... Hátha jobb kedvem lesz egy kis fűvel spékelt édességtől. Felmentem a szobámba és előhalásztam a szekrényemből a kis papír dobozt. Hát persze, ahelyett, hogy fagyit zabálnék mint más normális ember nekem ilyeneket kell ennem. Életemben először. Mi van ha kiderül, hogy allergiás vagyok rá. Itt pusztulok el. Mindegy is. Nem hiszem el, hogy ez történik. Hogy történhetett ez velem? Átengedem annak a barna féregnek Nathanielt? Én pedig hoppon maradok. Kopp. A földön vagyok. Sírnék. Megint. De valamiért tudom magam tartani. Bekaptam pár kocka tejcsokit. Igazán különleges volt, és ízletes. Mikor ez megtörtént leültem a szobám közepére törökülésbe és vártam. Nem tudom mire, talán a hatását akartam érezni ennek a cuccnak. Vagy valami ilyesmit. Az egy helyben üldögélést hamar meguntam, és lefelé igyekeztem az emeletről Dotty zárt szekrényéhez tévelyedtem, miután kivettem az éjjeli szekrény fiókjából a kulcsot. Hm, van itt Gin, Vodka, egy kevés Whisky és Rum. A gin tonikot eléggé szeretem, erre még két éve jöttem rá egy tunéziai nyaralás során. Kellemes volt a tengerre néző erkélyen ülni és iszogatni a kissé torkot maró, kesernyés folyadékot. Ezután sokszor csentem apa ginéből, sosem vette észre. A toniknak köszönhetően pedig nem nagyon látszott rajtam, hogy mit is iszogatok. Most - nem kell mondanom- nem bajlódtam a tonikkal. Egyszerűen magamhoz vettem a tiszta alkoholt és visszamentem a rezidenciámba. Az ágyamon rezgett a telefonom, de anélkül, hogy ránéztem volna a képernyőre elutasítottam a hívást. Nincs kedvem senkivel társalogni. Csak én voltam, a csoki és a gin. Arra emlékszem még, hogy ittam és elkezdtem táncolni. Megfeledkeztem a szőke srácról és minden más problémámról is. Zene sem kellett, beleéltem magam agyam muzsikájába. A fejemet ráztam izegtem-mozogtam és jól szórakoztattam magamat. Itt képszakadás. A legközelebbi emlékem, hogy Dotty felém magasodva kiabálja a nevemet. Nyűgösen, összehúzott szemöldökkel és csücsörített szájjal meredtem rá. A következő pillanatban egy hideg áramlatot éreztem. Leborított vízzel. Ez aránylag kitisztította a fejemet. Akkor már nagyobb bűnbánatos ábrázatot sikerült magamra varázsolnom. 

- Ez most komoly? Te részeg vagy! Holnap pedig iskola! - kiabált - Mi a franc bajod van, neked? - kelt ki magából, mire én egyszerűen sírni kezdtem - szuper, most meg bőgsz. Agyam eldobom. - forgatta meg a szemét

- Szakítottunk - zokogtam - vége az életemnek. Meg is halhatok. Meg akarok halni! Meg akarok halni - sikítottam sírva, Dotty keze az arcomon csattant, aminek köszönhetően sikerült összeszednem magam

- Ezért nem kéne ilyen fiatalon a szerelemmel foglalkozni - rágcsálta alsó ajkát - még gyerekek vagytok. És megtudhatnám miért szakítottatok, ha már itt tartunk? - ültetett le egy székre 

- Melody. Elmentem a randijukra, Melody pedig kiosztott, és igaza volt, bassza meg! Nath hazahozott mert sírtam aztán pedig beszélgettünk. Vagy valami ilyesmi. Aztán mondtam, hogy Melody nyert... vagy valami ilyesmi. Aztán én bejöttem ő pedig elment és én meg itt vagyok.. Aszem' - vakartam meg a fejemet 

- Ez egy csodás előadás volt. Gratulálok. Miért kellett ebbe alapból belemenni? Együtt vannak, te vagy a fölösleges harmadik. Semmiképp sem lehet happy end! Olyan balgák vagytok! - háborgott - Most lemegyünk és beléd tömök egy kiló kenyeret. Fel kell szívódnia az alkoholnak - töprengett

- Nem csak alkohol volt az - kuncogtam erőltetetten, nem értem miért akartam, hogy tudjon róla

- Már akkor tudtam, mikor bejöttem a szobádba... - húzta el a száját - de nincs túl nagy mennyiség abban az izében... Gyere - ragadott karon, majd felnyalábolt 

A konyhában aztán etetett mint egy kisbabát. Tényleg megettem közel egy kiló kenyeret. És egyre jobban lettem. Mármint úgy fizikálisan. Amúgy elmondani sem lehet, milyen ramatyul éreztem magam. Alig vártam a másnapot. Beszélni akartam Nathaniellel. 

Másnap fél órával előbb keltem mint szoktam. Készen álltam elmagyarázni Nathanielnek a dolgokat, és ha kell akkor Melodyit is képes leszek megölni, csak hogy eltakarodjon az útból. Próbáltam a leginkább jókislánynak tűnni. Kevés smink, és visszafogott öltözet. Ha szeret valakit az ember, akkor érte képes kompromisszumokra. Ha kell, Nathért én a hajamat is leborotváltatnám. Lehet, hogy azt mondják két tízen éves nem tudja, mi a szerelem, de én biztosan tudom, hogy szeretem őt. Egész éjszaka ezen gondolkodtam. Vissza akarom őt kapni. Elveszett vagyok nélküle. Mikor átléptem a suli kapuját első utam a DÖK-be vezetett, de ott nem találtam senkit. Lehet, hogy őt is megviselte ez az egész dolog? Lehet elaludt, most az egyszer. Beültem a termünkbe, és vártam, hogy Nathaniel belépjen végre az ajtón, de ez nem történt meg. Szuper, nem jött iskolába. A fizika miatt aztán bejöhettem hamarabb. Melody tökéletem kinézetével ült az első padban kihúzott háttal. Becsengő után az osztályfőnökünk lépett be a terembe, az ajtót maga mögött nyitva hagyta. Nincs itt a fizika tanár? 

- Gyerekek. Bocsánat, hogy egy kicsit elhúzom a fizika órára szánt időt.... - kezdte, de Castiel közbe kiabált

- Csak szépen lassan. Nyugodtan - vihogott

- Khm... szóval, iskolánknak tegnap egy nagy veszteséget kellett elkönyvelnie - mondta a megszokottnál mélyebb hangon, az én gyomrom pedig összezsugorodott - Tudjátok van egy Magyarországon található testvér iskolánk. Már régen jelentkezett egy kislány, hogy itt akar tanulni, de sajnos telt házunk volt. Nos, egy nagyon kedves diákunk tegnap este felhívott és közölte már nem akar nálunk tanulni, át akar menni a másik intézménybe. Azonnal értesítettük a magyar kisasszonyt a lehetőségről, hogy egy hónap múlva már jöhet is, de a diákunk szülei nagylelkűen magán géppel iderepítették az új diákot. Nem rég érkezett csak meg. Miután bemutatkozik el is megy minden bizonnyal aludni. Szóval rekordot állítottunk papírok intézése terén. Ismerjétek meg Kovács Amandát, ő az új diák, ő érkezett Nathaniel helyére. - hunyta le a szemét az osztályfőnök - gyere be, drágám. - intett az ajtó felé, mire belépett egy alacsony barna lányka 

- Micsoda - Sikította Melody, majd összeesett. 

43. fejezet

Sziasztok!

Kisebb (nagyon nagy) kihagyás után végre itt van a 43. fejezet. Lehet, hogy kiestem egy kicsit a gyakorlatból, ezért ha ez a fejezet egy kicsit gyatra lesz... Nagyon szánom-bánom előre is. Nagyon örülnék a visszajelzéseknek, ugyanis ezek elém tesznek egy képet arról, hogy milyen a blog. Szóval kommenteljetek!^^

Jó olvasást!

43. fejezet

Nehezen tántorogtam haza. Őszintén az egész fejemet üresnek éreztem. Csodálkozom, hogy nem ütött el valami út közben. A szívem hevesen dobogott egész idő alatt. Ez nem derülhet ki! Nath szülei mindkettőnket meg fognak ölni és a fiú még a DÖK elnöki posztját is el fogja veszteni, amiért óra közben voltunk ott és igazolást is adott. Melody megint másik téma, arról a kis.... lányról nem is beszélnék. Tuti őrjöngene és meg akarna tépni. Talán túl sok embernek mondtam el, hogy együtt vagyunk. De csak olyanok tudják akikben 100%-ig bízok és az életemet is odaadnám értük. Szinte beestem a bejárati ajtón, amit Dotty is észre vett. Riadtan szaladt oda hozzám és kérdezgetni kezdett, hogy mi bajom van. Szó nélkül mutattam meg neki az SMS-t amit elég sokáig elemzett. Még fel is kuncogott, de ahogy tudta kendőzte. A nappaliba vezetett és leültetett a kanapéra. Hozott egy pohár kólát, amit egyből megitatott velem. Őszintén jobban lettem tőle. Úgy éreztem az arcomba visszavánszorog a vér és végre éreztem az oxigént is a tüdőmbe. Dotty türelmesen ült mellettem és várta, hogy végre valahára kinyissam a számat.
- Ma... haragudtam Nath-re amiért... valamiért és nem szóltam hozzá - kezdtem a bevezetést - de neki elege lett ebből ezért egy ürüggyel elkéredztetett 6. óráról. A DÖK terembe mentünk, ahol ettünk és... sakkoztunk - mosolyodtam el halványan, mire Dotty felnevetett - az a baj, hogy ez az sms igazi. Ezek mi vagyunk. Nath elvesztheti miattam a családját és a posztját is! Igazolást adott amit tilos lett volna - fakadtam ki - akárki is küldte ezt látott minket és bizonyítéka is van! - kezdett túlcsordulni a könnycsatornám
- Odaadtad már a tanárnak az igazolást? - kérdezte a nagynéném
- Nem - törölgettem a szemem - nem volt alkalmam
- Add ide! - kérte én pedig engedelmesen a kezébe adtam. A nő apró darabokra tépte a lapot majd leporolta magát - ezzel meg is vagyunk. Leigazolom neked azt az egy órát - Egy gonddal kevesebb - simította meg a vállamat - Elmondod neki? - kérdezte
- Előbb Amber-nek...  - sóhajtottam - áthívhatom? - néztem a szemébe
- Persze. Én... megyek és találkozom Ronnal. El leszel egyedül? - kérdezte, mire aprót bólintottam

Fél órával később nyitódott a bejárati ajtó, amin Amber lépett be. Mert miért ne jöhetne be magától? Csengetni sem kell. Semmi gáz! Amint meglátott puffogni kezdett:
- Remélem valaki haldoklik! Félbe kellett hagyatnom a körmömet! Nézd! Csak a fele van kész! Mi volt olyan fontos? - dühöngött
Szó nélkül felálltam a kanapéról majd a kezébe nyomtam az üzeneteknél megnyitott telefont. Amber vagy 2 percig tanulmányozta, majd meglepetten felém fordult.
- Ezt hogy? - nyögte ki végül
- Valaki lefotózott minket ma... ha ez kiderül minden bukik! - adtam tudtára
- Nehogy elmond a bátyámnak! - fenyegetett mire én csak hitetlenkedő pillantásokat vetettem rá
- És aztán miért ne? - kérdeztem szórakozottan
- Ha ezt megtudja, soha többet nem mer szóba állni veled - vont vállat
- Nem tudom... de én nem hiszem - nevettem fel
- Ismerem 17 éve! Biztosíthatlak róla, hogy nem fog. - vigyorodott el - Ismerem! Osztoztam vele a magzattejen!
- Akarod mondani a magzatvízen? - kuncogtam, mire Amber vállon csapott
A lány egyébként úgy döntött nem megy vissza a manikűröséhez, hanem itt marad egy darabig, nehogy megforduljon a fejemben, hogy felhívom Nath-et. Jó, hogy bízik bennem. El sem lehet képzelni milyen szinten unatkoztunk, ezért végső elkeseredésünkben Sims-ezni kezdtünk. Érdekes volt. Csináltunk egy családot. Megsimsesítettünk engem, Ambert, Nath-et és Castielt is. Nath és Én jegyesek voltunk, Amber Nath tesója, Castiel pedig csak egy lakótárs, de ahogy elkezdtük a játékot, Amber (az igazi) befalazta Castielt és éhen halasztotta. Igazán kellemes kis játék volt. Aztán egy szuper kis ötlet jutott az eszembe. Örökbe fogadtunk egy barna hajú angyalkát akit egy kóddal felnőtté varázsoltunk majd őt is befalaztuk... mit ne mondjak: ő volt Melody. Miután minden ellenségünket megöltük különböző módszerekkel következhetett az igazi játék. A házunkat felnagyítottuk ezért bőven volt hely nekem, a jegyeskémnek és az 5 gyerekünknek. Hát igen... Amber kötelezővé tette, hogy újra és újra terhes legyek. Legnagyobb meglepetésemre a szöszi lány ragaszkodott hozzá, hogy a "barátaimat" is létrehozzuk, akik Jake és Joan voltak. Kajaszünet közben aztán megszólalt a telefonom, ezért a játékot berekesztettük. Nathaniel hívott.
- Vedd fel, de egy szót se szólj! - emelte fel mutatóujját a mellettem ülő lány
- Jól van na! Elsőre is megértettem, hogy ne mondjam el neki... - forgattam a szemem, majd felvettem a telefont
- Szia! - szóltam bele
- Szia. - válaszolt ő is - Hogy állsz a matekkal? - kérdezte vidáman
- Hát... ami azt illeti... még el sem kezdtem. DE előre tudom, hogy nem fog menni, szóval semmi gáz - nevettem fel
- Reméltem, hogy ezt mondod. 5 perc múlva ott vagyok nálad - jelentette be, mire elkerekedett a szemem - tudom, azt beszéltük, hogy te jössz, de otthon van anya
- Khm... jó... oké. Várlak! - hebegtem
- Olyan furcsa a hangod. Történt valami? - kérdezte - 5 perc alatt még kitudod dobni a pasit az ágyadból - nevetett
- Óh, nem kell ahhoz 5 perc - kezdtem el húzni az agyát
- Amúgy ki van ott? Jake? Vagy Joan? - viccelődött tovább
- Mindkettő - vigyorodtam el
- 5 perc és találkozunk. Csók! - elköszöntem én is, majd bontottuk a vonalat
- Na? Mit mondott? - kérdezte Amber kíváncsian
- Nemsokára itt lesz. Ergo, neked most takarodás van. Nem vagyunk olyan jóban, hogy csak egy kis délutáni csevejre átgyere. Gyanús lenne. - vontam vállat, majd a székről felrántva a bejárat felé zavartam - Nath balról szokott jönni, szóval menj jobbra. - mutattam az irányt
- De úgy kétszer olyan hosszú! - duzzogott a szöszi
- Majd kiengesztellek. Kapsz csokiiit! - kezdtem el neki gagyogni, mire fejbe vágott és elindult jobbra.

Nem sokkal később tényleg megérkezett Nathaniel. Kezében a táskájával, ami telis-tele volt matek cuccokkal. Mármint olyan cuccokkal, amik kellenek a matekhoz. Na, érti mindenki! Fehér inget, és farmert viselt. Haja gondosan belőve, ahogy mindig is szokott. Mikor meglátott elmosolyodott. A gyomrom egyből elkezdett zsibbadni és melegség árasztott el. Megkönnyebbült mosoly szökött az arcomra, és egy sóhaj kíséretében öleltem meg. Most erre volt szükségem. Nem csókra, csak egy jó hosszú ölelésre. A nyakát átkarolva csimpaszkodtam rajta mint egy pókmajom, ő pedig gondosan tartott. Elég hosszú időre volt szükségem, hogy el tudjam engedni. Végül csak sikerült.

- Szia - köszöntöttem
- Minden oké? - kérdezte minimális aggodalommal a hangjában
- Csak hiányoztál - vontam meg kislányosan a vállam
- Ennek örülök - nevetett fel, majd beléptünk az előszobába
Felmentünk a szobámba, majd helyet foglaltunk a szőnyegemen. Nath kipakolta a tanulnivalót, és belekezdett a magyarázatba. Mondhatom, nagyon lekötött... Általában inni szoktam a szőke fiú szavait, de most képtelen voltam rá. Visszatért az idegességem az sms miatt, és onnantól másra sem tudtam gondolni. Valami egyenlet megoldás volt a téma, de ezt sem nagyon vágtam...
- Érted? - kérdezte hirtelen, mire én konkrétan felriadtam
- .... Aha! - hazudtam - Kenem! - vigyorogtam
- Pff... azt sem tudod, mit beszélek - nevetett fel - Ennek a dolgozatodnak nagyon nem kéne négyesnél rosszabbnak lennie - húzta el a száját - van valami bajod. - mondta ki egyszerűen
- He? - kerekedett el a szemem
- Ismerlek, Lora! 2 éve barátok vagyunk. Minden mozdulatodat ismerem. Azóta bejössz, mióta randizni kezdtél James-szel - sütötte le a szemét
- Tessék? - néztem fel rá - hisz James 2 éve költözött el... - hitetlenkedtem
- Ja, akkor fogadtam meg, hogy összebarátkozom veled. Amikor először megcsókoltál... azt hittem, te is érzel valamit. Aztán jött Armin... Én meg hoppon maradtam. Melody kapott az alkalmon, és egyből lépett. Persze nemet mondtam neki... egy ideig. Aztán rájöttem, nem is olyan rossz. Összejöttünk, szakítottunk, összejöttünk, szakítottunk, összejöttünk megint. Aztán anyáék rájöttek, hogy járunk, és nagyon megörültek. Én meg... hát... nem akarok csalódást okozni. - szomorodott el
- Nathaniel... - másztam be az ölébe, mint egy kiskutya - soha nem csókolok meg senkit, csak úgy. Ha elmondtad volna, talán előbb rájövök, mit is érzek - kezdtem el puszilgatni, mire ő átkarolta a derekamat - Életemben először érzem azt, amit most veled. Úgy érzem, igazán, szívből vagyok szeretve, Gyengédségből, és nem gyerekesen. Neked köszönhetően felnőttnek érzem magam. Köszönöm - hajoltam oda hozzá és megcsókoltam. Visszacsókolt, aztán egy kis idő után elhúzódott
- De... mégis... mi a baj? - kérdezte meg megint
- Utálom Melody-t. - nevettem el magam. Nem hazudtam, bár nem is az igazat mondtam. a füllentés nem bűn!
- Ha ez megnyugtat... mindig rád gondolok, és alig várom, hogy vége legyen egy-egy találkának. - simított végig a hajamon - De most matek! Gyere!
2 óra gyötrelem után befejeztük a matek példák gyakorlását, és mindenki mehetett a dolgára. Illetve, előbb volt kettőnknek is egy kis közös dolga, de aztán Nathanielnek mindenképp le kellett lépnie, mert Melódiával mennek Shaket inni valami új édesség boltba. De cuki... Hm... lehet nem is lenne rossz nekem is elmenni. Azt mondják jó hely. Nem gondolkodtam túl sokat. Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam.
- Igen? - szólt bele azonnal egy hang
- Jakee, drága barátom. Nincs kedved egy shake-re? - kérdeztem jókedvűen
- Hadd találjam ki: hős szerelmes ott randizik a barna csajjal? - váltott unottra a hangja
- Fél óra múlva itt leszel? - kérdeztem
- Ki nem hagynám. Mocival megyünk ám!
- Imádat. Puszi - tettem le
Gyorsan a szobámba szaladtam átöltözni, és újra sminkelni, mert kicsit lekoptattam a reggelit. A hajamat lófarokba kötöttem, és készen is álltam. Amíg vártam Jake-re végig azt a bizonyos sms-t néztem. Végül arra jutottam, jobb lesz ha kitörlöm, és elfelejtjük ezt az egészet. Amelyik kutya ugat, nem harap. Nemsokára csengettek, és már indulhattam is. Nem volt olyan messze ez a shake-es cucc, szóval nem repült le a fejem a motorozástól. Hallelúja. Miután leszálltunk a motorról kézen fogva sétáltunk be az épületbe, ami pasztellrózsaszínre volt pingálva. Mire is számíthattam volna? A belseje is olyan volt mint a külseje. Minden cukorka színű volt, kis kerek asztalokkal, és egy pulttal. Krampusz bot oszlopok voltak mindenhol. Nem csak shake-et árultak, hanem zselés cukrokat, nyalókákat és egyéb hizlaló cuccokat is. Amíg Jake vett két innivalót, én kicsi zacskókba kezdtem el különböző édességeket pakolni. Vettem gumicukrot, Jelly Beanst, és még teniszlabda nagyságú cukrot is. Mit ne mondjak, nem egy olcsó hely... de ez van. Tényleg hangulatos. Még járnék is ide, de a tudat, hogy Melody fedezte fel... egyből elveszi a kedvemet. IGEN, gyerekes, de nem érdekel. Letelepedtünk egy asztalhoz, ahol nem azonnal vesznek észre, de azért észre vesznek. Cseles, mi? Nem fordulhat vissza. Még nem voltak itt, de idő kérdése volt, hogy ideérjenek.
- És... amúgy miért is kell itt lennem? - kezdett el beszélgetni
- Hogy nézne ki, hogy egyedül üldögélek itt? És azt se felejtsd el, hogy a barna úgy tudja, együtt vagyunk - vigyorogtam - szóval, ez egy randi - ittam bele epres italomba
- Oké. Megtudhatom mikorra várható a gerle pár? - kérdezte - estére programom van
- Nemsokára itt vannak. Mi dolgod van neked? Lecserélsz? - tettettem felháborodást
- Ami azt illeti... - kezdte volna el mondandóját, de ebben a pillanatban lépett be a szőkém... és a barna. Nathaniel mesélt épp valamit, Melody pedig minden szavát itta. Leültek egy asztalhoz, ami nem volt tőlünk túl messze, de még nem vettek észre. Nath felállt és a pulthoz lépve leadta a rendelésüket, majd az egyik kimérős édességes asztalhoz ment, és pakolni kezdett egy zacsiba. Persze, biztos Melódia enni is akar. De, amikor fizetett, az édességet a táskájába süllyesztette, és csak a két poharat vitte az asztalhoz. Úgy mustráltam, ahogy csak bírtam, és igen! Rám nézett. Először meglepődött, de aztán elmosolyodott. Kacsintott, és intett nekünk. Melodyra tévedt a tekintetem. Minket nézett. Megforgatta a szemét, felállt és mellénk sétált. Kék felsőt, és egy igen mini szoknyácskát viselt. Haja egy szintén kék csattal volt hátrafogva. Sminket szinte nem is viselt, csak szájfényt. Egy élvezet lehet megpuszilni így.
- Sziasztok - üdvözölt minket - mit csináltok ti itt? Nem olyan hely ez, ahová te járni szoktál
- Azért vagyunk itt, amiért ti. Megnézzük ezt az új helyet. Az én ötletem volt - válaszolt neki vigyorogva Jake
- Hát persze.... és meddig fogtok még itt lenni? - fordult felém
- Ameddig jól esik - mosolyogtam, ami közben Nath is oda ért hozzánk
- Sziasztok! - köszönt vidáman - micsoda meglepetés - nézett a szemembe
- Milyen kellemes - bólintottam
- Na, megyünk a helyünkre? - nézett Melody Nath-re
- Vagy itt is maradhattok - szóltam hirtelen
- Jó ötlet - nyugtázta a szőke fiú
- De még milyen jó - bólintott Jake, miközben meglökte kissé a lábamat
Jake mellém ült, Nath és a lány pedig velünk szemben. Jó mókának nézünk elébe!