20. fejezet
*Két héttel később*
Arminék már rég haza mentek. Nagyon jól elvoltunk. Armin nagyon kedves volt velem és kaptam tőle egy gyönyörű fehér-arany nyakláncot is. Alexyvel sikerült felvásárolnunk az összes közeli butikot. De van egy olyan érzésem hogy nem ez érdekel titeket.... Szóóóval... Arminnal még mindig járunk, és Joannal is még mindig félig járunk.. Tudom, tudom! Egy hülye liba vagyok.. Egy ribi... ribi.... ribizli! De nem tehetek róla.. Vagy de. Ja egyébként Alexyt és Violát sikerült megint összeboronálnom. Én vagyok a szerelem doktor! Csak magamat nem tudom meggyógyítani. Joan nagyon jól játszotta a langyit, és ki sem esett a szerepéből. De ugye Arminék sem maradhattak az idők végezetéig! Nekik is haza kellett egyszer menni. Ez a nap egy hete jött el. Mind a ketten (Joan, és én) ott álltunk a repülőtéren és készültünk az elköszönésre.
- Jó legyél pöttöm! Télen lehet, hogy ide ugrunk - borzolta össze Alexy a hajam
- Igyekszem a legjobb lenni - grimaszoltam - El is várom! - öleltem át kék haveromat
Alexy Joanhoz lépett, majd kezet ráztak. Aztán Armin jött oda hozzám.
- Hát... ez a hét is eltelt - fogta meg a kezem
- Nagyon úgy látszik - szontyolodtam el
- Naa! Ne csináld már! - ölelt meg - nem soká újra láthatjuk egymást - csókolt meg ráérősen
- Khm, khm! Nem kell még checkolnotok nyuszkók? - fogta meg a vállam Joan
- Grrrh! - szórtam villámokat felé
- Igaza van! - Nézett a nagy táblára Alexy - gyere tesó! - intett Arminnak
Armin bólintott egyet, majd Joanhoz fordult. Gyorsan kezet fogtak.
- Örültem a talinak Cunii! - rázta a kezét - Háj Alexy! - biccentett az említett felé
- Jók legyetek! - töröltem meg a szemem.
5 perc múlva már nem is láttam őket... Átmentek a kapun.
Teljesen leszontyiztam miután Arminék elmentek úgyhogy Joan kitalálta hogy este elvisz bulizni. Mit veszíthetek? De most komolyan egy buli? Mit veszíthetnék? Hát rengeteget... Na mindegy is! Jó ötletnek tűnt, úgyhogy rábólintottam. Teljes harci díszben álltam mire Joan megérkezett. Egy közeli helyre mentünk. Sokan voltak, de még nem fojtogatóan sokan. Joan hozott nekünk inni (nem éppen alma levet). Lehúztam. Vodka-martini. Egyből jó hangulatom lett tőle. Egész éjszaka táncoltam.. táncoltunk. Csak úgy csúsztak le a torkomon az adagok. Joan nagyon jó fej volt. Sokat hülyültünk. Az egyik szám végén szembe állt velem. Nézett. Én is őt. Mélyen a szemébe néztem. Jól éreztem magam. Megcsókoltam. Szenvedélyesen, és bódítóan. visszacsókolt.
- Anyáék nincsenek otthon. Gyere! - kezdtem el húzni magam után.
Gyorsan haza értünk. Lerúgtam magamról a tűsarkút. Felvezettem a szobámba. A lépcsőn felfelé végig csókolgatott. Féltem, hogy leesünk. Az ölébe ugrottam. Ő erősen tartott a combomnál fogva. Nekiestünk az egyik ajtónak de nem nagyon zavart minket. A nyakamat kezdte el csókolgatni. Beértünk a szobámba. Túl nagyot sikerült rajta löknöm ezért elestünk.
Felé térdeltem. Ő elkezdte simogatni a combomat. Egyre feljebb haladt, egészen a fenekemig. Felnyögtem. Élveztem azt, amit csinált. Kioldotta a ruhámat. A nyakamtól egészen a mellemig jutott a szájával. Megfogta a csípőmet és megfordított. Én voltam alul. A hasamat kezdte el csókolni. Feljebb emelkedtem. Levettem róla a pólóját. A kockáit kezdtem el simogatni a kezemmel, aztán pedig a nyelvemmel. Elkezdte rólam lefelé húzni a comb fixet. Nem ellenkeztem. Megcsókoltam. Joan felállt, majd felkapott engem is. Az ágyhoz ment. Közben végig a fül tövemen csókolt. Lassan lekerült Joannról a farmerje. És akkor megtörtént. Bennem volt. Elkezdett mozogni. Egy kicsit fájt, de élvezetes, és bódító volt. Nem voltam annyira részeg, hogy ne emlékezzek rá. Reggel nagyon megijedtem amikor felfogtam, pontosan mi is történt. Hát igen... A "friss pasim" elvette a szüzességem... Nem mondom, hogy ez a szűzesség dolog olyan fontos nekem.. Hiszen.. Az emberek nem számolják, hogy életük során hányszor fekszenek le bárkivel is.. Miért olyan különleges az első? De azért fura volt.
Lassan itt az Augusztus közepe. Fél hónap és suli. Éppen a shoppingolásból sétáltam hazafelé amikor a kapunkban egy rendőr autót láttam meg. Befutottam a hatalmas kovácsolt vas ajtón. Meglepetésemre még több rendőr autót pillantottam meg. Szent isten! Mi lehet itt? Aztán az ajtóra esett a tekintetem. Egy rendőr éppen Apát hozza ki. Bilincsben?????????? Rögtön őket követte Anya ugyan így. Bilincsben. Könnybe lábadt a szemem. Oda futottam. Mikor Anya rám pillantott el kezdett zokogni. Mi folyik itt? Oda szaladtam hozzájuk, de rögtön megállított két rendőr.
- Nem szabadna itt lennie, kisasszony! - ripakodott rám az egyik
- Én Lora Michigan vagyok! Conrald Michigan és Verona Michigan lánya. Mi folyik itt? - kérdeztem azzal a hülye gombóccal küszködve a torkomba
- Adócsalás. - mondta flegmán a rendőr - nem véletlen lett ilyen házatok... Nem tűnt fel? - kérdezte lenézően
Úr isten! Adócsalás? Ez tényleg igaz lenne? Anya és Apa adót csaltak? Ezt nem hiszem el! Ez nem történhet meg velem! Lehetetlen!
*Újabb két héttel később*
Igaz volt! Tényleg adót csaltak. Börtönbe kerülnek. Én meg költözhetek a szétszórt, kelekótya keresztanyámhoz. Ő egy kis kertes házban él. Szeretem meg minden... De nem tudom milyen lehet vele élni... Tartanom kell magam. Nem szabad szétesnem. El árverezik a házunkat, és az autónkat is. Anyáéknak még így is egy rahedli pénzük van... De ez sokkal kevesebb mint amennyit az adócsalással szereztek. Összepakoltam a bőröndömbe és kiléptem a házból. A költöztetők már elvitték a bútoraimat, és a legtöbb ruhámat. Csak egy bőröndnyi van most nálam. Irány Dotty néni! Azt mondta várjam meg az út szélén és ő majd felvesz.
Új életet akarok kezdeni! Beszüntettem a kapcsolatot Nattal, Casttal, Joannal, Arminékkal és mindenkivel. Egyedül Rosa az akivel beszélek Vilu, és Lisander. Ők azok akiket meghagytam a régi életemből. A hajamat befestettem barnára. Így még jobban bele olvadok a környezetembe. Nem akarok feltűnést. Dotty néni felvett. Neki is barna haja van van vagy 50 kiló és alig múlt 35éves. Nagyon csinos, és szép. Nem értem miért nem ment soha férjhez.. Egy egyszerű kisautóval parkolt le mellettem.
- Ez neked út széle? - kérdezte mosolyogva
Halványan elmosolyodtam majd beszálltam mellé.
Jajj kincsem! Idővel jobb lesz! Csak győzd kivárni - nézett rám szomorúan, majd hirtelen elkapta mind a két csuklómat és megnézte őket. Jó alaposan - Hú! - könnyebbült meg - még sehol semmi heg! Nincs minden veszve! - csapott a kormányra ami ettől elkezdett dudálni.
