32. fejezet

32. fejezet

Amber kinyitotta a szobája ajtaját. Hatalmas belmagasság, mályva színű falak, hatalmas francia ágy visszafogott baldachinnal. Szekrény nem volt a szobában, így feltételezem, hogy gardrób is tartozik a rezidenciához. A fésülködő asztal tele volt sminkcuccokkal. Ölni tudtam volna a sok termékért, amit láttam. Az éjjeliszekrényen magazinok voltak, és egy dokkoló. Beléptünk az ajtón, és helyet foglaltunk a hatalmas bolyhos szőnyegen, ami puhább volt, mint az ágyam. Durva. Azt hittem kényelmes ágyam van. A chipset és a kólát (amit felhoztunk) középre raktuk. Elég sok ideig ültünk csendben, míg nem Amber törte meg a hallgatást:
- Lora! Rosszul vélekedtem felőled. Nagyon hálás vagyok, köszönöm! - kezdett el könnyezni - nem lehetne, hogy elölről kezdjük?  - kérdezte félénken
- Megtisztelnél. - mosolyogtam rá biztatóan - Lora Michigan, örvendek a találkozásnak - nyújtottam felé a kezem, Nathra pillantottam, aki mosolyogva figyelt minket
- Amber Smith - nyújtotta ő is a kezét - részemről az öröm - mosolygott félénken, majd kezetráztunk
- Na! - szólt közbe Nathaniel - most hogy már mindannyian ismerjük egymást... mit csináljunk? - kérdezte mosolyogva.
A testvérpáron a megkönnyebbülés, és a felszabadulás volt felismerhető. Nevetgéltek, viccelődtek és minden olyan dolgot csináltak, amit egy testvérpár csinál.
- Felelsz vagy merszezzünk! - vetette fel Amber
- Hárman? - kérdezte Nathaniel
- Miért ne? Ha csak nem akarod Anyáékat beszervezni.. - nevetett fel a lány
- Végül is... Miért ne lehetne hárman játszani? - néztem a fiúra
- Oké, nekem jó. - emelte fel Nath védekezően a kezét
2 Perc múlva már egy üveg volt a kör közepén, a kaják helyett.
- Ki kezdjen? - kérdezte Amber
- A vendék - mutatott rám Nathaniel
Megfogtam az üveget és pörgettem. A szőnyeg kis kiálló cuccai miatt nem kellett túl sokat várni, hogy megálljon. Amber és köztem.
- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem
- felelek
- Hm.. Meséld el életed legcikibb sztoriját - vigyorogtam
- Fhú... tavaly nyáron történt. A tengerparton voltunk Nathhel. Ő elvolt, egy könyvet olvasott, én ellenben majd meghaltam unalmamban. Elindultam hát, felmérni a terepet, és checkolni a felhozatalt... ha érted. Láttam egy srácot, aki elég helyes volt. Dakota. Szóba elegyedtem vele. Ő behívott a vízbe, és azt mondta megtanít szörfözni. Persze azonnal elfogadtam a felajánlást. Hülye lettem volna visszautasítani - mesélte. Nath pedig már ekkor nevetett - A vízben voltunk. Én a szörfdeszkán álltam, ő pedig tartott. Talán túlságosan is biztos helyen.... mindegy. Jött egy nagyobb hullám, nekem pedig az egyensúlyomnak annyi volt. Leestem. Azzal nem lett volna baj, de a hullám levitte a fürdőruhám melltartóját, úgy, hogy meg sem találtam. - temette a kezébe arcát Amber, én pedig már ugyan úgy nevettem mint Nath - A szörfdeszkával a mellkasomon sétáltam oda Nathhez... Mindenki engem nézett - fejezte be a szorit. - Én pörgetek - fogta meg az üveget - Hm.. Nath és Lora. Megint Lora ad feladatot
- Felelsz vagy mersz - vigyororogtam
- Merek - vigyorgott vissza Nath
- Rendben, Dobd fel az ottalvós bulit. Szerezz valami piát - nyújtottam ki a nyelvem
- Azonnal. - állt fel, majd elhagyta a szobát
- Tényleg megcsinálja? - fordultam Amberhez
- Még jó! Ez a feladata. - kacsintott - amúgy is anyáék a másik szárnyban vannak - legyintett - észre sem veszik majd
Egy kis idő után Nath lépett be az ajtón. Kezében Pezsgő és egy üveg ballentine's-t. Jól választott.
- Oké, teljesítetted a kihívást - kacsintottam - először egy kör pezsi! - mosolyogtam angyalian, mintha azt mondtam volna, hogy almalevet iszunk.
- Én is így gondoltam - mosolygott a szőke srác. Pohár híján egymás után ittunk az üvegből. Nagyon finom pezsgő volt. Talán ilyen jót még nem is ittam sohasem. - Én jövök - tette le az üveget
- Lora és én - állapítottam meg - nos.. felelsz vagy mersz - nézett rám
- Felelek - nyúltam a pezsgőért, hogy még egy kortyot ihassak
- Mi késztetett arra, hogy elmondd azt amit vacsora közben megtettél? - kérdezte komolyan
- Nem is tudom. Egyszerűen jött minden magától. Őszintén azt hittem, nem hagyom el élve a házat ezek után... Erre? Talán kicsit büszke vagyok a tettemre. - mosolyogtam halványan
- Mi is... - mondta halkan Amber - pörgess - adta a kezembe a flakont

- Hmm... Lora... mit is kéne megtenned? - nézett rám csillogó szemekkel Amber. A ballentine már alig volt a negyedéig. Mindhárman spiccesek voltunk már. - Smároljatok. - csuklott egyet
- Smároljunk? - néztem rá kikerekedett szemekkel
- Jól hallottad. Hacsak nem akarod levenni a pulcsidat is... Ami alatt már csak a melltartód van - vigyorgott. Igen, egy pár cuccom már  zálogban volt
Nathanielre néztem, az engedélyére várva. Ő egy aprót bólintott. Közelebb hajoltam hozzá, majd számat az övére tapasztottam. Visszacsókolt. Inkább a pulcsit vettem volna le! Az egész testemet átjárta ez az áramütésszerű érzés. Beleborzongtam az érzésbe. Nagyon jól csókolt. Kellemesen gyengéd volt, de mégis volt benne némi erő is.

Hirtelen eltávolodtam tőle. Azt hiszem ezzel együtt is teljesítettem a feladatot.

- Gratu! - tapsolt Amber - Megint te jössz! - Nathra néztem aki a fejét dörzsölte mosolyogva

- Pörgetem már, nyugi. - pörgettem meg a már jól ismert üveget - Nath és Amber - néztem fel

- Oké Nathaniel Smith - nézett rá húga - felelsz vagy mersz 

- Merek. Aszem' - nézett zavartan a srác

- Vetkőzz, kedves - kacsintott - Tarts nekünk bemutatót! - tapsolt, amibe én is beszálltam. Amber mellé ültem helyet adva Nathnek. 

- Nem gondoljátok, hogy egy kicsit furán néz ki, hogy Amber a húgom... és előtte... szóval... értitek... - hebegte zavartan

- Neeem! - szólaltunk meg egyszerre Amberrel, Nath pedig elkezdte. Levette a nyakkendőét, és kigombolta az ingét is. Borzalmas durván kockahasa van. Egyből átváltott az arcszínem vörösre. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ad a testére... 

- Oké, oké! Ennyi elég  - nevettem zavartan, mire Nath visszagombolta az inget, a nyakkendőt pedig maga mellé tette.

- Utolsó kör? - emelte fel Nathaniel a már majdnem üres whiskey-s üveget, mire két bólintást kapott. 

Hajnali 3 felé a szőke fiú átment az ő szobájába. Mi Amberrel még beszélgettünk egy kicsit. Meglepett, hogy van közös témánk, pedig rengeteg volt. Nem is különbözünk mi annyira, mint amennyire mi azt gondoltuk. Furcsa. Eddig nem igazán szerettem Ambert, és ő sem engem... Erre? Lehet nem is leszünk olyan rosszba? Nemsokkal később a lány elment fürdeni, én addig átmentem Nath szobájába. Kopogtam, és egy "bejöhetsz" felszólítás után be is nyitottam.

- Halihó! - köszöntem neki mosolyogva. Nath egy macinaciban ült félmeztelenül  az íróasztalánál, és írt valamit. A szobája elegáns és letisztult volt. Sehol egy porszem. Az ágya szépen megvetve. 

- Szia. - köszönt ő is mosollyal az arcán - Még nem alszotok? - kérdezte

- Mint ahogy te sem.. Amber most fürdik - nevettem - mit csinálsz? - mentem közelebb hozzá, és a vállára tettem a kezem. Hú de kemény keze van... 

- Egy novellát írok. - mutatott a füzetre zavartan - khm... Kint a melltartód... - mutatott a kicipzározott pulóveremre

- Talán zavar? - léptem el tőle, és az ágya szélére ültem - Emlékszel... hogy nem a mai volt ez első közös csókunk? - kérdeztem tőle mosolyogva 

- Hogy is felejthetném el... még év elején.. - állt meg előttem

- Sosem beszéltünk róla, nem is beszéltük meg, hogy miért volt... - húztam el a számat

- Nem akartam közéd és Armin közé állni, ennyi az egész - kapta el a fejét - és gondolom... neked nem is jelentett semmit, ezért nem akartam rád tuszkolni, hogy beszélj róla...

- És ha jelentett? - néztem fel rá

- A válaszom: Egyáltalán nem. - mondta hirtelen mire értetlenül néztem rá - Egyáltalán nem zavar.. - jaaa! Leesett oké! 

Nath még közelebb lépett, majd az ágyra döntve fölém magasodott. Éreztem szíve heves dobogását, és gyorsabb lélegzetvételét. Tarkóját megfogva kezdtem el magam felé húzni amikor:

- Lora?! - hallottam meg Amber hangját