34. fejezet

34. fejezet

- És még ezek után azt mondja, hogy hajlandó lett volna kibékülni velem! - magyaráztam Rosanak a telefonba már egy órája a történteket
- A paraszt! Hogy tehették veled amit tettek? Ez annyira nem rájuk vall. De még hogyha Armin képes is lenne ilyenre... Alexyből nem nézném ki. - gondolkodott - Várjunk csak! Akkor ti most együtt vagytok Nathhel? - kezdett el kuncogni
- Azt hiszem... De nem beszéltünk róla, hogy mégis mi a szitu pontosan.. Tudod Rosa, soha nem voltak egyszerűek ezek a dolgok! - nevettem fel
- Apropó egyszerűség! Képzeld! Anyáéknak hiányzom, ami azt jelenti, hogy ha letelik ez a félév, akkor.... - hallgatott el a hatás kedvéért - ...visszamehetek a Sweet-be! - ujjongott. Ez a hír engem is feldobott.
- ÚRISTEEEN - visítottam - annyira király! Úristen! Ezt el sem hiszem! - mosolyogtam a könnyeimmel küszködve - Kibírjuk valahogy! Fél lábon is akár! - mosolyogtam - basszus! Már ennyi az idő? Mennem kell, Rosa! - búcsúzkodtam
- Mi dolgod van neked vasárnap délelőtt? - csodálkozott barátném
- Tanulni kék'! - váltottam hangnemet játékosan - ma a könyvtárba tanulunk Nathaniellel. - magyaráztam meg
- Áhhh - esett le neki - jó szórakozást abban a KÖNYVTÁRBAN - hangsúlyozta ki
- Tényleg a könyvtárban leszünk! - szabadkoztam
- Igeeen, és TANULNI is fogtok!
- Semmi baj Rosa, majd kinövöd! Lépek, bye. - tettem le a telefont

Gyorsan a szekrényemhez lépkedtem, és kikaptam belőle egy az alkalomra megfelelő szettet. A hajamat összekötöttem egy masnival és úgy aránylag készen is álltam az indulásra.

A táskámba beledobáltam a matekcuccomat, és a kémiát... na meg 2 csokit, és szőlőcukrot. (Tudom, könyvtárban nem eszünk!) Dotty 2 napja nincs itthon, mert valami megbeszélése van Finnországban (?) és oda kellett mennie. Nyilván. Gondosan bezártam az összes létező ajtót és ablakot a házban, mert nem szerettem volna, ha valaki bejön amíg nem vagyok itt. Olyan logikusan gondolkodom! Az órámra pillantottam, ami jelezte, hogyha nem sietek akkor nagyon el fogok késni. Könnyű léptekkel indultam el az északi-könyvtár felé, ami nem volt olyan messze tőlem, hogy buszra száljak. Amúgy is olyan jó illatú az eső utáni levegő (éjjel esett). Jó kedvvel tölt el, ha a kisebb pocsolyákba beleléphetek, és ez most lehetséges volt, ugyanis hál' istennek a sortomhoz bakancsot választottam. Tudom, megint a penge logikám az oka!

Két saroknyira voltam a célállomástól, amikor valaki megszólított:
- Helló, Lora! - köszönt gúnyosan. Megpördültem a tengelyem körül, ugyanis a hang a hátam mögül érkezett. Fekete haj, rikító kék szemek, feszes eléggé lehúzott farmer, egy bő kapucnis felső, és supra cipő
- Minden nap találkozom valamelyik ikerrel? - forgattam a szemem - Na mi van? Átcsaptál swag-be? - néztem rajta végig feltűnően mégegyszer - Nem mondanám, hogy annyira illene hozzád, de semmi közünk egymáshoz, úgyhogy nem is izgat. - mosolyogtam - Na szia, örültem. - intettem neki, majd folytattam VOLNA tovább az utam, ha meg nem állít. Illetve vissza nem húz a karomnál fogva. Aucs.
- Engedj el! - sziszegtem dühösen
- Különben?  - Emelte levegőbe egyik szemöldökét a fiú
- Sikítok? - kérdeztem bizonytalanul
- Ugyan. Meggyőző tudok lenni. Az emberek egy szerelmes párocskának fognak minket nézni.
- Armin.... kérlek! - néztem rá könyörgő tekintettel
- Beszélnünk kell, baby! - kacsintott
- Aha. Gondolom a múltkor is beszélgetni akartál velem - néztem fel rá mérgesen
Armin megfogta a másik csuklómat is és a falhoz nyomott. Szemei méregről tanúskodtak. Egy pillanatra az igazat megvallva azt hittem talán meg is üt. Nem értettem mi volt ez a hirtelen váltás nála. Legvégső elkeseredésemben az adu ászt vetettem be

Rávetődtem és megcsókoltam. Ez elterelte annyira a figyelmét, hogy ellökhessem, és elfussak. A csók gyors volt, és kissé követelőző, de ha ezt nem teszem meg... akkor tuti sehogyan sem tudtam volna engedésre bírni. De nem is ez zavart a legjobban... Hanem a gyomromban az a kicsi kis rengés ami a cselekedetemet követte.... igen, basszus a pillangók! Nem törődtem tovább vele, mint 5 másodperc. Hazáig futottam, kettesével vettem a lépcsőfokokat az emeletig. Beszaladtam Dotty szobájába.... aki nem volt otthon. Nagyszerű. Bementem a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Nem foglalkoztam a külsőmmel. Leültem az ágyamra, kifújtam magam, majd egy beszédgyakorlattal (Igen egy beszédgyakorlattal) bepörgettem az agyamat, hogy értelmesen tudjak beszélni. A telefonomat a kezembe vettem, majd Nathaniel nevénél végig húztam az ujjamat. (Jepp, felhívtam) 

- Szia Lora! Hol vagy? - szólt bele halkan, mire rájöttem, ő bizony a könyvtárban van

- Bocsi... De a mai nap nem jó... - húztam el a számat - sajnálom hogy felrángattalak - temettem a fejemet a tenyerembe

- Semmi baj... de... olyan furcsa a hangod - folytatta - minden rendben? - kérdezte

- PERSZE! - kiáltottam kissé magas hangon a telefonba. Szép munka - Khm... tényleg nincs semmi baj - suttogtam lesütött szemmel

- Tudomásul vettem. Szia. - tette le a telefont

Azt hiszem magamra haragítottam az embert, aki kitartott és elviselt. Idióta vagyok. Körbenéztem a szobámban. Megakadt a szemem, régi szerelmemen, az xbox-on. Már közeledtem felé, hogy bekapcsoljam de aztán bevillant pár emlékkép a fejemben. 

A kontrollert ahogy volt eldobtam. Körbenéztem. hmm... alcsizzunk!-csillant fel a szemem. az ágyamhoz siettem és úgy ahogy voltam beleborultam, és elaludtam. Nem tudom mennyi időre húzott magába az álomvilág, de azt tudom, hogy tudtam volna még aludni, de valaki ráfeküdt a csengőre és megállás nélkül nyomogatta... És ebben az a legrosszabb, hogy nem az utcai csengő szólt hanem a bejárati. Ergo, valaki bemászott a kerítésen (?). Le lépkedtem a lépcsőn, majd az ajtóhoz vonszoltam magam. Lehet kissé elhamarkodtam, de egyből kitártam. Két mérges zöldes szem nézett rám. Amber. 

- Szarul nézel ki! - jött be mellettem az ajtón

- Kösz... - sziszegtem

A konyhába mentem, Amberrel tudomást sem véve. Egy tálba gabonapelyhet tettem, és enni kezdtem. De kissé zavart, hogy a szőke folyamatosan pesztrált szemeivel. 

- Mi van? - csaptam le a kanalamat a pultra

- Nathaniel miattad ideges! Elmondása szerint leráztad. - magyarázta

- Ajj... félreértette egyszerűen csak elaludtam, és nem volt erőm készülődni - hunytam be a szemem

- Aha, szóval szempillaspirálba, szájfénybe, és pirosítóban alszol. Pizsiként pedig egy farmersortot használsz, pólóval és pulcsival nehogy megfázz -vigyorgott rám azzal a "nyertem" fejjel

- ...... - ennyi jött ki a torkomon

- Elmondanád mi történt? - csapott az asztalra

- Armin... - suttogtam

Amber szeme elkerekedett. Jól sejtettem, tudja a pincés sztorit. 

- Mit csinált? - futott oda hozzám, majd vizsgálni tetszett

- Elfutottam tőle... - adtam magyarázatot - semmit nem csinált. -nyugtattam

- biztos? - méregetett -oké. DE ha csinálni mer veled valamit, velem és Nathaniellel gyűlik meg a baja! - fenyegetőzött mire aprót bólintottam

Amber kb. 2órát maradt nálam aztan lelépett, mondván nem csak én vagyok a világon, ne gondoljam hogy mégis... köszi.

A TV-t bambultan néztem és elmerültem az elmémben amikor megszólalt a csengő....

Sajnálom, de most baromi rövid lett ez a rész.... próbálom hozni a részeket de a suliba szivatnak de nagyonxDD tanulas, tanulás, tanulás. Love this. Köszönöm hogy olvastad, bye!:3