Novella

Ez életem második novellája. Az elsőt nem publikáltam sehol, és nem is fogom. Ezt ellenben megosztottam. Az ok pedig a következő: Boldog születésnapot szeretnék kívánni itt is az egyik legjobb barátnőmnek. ♥B.! (Ez a történet nem függ össze a sztorival)

Az idő már kezdett tavaszodni. Nem kellett magamra szenvednem a meleg nagykabátom, elég volt egy bőrdzseki is. Fekete csőnadrágot, és egy szürke-rózsaszín csíkos blúzt vettem fel, a kedvenc fekete tornacipőmmel.
- Nagyszerű! - szemléltem magam - pont egy szürke kisegérhez való! - vigyorogtam a tükörképemre.
Természetesen nem hiányozhatott a smink sem rólam, hiszen a bőröm mindig ki van pirosodva. Fekete szemceruza, spirál, és persze a nude rúzs. Tökéletes. Mostmár legalább nézek ki valahogy! A hajammal kezdtem el foglalkozni. Megemeltem itt-ott és arra jutottam, hulljon csak a vállamra loknikban. Felkaptam a székemről az iskolatáskámat, majd bevágtam magam után a szobaajtómat. Ez vagyok én Judy Winter, a 8. osztályos lány, akinek össz-vissz két barátnője van, és mindenki más lenézi.
- Szia Anya! Elmentem! - kiabáltam be anyának a konyhába, majd egy puszit dobva kisiettem a bejárati ajtón.
Mi ez a dohos levegő? Mintha július lenne... Nem úgy volt, hogy csak tavaszias az idő? Tegnap esett az eső.. Jó az illata. Szeretem az eső illatát. Gyalog indultam el az Általános iskola felé, ahová járok. Utálom a tavaszt! Minden ember imádja ezt az évszakod, de én gyűlölöm! Itt is egy példa. Április 16.-a és melegem van. Milyen ez már? Ma még 2 TZ vár rám. Ebben a napban semmi nem lehet jó! Hacsak nem... Hagyjuk, ez lehetetlen. Hiszen ő hétköznapokon tőlem 200 Km-re van koliba! Elhessegettem a gondolataimat, mielőtt túlságosan is belemélyednék, és inkább a vadi új fülhallgatómmal dugtam be a fülem és kezdtem el hallgatni a kedvenc zenéimet. Ma van a születésnapom ugyanis, és többek között ez a vadi új füles fogadott az íróasztalomon mire felkeltem. Ki az az ember aki a születésnapja ellenére is utálná ezt a napot? Hát én! És még csodálkozom, hogy utálnak a velem egykorúak... Lassan az iskolához értem. Újszerű épület... legalábbis kívülről annak látszik. No comment. Inkább a belsejéről nem beszélek. Emberek sorakoztak az udvaron. Mindenki csoportokba verődve beszélgetett. Én lassan ballagtam oda a hátsó udvaron lévő padhoz, majd levágtam magam koránkelő barátném mellé.
- Jó reggelt Suzy! - mosolyogtam rá fáradtan
- Judy! Már vártalak. Boldog szülinapot! 15lettél! Senki ne mondja h fiatal vagy a fiúkhoz! - nyújtott át egy kis tasakot. Mosolyogva vettem át tőle, de előtte még oldalba vágtam. Egy MAC rúzs, és egy telefontok. Imádom. Éppen az új szerzeményembe illesztettem a telefonomat amikor egy újabb csomag esett az ölembe. Megérkezett Margaret. Hátranéztem rá, majd dobtam neki egy puszit. Levettem a szalagot megszemléltem a logó betűtípusát majd kinyitottak a kis zöld dobozt, ami egy szépen belehajtogatott lakat alakú láncot rejtett.

Mosolyogva sétáltunk be a terembe ahol Denis éppen egy másik osztályba járó barna lánnyal flörtölt aki a Loretta névre hallgat. Egyesek szerint már régen benne van a dolgokban... Én is ezen a véleményen vagyok. Mit sem törődve velük sétáltam a helyemre, és vágtam le magam. Az ablakon kifelé bámulva azon gondolkodtam, vajon miért nem igazoltattam le ezt a napot? Anya megengedte volna, hiszen "olyan sápadt vagyok". Nekem is járna egy nap pihenés! Ehelyett itt ülök a büdös osztályterembe, arra várva, hogy belépjen rajta a töri tanár és levágjon elénk egy témazárónak keresztelt borzalmat, amit ő is csak atlasszal tudna megcsinálni. Mindegy. Elkezdett cseperegni az eső. Ez a nap már tényleg nem lehetne rosszabb... Jólvan, gazdagabb vagyok pár tuti dologgal, de minden más a napom ellen szól. Lehangoló. Az ég mostmár szürke. Hol lakok én, hogy ilyen hamar változhat az időjárás? Bukóra nyitottam a mellettem lévő ablakot, és beleszippantottam az immár hűvösebb áprilisi levegőbe. Nem élvezhettem sokáig ezt, ugyanis berontott a terembe a tanár, és ahogy megjósoltam már pakolta is szét a lapokat. Végigfutottam. Nagyszerű! Legalább a Pitagorasz-tételt nem kérdezi. A tanár leült a székére, majd mindenki csendben elkezdte a munkát. Annyi papírzsepi cserét még keveset látott az emberiség amit mi összehoztunk, de a tanárnak még csak gyanakvó szándékai sem voltak. Nem is lett olyan rossz ez a gyötrelem.

Éppen kajaszüneten igyekeztünk a tömeg előtt a büfé felé, amikor Annabell lépett elénk
- Judy! Ne hidd hogy nem látom, hogyan nézel Matthew-re! - suttogott vészjóslóan - ha így folytatod nagy bajban leszel!
- Mondtam már, hogy nem érdekel Matthew! Mit nem értessz rajta - forgattam a szemem - a helyedben nem miattam aggódnék, hanem az uncsija miatt - kacsintottam - "majdnem semmi rokoni kapcsolat" - kerültem ki, és mentem tovább a büfé felé
Lassan vonaglottunk a sok ember között, hogy megkaphassuk szendvicseinket amikor Margaret megkocogtatta a vállam
- Mondd! - pillantottam hátra, hogy a szemébe nézhessek
- Csak az érdekelne... hogy hogy vagytok..... - nem hagytam befejezni a mondandóját, közbevágtam
- Hagyjad már! - nevettem - minden ok! - bólintottam majd kikértem a 3 sonkás, mindennel telepakolt szendót. Hízzunk amíg lehet! Nyáron go edzeni a Pearl-fitness-be. Vízen és zabon fogunk élni!

Miért nem lehet a kajaszületet 5 perccel tovább tovább húzni? Mire leülnél enni, már mehetsz is órára... ahol éppenséggel újabb TZ-t fogunk írni. Szeretem az iskolámat!

Délután, miután elkönyveltem egy hármas föcit kifelé tartottam alone-ban a suliból (ugyanis a lányok még benn maradtak) amikor egy ismerős alakot pillantottam meg a suli előtt. Farmert, szürke pólót, és kékes cipzáras pulcsit viselt Ray Ban napszemüveggel a kezében egy szál rózsával. Már akkor olvadtam amikor csak megláttam. De hogy ki is ő? A mindenki előtt titokba tartott barátom, akivel nemsokára 1 éve boldogítjuk egymást. Nem vártam ma... hiszen gimiben kéne lennie, miért van itt? Körbenéztem. Minden szem rászegeződött. Ilyet még soha nem láttam. Ennyire nagy szám lenne? Miről beszélek? Igen is nagy szám! Őszintén, el sem tudom képzelni, hogy hogy áll velem szóba, de arról nem most fogok beszélni... Hirtelen felpillantott a srác, majd elmosolyodott, és elindult felém. Ahogy közeledett felém oldalra néztem. Loretta úgy vigyorgott mellettem... hát... mint reggel mikor Denissel volt elfoglalva. Első ránézésre azt hinném, azt hitte a lány felé igyekeznek, de nem. Pár pillanat múlva megállt előttem, átadta a rózsát és átölelt.
- Boldog születésnapot, Judy Winter. - hajolt közelebb majd gyengéden megcsókolt.