Nathaniel békésen aludt, az irománya fölött. Szőke haja kesze-kuszán állt... Biztosan nagy fejtörést okozott neki a dolog amivel foglalkozott. Szempillái ívesen zárták össze lakatszerűen a szemhéját. Az órára pillantottam, ami tíz órát mutatott. Nem ment iskolába.. vajon tudatosan, vagy az álmosság lett rajta úrrá? Rosszat álmodtam. Homályos az egész történet. Egy labirintusban voltam ahol akárhogy próbáltam nem menekülhettem meg. Mikor át akartam törni a cserjéken, kőfallá vált az egész, és az emberektől, akiktől a segítséget vártam csak hallgatást kaptam. Elfordították a fejüket. Gondolataimat egy mobiltelefon hangja szakította meg. Nath hirtelen kapta fel a fejét, majd egy gyors mozdulattal előkapta zsebéből a készüléket és beleszólt:
- Igen tessék, itt Nathaniel Smith! - kezdte rekedtes hangon
- .....
- Nem, nem lógok. Reggel rosszul voltam, mikor bementem. Ennyi az egész. Gondolom Amber mondta - hadarta el
- ....
- Igen, lesz igazolásom. - nyugtatta a személyt
- ....
- Bocsánat. Igen, nála - vette halkabbra
- ....
- Nem, nem hiszem, hogy annyira jóba lennének - pillantott rám
- ....
- De... Apa! Ez nem jó ötlet. - kapta fel a fejét, de az apja addigra letehette, mert Nath is így tett.
Gondterhelten fordult teljes alakkal felém, és magára varázsolt egy "rossz hírem van, nyugi" mosolyt
- Remélem nem keltettelek fel. - mentegetőzött
- Nem. Fenn voltam pár perce. - mosolyogtam - mit mondott apukád? - kérdeztem előre félve a választól
- Hát... szóval... Elhatározta, hogy ha törik ha szakad "összehoz" Amberrel - húzta el a száját - úgyhogy nálunk fogsz aludni..... - fordult el
- Mivan? - nevettem - Aludjak nálatok, hogy legjobb barik lehessünk Amberrel??? - hitetlenkedtem - Ez lehetetlen -ráztam a fejem
- Kérlek.. - nézett rám kiskutya szemekkel a szőke
- Jó, de akkor jössz nekem egy koktélruhával! - nyújtottam ki a nyelvem
- Benne vagyok. - nevetett fel Nath
Egyébként Nath nem ment vissza a suliba, mert elmondása szerint még nem biztos, hogy nem kerülök sokkos állapotba a reggel történtek miatt... hát jó.
Ebéd után Nathaniel mondta, hogy mennyünk el sétálni, mert meg akar mutatni egy helyet, és persze jót tesz a friss levegő. A parkon keresztül sétáltunk, jól elvoltunk. Nem gondoltam volna Nathanielről, hogy ilyen jó humora van. Út közben persze a beszélgetés mellett tovább ismételtük a "kettőnk kapcsolatával" kapcsolatos dolgokat. Utunk egy zárt kertnél ért véget, melynek közepén egy szürke kisebb épület kapott helyett. Nathanielnek volt kulcsa a kapuhoz, ezért be tudtunk menni.
- Gyere, erre. - mutatott előre a fiú majd elindult
Az épület mögött egy újabb kerítés volt megtalálható, de az már nem kulccsal volt nyitható, hanem csak egy retesszel. Mikor azon a kis ajtón is átkeltünk meglepődtem:
- KISCICÁK! - ugrándoztam, majd azonnal fel is kaptam egyet a földről, és elkezdtem "kínozni"
- Nagyon sokszor járok ide - mosolygott Nath miközben odament hozzá egy cica - sajnos nekem nem lehet macskám, ugyanis anya allergiás rájuk... a legenda szerint. De lehet hogy csak "allergiás".. mint én Castielre - mutatott idézőjelet nevetve
- Én miért nem ismerem ezt a helyet? - kérdeztem szomorúan - pedig itt éltem le az életemet
- Nem rég nyitották meg. Sokan járnak ide hogy játszhassanak velük, cserébe csak olyan dolgokat kérnek a tulajok amiket a macskák tartásában tudnak hasznosítani. Ennivaló, bolha irtó, nyakörv. Ilyesmik - ecsetelte lelkesen
- Ez nagyszerű. Én is lehetek "klub tag"? - kérdeztem, mire egy bólintást kaptam.
Körülbelül három 2 óráig lehettünk a macskuszokkal, közben rengeteget nevettem, és sok emberrel ismerkedtem meg. Tuti, hogy be fogok itt segíteni, és amiben tudok támogatom őket. Szimpatikus minden: az állatok, az emberek, a környezet. Imádom a cicákat.
- Nézzünk valami filmet! Meguntam a törit! - nyafogtam Nathanielnek aki minden áron át akartatta velem ismételtetni a II világháború egyetemes részét.
- De akkor nem fogod tudni az anyagot! És meg fogsz bukni! - erősködött vidáman
- Légyszíves csak egy filmeet! Naaa? - néztem rá nagy szemekkel - Kérleeek! - rebegtettem a szempilláimat
- Mit néznénk? - emelte a magasba megadóan a kezét
- hm... A szobatárs? - gondolkodtam
- Még nem láttam - töprengett ő is
- Én sem. Jó lesz - csaptam össze a tenyerem - nézzük azt!
Felültünk az ágyamra, a laptopot pedig kettőnk közé tettük, úgy kezdtük el a mozizást. A film aránylag jó, de amikor a pszichopata lányka kitépte a másik lány köldök piercingét.. na akkor sikerült egy párnába fejelnem. Inkább megfulladok, csak azt ne lássam. Nath ezen jól elszórakozott. Mikor vége lett a filmnek megint felvetődött az ismerős probléma: Mit csináljunk?
- Dotty itthon van már? - kérdeztem este 9 körül
- Nem tudom. Én nem hallottam semmit. - nyomkodta tovább Nath a laptopomat
Felhívtam Dottyt, aki közölte, hogy majd csak később jön haza. Oké.
- Még egy film? - mosolyogtam a fiúra, ahogy letettem a telefont
- Jó, de most én választok. - vette még jobban maga elé a laptopot
Az ágyon ülve vártuk, hogy letöltődjön, amikor megszólalt a telefonom: Armin
- Basszus! Mit tegyek? - tartottam felé a készüléket
- Szerintem fel kéne venned... de nem tudom - segített ki Nathaniel, köszi. Elhúztam az ujjam a zöld telefonon.
- Igen? - szóltam bele ridegen
- Valld be, hogy jól esett! - szólt bele
- Mi? A lila foltok a mellkasomon, vagy a nyakamon? - köptem a fogaim között
- Cica, cica, cica! Ezek pont ennek a jelei. Majd még folytatjuk. - éreztem az önelégült mosolyát
- Zavarsz, leteszem. - mondtam ridegen
- Alexy szerint Nathaniel ma nem volt iskolában... Csak nem együtt töltöttetek egy kis időt? Lehet, hogy most is veled van? - vádolt, mire én egyszerűen letettem, és mintha mi sem történt volna, fordultam Nathhez.
- Kezdhetjük? - kérdeztem mosolyogva
- Álom luxuskivitelben? - mosolygott
- Szent isten! Szereted? - csillant fel a szemem
- Szeretem Audrey Hepburn munkáit. - bólintott
A film feléig jutottunk, amikor a szemem ólomként kezdett lecsukódni (pont mint reggel). Próbáltam tartani magam, de csak sikerült elbóbiskolnom...
A szemem automatikusan összeszűkölt, ahogy a felkelő nap bevilágította a szobát, és mintha valami lenyomná a fejem. Aztán rájöttem. Tegnap elaludtam a filmen, ahogy ezek szerint Nathaniel is. Ami azt jelenti, hogy nem ment haza, hanem itt aludt. Még a tegnapi ruhám van rajtam, és gondolom rajta is. Király. Fő a higiénia. Kinyitottam a szemem, és meglepetésemre nem a sorszekrényt vettem észre magam előtt, hanem egy félig kigombolt inget. Basszus! Nath felé vagyok fordulva, és ő is felém.
- hmmmmm.. - nyöszörgött - Úristen! Hol vagyok? - tért magához hirtelen - Hány óra? - kapta fel kómás fejét - 6:30 áh nagyszerű! - könnyebbült meg
- Aszem' elaludtunk tegnap este... - mosolyogtam bágyadtan - bocsi az én hibám! - ültem fel - megyek készülődni. - verekedtem le magamról a takarót
- áhh semmi! Én is elaludtam. Menj csak. Én meg indulok haza a cuccaimért.. - kezdte el dörzsölni a szemét
- Menjünk együtt! - néztem ki a fürdőből - úgy hitelesebb! - mosolyogtam
- Igazad van. - értett velem egyet
Mikor kész lettem, lementünk a földszintre ahol Dotty üzenete fogadott: "Hát ezért érdekelt hol vagyok;D". Azt hiszem, hogy látott minket. Hoppá, lesz mit megmagyarázni az tuti.
Az utcára kilépve hűvös idő fogadott. Úgy tűnik vége a nyárnak. Elindultunk Nathanielék felé, amit hamar lerendeztünk ugyanis már a szülei elmentek dolgozni (vagyis az apja dolgozni, az anyja meg valami megbeszélésre valami modelles dologgal kapcsolatban) Amber pedig üvöltette a szobájába a zenét, így észre sem vett minket. Úton a suli felé, majdnem megfagytam ezért Nath megfogta a kezem. Nem lett jó vége.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése