- 2 hónapja tetszettél meg nekem. Azelőtt csak barátként tekintettem rád, de aztán... egyszercsak rájöttem, hogy te vagy a nekem való és azóta elválaszthatatlanok vagyunk - ismételtem el a betanulsz szöveget ötödjére
- Oké, szerintem ez menni fog. Most térjünk át a kevésbé fontos dolgokra. Kémia. Gyerünk! - csapta fel a könyvet - Elkezdtük a szerves kémiát. Gondolom ez neked nem mond semmit - nézett rám, mire megráztam a fejem - oké, itt kezdődik a baj - nevetett
- Köszönöm a segítséget. Holnap találkozunk a suliban. - Nyitottam ki Natnek az utcaajtót
- Semmiség. Te is szívességet teszel nekem, én is neked - kapta fel vékony vászon kabátját - szóval... mikor jöttünk össze? - vigyorgott
- 2 hónapja édes, és tudom, hogy allergiás vagy a mimózára, ezért tőlem nem kapsz virágot az biztos! - mosolyogtam tündérien
- Helyes. Holnap - intett. Mosolyogva sétáltam vissza a szobámba ahol Dotty nagy szemeivel találtam szemben magam
- Helyes fiú! - kezdett el közeledni felém - Szerinted? - mászott bele teljesen a magán szférámba
- Semleges. Csak egy barát - néztem vele farkasszemet - öreg vagy már te ehhez! - nyújtottam ki rá a nyelvem
- Na megállj, kisasszony! Nem lesz így vacsora - kacsintott
- Most meg kéne ijednem? - nevettem
- Nem... nem különösebben. Úgysem kéne annyit enned, mert elhízol. Majd befalom az összes gyroszt egyedül - indult ki a szobámból
- Várj! Mondtam már hogy jó így a hajad? - rebegtettem a szempilláimat
- 20 perc és tálalok - nézett "csúnyán" rám
Amíg a vacsira vártam gondoltam felnézek a facebook-ra. 1 új üzenetem érkezett: Castieltől.
Cast: Nem is értem miért védtelek meg. Ha tudom, hogy a stréber DÖKelnökkel ennyire jóban leszel inkább még rá is tettem volna egy lapáttal.. És még az is, hogy megcsaltad Armint egy amcsival.. nem vagy semmi. Maradtál volna ott! Ribanc.
Lora: Nem tudsz te semmit. Azzal barátkozom akivel akarok. Nem tartozik rád. Ja, és ki kérte, hogy védj meg?? Bunkó.
Ez nagyszerű. Én lettem az iskola ribanca. Hogyha még Castiel is azt mondja.... mit gondolhat egy olyan mint Melody? Rosalia és Nath a támaszom. Csak ők maradtak nekem. Pedig milyen jól ment minden régen! Áh inkább nem is gondolok a "rég"-re. Hiszen az régen volt... Logikus. Éljünk a mának.. I think... Gondterhelten ültem törökülésben és gondolkodtam... Akarok valamit amiről gondoskodhatok..
Vacsora közben végig azt ecseteltem Dotty néninek, hogy miért is jó befektetés egy Furby. Mert ugye mint mondtam gondoskodhatok róla, és ezzel elterelhetem a figyelmemet az életemről ami nagyon közel áll a széteséshez...
Másnap reggel meglepetésemre 5órakor már ki is nyílt a szemem. Van +1 órám elkészülni. Hát.... úgy tűnik 2óra nagyon sok arra, hogy egy átlagos napra elkészüljek, ami azt jelenti hogy 5:40-re már harci-díszben álltam a tükröm előtt indulásra készen. Kiléptem a bejárati ajtón, majd az utca kövét kezdtem el taposni (de költői vagyok. Lefordítom: Elindultam) Nagyon hamar oda értem a suliba, de az ajtó nyitva volt úgyhogy beléptem. A dök terem felé vettem az irányt, de akadályba ütköztem: egy zárt ajtóba. Nagyszerű. Nekidőltem a falnak, és vártam.
Egyszercsak valami sutyorgásra lettem figyelmes. Oldalra fordultam. A szekrénysor mögött két fiú veszekedett. Vagyis ahogy feléjük fordultam már nem veszekedtek, ugyanis észrevették, hogy figyelem őket. Ahogy felfogtam kikkel is van dolgom kifelé indultam a suliból, de a fekete utánam iramodott:
- Lora! Várj! - rántott vissza a karomnál fogva - beszélnünk kell!
- Ne használj többesszámot! Nem kell beszélnünk. Max te szeretnél velem beszélni, de hogy én veled biztosan nem akarok társalogni, arra mérget vehetsz. - csavartam ki a kezemet a szorításából
- Pedig igenis fogunk! - kapta el a derekamat majd kapott fel a hátára - Olyan helyen ahol senki nem láthat
- Armin! Ha nem teszel le azonnal több szemed lesz mint fogad arra mérhet vehetsz! - kezdtem el rug-kapálni, de a fiú nem nagyon zavartatta magát. Elkezdett futni a lépcsők irányába. Onnan pedig le a pincébe, és leültetett a sarokba. Ahogy a fenekem megérezte a talajt, egyből felugrottam és a kijárat felé igyekeztem, de az utamat állták
- Beszélni fogunk! - terelt hátrébb
- 2 perced van - mutattam az ujjaimon - azután elkezdek sikítani vagy kiabálni. - ültem vissza
- Rendben. Szóval - kezdte - Vissza foglak szerezni. - jelentette ki nyugodtan
- Ez csak így? Bejelented? - nevettem fel
- Igen - jött közelebb hozzám - meglátjuk ki nevet a végén - nyomott a falhoz mire felsikítottam, de a száját az enyémre tapasztotta, így egy hang nem jött ki a torkomon. Nem csókoltam vissza, de őt ez nem nagyon zavarta. Magabiztos volt és túl erőszakos. A fejemmel próbáltam elhúzódni, megharapni a száját, de semmi sem használt. A számról a nyakamra vándorolt, én pedig azt a kis időt kihasználva (amíg a kezével be nem fogta a számat) torkom szakadtából üvöltöttem. Jajj csak hallja meg valaki! De ki lenne itt zöld hajnalban? És amúgy is ŐK miért vannak itt ilyenkor??? És Alexy miért nem hajlandó segíteni? És... és miért van ilyen vákuum hatás a nyakamon. Basszus! Armin te idióta nemnormális! Minden erőmet összeszedtem hogy ellökjem, de nem jártam sikerrel. Mennyi idő telhetett el? 10perc? 15? Armin elkezdte kigombolni az ingemet. A kendőm már a földön hevert. A combfix-em pedig folyamatosan csúszott. Minden erőm elveszett. Minden egyes érintése és csókja tárgyilagos volt, és egyre erőszakosabb. Az ing is a földön landolt, és a szoknyám cipzárja is lehúzódott. Természetesen nem magától... Armin vetkőztetett. Kézzel lábbal tiltakoztam de meg se kottyant neki. Hopp, már a szoknya is a földön hevert fodrozódva. Elkezdett folyni a könnyem... Az egy dolog, hogy már csináltam olyat amire most készül, de nem olyanokkal akikkel nem akartam, és nem is volt ilyen erőszakos... Armin már a hasamat csókolta, nekem pedig az egész arcom csupa víz volt már a sós könnyektől. Hirtelen ajtócsapódást hallottam de nem tudtam odafordítani a fejem. Armin hirtelen elvált tőlem... vagyis valaki a vállánál elrántotta tőlem. A következő amit láttam, hogy Armin a falnak esik.
- Most jobb lesz ha hazamész - szólt rá a megmentőm idegesen - ennek következményei lesznek! - Armin szó nélkül felállt majd kiment az ajtón, magunkra hagyva
- Lora! Jól vagy? - sietett hozzám Nathaniel - Mi történt? - kérdezte miközben felsegített a földről, ahol eddig ültem
- Csak fáradt vagyok.. - suttogtam - nagyon fáradt - a szemem olomként kezdett csukódni, minden erőmmel azon voltam, hogy ébren tartsam magam - mennyi az idő? - kérdeztem
- 6:30 - csekkolta a telefonját - gyere, hazaviszlek! - jött közelebb, majd hirtelen zavarba jött. Rögtön utána én is... a felismerés miatt miszerint egy csipke fehérneműben vagyok éppen
- Öhm... ha szépen megkérlek.. odaadnád a szoknyám, és az ingem? - erőltettem magamra egy mosolyt
Hirtelen akartam elvenni a ruhadarabokat, aminek az lett az eredménye, hogy elvesztettem az egyensúlyomat. Nathaniel utánam kapott így nem kellett felnyalnom a pince koszos padlóját.
- Majd én segítek - ültetett vissza, majd ügyesen rám adta az elszórt ruhaneműt.
Szerencsére a suliban senki nem volt. Alexy is eltűnt így feltűnés nélkül tudott Nathaniel kivinni. Fhú pedig milyen nagy port kavart volna, hogy ölben hagyom el az iskola épületét. A szőke előkapott egy kulcsot a zsebéből, majd kinyitott vele egy 2 ajtós Toyota aurist. Új autónak tűnt.
- Nyugi! Van jogsim - emelte fel a kezét majd betett az anyós ülésre. Ő is beült az autóba. - nem akarod felhívni a nagynénéd? Biztos megijedne ha így mennél haza...
- Ez jó ötlet. - néztem rá bágyadtan, majd előhalásztam a telefonomat, és tárcsáztam
- Szia édesem! - szólt bele Dotty - itthon hagytál valamit?
- Igazából.. nem érzem valami jól magam. Hazamegyek. - dörzsöltem meg az arcom
- Jajj drágám! Tényleg, olyan bágyadt a hangod! Nekem indulnom kell dolgozni... ha nem baj.. - dadogta zavartan
- Menj csak! Én el leszek! Szia! - tettem le a telefont
- Egy kicsit veled maradok. - nézett rám Nathaniel egy pillanatra - biztos, hogy jól vagy? - kérdezte aggódva
- Persze.. csak csalódtam. Nem ilyennek ismertem meg. - szomorodtam el - ha nem jössz... ki tudja mit tett volna??? - kérdeztem Nathanieltől, az amúgy egyértelmű választ
Megérkeztünk. Kinyitottam az ajtót majd bementünk. Dotty hagyott pénzt kajára, hogy jobbuljak (?) és egy nyuszis papucsot (???) Ezt mindketten megmosolyogtuk. Felmentünk a szobámba ahol Nath az ágyba parancsolt, ő meg helyet foglalt az íróasztalomnál.
- Aludj egy kicsit. - nézett rám - leigazolom neked ezt a napot! Igen, megtehetem - mosolygott
- Köszi... Te... mikor mész? - kérdeztem félénken
- Még maradok egy ideig - mosolygott rám
Azt hittem, hogy mire felébredek Nath hűlt helyét találom, de ehelyett ez fogadott:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése