Lora üzenete: Szia! Itt vagy?
látta: 23:42
Fél órán át feküdtem a telefonnal a fejem felett, de semmi válasz. Nathaniel nem válaszol. Elkeseredetten dobtam le az ágy mellé a telefonomat, majd én is nyugovóra tértem. Nem aludtam valami fényesen ezen az éjszakán. Nem hagyott nyugodni ez az egész. De miért? Az órára pillantottam ami hajnali fél hármat mutatott. Pedig azt hittem már van vagy 6 óra. Nem bírtam tovább. Felpattantam az ágyról. Magamra kaptam egy kapucnis pulcsit és egy farmert majd Joan-ra húzva az ajtót lelopóztam a földszintre. Írtam egy fecnit miszerint ha nem találnak sehol, sétálok. A kulcsot elforgatva a zárba léptem ki a kissé nagyon hideg hajnalba. Jól meggondoltam, hogy egy szál pulcsiba csavarogni megyek? Nem fordultam vissza. Elhatároztam, hogy elindulok már nem megyek vissza. Ráléptem hát az utca aszfaltjára. A lábam magától vitt. Sötét volt. Csak az utca lámpái világítottak, de elég gyéren. A nappal vidámnak tűnő házak most ijesztően nyúltak a magasba. Gyorsítottam a tempómon. Egy utca sarkán nagy csapat várakozott. Idősebbek voltak nálam, körülbelül 25 év körüliek.
- Minket vársz? - kérdezte az egyik, kissé akadozó nyelvvel
Mintha nem is hallottam volna, a lehetetlen állítást. Csak mentem, nem néztem hátra, nem is lassítottam. Volt egy célom, amit kivételesen gubanc nélkül akartam elérni. Ez olyan nagy kérés?
Lassan oda értem. Oda. De hova is? Nathanielékhez. Nem akartam felverni az egész házat, Ambert pedig főleg nem, hiszen lehet kikaparja a szemem, ha beszélt Nathhal. Az anyukám kiskoromban mindig azt mondta ha valami feladatot adott, hogy erre- vagy arra úgy vigyázzak mint a két szememre. Ergo a szemünk nagyon fontos. Nagyon szép gondolatmenetvolt. A hatalmas kerítés elé léptem és felnéztem. Bakker. Ez van vagy 4 méter magas. Hányast is kaptam kötélmászásra? Kettest? Ajjaj. Na szedjük össze magunkat!
Nem hazudok, fél óra telt el, mire végre a kerítés tetején csücsültem. Jajj istenem, csak ne legyen bekamerázva az udvar! Macska módjára lopakodtam fától-fáig, bokortól-bokorig mígnem a fehér épület falához nem értem. Egyszer-kétszer körbejártam a házat, mire kisilabizáltam, hogy melyik lehet Nath ablaka, már elég fáradt voltam. Ahogy a filmekben, én is kavicsokkal kezdtem el dobálni a szürke függönyös ablakot. Pár kővel később a függöny mozgolódni kezdett, és feltűnt Nath szőke haja is. Értetlenül nézett körül, majd meglepődve konstatálta, hogy én vagyok az. Kinyitotta az ablakot, majd kilépett az erkélyre. Valahogy úgy képzeltem, hogy kockás pizsibe feszít majd... de ehelyett egy egyszerű fekete alsónadrágot viselt. Ahogy ez az információ eljutott az agyamig, egyből paprikára "változtattam" az arcomat. Próbáltam az arcára figyelni, de nem hagyott nyugodni az a tény, hogy Nathnek nagyon durván kocka hasa van!
- Mit csinálsz te itt?! - szólalt meg ő elsőként, nem túl kedvesen ajjajj...
- Öhm... én csak,... tanulni jöttem - nyögtem ki az első hazugságot, ami az eszembe jutott
- Fél négykor? - akadékoskodott - könyvek nélkül - villantott felém egy fél oldalas mosolyt, mire én is el mertem kissé mosolyodni
- Nem tudtam aludni.... nem akarsz beszélgetni? - kérdeztem félénken
- Felőlem - rántotta meg a vállát - de ide fel kell másznod, mert őrök vigyázzák a bejárati ajtót - vigyorodott el
- He? - hültem el - oda fel? - böktem felé
- Aha, ha tényleg beszélni szeretnél velem... - nézett le - mássz fel. Azon a fa rácson, amin a rózsák futnak
Tényleg volt egy ilyen valami az erkélye mellett. Bakker, mint valami filmben! Mikre vállalkozom? Közelebb mentem,majd nagy nehezen felkapaszkodtam a létrámul szolgáló.... valamire. Egy pár rózsa megkarcolt, vagy egyszerűen beleállt a kezembe. Kellemes volt, de mondhatni hamar felértem a tetejére. Ekkor eszméltem rá, hogy nem elég, hogy baromi magasan vagyok, de az erkély és köztem van vagy egy méter.
- Nathaniel! - sipítottam kétségbeesetten - meg fogok halni! - kapaszkodtam a falba
- Dehogy fogsz meghalni, na gyere! - azzal kilépett az erkély másik oldalára, és a kezét nyújtotta
- Ne! Le fogsz esni! Így már mind ketten halottak leszünk! - nevettem fel kínosan
- Én meg tudok támaszkodni. Add már ide a kezed! - nevetett ki
Óvatosan nyújtottam át neki a kezemet, majd az utasításait követve két perc múlva már én is a balkon szélén álltam, két kézzel Nath felkarját markolva.
- Örök hálám - sóhajtottam megkönnyebbülve
- Ugye tudod, hogy nincsenek őrök? - kérdezte vigyorral az arcán
- Amikor azt mondtam örök hálám... - néztem rá - FELEJTSD EL! - ütöttem meg a mellkasát, mire meginogtam és megcsúszott a lábam.Sikítva távolodtam el Nathanieltől, de mielőtt még lezuhantam volna a térkővel kirakott talajra a szőke elkapott és megint magához rántott. Nem, nem úgy kell elképzelni, hogy én már estem lefelé és a kezemet elkapva egy szempillantás alatt felhúzott, hanem ahogy estem hátra utánam kapott.
- Mostmár tényleg menjünk be! - mászott át a korláton, én pedig követtem
A szobában csak egy asztali lámpa égett Nath íróasztalán, előtte pedig egy nyitott füzet, és egy toll. Most is minden katonás rendben állt, ahogy már megszokhattuk. Sehol semmi oda nem illő. Az ágya szépen bevetve, kizárt, hogy itt aludt volna valaki. Gondolatmenetemből Nathaniel zökkentett ki:
- Szóval.... miről akartál beszélni? - kérdezte
- A mai napról... mi volt a baj? - kérdeztem óvatosan
- Arról inkább ne beszéljünk - terelte a témát
- Ha a reggel... az azért volt... mert közbejött valami. Valaki. - tekergettem egy hajtincsemet
- Dehogy a reggeli... Amber mindent elmondott. Őszintén nem volt egy életbiztosítás velem elengedni Armint - mosolygott keserűen
- Tessék? - kerekedett el a szemem
- Lehet, hogy betört az orra... - kezdte fixírozni a szőnyegét, mire elnevettem magam
- De... - komolyodtam hirtelen el - akkor mi a baj?
- Hogy mi a baj? - nézett rám szemrehányón - talán, hogy kihasználsz! Ha kellek ott vagyok, lelki támaszt nyújtok, de ha jön valaki más egyből hozzá rohansz!
- Mivan? Ez nem igaz! Aljas rágalom! - pillantottam rá - mondj egy példát!
- Példát akarsz? A mai nap! Miután szétválasztottam Arminékat. Te egyből ahhoz a sráchoz rohantál! - emelte fel egy kicsit a hangját
- Az Joan volt és...... - nem tudtam folytatni, mert Nath közbeszólt
- Jaon?! Hát ez nagyszerű - nevetett fel gúnyosan - hát ha CSAK Joan volt... minden oke - nézett rám megsemmisítőn
- Nincs köztünk semmi! Csak barát! - magyaráztam
- Aha gondoltam. Mindegy, hanyagoljuk! Már megszoktam... - hajolt baromi közel az arcomhoz
Megcsókoltam. Visszacsókolt. A mellkasunk összeért, én a nyakát karoltam át, ő pedig a derekamat. Az ölébe vett, majd a falnak estünk. Ott folytattuk tovább. Szánk eggyé vált. Vágy és forróság ölelt körül miket. Hajam az arcomba, és az övébe is belelógott, de nem nagyon zavart egyikőnket sem. Hamarosan lekerült rólam a pulcsim. Az ágyhoz közeledtünk. Ott Nath gyengéden lelökött. A puha matracon landoltam. A nadrágom is szépen lassan a földön landolt. Szánk alig pár másodpercre vált el a másikétól, amíg levegőt vettünk....
Szerintem nem kell mondanom, Nathanielnél aludtam... aludtam? Na mindegy. A lényeg, hogy túl jól éreztem magam vele. Biztosan van már gyakorlata. Jajj Lora! Miket beszélsz??
- Minket vársz? - kérdezte az egyik, kissé akadozó nyelvvel
Mintha nem is hallottam volna, a lehetetlen állítást. Csak mentem, nem néztem hátra, nem is lassítottam. Volt egy célom, amit kivételesen gubanc nélkül akartam elérni. Ez olyan nagy kérés?
Lassan oda értem. Oda. De hova is? Nathanielékhez. Nem akartam felverni az egész házat, Ambert pedig főleg nem, hiszen lehet kikaparja a szemem, ha beszélt Nathhal. Az anyukám kiskoromban mindig azt mondta ha valami feladatot adott, hogy erre- vagy arra úgy vigyázzak mint a két szememre. Ergo a szemünk nagyon fontos. Nagyon szép gondolatmenetvolt. A hatalmas kerítés elé léptem és felnéztem. Bakker. Ez van vagy 4 méter magas. Hányast is kaptam kötélmászásra? Kettest? Ajjaj. Na szedjük össze magunkat!
Nem hazudok, fél óra telt el, mire végre a kerítés tetején csücsültem. Jajj istenem, csak ne legyen bekamerázva az udvar! Macska módjára lopakodtam fától-fáig, bokortól-bokorig mígnem a fehér épület falához nem értem. Egyszer-kétszer körbejártam a házat, mire kisilabizáltam, hogy melyik lehet Nath ablaka, már elég fáradt voltam. Ahogy a filmekben, én is kavicsokkal kezdtem el dobálni a szürke függönyös ablakot. Pár kővel később a függöny mozgolódni kezdett, és feltűnt Nath szőke haja is. Értetlenül nézett körül, majd meglepődve konstatálta, hogy én vagyok az. Kinyitotta az ablakot, majd kilépett az erkélyre. Valahogy úgy képzeltem, hogy kockás pizsibe feszít majd... de ehelyett egy egyszerű fekete alsónadrágot viselt. Ahogy ez az információ eljutott az agyamig, egyből paprikára "változtattam" az arcomat. Próbáltam az arcára figyelni, de nem hagyott nyugodni az a tény, hogy Nathnek nagyon durván kocka hasa van!
- Mit csinálsz te itt?! - szólalt meg ő elsőként, nem túl kedvesen ajjajj...
- Öhm... én csak,... tanulni jöttem - nyögtem ki az első hazugságot, ami az eszembe jutott
- Fél négykor? - akadékoskodott - könyvek nélkül - villantott felém egy fél oldalas mosolyt, mire én is el mertem kissé mosolyodni
- Nem tudtam aludni.... nem akarsz beszélgetni? - kérdeztem félénken
- Felőlem - rántotta meg a vállát - de ide fel kell másznod, mert őrök vigyázzák a bejárati ajtót - vigyorodott el
- He? - hültem el - oda fel? - böktem felé
- Aha, ha tényleg beszélni szeretnél velem... - nézett le - mássz fel. Azon a fa rácson, amin a rózsák futnak
Tényleg volt egy ilyen valami az erkélye mellett. Bakker, mint valami filmben! Mikre vállalkozom? Közelebb mentem,majd nagy nehezen felkapaszkodtam a létrámul szolgáló.... valamire. Egy pár rózsa megkarcolt, vagy egyszerűen beleállt a kezembe. Kellemes volt, de mondhatni hamar felértem a tetejére. Ekkor eszméltem rá, hogy nem elég, hogy baromi magasan vagyok, de az erkély és köztem van vagy egy méter.
- Nathaniel! - sipítottam kétségbeesetten - meg fogok halni! - kapaszkodtam a falba
- Dehogy fogsz meghalni, na gyere! - azzal kilépett az erkély másik oldalára, és a kezét nyújtotta
- Ne! Le fogsz esni! Így már mind ketten halottak leszünk! - nevettem fel kínosan
- Én meg tudok támaszkodni. Add már ide a kezed! - nevetett ki
Óvatosan nyújtottam át neki a kezemet, majd az utasításait követve két perc múlva már én is a balkon szélén álltam, két kézzel Nath felkarját markolva.
- Örök hálám - sóhajtottam megkönnyebbülve
- Ugye tudod, hogy nincsenek őrök? - kérdezte vigyorral az arcán
- Amikor azt mondtam örök hálám... - néztem rá - FELEJTSD EL! - ütöttem meg a mellkasát, mire meginogtam és megcsúszott a lábam.Sikítva távolodtam el Nathanieltől, de mielőtt még lezuhantam volna a térkővel kirakott talajra a szőke elkapott és megint magához rántott. Nem, nem úgy kell elképzelni, hogy én már estem lefelé és a kezemet elkapva egy szempillantás alatt felhúzott, hanem ahogy estem hátra utánam kapott.
- Mostmár tényleg menjünk be! - mászott át a korláton, én pedig követtem
A szobában csak egy asztali lámpa égett Nath íróasztalán, előtte pedig egy nyitott füzet, és egy toll. Most is minden katonás rendben állt, ahogy már megszokhattuk. Sehol semmi oda nem illő. Az ágya szépen bevetve, kizárt, hogy itt aludt volna valaki. Gondolatmenetemből Nathaniel zökkentett ki:
- Szóval.... miről akartál beszélni? - kérdezte
- A mai napról... mi volt a baj? - kérdeztem óvatosan
- Arról inkább ne beszéljünk - terelte a témát
- Ha a reggel... az azért volt... mert közbejött valami. Valaki. - tekergettem egy hajtincsemet
- Dehogy a reggeli... Amber mindent elmondott. Őszintén nem volt egy életbiztosítás velem elengedni Armint - mosolygott keserűen
- Tessék? - kerekedett el a szemem
- Lehet, hogy betört az orra... - kezdte fixírozni a szőnyegét, mire elnevettem magam
- De... - komolyodtam hirtelen el - akkor mi a baj?
- Hogy mi a baj? - nézett rám szemrehányón - talán, hogy kihasználsz! Ha kellek ott vagyok, lelki támaszt nyújtok, de ha jön valaki más egyből hozzá rohansz!
- Mivan? Ez nem igaz! Aljas rágalom! - pillantottam rá - mondj egy példát!
- Példát akarsz? A mai nap! Miután szétválasztottam Arminékat. Te egyből ahhoz a sráchoz rohantál! - emelte fel egy kicsit a hangját
- Az Joan volt és...... - nem tudtam folytatni, mert Nath közbeszólt
- Jaon?! Hát ez nagyszerű - nevetett fel gúnyosan - hát ha CSAK Joan volt... minden oke - nézett rám megsemmisítőn
- Nincs köztünk semmi! Csak barát! - magyaráztam
- Aha gondoltam. Mindegy, hanyagoljuk! Már megszoktam... - hajolt baromi közel az arcomhoz
Megcsókoltam. Visszacsókolt. A mellkasunk összeért, én a nyakát karoltam át, ő pedig a derekamat. Az ölébe vett, majd a falnak estünk. Ott folytattuk tovább. Szánk eggyé vált. Vágy és forróság ölelt körül miket. Hajam az arcomba, és az övébe is belelógott, de nem nagyon zavart egyikőnket sem. Hamarosan lekerült rólam a pulcsim. Az ágyhoz közeledtünk. Ott Nath gyengéden lelökött. A puha matracon landoltam. A nadrágom is szépen lassan a földön landolt. Szánk alig pár másodpercre vált el a másikétól, amíg levegőt vettünk....
Szerintem nem kell mondanom, Nathanielnél aludtam... aludtam? Na mindegy. A lényeg, hogy túl jól éreztem magam vele. Biztosan van már gyakorlata. Jajj Lora! Miket beszélsz??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése