27. fejezet

27. fejezet

A pakolás nem is bizonyult olyan bonyolultnak ahogy én magam elképzeltem. Hatalmas bőröndöt elő, szekrényt kiseperni, kontrollereket becsomagolni, töltőket felcsavarni. Tetszett ez a szobám. Egész kis otthonos volt. Nagyon kíváncsi leszek az új házra. Dotty tuti a legtöbbet hozza majd ki belőle. Furcsa. Fél év alatt többet költöztem, mint eddig egész életemben. Egyedül ez a szülőlátogatás gondolkodtat el... Olyan lesz mintha mi sem történt volna, vagy tök zavart lesz mindenki? Vajon le lesznek kissé épülve? Anyunak le lesz nőve a haja? Lehet apu már őszülni is kezdett.. Nekem valahogy nagyon zavaros ez az egész dolog. Még túl fiatal vagyok ehhez.

A repülő ablakából kinézve elhatároztam, hogy veszek egy naplót és beleírom a gondolataimat... Tisztára filmbe illő lenne! Najó ezt el is vetettem. Inkább aludtam még egy keveset mielőtt elkezdtük a leszállást. Elképzeltem, ahogy belépek majd az osztályterembe, mindenki előpattan, üdvözöl, megkérdezi hogy vagyok, és azt szeretnék, hogy melléjük üljek.

Az új ház nagyon otthonos. Kétemeletes. Az elsőn van az előszoba, nappali, konyha, gardrób, fenn pedig 3 háló, és 2 kisebb fürdő. Nem is olyan kicsi mint ahogy elképzeltem. A szobám barack színű sorszekrénnyel, a közepén egy kisebb franciaággyal, és fésülködő asztallal. Az ágyban nagyon jól aludtam. Baromi puha. Dotty segített kipakolni a cuccaimat, így már minden a helyén is van.
Hétfő reggel 6:00-kor megszólalt az ébresztőm, jelezve, hogy bizony iskolába is kéne valakinek menni. Kipattantam az ágyból, majd egy gyors zuhany után felöltöztem és feltettem egy szolid sminket. A hajamat jó erősen kifésültem, majd a táskámat a vállamra kapva lementem a földszintre reggelizni. Corn flakes. Természetesen. Mást nem tudok reggel enni mostanában, mert hányingerem lesz. NEM, NEM VAGYOK TERHES. Elmostam a tálat amit ettem, majd elindultam suliba. Még emlékszem merre van! Ahogy lassan közeledtem egyre jobban izgatottság fogott el. Vajon be tudom hozni a lemaradást? Nehogy véletlen amerikai angolt kezdjek el beszélni brit angol helyett... mert az valami baromi ciki lesz... A suli ugyan olyan mint volt. A gyerektömegek előtte, kis körökben állva beszélték ki, mi is történt a hétvégén. Október eleje lévén megcsapott a hideg szél, ezért összébb húztam magamon a kabátom. Brrr. Be kellett mennem a DÖK-be Nathanielhez, hogy minden szükséges új infót megtudhassak, és aszem' alá is kell írnom valami nyomtatványt. Ahogy kinyitottam az ajtót, megcsapott az a régi érzés. Talán visszakaphatom a régi életemet? Ahogy a DÖK felé sétáltam egyszer csak a folyosó végén megpillantottam Armint. Éreztem ahogy elvörösödöm. Nem vett észre, a folyosó végén lévő lépcsőn ült, és a telefonját nyomkodta. Sokkalta inkább messengeren beszélt valakivel, mintsem csak játszott volna. Gyorsan beszaladtam a DÖK-ös terembe mielőtt észre veszi, hogy itt vagyok... és nagy gülü szemekkel figyelem. Az ajtónak támaszkodva fújtam ki az eddig benntartott levegőm. Melody állt velem szemben, homlok ráncolva.
- Te meg mit keresel itt? - fröcsögte a fogai között
- Én... izé.. Ide fogk járni... - erőltettem magamra egy mosolyt. Kellemetlenül éreztem magam, miért ilyen goromba velem?
- Lora? - hangzott a hang a hátam mögül, megfordultam és Nathaniel borostyán szemeivel találtam szembe magam. Mosolygott
- Szia, Nath! - küldtem egy bizonytalan mosolyt felé.
- Végre itt vagy! - indult el felém - Örülök, hogy látlak - ölelt meg
- Köszönöm ez jól esik - fúrtam a homlokomat a vállába - te is hiányoztál nekem!
- Khm! - kezdett el kopogni cipőjével Melody. - Szóljatok ha zavarok! - szólt ránk gúnyosan
- Ne haragudj! Észre sem vettelek! - szabadkozott Nathaniel - Szóval.... itt vannak ezek a papírok - tolt elém egy adag lapot - Ezt kellene aláírnod, itt - mutatott az üres vonalra.
Gyorsan aláfirkáltam, majd mosolyogva néztem fel rá.
- Itt van az órarended. Gondolom emlékszel még a teremszámokra, azzal nem lesz gond. Majd órán találkozunk! Szia. - köszönt el
Gyorsan átsuhantam a folyosón, majd bementem az osztályterembe. Már mindenki a teremben volt. Ahogy felpillantottak rám (és felfogták ki is vagyok) mindenki lesütötte a szemét. Az első padban volt két szabad hely, de biztos voltam benne hogy ott Nath és Melody ül. Még volt egy szabad pad a 4. sorban, ezért oda pakoltam le. Odamentem a lányokhoz akik nagyban beszélgettek.
- Sziasztok csajok! Visszatértem - vigyorodtam el
- Helo. - Köszöntek oda nekem
- Öm.. mindjárt csengetnek. Visszamegyek a helyemre - indult el Iris a terem végébe
- Igen én is megyek! - ment Viola is, majd szépen sorban mindenki
Nagyon úgy érzem, hogy kerülnek engem. Irist és a többieket megértem... hisz csak azt tudják, hogy Armint dobtam más miatt... De Violának tudnia kéne az igazat! Rosa hol lehet? Becsengettek  úgyhogy a helyemre sétáltam.

Matek óra. Nagyszerű. Úgy éreztem magam mintha Kínában lennék. Több betű volt mint szám. És ezek a betűk sem olyanok voltak amiket véletlen ismernék. Nem volt gond amíg az egyik feladatnál fel nem szólított a tanár úr. Mivel egy kukkot sem tudtam szólni hamar leszűrte a problémám gyökerét.
- Lora kisasszony! Ha kérhetem, cseréljen helyet Meldyval, hogy Nathaniel segíteni tudja, óra közben is - mosolygott robotiasan. De nem csak ő mosolygott így! Melody arcára is ráfagyott ez a mosoly amikor meghallotta az ítéletet. Én poker face-cel az arcomon indultam el az első padhoz, ahol a még mindig mosolygó Nathaniel fogadott. Tátogtam egy "sziát" majd a tábla felé fordultam. Háromszor kérdeztem Nathanieltől, és ő készséggel segített nekem.
Óra végén a tanár mondta hogy a diri néni beszélni akar velem, Nath sem tudja miről, így hát úgy gondoltam nem lehet olyan nagy dolog. A folyosón találkoztam össze vele, kontya kitűnő állapotban, és a kezében lévő lapok is sértetlenek voltak... Ezek szerint nem ideges!
- Igazgatónő! Beszélni kíván velem? - kérdeztem angyali mosollyal
- Jajj de jó, hogy itt van, Lora! Igen, kívánok. Az iskolánkban a házirend megváltozott pár pontban... Az egyik legfontosabb pont, hogy mindenkinek részt kell venni egy vagy több iskolán kívüli tevékenységben. Mivel maga csak most jött tanév középén, kedveském, csak 2 szabad hely van. - tolta feljebb szemüvegét az orrán
- És megtudhatnám, mi is ez a két lehetséges változat? - kérdeztem kissé pszicho-s mosollyal
- Óh! Nem mondtam? - gondolkodott el - van a bélyeggyűjtő szakkör, és a diákönkormányzati poszt.
Elgondolkodtam... Most ez komoly? Van olyan szakkör ahol bélyegeket gyűjtenek? Na hagyjad már!
- Szerintem a DÖK-öt választom - mosolyogtam
- Nagyszerű! Az utolsó órája után nézzen is be kérem. Nem gyerekjáték ám egy ilyen munka, de én bízom magában. Még akkor is ha sosem volt valami kiemelkedő diákunk... - igazgatta kontyát, majd rám sem hederítve elszaladt, hogy lekiabálja Castiel fejét, ugyanis kilógott a cigis doboz a zsebéből. Fattya kölke!
Mosolyogva indultam vissza a terembe, amikor szembe találtam magam Rosa fehér hajzuhatagával
- ROSAAA - visítottam, majd a nyakába ugrottam
- LORIII!!!!!! - kerekedett el a szeme - Hogy vagy?
- Nem olyan jól - engedtem el - miért utál mindenki? - kérdeztem szomorúan
- Engem? Miért utálnának? - nézett rám furán
- Nem téged, hülye! - nevettem - engem! - mutattam magamra
- Jaa! Kikerült egy videó ahol Cast és te smároltok egy fánál - magyarázta - és csak kevesen hiszik el hogy kamu. Pedig Castiel is tagadja ám! Sajnos Violát is ellened fordították - szontyolodott el
- Mii???? De hiszen akkor ott Castiel csókolt meg.. És egyikőnknek sem jelentett semmit - könnyeztem be
- Jaaajj Baba! - ölelt át Rosa - Semmi baj. Én itt vagyok ahogy Cast, és Nath is! - simogatta a hajam - ja és egy fontos dolog.. Alexy és Armin mindenkinek azt terjeszti hogy egy Ribanc vagy - szorította össze a száját
- Minden szar, Rosalia! Minden! - törölgettem a szemem - Hogy lehetnek velem ilyenek? És nem is láttam őket az első órában.. - tűnődtem
- Hazamentek amikor megláttak - sütötte le Rosa a szemét
Nem sokkal később vissza is mentem a terembe. Nathnek elmondtam a szitut, hogy bizony kollégák leszünk. Jót nevetett, és azt mondta akkor majd tud korrepetálást tartani a DÖK terembe, ha befejeztük a papírmunkát. Persze azt is el kellett magyaráznom, hogy miért vörösek a szemeim. Ő kedvesen megvigasztalt.