17. fejezet

17. fejezet

Aztán közelebb lépett hozzám, belenézett a szemembe és... és... megcsókolt. A szája az enyémre tapadt, gyengéden csókolt... Először ledermedtem, hiszen váratlanul ért, de aztán visszacsókoltam. Ő az arcomat fogta, és pedig az combjára tettem a kezemet és azon támaszkodtam. Az eszembe ötlött: Mi van ha egy csajozó gép, és aki lány a közelébe van mindegyikkel ezt csinálja? Ez kicsit kétségbe ejtett, elhúzódtam tőle.
- Ezt nem szabadott volna! - kaptam a számhoz a kezemet
- Lehetséges... - köhintett egyet, és elfordította a fejét - de akkor is jó volt - mosolygott sejtelmesen, aminek az lett a vége, hogy egy jó nagy paradicsom lett az arcomból...
- Mondtam, hogy van ba...... úú bazdmeg én megcsaltam Armint! - döbbentem rá a hideg valóságra
- Nyugi már! Ez még nem megcsalás.. - nézett rám kaján mosolyával
Nem tudom miért... de nagyon tetszik ez a srác... vele akarok lenni, érezni őt.. vágyom rá! De csak most ismertem meg.. Lehet, hogy ez csak egy hülye fellángolás.. Lehet holnapra el is felejtem!
- Hahó! Föld hívja Lorát! - legyezett az arcom előtt
- Jelentkezem! - tisztelegtem - csak elgondolkodtam. - húztam el a számat - lassan ne menjünk vissza? - kérdeztem meg, hátha
- Ne! - Hát nem, okés - és min gondolkodtál el cicalány? - döntötte oldalra a fejét
- Azon, hogy a pasik honnan szedik ezeket a béna becézéseket... - röhögtem
- Hehehe nagyon vicces lány valaki...
- Az! - vigyorogtam
És akkor a karomnál fogva magához húzott, hogy testünk összeérjen és megint megcsókolt. Csókja bátrabb volt mint az az előtti... Kissé bele is éltem magam ebbe a csókba. Jó volt. Nagyon jó illata van Joannak, és a szemei... sötét kékek. Inkább az anyjára hasonlít, de az apja vonásai is megtalálhatóak rajta. Nagyon jól csókolt... ha szabad ilyet mondanom..

A csók olyan 20 másodperc volt.. ezt is valaki kopogása zavarta meg, mi egy pillanat alatt szétrebbentünk és beszélgetést imitálunk. Anya lépett be az ajtón:
- Lassan indultok! Gyertek le. - mosolygott kedvesen, majd kiment
Egymásra néztünk, majd egyszerre kezdtünk el röhögni... Őszintén nem tudom min... talán a hirtelen elszakadáson, vagy a "beszélgetésen", de teljesen filmbeli jelenet volt. 2 perc múlva már 'harci díszben' állt előttem, indulásra készen.
- Hát.. örültem a találkozásnak - nyújtottam a kezemet felé
- Szintúgy - húzott magához, és ölelt meg szorosan

Olyan jó meleg volt... és erősnek is tűnt.. mivel rohadt kemény volt a karja. Eltoltam magamtól majd mosolyogva az ajtó felé tereltem.

- Holnap találkozzunk! - fordult felém hirtelen, tekintetét az enyémbe fúrva - meki? - tette fel a 10000 dolláros kérdést

- Nem is tudom... nem tűnik jó ötletnek.. - húztam el a szám, és fordítottam el a fejem

- Naa lééégyszíí - könyörgött (?) cuki mosollyal az arcomba hajolva 

- Legyen. 3-ra a mekibe... ami a kövi utcában van! Nem megyek messzebb. - röhögtem 

- Zsííír.. öhm - keresett szemmel valamit a szobámba, majd felvett egy tollat, és a tenyerembe firkált valamit - itt a számom, hívj!

- oks, bye! 

Lementem elköszönni, aztán rögtön fel a szobámba.. ledőltem az ágyamba és elkezdtem volna gondolkodni......... ha el nem alszom. 

Reggel 7 ismétlem 7 órakor keltem. Le tusoltam meg amit reggel szoktam majd leültem az időgépem elé (Xbox) és rögtön dél lett. Elkezdtem hát készülődni és lám, kész lettem. Felvettem az egyik kedvenc pipőmet (balerínámat) és indulásra kész voltam. Persze vittem magammal egy kisebb táskát is, amibe bele fér a pénztárcám, teló, kulcs. Elindultam végre, kb 10 percbe telt amíg oda értem. Lám Joan már ott állt az ajtóban. 

- Szia! - köszöntem mosolyogva

- Szia. - köszönt ő is vigyorogva

- öm.. bemegyünk, vagy még várunk itt egy kicsit? - kérdeztem röhögve

- Go! - köszi ezt a hosszú választ! 

Én egy csirkés, cézáros hambit, ő pedig egy McRoyal-t kért. Vettem volna elő a pénztárcámat, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ő fizessen. Köszi. Fogtuk a tálcákat majd leültünk egy asztalhoz. 

- Azt hittem valami salátát fogsz venni. - mosolygott

- Tuti nem fogok salátát enni, ha ehetek ilyet - mutattam a kajámra

- Ott a pont! - harapott bele a kajájába

Rengeteg ideje voltunk benn, de hamar eltelt az ide, megsemmisítettünk egy-egy Mcfreeze-t és közösen egy shake-et (két szívószállal). Éppen röhögtünk valamin amikor két lány lépett oda hozzánk:

- Jajj Joan, olyan régen láttunk már... mizuuu? - kérdezte nyávogva és nyújtotta el a szó végét a lány

- Hehe, semmi. veletek? 

- Seemmii. Leülünk ide egy picit okés? - kérdezték Joantól mintha én ott sem lennék... Gyerünk Joan bízom benned

- Persze gyertek! - What? Ez most komoly? 

A két lány fogta és beült Joan és közém. 

- Kimegyek a mosdóba! - néztem Joanra mérgesen

Mire válaszolhatott volna már én a vécé mellett ütöttem be a kódot, ami a blokkon volt. Bementem és megmostam a kezemet. 

*Pí-pí* 

Nyílik az ajtó és az egyik lány áll előttem, aki beült hozzám. 

- Gondolom már smároltatok - kezdett bele - Mi már többször is... sőt...

- Ez engem nem érdekel! - próbáltam tartani magam

- Ja gondolom! Na mentem, hi! - köszönt flegmán

- A "Hi" az nem elköszönés, szöszi - kiáltottam utána

Egy kicsit kiakasztott a csaj, amit mondott. És én még azt hittem jelent... hagyjuk. Haza megyek! Kimentem a mosdóból oda sétáltam az asztalhoz majd felvettem a maradék cuccomat.

- Leléptem - vigyorogtam lenézően

- Hova mész? - kérdezte Joan meglepettem. Éreztem a gombócot a torkomba. Mi a franc? Nehogy elkezdjek bőgni egy ilyen senki miatt! Nem nagyon mertem megszólalni mert akkor tuti elbőgöm magam, úgyhogy csak rámutattam a kijáratra és elindultam gyors léptekkel. Mi a fene bajom van nekem?? Gyorsan kiszaladtam az utcára.. már sötétedett. Joan egy sikátornál kapta el a kezemet és visszahúzott

- Hé, miért léptél le? - addigra a szemem már könnyes lett... Hülye hormonok.. - mi a baj?

- Semmi. - vontam meg a vállam

- Aha, látom! 

- Azt hittem különleges vagyok... - suttogtam

- Mivan? - nézett rám nagy kerek szemekkel, komoly volt

- Áhh hagyjuk. Nem beszélek olyannal aki kb. mindenkit első találkozásnál lesmárol - fordítottam el a fejemet

- Csak azt csinálom amihez kedvem van. - vont vállat

- Én pedig nem vagyok a játékszered, hogy érzelmek nélkül csókolgass.. miket beszélek? Hogy lehetnének érzelmeid... főleg egy nap után - röhögtem el magam kínomban

Joan megfogta a karomat és behúzott a sikátorba nekiállított a falnak, és szögbe zárt a két kezével. 

- Így csókolok meg valakit barátilag - majd közel hajolt és megcsókolt. Elhajolt. Mire mondani tudtam volna valamit fojtatta:

- Így csókolok meg valakit aki jelentéktelen - megint megcsókolt de most máshogy

- Így azt aki tetszik - megcsókolt

- Így szenvedélyesen - megcsókolt, ez nagyon heves csók volt.. tényleg szenvedélyes

- Így pedig azt akit szeretek - megcsókolt. Neki dőltem a falnak ő a derekamnál fogott én a nyakát karoltam át. Hosszan csókolt, és nagyon jól.. de ezt nem részletezem. A hátam a hideg téglaépületnek volt nyomva, én a hajába túrtam, ő pedig a combomnál fogva felemelt. Nagyon sokáig bírta.. teljesen ki volt pirulva... feltételezem én is.. Elő halásztam a táskámból a kis kinyitós "Lora" feliratú tükrömet és kinyitottam.. A rúzsom borzalmasan el volt kenődve, de még a szempillaspirálom is.. Bocsi, hogy ilyet mondok... de Castiel tanulhatna tőle... 

Hazakísért, a kapuban nem csókolt meg, csak megölelt. A testem minden szegletét átjárta az ölelése. Olyan jó volt, és kellemesen bizsergős. Azt mondta majd hív, de ha akarom én is hívhatom. Erre csak bólintottam. Nem tudom mi van velem, ez a srác megbabonázott... Komolyan lassan már azt kéne mondani, hogy szerelmes vagyok belé.. Ennyi idő után? HÜLYE LORA! Megbeszéltük Joannal, hogy valamikor elmegyünk a strandra, és nem engedünk senkit kettőnk közé.. Nem vagyunk normálisak. Olyan aranyos, és helyes.. De mit lát bennem egy ilyen fiú? Áhh hiányzik! Basszus Lora... Ilyet még nem éreztem... Bizsergek mindenhol.. ha rá gondolok elvörösödöm..

Szakítanom kell Arminnal!