16. fejezet

Megjegyzés: Lehet, hogy észre vettétek, hogy van egy kis változás a blogon. Ez annak köszönhető, hogy Noémi rá jött, hogy "tömeg" blogja van és ezen változtatni kell. Próbáltam a címnek megfelelően alakítani... Remélem tetszik ez az újításom. :)

16. fejezet

(...) Elindultam haza, de akkor Lis megszorította a kezemet és visszahúzott. Kezei melegek voltak, az enyéimhez képest biztosan. Megállt bennem az ütő. Féltem. Mit akarhat? A levegőt bent tartva figyeltem komoly arccal.
- Haza kísérlek! - mondta mosolyogva. Megkönnyebbültem, szaggatottan fújtam ki a levegőt majd válaszoltam.
- Köszönöm, uram. Megtisztel a társaságával - játszottam az úri lányt
- Arra van az kocsim, gyere! - húzott magával. Van kocsija? Várjunk! Van jogsija??? Egy Lamborghini Veneno mellett álltunk meg... Nemtudom, miért gondoltam, hogy ilyen kocsi nem is létezik.. A nevét azért tudom mert imádom az autókat, és azoknak a nevét is megjegyzem amiket úgy hiszek nem mutattak be a publikumnak.. Lis kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beszálltam a bőr üléses gyönyörűségbe. Ő is beszállt mellém, majd elindultunk. Egész úton egy szót sem szóltunk... Ő nem tudom min gondolkodott, de én azon, hogy körülöttem minden ember ilyen full gazdag, anyám!:'D Lassan bekanyarodtunk a hátunkhoz szóltam, a portásnak (!), hogy csak én vagyok. Beengedhet! Mikor a képcső elé gurult én kiszálltam... és ő is.
- Köszönöm, hogy hazahoztál! Jól éreztem ma magam veled. - mosolyogtam
- Részemről az öröm. És én is! - mosolygott vissza rám.
Felmentem a lépcsőn majd beléptem az ajtón. Elmentem a konyhába, hogy bekapjak valamit. Anyáék pont akkor vacsiztak, úgyhogy én is leültem.
- Milyen napod volt ma? - kérdezte anyu mosolyogva
- Jó, köszönöm. Képzeld júliusban jönnek Arminék ide! - újságoltam a hírt
- Ez nagyszerű!!! - ujjongott anyu
- Igen, ez fanntassztikuss - "lelkesedett" apu is
- GONOOOSZ! - nyújtottam ki rá játékosan a nyelvem, mire ő is elmosolyodott
- Na én megyek megfürdök. Jó éjt - adtam nekik egy puszit - Holnap találkozunk.
- Neked is. Jajj amíg el nem felejtem! Holnap vendégeink lesznek, öttől. Legyél itt, kérlek - mosolygott rám apa kedvesen
- Mindenképp! Szívesen! - mosolyogtam, majd felmentem.
A szobámba érve gyorsan letusoltam, majd benyomtam az Xbox-ot és elkezdtem GTA-zni. Michaelt elrabolták az ufók benne. :D Olyan éjfél fele lefeküdtem aludni, és reggelig fel sem nagyon keltem. Reggel a szemem kinyílt 9:25-kor. Elmentem lezuhanyozni, fogat mosni, sminkelni nem sminkeltem majd mielőtt jönnek a vendégek akkor fogok. A hajamat csak felfogtam. Dobtam Arminnak egy SMS-t, hogy ha felkel hívjon... 2 perc és megcsörrent a telóm: Bejövő hívás: Armin
- Sziaa - köszöntem vidáman a telefonba
- Jó reggelt! - köszönt kómásan - mizújs?
- Semmi. Jujj már alig várom, hogy gyere! Annyira jó lesz! Tegnap taliztam Lissel, úgyhogy már egy csomó jó helyet tudok.
- Ja, tuti nagyon jól elleszünk. Majd megmutatod őket? - érzem, hogy mosolyog
- Mindenképp. Ma öttől vendégeink lesznek... de azt sem tudom kik. - röhögtem
- Na mióta New Yorkban vagy milyen izgalmas az életed - röhögött ő is
- Naja. Figy neked van jogsid? -kérdeztem hírtelen
- Ez most nem tudom, hogy jött... De a válaszom, hogy mire New Yorkban leszünk lesz.. Már csak a KRESZ van hárta. - modta

*2 beszélgetéssel eltöltött órával később*

- Na lassan megyek mert szép akarok lenni - mosolyogtam, az órára nézve
- Nem kell ahhoz olyan sokat készülni!
- Hehe.  Na de tényleg megyek! Jó legyél, majd beszélünk. csók-csók, szija!
- Okés. Legyél jó kislány! Csóók, bye. - letettük.
Igazság szerint még dél volt de időbe el akartam kszülni. Lementem kajálni, anyuval találtam szembe magam ahogy egy papírt szorongatott...
- Szija anyu! Reggelt. - köszöntem mosolyogva, és kivettem a hűtőből egy joghurtot
- Lora! Mit tudtál te ennyit összetelefonálni? - mutatta felém a nem túl kis összegről árulkodó papírt.. Hopp el is felejtettem, hogy Arminnal elég sokba kerül hogy beszélünk.. De még most érkeztem ide... Hopp ennyi idő alatt ennyit összehozni... Grat Lora!
- Hoppá! Bocsi elfelejtettem, hogy itt sokba kerül.. majd akkor beszélek Arminnal viberen! Ne haraguudj - vettem elő a boci szemeim
- Hát.. Semmi baj.. - mosolygott már anyu is - A vacsira legyél csini, és elegáns!
- Értettem - tisztelegtem - akkor megyek is készülni!
Felszaladtam a szobámba és körül néztem mit is vehetnék fel... Hát ez lett a végeredmény:

16:55 Csengetnek. Én megálltam a lépcső mellett anyával, apa pedig ajtót nyitott. Az ajtóban három ember várakozott. Egy nő, egy férfi... és egy fiú. A nőnek hullámos szőke haja volt (mint anyának) egy vörös selyem ing volt rajta a szoknyája magasított derekú volt, és fekete. Egy fekete magas sarkú szandált viselt. Egy vastag aranyszínű lánc volt a nyakában (nem olyan mint egy nyakörv), hozzá illő karkötővel. A férfi öltönyt viselt, vörös nyakkendővel, gondolom, hogy össze illjen a nővel. A cipője is illet természeteresen az öltönyhöz, amit meg merek kockáztatni hogy Armani volt. Az kisujján egy pecsétgyűrű volt, a bal csuklóját pedig egy Rolex díszítette. 100% hogy az volt! Ezer közül felismerem. Áttértem a fiúra aki apja mellett álldogált. Egy fekete farmer volt rajta,fehér póló, és egy zakó. Elegáns volt de mégis laza. A szeme kék, a haja sötét barna.. talán már-már fekete is. Nézett engem, és mosolygott. Közelebb lépett így még jobban meg tudtam csodálni szemeit:

Felém nyújtotta a kezét, a szemeit az enyéimbe fúrta. A lábam kissé meginogott, kezet fogtam vele:

- Szia, Johnathan vagyok... a barátaimnak Joan. - mosolygott a kezemet tartva

- Sz-szia! Én pedig Lora.. a barátaimnak is! 

Nyitotta volna a száját, de anya miatt nem tudta elmondani amit akart

- fáradjunk beljebb, kihűl a vacsora! - tessékelt be mindenkit anyu. Leültünk az étkezőbe. Én az asztal végébe ültem, anya meg beültette mellém Joant. Köszi. Elkezdődött a vacsi. A "felnőttek" elkezdtek fontos dolgokról beszélgetni... Én csendben ettem a gyümi levesem, de természetesen nem tudtam nyugodtan enni ugyanis Joan az ölembe ejtett egy papírdarabot.

Te nem unsz itt ülni?

 Ránéztem ő nagy boci szemekkel, mosolyogva nézett rá..
- Még nem is ettünk! - suttogtam
- Te éhes vagy? - tényleg nem voltam az.
- Elnézést! Anya, körbevezetem Joant! - álltam fel az asztaltól
- Rendben édesem! - intett anya, és folytatták a beszélgetésüket.
 Felvezettem Joant az emeletre majd kinyitottam a szobám ajtaját. Arrébb léptem az ajtóból, hogy Joan be tudjon menni majd be is csuktam magam után.
- Szép szoba - nézett körbe
- Én is szeretem! - mosolyogtam
- Najó! - ült le a kanapémra - mesélj magadról!
- Lora vagyok, 17 éves.. Eredetileg szőke a hajam, szeretem az elektronikai cuccokat... Nem vagyok valami érdekes. Te jössz!
- Joan vagyok, 19 éves.. Eredetileg is barna, szeretem az elektronikai cuccokat, a finom kajákat, a jin tonikot, néha szoktam bulizni járni, basszerozok, van egy húgom.
- Basszerozol? - kérdeztem csillogó szemekkel
- Ja. - mosolygott... Ez mindig mosolyog?? - van barátod? - kérdezte
- Van.... - mondtam halkan
- Értem.. - komolyodott el egy kicsit, aztán észre vette magát és újra jó kedvet imitált. Aztán közelebb lépett hozzám, belenézett a szemembe és... és... megcsókolt.