15. fejezet

15. fejezet

Éppen kiszálltam a vízből, mikor felugrott egy facebook üzenet:
Lisander üzenete: welcome to New York!
Lora üzenete: :) Zsír a hely... mit ne mondjak..;)
Lisander üzenete: Hát azért vagyok én is itt!:D Holnap mit csinálsz? 
Lora üzenete: Holnap semmit... talán rendezkedem... ráér az még!:D Tali?
Lisander üzenete: Naná!! Hol laksz? Oda megyek!
Lora üzenete: Áhh nem, ne fáradj! Itt úgyis van egy csomó kocsi... majd elvitetem magam! Hova is?:)
Lisander üzenete: Central Park. Holnap.... 2 óra?
Lora üzenete: Okés! Ott találkozunk! :) Viszont most megyek aludni! 
Lisander üzenete: Good bye Lora, sweet dreams!
Felvettem egy csipke atlétát, és egy francia bugyit majd go to bed. Bedőltem az ágyba ami rohadt puha volt.. Még soha nem feküdtem ilyen kényelmes ágyikóba! Magamra húztam a takarót és gondolkodtam.. Szóval van Armin, a pasim ugye. Szeretem őt! De megcsalt... Ami egy kicsit tompítja az érzéseimet.. Csak ne lenne velem mindig olyan kedves, és ne nézni ki olyan  jól... Plusz pont nála, hogy egy nagy kocka, és jókat lehet vele hülyülni, és nálam még van egy plusz pontja: Alexy:D Imádom a hülyét! Beszélnem kellene vele... holnap felhívom. A következő versenyző: Castiel. Anno amikor nagyon-nagyon részeg volt eléggé rám mászott... sokáig fájt a csuklóm miatta... Armin védett meg akkor. Ajj de a "búcsú ajándék" áhh vannak pillanatok mikor bevillan. Még nem éreztem ilyet azelőtt. MIÉRT CSINÁLTA EZT? Ajj nem hagy nyugodni... Mondjuk alapjában ő is elég kedves... velem... néha... mondjuk van amikor elég bunkó is. Áh hanyagolom ezt a gondolatmenetet! És a következő versenyzőőő: Lisander. Na ő nagyon kedves... de keveset találkoztunk mostanában... De ez megváltozik, egy városban élünk.. Jaj azt nem tudom, hogy melyik suliba fogok járni.. Na segáz majd megkérdezem Anyától. Szóval: vele holnap... ma találkozom. Igazából az ő búcsú ajándéka is tetszett.. a nyaklánc is! Ő non stop kedves mindenkivel. Nem tudnék rá semmi rosszat monda....... feledékeny, de rettenetesen! Istenem! Mindig elhagyja a jegyzetfüzetét... Mondjuk ebből a feledékenységből vicces szituk jöhetnek. Áhh nem bírom én ezt a sok gondolkodást! Megfájdult a fejem.. Kell valami gyógyszer. Lementem a konyhába... A régi házunkban a konyhában az egyik eldugott fiókban volt a gyógyszer.. Itt is így kell lennie.
*15 perccel később*
Hol lehet? Milyen nagy ez a konyha? Áhh megvan! Zacskók alatti fiók.. OK, megjegyezve! Öntöttem egy pohár vizet és lenyeltem a kicsinek nagyon nem mondható pirulát... ugyanis az édes keresztbe fordult, és megakadt a torkomon. Kikerekedett szemekkel, és remegő kezekkel kezdtem közeledni a hűtőhöz hogy az adagolóból megtöltsem a poharamat. Sikerült. 3 pohár után már a nyelőcsövemen belül száguldozott a fájdalom csillapító. Visszamentem a szobámba. Hogy nem vették észre anyáék, hogy majdnem megfulladtam? Ja hát hogyne! Az ő szobájuk kb. 1 km-re van a konyhától. Elaludtam. Reggel 9-kor kinyílt a szemem és felültem. Áhh elfelejtettem lehúzni a redőnyöm! Kiég a retinááám! Oks, ha folyamatosan kicsi lépésekben nyitom ki a szemem, meg tudom szokni. Ezaz sikerült! Gyorsan leszaladtam, megreggeliztem aztán az órára pillantottam: 11 óra. WHAT? Hogy sikerült ennyire lassúnak lennem??? Spuri fel a szobámba. Megágyaztam, elmentem zuhanyozni. 15 perc múlva már kezdhettem is öltözni.. central park... Áhh ez jó lesz:

Nem akartam túl öltözni. Ez a célnak megfelel, sőt! Tökéletes. Elindultam hát a találkozó helyére ahol Lisander már várt:

- Nem vártál sokat? - öleltem meg

- Nem, most érkeztem! - mosolygott - merre szeretnél menni?

- Sétáljunk egy kicsit! - indultam befelé 

Rengeteget beszélgettünk és megtudtam, hogy itt New Yorkban Lis nem a szüleivel hanem a bátyjával él... aki nem mellesleg ugye Rosa barátja.

- Szóval Rosa szokott New Yorkba jönni? - döbbentem le... még nekem sem mondott erről semmit, mikor el-el tűnt egy hétre mindig azt mondta, hogy beteg.

- Igen. Nyáron is jönni fog valamikor. - közölte Lis

Ennek nagyon megörültem és el is határoztam, hogy én bizony felelősségre vonom ezért Rose drágámat, hogy hogy nem mondta ezt el nekem? 

Miután ki sétáltuk magunkat elmentünk egy gyorsétterembe ahol ettünk két hambit. Miután ezt is befejeztük már sötétedni kezdett ezért elindultam haza, de akkor Lis megszorította a kezemet és visszahúzott.

Megjegyzés a képhez:

Lehet, hogy úgy látszik, hogy fogják egymás kezét de NEM! A nagyobb (pasi) kéz visszahúzza  a másikat... A fél instagrammot végignéztem, hogy találjak egy jobb képet... de ez a legelviselhetőbb:D