4. fejezet

4. fejezet: csodás nap

Armin az ágyán feküdt és játszott a psp-n. Mikor benéztem a szobába észrevett és maga mellé tette a játékot.

- Tegnap elaludtál... - mosolygott – nem akartalak felkelteni ezért átvittelek a vendég szobába... remélem nem baj. - nézett kérdőn rám
- Nem baj! Köszi hogy itt maradhattam, és hogy szóltatok a szüleimnek. - mosolyogtam rá
- Amúgy akarsz hallani egy fura történetet? Alexy hajnal kettőkor jött haza tegnap és addig Violával volt.
- Húha, csak nincs valami alakulóban? De amúgy az hogy lehet, hogy Alexynek tetszik Viola, mikor Alexy... Hát tudod... Izé... - makogtam össze-vissza
- Meleg? Ugyaaan! Alexy nem csak a fiúkat szereti... - kezdte el magyarázni
- Okés értem én... most már – röhögtem
- Hé! Esetleg nincs kedved velem tölteni a napot? - ajánlotta fel
- De szívesen.. Ha felvállalható vagyok a tegnapi szettemben..
- Akkor gyere! - húzott kifelé az ajtón jelezve, hogy jól vagyok így

Sétáltunk egy 5 percet azután megérkeztünk egy kávézóba. Ott vettünk két tejeskávét, és két fánkot.

Elvitelre kértük mert a parkba akarta Armin megenni úgyhogy elmentünk egy közeli parkba és egy padon reggeliztünk meg. Rengeteget beszélgettünk, elmondta hogy az apukája egy nagy vállalat vezetője ezért sokat utazik de mikor otthon van mindig nagyon jól telik az idő. Én elmondtam az én kis családom történetét és hogy milyen meghitt otthon a hangulat legtöbbször.

- És amúgy hogy tetszik a Sweet Amoris?
- Elmegy... Tök szimpi emberekkel is találkoztam már benne... - kacsintott
- Eltudom képzelni... - mondtam felemelve a tejeskávémat – Ez elfogyott
- Ja ja az enyém is... Na nem baj, induljunk el!
- Hova megyünk?
- Meglepi! - Fogta meg a kezem és kezdett el húzni... ismét

Egy játékbolt előtt álltam meg. Mármint nem játék játékbolt, hanem videójáték bolt. Ahogy bementünk rávetettük magunkat a legúljabb PS 4-re és elkezdtük nyomkodni. Mikor már a második órája is ott voltunk kizavartak minket mondván, hogy ha végig akarjuk vinni a játékot, vegyük meg. Arminnal ezután (16 óra volt) elmentünk Mekibe én egy sajtburi menüt ettem ő egy McWrappet. Miközben beszélgettünk két ismerős arcot pillantottunk meg. Rose és Leigh lépett be a mekibe rendeltek aztán le akartak ülni, de megláttak minket. Rose boldogan lépkedett oda és Leigh is követte őt:

- Sziasztook! Mizu? Hogy-hogy így együtt? - kérdezte Rose
- Sziasztok! Semmi. Így alakult. - mosolyogtam – és ti mi járatban?
- Hát éhesek lettünk. - hmm ennél hosszabb válaszra számítottam
- Leültök? - kérdezte Armin
- Ha nincs ellene kifogásotok. - ült le Leigh, mellé pedig Rose.

Jól elbeszélgettünk. Megtudtuk, hogy Leigh és Rose egy pár. Ami fura mert Rose nem is említette nekem, pedig a legjobb barátnője vagyok. Mikor megkajáltak hamar leléptek mi még ittunk két Babychino-t aztán mi is elindultunk. Már 17:30 volt. Egy dologra maradt időnk: Sétálni egy kicsit. Ahogy Arminnal sétáltunk a városban egyszer csak egy ismerőst pillantottunk meg. Ismét. De nem egy pár volt. Castiel volt. Egy kicsit keresztbe sétált az úton:

- Tényleg! Te szoktál inni? - kérdeztem Armint
- Ja ja. Naponta másfél liter vizet, miért? - kérdezte nevetve
- Hülye! Alkoholt szoktál-e inni, nem folyadékot.
- Az alkohol is folyadék! Najó nem szívatlak! Nem nagyon szoktam egyébként. Csak ünnepségeken pezsgőt, vagy étteremben bort, najó meg nyáron. De nincs olyan hogy otthon megiszok magamban egy üveg Jack Danielst... stb.. - magyarázta.

Nem tudta befejezni mert Castiel oda ért hozzánk és semmi bevezetés nélkül megcsókolt. Nem tudtam mit csinálni, lefagytam. Még jó hogy ott volt Armin és elszakította tőlem a piától bűzlő Castielt.

- Mit a francot csinálsz? - kérdezte magához szorítva. Biztonságot sugárzott.
- Hát nem fogtátok egymás kezét, ergo nem jártok! Ja és be kellett bizonyítanom Lorának, hogy van köztünk valami vibrálás.
- Te tényleg nagyon sokat ihattál mert az tuti hogy az egyetlen dolog amit éreztem az a töménytelen alkohol szaga volt nem pedig „vibrálás”... - akadtam ki teljesen
- Tudom, hogy tetszem neked! - azzal kirángatott Armin karjaiból, és olyan erősen szorította meg a csuklómat, hogy azt hittem mindenestül a kezében marad – nézz a szemembe és mond, hogy nem szeretsz!
- Nem szeretlek! UTÁLLAK ÉRTED,  UTÁLLAK TELJES SZÍVEMBŐL ÉS NEM BÍROM ELVISELNI A JELENLÉTED! U-TÁL-LAK! A csuklóm, Armin! Segíts kérlek, ez nagyon fáj! A csuklóm ! – mondtam már zokogva

Armin fogta és behúzott egyet a Részeg Castielnek akinek ennyi elég volt hogy elessen. Fogott engem és elvitt onnan. Egész úton nem beszéltünk semmit, de nem éreztem különösebb feszültséget a levegőben. A házunk elé értünk:

- Jól vagy? - kérdezte és mélyen belenézett a szemembe
- Igen... Azt hiszem! - mondtam tanakodva
- Had nézzem a csuklód! Nem fáj nagyon? - aggódást láttam a szemében
Őszintén? De! Nagyon fáj! De tudod mit? Kibírom! Ha te nem lettél volna akkor......
Akkor ez sem történik meg!
De megtörtént volna! Csak akkor nem téged hibáztat, hogy nem lehetek vele!
Biztos?
Jaja! Nyugi! És mondam már hogy kibírom! - mondtam olyan nyugodt hangon ahogyan csak tudtam
Hát jólvan, jó éjt! Te, amúgy hogy tetszett a nap? - kérdezte kissé félénken
Nagyon- nagyon tetszett. Főleg mikor kiraktak a boltból! És nyugi nem rontotta el a kedvem khm... Castiel kis műsora. - mosolyogtam – na Armin, ne legyen már ilyen rossz kedved!
Jólvanna nincs rossz kedvem, csak ez fura volt akkor is... Bocsi, hogy ezt mondom de Castiel nem valami normális
Tudom! De gratulálok, hogy behúztál neki – kacsintottam
Lora! Ezt megismételjük? - kérdezte már jobb kedvel
mindenképp – mosolyogtam

Megöleltem Armint és megígértettem vele, hogyha bármit megtud Alexyről és Violáról mindenképp írjon facebookon! Megigérte és elment.

Mikor bementem a szüleim éppen vacsiztak, és nekem is meg volt terítve:
- Ne haragudjatok, hogy most jövök és nem is szoltam, többet nem fordul elő!
- Semmi baj drágám a lényeg hogy itt vagy... És láttuk hogy volt ki vigyázzon rád!
- Hát igen volt. - mosolyogtam majd a csuklómra néztem: piros volt

Mikor megvacsiztunk és szépen elpakoltunk felmentem a szobámba de nem voltam valami jól ezért kimentem a mosdóba, jó döntés volt mert 2 perc múlva már jött is ki belőlem a vacsi és szerintem a mekis kaja is... Lehet ideges vagyok vagy tényleg lebetegszem itt? Nem tudom... A szüleim adtak hányinger csillapítót, én pedig lefeküdtem. Fura mikor takarítottuk az öltözőt Armin nem ilyen volt, most olyan visszafogottnak tűnt, akkor meg.... Na mindegy lehet hogy túlreagálom

Gondoltam felmegyek chat-re hátha van fenn valaki, volt:

Nataliel

Én: Szia Nat! Mizújság?

Nat: Szia Lora! Semmi különös! Veled?

Én: Jajj ne is mond életem legszebb napja lett volna, erre fáj a csuklóm és most hánytam...:P

Nat: Huha mi történt?

Én: Castiel! Castiel történt! Nem bírja elviselni, hogy boldog vagyok!

Nat: Boldog vagy? Miért vagy boldog?

Nat: Bocsi nem úgy gondoltam...:/ De miért vagy boldogabb mint máskor?:)

Én: Rád én úgy tekintek mint legjobb bátyusomra! És nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek! Szóval elmondom: Armin!

Nat: Ő az egyik új diák, igaz? Kedvesnek tűnik, sőt az! Áldásom rátok!:D

Én: Jó akkor holnap lesz az esküvő! Csak a te jóvá hagyásod kellett!!! Amúgy megtudhatnám, hogy első nap miért nem jöttél oda Violáékkal köszönni?

Nat: Bocsi sok volt a dolgom... De téged meg mostanában Kennel nem látlak! Amúgy fehér öltöny jó lesz?:)

Én: Tökéletes*-* Amúgy semmi baj..<33 Kennel meg eltávolodtunk egy kicsit, mióta történt valami.

Még beszélgettünk egy 20 percet aztán elköszöntünk és aludtam volna amikor bevillant egy kis ablak: