8. fejezet

8. fejezet

Reggel fél nyolc körül keltem, és őszintén nagyon megijedtem, hogy fekszik mellettem valaki. Aztán beugrott mégis mi volt tegnap. Armin kezei a derekamon pihentek. Felültem. Nem tudtam ülni három másodpercet már vissza is húzott maga mellé.
- Még korán van - nyöszörgött mint valami könyök kutya
- Nem tudok aludni - duzzogtam
- Még 10 perceeet - könyörgött, és már vissza is aludt magához szorítva
Én nem tudtam aludni csak a plafont bámultam és vigyorogtam közben.
- Fenn vagy, ugye? - kérdezte fél szemét kinyitva
- Ühüm - bólogattam
- Gondoltam - nevetett - hát akkor én is felkelek - adta meg magát
Eltelt 5 perc de még mindig nem mozdult. Lassan felálltam, az ablakhoz sétáltam és felhúztam a redőnyt. Na erre úgy takarta a szemét amivel csak tudta. Én fogtam magam és beugrottam mellé röhögve az ágyba és pihenő funkcióba kapcsoltam... volna... Ha Ármin nem térdel négykézláb felém:
- Felkeltettél! - mondta duzzogva - meg leszel büntetve - mondta sejtelmes mosolygással
- És mégis mivel tudsz te megbüntetni? - kérdeztem pimaszul, a nyelveset kiöltve
Erre nem mondott semmit csak fogta és fordultunk 360 fokot. Már félig lent lógtunk az ágyról de ez nem nagyon zavarta. Bele puszilt a nyakamba (inkább a hajam volt) aztán lefogta a csuklóimat. Már éppen fordított volna át más felé amikor csengettek. Gyorsan ledobtam magamról Armint.
- Kinyitom! - mondtam neki röhögve - akárki az.. megmentett - kacsintottam
- Egyenlőre! - jött utánam
Lesétáltunk az ajtóba majd kinyitottuk. Meglepetésünkre Alexy állt az ajtóban.

- Olyan kis cukiiiiiiiiiik - ugrott a nyakunkba a Duracell
Én kedvesen visszaöleltem, Armin meg megveregette a vállát.
- Amúgy te mit keresel itt? - kérdeztem mert gondoltam hogy nem megnézni jött
- Hozzátok jöttem - csillogott a szeme
- De honnan tudtad hogy itt vagyok? - tette fel Armin ezt a logikus kérdést
- Velem aludt Coco ergo nem vagy otthon. És ha nem vagy itthon csak itt lehetsz! Jujj Loriii nem is tudtam, hogy ilyen gyors tempóban haladtok... - gondolkodott.
Én erre a számban lévő összes nyálat átirányítottam a légcsövembe és elkezdtem vörös fejjel fuldokolni. Armin elkezdte simogatni a hátam, Alexy meg hozott egy pohár vizet.
- Én megöllek - jött ki az első értelmes mondat belőlem - komolyan mondom megöllek!
Azzal a lendülettel neki rohantam Alexynek egy párnával aki csak nézett bambán... Nem értette mi van. Elkezdtem püfölni azzal a párnával ami a kezemben volt, közben pedig kiabáltam vele.
- HOGY GONDOLOD, HOGY EGY CSÓK UTÁN MÁR IDE LYUKADTUNK KI? HÜLYE! MIT KÉPZELSZ TE RÓLAM? IDIÓTA! IDIÓTA! - kiabáltam torkom szakadtából.
Armin a derekamnál fogva húzott vissza Alexytől. Kicsit lenyugodtam úgyhogy el tudott engedni.
- Veled meg mi van? - simogatta Alexy párnával szétvert kezét
- Felb..... felidegesítettél - javítottam ki magam
- Megnyugtatlak Alexy... csak vigyáztam rá... És a kanapén aludtam. - mondta Armin
- Várj! Ki az a Coco? - kérdeztem felvont szemöldökkel...
- A mi kis uncsink! - mondta Alexy. - Héé el akartam menni vásárolni! Veletek....
- Megyünk! Csak rendbe szedem magam - mondtam magabiztosan. Armin bólintott.
Elmentünk a helyi butikba ahol össze szedtünk egy csomó ruhát. Felpróbáltam őket, végül volt amiket kiválasztottam, kellettek nekem*-*

- Na jó! ezeket megveszem - mondtam boldogan

- Ja nagyon szép vagy! - pattogott Alexy - Armin pontozd! - Adott parancsot

- 10/100-as - mondta fürkészve majd dobtam neki egy puszit

- Jó akkor Armin fizet! - mondta Alexy

- Okés - mondta egyszerűen Armin és indult a kasszákhoz 

- HÉÉÉ! Ezek nagyon drágák! - szaladtam oda

- Halihó! Egy szatyiba pakold már be ezeket - az eladó belepakolt, Armin fogta és elindult a szatyorral a kijárat felé

- Te meg mit csináltál? - hüledeztem - Elhoztad csak így? Hogy nem jöttek utánunk? Most mi van? - soroltam a nem értett kérdéseket

- Anya tavaly unatkozott... Apa ezt nem tűrte... Nyitott neki egy butikot... Ennyi! - magyarázta

- ÚRISTEN TIÉTEK A BUTIK? VÍÍÍÍÍÍ - ugrottam Alexy nyakába aki visszaölelt. Aztán fogtam és mint egy 3 éves rohantam Armin nyakába. Ott lógtam vagy 5 percig aztán a fülébe súgtam:

- Egyre jobban kedvellek!

- Én is! - súgta vissza a Kékszemű

- VIOLAAAAAA!!!!!!!!! - Hallottuk Alexyt aki már rohant is Vie-hez 

- Sziaa - puszilták meg egymást. ((Olyan cukii))

- Hát mi akkor nem is zavarunk! - mondtuk Arminnal majd elindultunk.

Egy parkon sétáltunk át amikor az eszébe ötlött valami amire ezek szerint most eszmélt rá:

- Hé neked hány barátod volt már? - kérdezte kíváncsian. Leültem egy padra és magyarázni kezdtem: 

- Igazából nekem nem volt még barátom... Csókolózni már ellenben csókolóztam... De nem olyan komolyan... - kissé zavarba jöttem 

- Hát akkor ideje elkezdeni! - nyomott egy puszit az arcomra majd egy fához mentünk és :

Éppen haza felé tartottunk amikor Rose-t pillantottuk meg előttünk. Szipogott. Sírt. 

- Nálad aludhatok? Beszélnünk kellene. - mondta szipogva

- Persze gyere! - dobtam  oda neki a kulcsot.

 Ő bement én pedig búcsúzkodtam a fekete hercegemtől:

- Hát... Cocót sem hagyhatod mindig egyedül... - mosolyogtam 

- Már biztos hiányol... - húzta félre a száját

- Egy mosolyt ha kérhetem - tapsoltam egyet 

Elmosolyodott - vigyázzatok magatokra - kacsintott - nehogy elraboljanak!

Azzal megcsókolt. Jó hosszasan sikerült majd könnyekkel teli (:D) búcsút vettünk és elsétált. 

Felsiettem Rose-hoz aki az arcát a matracomnak nyomva hason, lábát feltartva feküdt.