7. fejezet

7. fejezet: Álom

- Hát......
Felriadtam. Teljesen izzadt voltam, és a fejem is lángol. Az ágyamban feküdtem. Armin sehol. Mi történt? És a csók? Álmodtam volt? Ezt nem hiszem el! Bár bele gondolva lehet hogy nem is tetszem neki... Lehet hogy csak egy oldalú ez az egész, mert nekem nagyon tetszik ő... de vajon én tetszem neki? Annyi barátnője lehetett már. Lehet, hogy egy lennék a sok közül. Nemtudom. Felhívom. Tárcsáztam, kicsöngött
- Mi történt? - kérdezte, de szerintem aludt
- Szia Lora vagyok. Tudnánk beszélni? - tettem fel a nagy kérdést
- Lora? - tért magához - Persze egy perc - hallottam hogy arrébb sétál - most mondhatod
- Ha a szobádban vagy, miért nem tudunk ott beszélni? - kérdeztem, de őszintén kicsit féltem a választól
- *határszünet* ömm Alexy tudod félt és a kanapémon alszik - magyarázta... Csak nekem fura?
- Aha értem. - hagytam rá - de figyi! Nem ezt akartam, hanem, hogy mikor is mentél haza tőlem? - kérdeztem
- miután elmondtad a szitut... hát, mire reagáltam volna... bealudtál az ölemben. - éreztem hogy mosolyog - betettelek az ágyba, szóltam anyudnak és leléptem. Most itt vagyok... Láttad már az órát amúgy? - kérdezte
- öhm... úristen hajnali fél három! Nagyon bocsi, de ha már úgy is beszélünk... khm vagy esetleg zavarlak a tevékenységedben? Várj Armin hogy van rajtam a pizsamám? - most vettem csak észre hogy mikor itt volt nagyon nem pizsibe voltam
- De! Lora nagyon zavarsz! Ja nem! Veled mindig van kedvem beszélni...... kivéve hajnalban! - jelentette ki szárazon, bár szerintem még mindig mosolygott. - a pizsamáról pedig annyit: Van rajtad fehérnemű? Helyesbítve a tegnapi fehérneműid...
Megnéztem és tényleg a tegnapi együttesem volt rajtam, a pizsim alatt.
- Az van rajtam! Minden elismerésem a tiéd! Gondolom nem volt nagy a kísértés... - szontyolodtam el. Aztán elröhögtem magam hogy ne tűnjek nagyon zakkantnak. (Tudom szánalmas vagyok)
- Honnan veszed hogy nem volt nagy? - kérdezte... De telefonon át nem tudtam elképzelni a fejét
- Úristen mi most tényleg erről beszélünk? - röhögtem
- Te hoztad fel! Én meg nem akarom hogy kisebbségi komplexusod legyen.. Dögös vagy, nyugi!
- Hát ez fura volt. De köszi! - röhögtem és már megint az az égető érzés a homlokomon, meg kéne lassan szokni
'- Héé kivel beszélsz már ennyi ideig? - hallottam egy lány hangot a telefonban'
A szemembe könny gyűlt, nem tudtam miért is sírok... Hiszen nincs köztünk semmi! Hülye Lora! Hülye!
- öhm figyu hallom zavarok... Jobb ha én megyek - remegett a hangom
- Ez nem az amire gondolsz! Higgy nekem! - dadogta és a hangja furi volt
Letettem nem akartam tovább hallgatni! Az órámra néztem az ágyam mellett: 3:25 volt. Mit csináljak hatig? Ki lehetett ott Arminnál? És miért kezdett el magyarázkodni? Lehet nem kellett volna azonnal letennem? NEM! NE NÉZZEN HÜLYÉNEK, ÉS NEM FOGOM LETENNI! El kezdtem sírni úgy mint még soha, azt sem tudtam, hogy ennyire nagy hatással van rám Armin. Minden nap tanul valamit az ember, nem igaz? Azt hiszem visszaaludhattam, mert arra keltem hogy kelnem kell. :D Elkészültem: Egy fekete tüll szoknyát vettem fel, fekete harisnyával, egy narancs pántos felsőt felé pedig egy szürke mickey egeres kapucnis pulcsit. A hajamat kivasaltam, és egy masnit tűztem bele. A sminkem menete nagyon fontos és szigorúan követni kell azt! Korrektor, hab alapozó, púder, szempilla göndörítés, szempillaspirál, végül pedig átlátszó szájfény. Lementem a konyhába ahol apa és anya éppen reggeliztek. Fogtam magam és leültem a harmadik terítékhez.
- Szép jó reggelt! - köszöntem cuki
- Volt! - nevetett apa (igen apukám ilyen humor herold!^^)
- Kicsim tegnap azt mondta Armin hogy elaludtál. - kezdte anyu
- Igen nem tudom mi volt... Fáradt lehettem! Ja és légyszíves Armint hanyagoljuk! - biggyesztettem le a szám
- Én pont benyitottam hogy ideje lenne hazamenni... akkor takart épp be. Nagyon gondos volt! - szólalt meg apu
- Értem... Tényleg oda figyelt rá? - kérdeztem mint valami óvodás aki abban reménykedik hogy a játékát valaki megtalálta.
- Nagyon! Még elmentem mielőtt észre vett volna! - mondta jelezve hogy ő bizony nem látta az egészet de amit látott az pozitívum volt
Megkajáltam (Zabpelyhet) majd kedvetlenül indultam el a suliba. Azon gondolkodtam vajon miért nem szólt egyszerűen anyának hogy "Lora bealudt, tessék lefektetni! Léptem pá!". Nem! Ő elintézett aztán elment. De az a csaj? Ajj! Nem értek semmit! Nem fogok vele beszélni! Akkor sem ha térden állva könyörög! De istenem, mégis mit beszélek? Úgy csinálok mintha jártunk volna, és megcsalt... De nem! Csak barátok vagyunk! Nem lehetek rá mérges! Bárcsak az az álom igaz lett volna. Minden sokkal jobb lenne! Jó! Nem baj! Akkor sem szólok hozzá! Vehette volna a célzásaimat... Legalább olyan helyre ment volna ahol nem hallom meg a lány hangját ha szól!
A suliba érve lassan battyogtam a folyosón, fel a lépcsőn, be a terembe, és leültem a helyemre. Beszéltem pár szót Nataliellel és már be is ért a tanár. Borzalmas hosszú óra volt. Feleltem négyesre. hét órám volt. Egész nap sikerült kerülnöm az embereket, de suli után amikor indultam volna a szekrényemtől haza valaki utánam kiáltott:
- Lora várj! - kiáltotta Armin. Én rá sem hederítve indultam tovább. - Lora! Miért csinálod ezt velem? - Kiáltott újra. El kezdtem szaladni. Milyen hosszú ez a suli basszus?! Armin utánam rohant és gyengéden a falnak nyomott. Szabadulni próbáltam erre ő a combomnál fogva a karjára emelt és bevitt a lány mosdóba. Bezárta az ajtót hogy ne zavarjon senki. Ő leült a földre, hátát falnak döntötte. Én is hasonlóan cselekedtem.
- Mi a baj Lora? - tette fel a kérdést
- Semmi - mondtam.. kérdeztem
- Tegnap este még semmi bajod nem volt velem. Csak a többi sráccal
- Miért nem mondtad el?
- Mit nem mondtam el? - kérdezett vissza a kérdésemre
- Hogy van valakid... - nyögtem ki végül
- De hát nekem nincs senkim! - mondta nemes egyszerűséggel
- Akkor mi volt a tegnap éjszakai csaj? - kérdeztem ismételten
- Az uncsi tesóm van itt és az én szobámban alszik! - mondta el
- Aha tegnap valahogy még Alexy volt... - vágtam be egy sértődött grimaszt
- Jó! Nem gondoltam hogy elhinnéd... - mondta szája egyik oldalát oldalra húzva
Elkezdett bekönnyezni a szemem. El akartam fordulni de nem engedte. A karomnál fogva magához húzott és elkezdte letörölni könnyeimet. Olyan kedves volt velem... De vajon igazat mondott? Teljesen lenyugodtam. Annyira hogy elkezdtem röhögni. Nem értette.
- Most mi van? Mi olyan vicces? - mosolygott. Még mindig a hátamon volt a keze és simogatta
- Az álmom.... - röhögtem már nagyon-nagyon keményen
- Milyen álom? Lemaradtam? - kérdezte de már láttam, hogy zavarja, hogy nem tudta mi van DE jó volt a kedve
- Azt álmodtam, hogy.... - nem tudom miért mondtam el - csókolóztunk - röhögtem, bár égtem mint a rogy - tudom, hogy hülyeség... Nem kell szólnod!
- Lehet hogy nem is akkora hülyeség....... - vakarta vörös fejjel (!) a homlokát
- Mit is ért, kedves uram ez alatt? - szóltam mókásan, mert azt hittem viccel/kamuzik/hülyének néz
- Lehet hogy miután átöltöztettelek.... kaptál egy jó éjt "puszit" - mutatta az ujjaival a " jelet.
- Mit jelent pontosan a jó éjt puszi? - kérdeztem a fejemet fogva

- Ezt! - mutatta be ((lásd a képen:D))

Úristen! Az egész szám égett, az arcommal együtt, a testem zsibbadt. Becsuktam a szemem és élveztem a pillanatot. 

- Te ilyenkor mit érzel? - kérdeztem és a számat tapogattam, forró volt 100% hogy vörös is.

- Most jót! Nagyon jót! - mondta mosolyogva

- De ezt miért kellett? - akadtam ki és a fejemet fogva dőltem előre-hátra 

- Teljesíteni akartam az álmodat - kacsintott

- Hát... És most mi lesz? - kérdeztem

- Most? Hazakísérlek. Tanulsz holnapra? - kérdezte kíváncsian 

- Nem - ráztam a fejem gyengén

- Akkor fel is megyek, ha lehet... 

- Gyere! Jöhetsz! - mondtam gyengén

Együtt indultunk el ezután. Rövidnek tűnt az út. A felénél kicsit oldottabb lettem... Egy bizonyos dolog után történt mindez. Jó, talán tiszta vörös voltam, de oldott!!!!!!!!!! 

Mikor haza értünk csak egy cetlit találtam az asztalon:

Szia kincsem! Apáddal két hétre elmentünk Tunéziába Last Minute úttal. Sajnos nem tudhattuk előre így csak ketten mentünk. Ha van kedve a gondos fiúnak. A nagy kedvencednek... Igen annak az Arminnak átjöhetne néha, hogy ne legyél annyira egyedül... 

Puszi: Anyu

 Szia kislányom! Anyád gondolom elmondta az alapot... Most olvasom az Arminos részt anyád üzenetébe, én jobban örülnék valami lány neműnek de ha nem hát ő is jó lesz! De vigyázzon ám! Ne tegyen semmi meggondolatlant!  U.i.: kaja a hűtőben, pénz a széfben:)

Puszil Apád

Ezt Armin is olvasta. Ő mosolygott, én égtem. Fogtam a papírt és a bőrkabim zsebébe tettem. Fogtuk levettük a kabikat, cipőket és fel ballagtunk. Nagyon sokat beszélgettünk (még nem is játszottunk). Jól elvoltunk, sok mindent csináltunk... Gondolkodtunk hogy áthívjuk Alexyt ezért felmentünk Skype-ra fenn volt. Hívtuk és ő felvette... De Viola is vele volt. Mosolyogva ültünk egymás mellett Arminnal (ő fogta a kezem), és kb. ők is így néztek ki. *-*
- Szijasztook! - köszöntünk
- Halikaa! - köszöntek
- Öhm csak meg akartuk kérdezni Alexyt nem-e jönne át ide. De mi nem is zavarunk - mondtam mosolyogva
- Hát most tényleg nem a legalkalmasabb. Majd legközelebb, ja és grat! - kinyomta
Mi csak néztünk 2 percig kb. a monitort majd egymást, majd egymás szemébe majd szájára néztünk. Oldalra nézte, majd vissza rá közben egy picit haraptam a számba. ő erre nem tétovázott... Tetszhetett neki amit látott mert:

Elkezdett csókolni. Fokozatosan erősödött a csókja. Nem okozott fájdalmat, jó érzés volt... Az ilyet nem lehet leírni. Körülbelül 10 percig tartott ez az egész, aztán levegő után kapkodva ültünk le egymás mellé az ágynak támaszkodva. 

- Hogy nem keltem fel a te "jó éjt puszidra"? Az lehetetlen! Ki az aki nem kel fel ha valaki megcsókolja? - hitetlenkedtem

- Még jó hogy nem te vagy Csipke Rózsika! - nevetett - különben csókolgathatnálak nem érne semmit... Főleg azért mert ha alszol nem csókolsz vissza... - nevetett mégjobban

- De legalább boldogan alszom örökké... - fogtam a hasam a röhögéstől

- Itt alszom, nehogy egyedül maradj... vagy ide jöjjön az egyik hódolód... Te amúgy ma beszéltél Nataliellel a dologról? Mert te csókoltad meg... Miért? - hadart és kérdezett

- Jó maradj! Jól elfog telni az idő... Vagyis, nem arra gondolok! Amúgy nem jön ide senki. Aszem' már van valakim.. Vagy tévedem? - kérdeztem kerek szemekkel erre kaptam egy puszit az arcomra és úgy a szám sarkára. Igen én csókoltam meg, nem tudom miért, és nem ma nem beszéltem vele - soroltam - én meg nem láttam az uncsid, lehet hogy nem is az uncsid volt hanem valami kis csaj... egy éjszakára.. esetleg? - néztem jobbra- balra

- Majd megmutatom... Elég. khm furcsa lány... Szeret velem aludni, és mindig mikor nálunk van velem alszik... - mesélte - De a Natalieles jelentett valamit? Mit éreztél közben? 

- Semmit... Nem forrt a szám, nem zsibbadtam, nem remegtem bele...

- Miért? Másnál ezek megvoltak? - mosolygott sejtelmesen. Erre, most az egyszer én léptem:

- Jó itt aludhatsz! - adtam meg magam

- Nagylelkű! - mondta 

Este megfürödtünk (külön!!!) majd miután Armin bemászott a takaró alá, én meg hozzá bújtam. Ő háttal fordított magához és átölelt majd a fejét a nyakamba fúrta. Éjszaka felkeltem persze már mind a ketten forgolódtunk úgyhogy nem úgy feküdtünk mint az elején, most átkarolt. Fogtam magam és teszteltem, ő fel kel-e ha megcsókolom. Közel hajoltam majd megcsókoltam. Visszacsókolt.

- Ajj hogy nem keltem fel? - duzzogtam

- Ilyen vagy. De én felkelek úgyhogy ne próbálkozz... Vagy de... - mosolygott - most ellenben aludnunk kéne! 

Újra felvettünk egy idilli pózt és elaludtunk. 

Na gyerekek először is ez szerintem hosszabb lett mint az előzőek, mivel nyári szünetig nem nagyon tudok sztem' írni. Komizz ha tetszett, vagy ha nem.