19. fejezet

19. fejezet

Július közepe van. Arminék holnap érkeznek meg ide, és én ki fogok menni a reptérre üdvözölni őket... Csak ne lenne halál félelmem..XD Na mindegy. Gondolom érdekelne titeket mi volt miután nálam aludt Joan.. Hát igazából semmi extra ami eddig nem történt volna. Megbeszéltük, hogy amíg Armin itt van addig nem találkozunk! Nem mintha járnánk vagy ilyesmi, de akkor is. Reggel miután felöltöztem, gondoltam hallgatok valamit ezért YouTube-on benyomtam az Alvin és a Mókusok számait.. Kedvencem az Elbaszott szerelem! Veszett jó! Beraktam ismétlésre, és üvöltöttem a dalszöveget..
- CSAK HALLJA, HOGY ÉLSZ LEGALÁBB. SIESS... GYERÜNK! SZÖKJÜNK MEG INDU....
- Kicsim... - apa hangját hallottam meg.. gyorsan leállítottam a zenét... pontosan a "Lélegeztetnélek szájból- szajba" mondat után.
- Öhm. Szia! Mizu? - ültem le az egyik fotelre
- Mióta hallgatsz Alvin és a Mókusokat? - kérdezte apa plafonig érő szemöldökkel
- Mióta tudod, hogy létezik ilyen? - kérdeztem szintén plafonig érő szemöldökkel. Erre elkezdtünk röhögni. Mikor már kaptunk levegőt apa közölte velem, hogy Arminék gépe mindjárt felszáll. Bólintottam, majd kiment.
Hasra feküdtem az ágyamon, és elkezdtem gondolkodni: Apával olyan dolgokon tudunk annyi ideig nevetni, ami igazából nem is olyan vicces.. Eszembe jutott, hogy egyszer amikor a Bahamákon nyaraltunk bent voltunk a szobába, anya fürdött, én pedig az erkélyen voltam, amit egy üvegajtó választott el a szobától amibe apa ült. Mikor indultam vissza nem vettem észre, hogy az ajtó be van csukva, és lefejeltem az üveget. Apa akkor úgy elkezdett röhögni, hogy konkrétan sírt.. Erre én is elkezdtem röhögni.. és kb. 5 percig volt ez.. Annyira KO voltam, hogy neki kellett elhúzni az ajtót mert én nem tudtam.. Áhh ezek a nyaralós emlékek.. Aztán meg anyukám átesett egy szónyoghálós ajtón.. Najó! Lora! Menny enni, aztán készülj! Gyorsan magamra kaptam valami lazát aztán elmentem a Starbucksba kajálni.
Beültem egy asztalhoz, úgy gondoltam, hogy itt eszem meg. Kihozták a Jeges vaníliás lattémet, és a sonkás-mozzarellás bagel-emet. Belekortyoltam az italba, mire leraktam már Joan-t találtam magammal szemben, aminek az lett a következménye, hogy félrenyeltem. Elkezdtem köhögni, Joan meg röhögni... Jeah ez rímelt is!
- Mi a faszt keresel te itt? - akadtam ki
- Erre jártam.. Gondoltam iszok egy - kortyolt egyet az italomba - egy ilyet - vigyorgott
- Na akkor neked adom, igyál máshol!
- Nyugi már! Még nincs itt Armin, ergo talizhatunk! - Az utolsó szót elég lányosan mondta ki, és a kezét is mozgatta mint egy lány
- Jól van! Lehetsz a meleg bará... - a fejemhez kaptam - te lehetnél a meleg legjobb barátom - ujjongtam
- Na meg az anyukád! - mondta unottan, és a szendómat is elvette
- Akarsz talizni vagy sem? - húztam fel az egyik szemöldököm
- Nagyon jól játszom ám a meleget! Nehogy Armin engem válasszon helyetted! - kacsintott
- Inkább egyél, cukorborsóm! - nyújtottam ki a nyelvem, ami neki azt jelentette, hogy le kell kapnia..

- Te sosem javulsz... - nevettem - na de akkor te is kijössz velem a reptérre mert elválaszthatatlan barik vagyunk! 

- Okés! Barátság extrákkal! - kacsintott, én meg elvörösödtem, kösz

Hazamentem majd elkezdtem készülődni. Elkészültem, de még így is maradt 2 teljes órám. Leballagtam az emeletről anyához, Monopolyval a kezemben. 

- Játszunk? - néztem rá boci szemekkel

- Dolgoznom kellene... De ha a bankkártyásat hoztad.. legyen! - tette le a szemüvegét az asztalra

- Jippiii - tapsikoltam

Másfál óra után, kiegyeztünk egy döntetlenben. Nem sokkal később csengetett Joan. Kinyitottam az ajtót:

5 perc múlva

- Cúnii! nem röhög együtt érez! - szórt villámokat

- Na jó! Indulás! - karoltam át

- Figyelj... Nem kaphatok valami jutalmat ha már így kell kinéznem - nézett rám 

- Jajj te kis huncut! - csókoltam meg - megcsókoltam egy meleget! Ha haza érek kihúzom a listámból amiket meg akarok tenni! - vigyorogtam. Erre ő ráütött a fenekemre.

A reptérre értünk. A repcsi leszállása után,  20 perc múlva már láttam Arminékat.. De hisz ez csak Armin meg Alexy. Hú bazdmeg! 

- Ezek csak ketten jöttek - súgtam Joannak

Alexy arca felragyogott.. De nem azért mert meglátott.. Inkább Joanon akadt meg a tekintete.

Oda értek elénk. Armin közel lépett hozzám megölelt, majd meg is csókolt volna de..

- Jajj cuncii! - szólalt meg Joan - sokat hallottam már rólad - tolt el Armintól és elkezdte rázni a kezét

- Szijaaa! Én Alexy vagyok! - csillogott Alexy szeme

- Alexy! Nyughass! Gondolj Violára! - löktem oldalba

- Ja annak vége - legyintett - és te ki vagy? - vigyorgott Joanra

Úristen! Joan szerintem átgondolta megéri-e velem lenni ilyen áron..

- Jajj szijaa Jo.. Jonathan vagyok! Nektek csak Nath! - mosolygott

- Üdv! - nézett furán rá Armin

- Gyereee mennyünk előree! Haggyuk magukra a gerle párt! - kacsintott Alexy és már karolta volna át Joant de Joan nem hagyta

- Jó ez itt nekem - karolt át..

Érdekes hétnek nézünk elébe!

Ez rövid lett ugyanis ez egy bevezetés a történet ezen szakaszának. Remélem tetszett:) Bye