18. fejezet

18. fejezet

2 hét telt el a mekizés óta.. Otthon ülök azóta, ki sem mozdulok a házból. Arminnal és Joannal sem beszéltem azóta. Pedig mind a kettő sms hegyekkel, és hívásokkal bombáz. Nem vagyok képes az egyikkel bájcsevegni amíg a másikkal szeretnék beszélni, vagy esetleg jól elbeszélgetni az egyikkel, úgy hogy tudom mire készülök a másikkal... Enyhén depis lettem.. Nem is tervezek szeptemberig kimozdulni a lakásból:D Éppen keltem ki az ágyból 2 órakor, amikor valaki csöngetett. Gondoltam majd anyáék kinyitják, de amikor 2 perce folyamatosan csengetett elindultam az ajtó felé, hogy majd én kinyissam. Beledugtam nagy nehezen a zárba a kulcsom, majd elfordítottam, kitártam magam előtt az ajtót... Joan állt az ajtóban, és nagyon idegesnek tűnt
- Úristen! Azt hittem valami bajod van! - mondta megkönnyebbülten, mikor meglátta, hogy én vagyok
- Hát... pedig itt vagyok. - mondtam nyugodtságot színlelve, de igazából legbelül majdnem szívrohamot kaptam
- Látom. - mondta majd lerogyott, és megölelt. Az arcát a hasamba temette és csak álltunk az előszobába. Mikor megéreztem a kezét a hátamon széttört a mécses, és elkezdtem sírni.

20 percig álltunk így, végül én toltam el magamtól Joant
- Úgy látom nincs itthon senki, feljössz? - kérdeztem mosolyogva, de a szemem tuti be volt dagadva
- Persze, mennyünk!
Felmentünk a szobámba, ahol leültünk a kanapémra. Tartanom kell a fél méter távolságot! Muszáj lesz! De ezt nem csak magammal kellett volna megbeszélnem, hanem esetleg vele is... ugyanis ő szemrebbenés nélkül magára döntött a kanapén, és elkezdtünk csókolózni..... Mire észbe kaptam már ő a kanapén feküdt én pedig félig rajta feküdtem. Egyik kezével a derekamat karolta, a másikkal pedig a hajamat simogatta. Én a hajába túrtam, vagy a nyakát cirógattam.

Ez így nem lesz jó! - gondoltam magamban, de nem vetettem véget a dolognak. Ő elvált a számtól majd az arcom vonalától levándorolt a nyakamhoz. Azt kezdte pici puszikkal jutalmazni. Én csak élveztem a helyzetet. Aztán egyszer csak ajtó csapódás törte meg az idillt.
- basszus! Haza jött anya! - néztem Joanra - vagy apa... - tettem hozzá
- És, nem lehetnék itt? - kérdezte
- Hát persze, hogy nem! Arminnal járok! - artikuláltam - tuti fel jön! Megnézi, hogy vagyok! Bú... - kezdtem de félbeszakított
- Miért beteg vagy? - kerekedett el a szeme - miért sírtál lent?
- Najó! - tettem csípőre a kezem - az ablakon ugrassz ki, vagy elbújsz a gardróbban?
- Szerintem megteszi a gardrób - mosolygott zavartan
- Akkor sicc. Ja, és egy hangot sem! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd változtattam a hangszínen - majd jövök - pusziltam meg az arcát
- okés! - húzott magához, és csókolt meg
Én szó nélkül kijöttem a gardróbból, és rázártam az ajtót. Gyorsan ráhasaltam az ágyamra és elkezdtem """"olvasni"""". Anya mint ahogy sejtettem hamarosan kopogott, majd benyitott.
- Szia kicsim! Minden oké? - kérdezte, tekintete féltésről árulkodót... Ez természetes!
- Sziaaa. Persze, minden ok. Veled? - kérdeztem mosolyogva
- Velem is. Miért van a rúzsod elkenődve? - kérdezte mit sem sejtve. A szám elé kaptam a kezem. Lora gondolkodj!
- Áhh tegnap nem mostam le este... tudod hogy alszom! - röhögtem zavartan
- De hát ma már lemoshattad volna... - basszus - na mindegy - nyertem!! - Csinálok magamnak egy teát, és beülök filmet nézni... jössz? - kérdezte mosolyogva
- Szóval, ma már nem mész sehova? - kérdeztem kétségbeesetten
- Miért, baj? - nevetgélt - olvass nyugodtan! - veregette meg a fejem
- Hehehe - nevettem, de közben csak azon forgott az a jó fogaskerék az agyamban, hogy hozom ki Joant?
Anya kipattogott a szobámból, én pedig mikor már megbizonyosodtam róla, hogy elment bementem Joanhoz a gardróbba.
- Örülök, hogy nem szekrényed van.... - mondta röhögve mikor leültem mellé
- Ja! Én is! - röhögtem.
Egymás mellett ültünk és beszélgettünk rengeteg ideig.. Olykor elvörösödtem, de volt olyan mikor ő is (!).

- Szóval azt mondod, hogy ha anyud nem megy el, itt kell aludnom? - nézett rám nagy szemekkel

- Igen, azt! - röhögtem - De most mé'? Tök jó ez a hely!

- Jaja! Főleg az a fiók! - mutatott az egyik nagy fiókra

- Dehát abban a melltar....... - leesett! - te szemééét! - kezdtem el ütni a vállát, és a mellkasát 

- Héé - fogott le - halkabban mert anyud bejön - tette le a kezem a 

- Jó, igaz! Most megyek hozok valami kaját - álltam fel

- Az király, mert éhen halok! 

Felálltam, és oda sétáltam az ajtóhoz de amikor azt a gömb kilincset (vagy mit) el akartam fordítani az a kezembe maradt (?)

- Joan... - néztem rá félve

- Mond! 

- Ennek nem itt kéne lennie.. - mutattam a kilincsre a kezembe

- Úh bazdmeg! - fújta ki a levegőt - valahogy tuti vissza lehet tenni! - felállt, kivette a kezemből majd az ajtóhoz ment és próbálta visszatenni

Olyan 15 percet próbálkozott vele, pontosan addig amíg a kilincset be nem lökte a ruháim közé, és vissza nem ült

- Ezt megszívtuk... - nyögtem fáradtan

- Miért nem kezdünk el kiabálni, és verni az ajtót? - kérdezte, miközben az arcát vakarta

- A ház másik végén van... az isten nem hallja meg.... - ez az átka a nagy háznak

- Akkor simán ki tudtam volna lopózni az ajtón, nem? - kérdezte mosolyogva

- Nem! Amilyen szerencsém van... pont akkor jött volna ki az ajtaján! - temettem az arcomba a kezem - ennél már nem lehet rosszabb! - nyöszörögtem

De ahogy ezt kimondtam meg szólalt a telefonom: Armin

- Tévedtem! Lehet rosszabb! - vigyorogtam és felé mutattam a telót

- Íjj... Vedd fel! - biccentett 

- De nem akaroom! - mondtam 2 hangszínnel feljebb az igazitól

- Akkor itt fog csörögni? - kérdezte, én erre lehalkítottam a telefont. Vigyorogva néztem rá.

Erre ő kikapta a kezemből a telefont (!) és... és... felvette:

- Hellóóó - mondta nyávogós hangon

- Öm helo! - szólt bele Armin.. Még jó hogy hangos a telóm

- Hát kivagy, cicafiú? - jól tudta, hogy ki az

- Armin. És te? - kérdezte Armin idegesen

- Hát én? Én a cukifiú! - mondta elváltoztatva a hangját. Én már nem bírtam elkezdtem nevetni.

- Értem.. És beszélhetek Lorával? - Neneneneneee nehogy ideadd! 

- Lolicicaa akarsz valami Armincával beszélgetnii? - Nem tudtam megszólalni a röhögéstől - Figyelj cuni, most nem tud beszélgetni veled.. Nem nagyon kap levegőt.. - artikulált, és hadonászott a kezével

- Miért, mit csinál? - erre riadtan néztem Joanra, aki csak intett

- Ráerőltettem egy két XS-es ruhát... ami fűzős.. hát tudod cica milyen nehéz abba levegőt venni?? Jajj cuni hívd később.. De ha akarod még beszcsizhetünk. Na pá-pá! - és letette

Visszaadta a telefonomat és mosolyogva nézett rám:

- Isten vagy cunika! - nevettem

- Jájj hát tudoom! - legyezett a kezével

- Najó valahogy jussunk ki innen! - álltam fel és az ajtóhoz sétáltam.

Az egyik ruhámból kivettem egy-két hullámcsatot, és megpróbáltam kinyitni vele az ajtót.

- Az ugye tudod, hogy csak a filmekbe működik? - nézett rám Joan. 

*Katt*

Az ajtó kinyílt, én pedig büszkén néztem Joanra.

- Látom! - nyitottam ki az ajtót

Kimentünk a gardróbból, ránéztem az órára 10 óra.

- Ez nem lehet! Mennyi időt voltunk benn? - kerekedett el a szemem

- Hát ennyit. - adta meg az egyszerű választ 

- Najó megyek fürödni! - indultam el a fürdőbe, de Joan visszarántott.

- Nem gondolod, hogy fel fog tűnni a szüleidnek, hogy kétszer fog a víz folyni? - nézett rám

- Igaz! Te nem fürdesz! - vigyorogtam

- Na azt tuti nem! - vigyorgott vissza - megyünk fürdeni! - kapott fel a hátára

Bevitt a fürdőbe, és lerakott az egyik fürdőkád melletti székre. 

- Kádban fürödjünk! - adtam meg magam - sok habbal! 

- Óhajod számomra parancs! 

Mikor már megtelt a kád, és tele volt habbal, én már melltartóban és bugyiban voltam. Szóltam Joannak, hogy forduljon el, én gyorsan lekaptam magamról a bugyim és a melltartót és bemásztam a kádba.

- Oké, fordulhatsz! - szóltam neki. Vártam, hogy szóljon, mikor forduljak meg... de ehelyett egyszerűen levette a gatyáját és beszállt a kádba

- TE NORMÁLIS VAGY? - vörösödtem el fülig

- Hehehe jól elpirultál - nevetett

- Csodálkozol? - röhögtem kínomban 

Jól elbeszélgettünk amíg a kádban voltunk, de egyszer csak ki kellett szállni.. Nagy nehezen, de sikerült úgy kiszállnom, hogy ne villantsak:D Aztán bementünk a szobámba, elköszöntem anyáéktól, hogy nehogy be jöjjenek a rezidenciámba, majd visszamentem Joanhoz aki már az ágyamban feküdt:

- Te velem akarsz aludni? - kerekedett el a szemem

- Ja! - bólintott - annyiszor csókolóztunk már..  nehogy már ez baj legyen.. - röhögött - és nem mellesleg leráztam a pasidat

- Najó! De akkor menny arrébb! - toltam félre, hogy oda férjek

Lefeküdtem mellé adott egy jóéjt puszit (:3), én megfordultam ő pedig megölelt hátulról. 

- Jó éjt - suttogta