Arra lettem figyelmes, hogy valaki csenget. Át vergődtem magam a szobámon, majd szellem módra le a lépcsőn... Mielőtt ajtót nyitottam volna, az új fekete loboncomat megigazítottam:D. Kinyitottam az ajtót és.... és.... és Arminnal találtam szemben magam:
- Szia! - törte meg a csendet, mert kb. 4 percig szótlanul meredtem rá
- Öhm.. szia. - nyögtem ki valami köszönés félét
- Fekete?
- He? - a tőlem megszokott kulturált válasz - Jaa a hajam? Az igen! - esett le
- Jól áll! - mosolygott - bemehetek?
- Miért ne? Úgy se aludtam volna még 3 órát... - húztam el a számat majd elálltam az ajtóból utat engedve neki
Bent aztán beküldtem a nappaliba, amíg én rendbe szedtem magam.. Felöltözni már nem öltöztem, de az arcomat tökéletesen megcsináltam. Lementem a nappaliba, ahol Armin (pont ahogy hagytam) ült az egyik kanapén.
- szóval? - kezdtem, mert nem úgy tűnt mint aki beszélni akar
- Azért jöttem, hogy beszéljünk...
- Akkor jobb ha kezded, mert nem nagyon érek rá! - siettettem
- Sajnálom! - szólalt meg
- Jól haladunk! Folytasd!
- Kiley-el tényleg volt köztünk valami... DE annak vége! Én szeretlek és nem akarlak téged elveszíteni!!
- Hát erre igazából nem tudok mit mondani... - tényleg fogalmam sem volt mit lehetne
- Nem adnál nekem még egy esélyt? - kérdezte halkan
Ajj erre mit lehet válaszolni??? Nem tudja, hogy Amerikába megyek.. Lehet nem lenne ilyen lelkes. Ajjjj nekem kell a friss levegő ez nekem túl sok!
- Felöltözök és elmegyek a parkba! Ha akarsz jöhetsz! - erőltettem magamra egy mosolyt...
Felmentem a szobámba és amíg felöltöztem bekapcsoltam a kedvenc számomat mégpedig: A little pain-t. Imásom! Mindig gombóc lesz a torkomban tőle... Pont végig tudtam hallgatni mire felöltöztem. Lementem az emeletről és elindultunk a parkba... Egész úton nem szóltunk semmit... Enyhét feszült volt a légkör.. Én otthon bedobtam a táskámba az Ipod nano-m hátha annyira felidegesít, hogy inkább elkezdek zenét hallgatni, de nem... Ez még őrjítőbb! Megértem, hogy rossz neki, de attól még megszólalhatna! Mikor elértünk a parkba én leültem egy padra, ő pedig... ő pedig elindult egy másik irányba... Úgy gondoltam nem megyek utána, ha hazamegy bye! Nem leszek én pincsi! De nem! 5 perc múlva ért csak vissza a kezében két jégkásával. Az egyiket oda nyújtotta nekem:
- köszi - mosolyogtam rá
- nincs mit! - majd levágta magát mellém
Egy ideig megint néma csönd következett, amit aztán én törtem meg
- Én Amerikába költözöm.. - összeszorított szemekkel vártam a válaszát
- Rosa mondta.. Mikor? - tette fel a nagy kérdést
- Nemsokára... Ezen a hétvégén! - biggyesztettem le a számat
- Értem. Figyelj én bármennyit képes vagyok rád várni! És a táv kapcsal. is egyet értenék! - sorolta a lehetőségeket
- Akkor nem jártál volna mással.. - suttogtam - ja és nem hiszem, hogy ennyi idősen távkapcs. kéne... Ez csak egy hülye gyerekszerelem! - éreztem, hogy ha tovább folytatom akkor elkezdek sírni... Az a hülye gombóc a torkomba...
- Attól, hogy fekete lett a hajad nem lettél erősebb úgy látom. - tette rá a kezét az enyémre
- Kösz! - sziszegtem.
Felpattantam a padról és elindultam haza. Armin mint valami kiskutya követett. Otthon aztán a kapuban búcsúzásra került a sor.
- Hát akkor én is haza megyek. - motyogta
- Jó! Akkor szia!
Armin fogta és óvatosan megölelt, mikor el akart húzódni........... visszarántottam és megcsókoltam. Viszonozta.
- Szia, Lora! - köszönt el, majd elindult a hosszú utcán. Próbáltam végig nézni ahogy egyre csak távolodik, de rájöttem olyan csak a filmekbe van... én szét untam közbe az agyam úgyhogy felmentem a szobámba és fülessel teljes hangerőn hallgattam Blast-et és Trapnest-et. Imádom őket! Ahogy egyre csak üvöltött a zene a fülembe egyre csak azon kattogott az agyam, hogy ez akkor mi volt? Most akkor újra járunk? Vagy csak ez egy ilyen búcsú kiss volt? Nem tudom. És akkor be villant elő kaptam kicsi Note 3 telefonomat és elkezdtem hívni azt az embert aki segíthet ebben. 😈
- Szijaaa Lolcsi!
- Alexy drága! Mond csak van valaki a közeledben? - kérdeztem titkolózva
- Nem, nincs épp a szobámba vagyok és zenét hallgatok!
- Éniiiis! Na és mond Armin otthon van?
- Aha! Vigyem oda neki a telót? - kérdezte
- NEEM!! - kiáltottam - Szóval... milyen volt mikor haza ért? - kérdeztem sejtelmesen
- Jó kedve volt! Miért? Miről maradtam leee?
- Jó éjt cicus! Szijaa! - és kinyomtam a telefont.
Szóval Armin most biztos azt hiszi, hogy járunk... És őszintén nem is nagyon szomorítana el ez a hír... Ajj most mit csináljak??? Holnap beszélek vele... De nincs sok időm! Hiszen nemsokára go Amerika! Ezen gondolkodva aludtam el az ágyamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése