Miért nincsenek részek? +ajánló

 "A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék"

Sziasztok! Nem rész, (nagyon röstellem) ez inkább egy helyzetjelentés. Augusztus 30.-a van. Gondolom tudjátok ez mit jelent... Igen! Mindjárt itt az iskola. Biztosan éreztétek már úgy, hogy legszívesebben kihasználnátok a nap huszonnégy óráját, annyi tervetek van. Én is így érzek, de sajnos nagyon sok emberrel ellentétben, én képtelen vagyok fenn lenni egész éjjel, vagy ha mégis, akkor sem tudok mit csinálni, olyan borzalmas fáradság kerít hatalmába... Egész nyáron unatkoztam, konkrétan semmit nem tettem le az asztalra,(huppsz) fejezeteket próbáltam írni, amik ki is kerültek, de nem vagyok megelégedve az eredménnyel (mostanában visszajelzéseket sem kapok). Kb. a 40. résznél voltam úgy, hogy na oké, én most írok egy befejezőrészt meg egy epilógust, és vége a sztorinak, nem csűröm-csavarom a végtelenségig. Ezt az ötletet elvetettem, ugyanis nem tartottam volna igazságosnak Lorával szemben.:D Folytattam a sztorit és próbáltam a lehető legfigyelmesebben fogalmazni. (Amúgy most is van egy félig kész fejezet, de az a jövő zenéje) Igazából kissé elment az életkedvem. Becsaptak, semmibe vettek, átgázoltak rajtam. Olyan emberek akikben bíztam. Rosszul esett de túl vagyok rajta! (Sajnálom, hogy amúgy ezzel untatlak titeket, de ez is hozzátartozik a fejezetek minőségéhez) Tavaly elkezdtem egy naplószerű blogot. (Nem, nem az én naplóm. Fikció az egész, de olyan mint egy napló) Decemberbe abbahagytam az írását, de idén nyáron megint írni kezdtem, és be kell hogy valljam, nagyon élveztem. Annyira jó volt végre valami újjal foglalkozni. Amúgy ha IDE kattolsz, akkor el is tudod olvasni. (Mielőtt valaki félreérti, ezt a blogot is nagyon szeretem, de ugye ez egy ff míg az egy 100%-ig kitalált történet) Most perpillanat abban sincs sok új rész, de ahogy időm engedi írni fogok. Augusztus közepe táján jöttem rá, hogy bizony a kedvenc filmemnek nem lesz folytatása, ezért elhatároztam, hogy elkezdem olvasni a könyvsorozatot belőle.  Mivel könyvesbolt közelébe nem jártam, így nem is tudtam megvenni azonnal, csak most kedden, ami azt jelenti 25.-én. Kezdtek helyrejönni a dolgaim. Megbeszéltem pár barátommal, hogy találkozunk a városba, de felültettek. Nagyon szarul esett. Főleg, hogy utána leribancoztak egy haspóló miatt. Ez volt az a pont amikor belekezdtem a tumblizásba. Mindig hülyeségnek gondoltam, erre most rá vagyok függve. Érdekes. Nagyon élvezem. Az egész hangulata, képek, idézetek, szövegek. Őszinte az egész, Ennek az oldalnak a segítségével vezettem le a feszkót, és emiatt az oldal miatt szintén megfosztottalak titeket pár résztől. Amikor leülök a gépem elé, hogy na most akkor írunk egy fejezetet.... képtelen vagyok. Olyan rosszul sikerülnek, hogy ahogy van törlöm az egészet. Megígérem, hogy összekapom magam! Írni fogok! Tényleg... csak... csak most kell egy kis idő. Nem is beszélve arról, hogy most kezdem a gimnáziumot (a város egyik legnehezebb gimije, hogy izgalmasabb legyen) ami azt jelenti, megint csak kevés időm lesz írni. Egyébként (szánom, bánom de) ezt a bejegyzést is elég sietve kell összedobnom... talán nem is lenne gáz, ha nem sajnáltatnám itt magam... A sulira visszatérve, hadd idézzem egy ismerősömet, aki ott tanult (és most már amúgy dolgozik) "A gimi? Hát... a jogi egyetemen nem kellett annyit tanulnom, sok szerencsét!". Köszi. Jó kilátások. Szóval, előre sejtem, hogy baromi kevés szabadidőm lesz... A blog helyzetéről ennyit. Szóval, legyetek türelmesek, kérlek benneteket. Igyekszem, csak minden összejött most. Az egész nyaram nem volt valami fényes. Ha esetleg szeretnétek valamit mondani, kommentben megtehetitek.  

Szóval a könyv, ami miatt egy hete nem tudtam nektek írni, pedig akartam. A végzet ereklyéi könyvsorozat. Kedden vettem meg az első részét, amit péntekre elolvastam. Szombat reggel az első utam a belvárosba vezetett, hogy megvegyem a 2. kötetet. Közölték velem, hogy egész Magyarországon nincs könyv, ugyanis nem számítottak a szerzők ilyen sikerre. Komolyan sehol nem találtam meg a 2. részét. Sem egy antikváriumban sem pedig máshol. Nem szívlelem, de most PDF-ben olvasom. Imádom ezt a könyvet. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is oda van a jól felépített misztikus könyvekért. A történet egyébként egy lányról szól (Clary-ről), aki normális emberi életet él mindaddig, amíg édesanyját el nem rabolják. Itt jön a képbe Jace aki vámpírvadász. Segít a lánynak, mindeközben pedig... basszus! Ez már spoiler lenne. Öhm.. wikipédiás ismertető? :)

Cassandra Clare amerikai írónő hozta létre A végzet ereklyéi című könyvsorozatot. A sorozat nagy népszerűségnek örvend, mind Magyarországon, mind külföldön. Nem meglepő, hogy már több, mint másfél éve birtokolja a 2. helyet a New York times bestseller listáján.

A történet egy bizonyos urban fantasy, vagyis a mi világunkban titkosan léteznek a természetfeletti lények. Ezeket a lényeket a könyvekben előszeretettel nevezik Alvilágiaknak (Downworlders), ők a vámpírok (démon energiával fertőzött emberek), a vérfarkasok (szintén démon energiával fertőzött emberek), a tündérek (az angyalok és a démonok gyermekei) és a boszorkánymesterek (az emberek és a démonok gyermekei. Felettük álnak a nephilimek, azaz az Árnyvadászok. A nephilimek legendája szerint az első Árnyvadász egy Jonathan Shadowhunter nevű ezer évvel ezelőtt élt ember volt. Mikor a világot démonok rohanták le, Jonathan Shadowhunter egy boszorkánymester segítségével megidézte Raziel angyalt, ki nephilimet csinált néhány kiválasztott emberből. Az angyal három bűvös tárgyat hagyott az Árnyvadászokra: a Végzet Kelyhét, a Végzet Kardját és a Végzet Tükrét.

Mivel még a második részt sem tudtam teljesen elolvasni, nem tudok nektek ilyen-olyan leírást adni, de az első (plusz a másodikból egy kicsi) teljesen meggyőzött arról, hogy ez egy brutál jó könyv! (Csak Simon ne lenne.. mindegy) Nagyon tudom nektek ajánlani. Minden rész megvan pdf fájl ként is a neten, úgyhogy ha nem is akartok belefecconli pénz: töltsétek le! Akár INNEN is. 

A kötetek:

• Csontváros 
• Hamuváros 
• Üvegváros 
• Bukott angyalok városa 
• Elveszett lelkek városa 
• Mennyei tűz városa 

ha elolvasod a könyvet érteni fogod

„Olvassunk tehát minél többet, hiszen az irodalom az örökkévalóság távcsöve: felébreszti bennünk létünk rejtett erőit, amelyek átsegítenek minket sorsunk nagy viharain és megmutatják, hogy a gondolat több, mint az élet szennyes mocsara, a kisstílű nyárspolgárok véd és dac-szövetsége, a mindennapok izzadtságszaga, s a percenként átélt fájdalmak és csalódások szövedéke. Mondhatnám úgy is, hogy csak a műveltség mentheti meg az életünket, hiszen kizárólag a könyvek, a festmények, a szimfóniák, a költemények és a szobrok Sárga Útja vezethet el bennünket a gondolatok örökkévalóságának Smaragdvárosába.”