21. fejezet

21. fejezet

Lassan indultunk el a fekete betonon, az új otthonom felé. Én a fejemet támasztottam és bambultam kifelé az autó ablakán. Mi lesz most velem? Anya és Apa most tényleg börtönben lesznek? Nincsen valami pénzösszeg ami fejébe kiengednék? Nem tudom. Nem vagyok otthon az ilyesmiben. Annyi és még egyszer annyi gondolat cikázott a fejembe. Reszket a kezem. Nem feltűnően, csak én tudok róla. Sajog a fejem... Mostanában keveset alszom. Forgolódom, forgolódom, járkálok, felülök meg ilyenek. A fák összefolytak ahogy elhajtottunk mellettük. Oldalra néztem Dotty néni nagyon gondolkozott valamin majd rám nézett:

- Lora... El kell mondanom valamit.... - kezdte bizonytalanul
- Ne kímélj, Dotty néni! - mosolyogtam rá, de belül a legrosszabbtól tartottam
- El kell adni a bútoraidat. Nem férnek be a szobádba.. - biggyesztette le a száját. Én azt hittem bejelenti, hogy az utcán kell aludnom, vagy ilyesmi.
- És már vannak bútorok az új szobámba vagy venni kell? - kérdeztem, mit sem törődve azzal, hogy mindjárt sír
- Vannak. - jött meg a kedve - Én magam rendeztem be neked!

Megálltunk egy Viktoriánus házsor előtt. Aranyosak voltak. De ezeknek nem Londonba kellene lenniük? Mindegy. Biztos itt is lehet ilyen, nem? A ház 3 emeletes volt, barna kis téglákkal végigrakva. Az ablakai körül pedig pirossal. Mindegyik ugyanúgy nézett ki. Az egyetlen különbség csupán az ajtajukban volt.

- Megérkeztünk! - pattant ki Dotty a járműből. Követtem példáját. Közösen megfogtuk a bőröndömet, és bevittük.

Átléptem a fehér bejárati ajtó küszöbét. Egy kis előszoba fogadott minket ahol a cipőket, és kabátokat lehet tárolni. Bal oldalán lépcső az emeletre, jobb oldalán egy kis ajtó. Beléptem rajta. Aha! A nappali. Nem volt olyan hatalmas, de nagyon szépen volt berendezve, A vége lekerekedett a szobának és nagy ablakokon áradt át a fény kintről. Három kanapé volt benn és egy TV. A falon könyvespolc húzódott. Szerintem tök jól feldobta a szobát. A nappaliból is vezetett ki egy ajtó. Azon is beléptem (nézzünk körül a kecóban) a konyha következett. Fehér konyhabútor volt benn, egy bárpult szerű emelvénnyel. Tisztaság mindenhol. Biztos nagyon rendszerető lehet. Sehol egy porcica. Aztán az első emeleten volt még egy WC. Semmi extra.

- Felvittem a cuccaidat! - pattogott le a lépcsőn Dotty - Gyere megmutatom. - mosolygott rám kedvesen. Elindultam.

A felső emelet egy keskeny folyosóból és három ajtóból állt. A legelső mint megtudtam Dotty szobája volt. Középen volt a fürdő amibe egy lábas kád, Wc, és kézmosó volt. A csempe kék volt egy csíkban pedig delfinek ugrándoztak. Az ajtó nem volt zárható... Ebben a házikóban nem nagyon vannak titkok!

Tovább mentünk. A folyosó legvégén volt az én ajtóm. Fehér ajtó, arany kilinccsel.
- Igazából... Nem nagyon tudtam milyen a stílusod.. ha nem tetszik akkor vehetünk más milyet is... - dadogott Dotty. Nagyon izgult
- Érzem, hogy tetszeni fog! - mosolyogtam
Megfogtam a kilincset, majd lenyomtam. Nem mondanám hatalmas szobának ezt sem. A falak kávé színűek voltak, nagy virágos tapétacsíkokkal. Egy íróasztal volt benn, akasztós szekrény, fiókos szekrény, és egy franciaágy. A franciaágy sem valami nagy. Inkább csak olyan 1,5 személyes.
- Ez nagyon szép! - mondtam mosolyogva. Kivettem a laptopomat a bőröndből és rátettem töltőre.
- Ha van valami fölös cuccod fel tudod vinni a padlásra. - mosolygott Dotty. - ja és még valami... Beszéltem anyáddal.. Azt szeretnék, hogy holnap menj be.. Majd én beviszlek!
Összerezzentem. Én menjek be? Nem akarok! De muszáj! Erőt kell vennem magamon!
- Rendben! - mondtam végül
Dotty néni meg csak egyszerűen kiment a szobámból. Egyedül maradtam. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Egyedül maradtam a gondolataimmal, és a gondjaimmal.

Könnyezni kezdtem. Durván letöröltem a könnyeimet, és a laptopomért nyúltam. Vagy fél éve be sem kapcsoltam ezt a régebbi laptopomat. Az új házzal kaptam egy újat de azt felajánlottam Dotty-nak. Megnyomtam a bekapcsoló gombot. Lassan csak betöltött. És ezzel egy időben meg is jelent a kezdőképernyő, és kitört belőlem a sírás.

Itt Armin és én vagyunk a parkban. Alexy mondott épp valamit amin és felvihogtam... Armin annyira nem. Itt még minden szép volt.

Csak zokogtam az ágyam végébe.

Hogy miért nem vontam vissza az elhatározást miszerint elfelejtem, és nem beszélek vele? Új életet akarok kezdeni! De azt nem lehet ha van pár ember az "előző" életedből. Nagy levegőt vettem. Megnyitottam a chrome-ot. Írtam Rosy-nak és Vilunak. Nagyon hosszan leírtam amit gondolok, és érzem de próbáltam ridegnek tűnni. Abba kell ezt hagyni! Ezt el kell folytani csírájában. Ha 1-2 ember belefér akkor simán elfér 10-20 is. Ezt nem engedem. Vagy mindenki vagy senki. 10 perc múlva jelent meg a láttam felirat. Semmi válasz. Rendben.

Reggel ugyanúgy keltem fel ahogy elaludtam. Nem is fürödtem úgyhogy azt gyorsan pótoltam. Felfogtam a hajam, majd megettem a reggelimet amit Dotty csinált.
- Fél óra múlva indulunk! - jelentette ki
- Rendben. -bólintottam - szerinted mi lesz? - döntöttem szomorúan oldalra a fejem
- Nem tudom kicsim... nem tudom. - komorodott el

Fél óra múlva már a kocsiban ültünk. Elkezdett rezegni a telefonom. Megnéztem:

"Bejövő hívás: Armin"

Összeszorult a gyomrom. Kinyomtam. Ezzel együtt 32 nem fogadott és 19 sms tőle. Joantól 20 nem fogadott, és 30 snap... Egyiket sem nézem meg és olvasni sem olvasok. Felejtenem kell. Elraktam a telefonom, láttam hogy Dotty néz. Csak elfordultam. Lassan meg is érkeztünk.

Azt most nem mondom el mi volt benn... De eléggé szíven ütött amit Anyuék közöltek. Börtönbe kerülnek olyan szintű a csalás. A házat, kocsikat és bútorokat pedig oda kell adnunk. Apa hatalmának köszönhetően egy francia 5* börtönbe (?) kerülnek. Ez annyit tesz, hogy egy nagyon szép kis luxus szobába fognak élni ketten kb. 7 évig tuti. Igazából nem lesz nekik szar... 7 évig. Mert semmink nem maradt. Ja és a legrosszabb, hogy soha nem jöhetnek vissza Amerikába. Soha. Ha letöltötték lehet oda megyek hozzájuk de lehet. hogy itt maradok. Elgondolkodtam. Mit fogok kezdeni apa hülyeségei nélkül, és Anya nélkül aki olyan volt mint a legjobb barátnőm. Most láttam utoljára a szüleimet... Najó ez túlzás! Sokszor Franciaországba fogok menni és meglátogatom őket, valamint skype is van. Nekik is nekem is...

Visszaindultunk. "Haza". Mondta Dotty, hogy menjek előre mert neki ki kell venni valamit a kocsiból... De hát a kocsiból mindent kipakoltunk... Mindegy. Kinyitottam az ajtót és döbbenetemre Rosa és Vilu ugrott a nyakamba.